Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Főhajtás a kormány előtt
Tamás Gáspár Miklós
„Egyszerre ejtette át a bírói kart, a devizaadósokat és a szavazókat. S mindez egyetlen fillérbe se kerül!” Tamás Gáspár Miklós jegyzete (hvg.hu):
A nemzeti konzervatív kormány avval, hogy ún. jogegységi döntés meghozatalába szekírozta bele a Kúriát, három – griffmadár nagyságú – legyet ütött egy csapásra:
1. kompromittálta a bírói kart, annak a hatalmi ágnak a működtetőjét, amely úgy-ahogy, ímmel-ámmal, hébe-hóba, félig-meddig még megkülönbözteti az édes hazánkban uralgó politikai rendszert a pihe-puha zsarnokságtól;
2. a sok évtizedes kormányzás csöppet sem irreális perspektívájától elandalodott hatalmi pártot a lecsúszóban lévő, deklasszálódó, eladósodott középosztály szemében érdekei és a társadalmi igazságosság védelmezőjének tünteti föl;
3. megkíméli a költségvetést attól, hogy az állami büdzséből segítsék meg a devizaadósokat, továbbá a kormányt attól, hogy a retorikán túl összerúgja a port a már-már duzzogó bankszektorral.
Nem történt az égvilágon semmi, mégis ragyogó győzelem – el kell ismerni, hogy Orbán Viktor kormánya lángelméjű.
Hiszen a Kúria – a hatályos jog betűje és szelleme szerint, a klasszikus (római jogi alapú) jogelméletet alkalmazva – szerződésekről nem dönthetett másképpen. A kormány akkor lett volna bajban, ha a Kúria a kormány látszólagos álláspontját érvényesítette volna.
A kormány nyilatkozatai szerintem helyesen nevezik – Róna Péter nyomán – „hibás terméknek” a devizakölcsönöket; a laikusok nem hihették (annyira elüt ez a szokványos hitelüzlet gyakorlatától), hogy a folyósított hitel összegének sokszorosát kell visszafizetniük. Ilyen nincs – gondolhatták, s a valószínűség, a józan ész mellettük állt, ha a szerződések apró betűvel szedett föltételei (ezeket, bár ez óvatlanság, a kutya se olvassa, s ha olvassa, nem érti) formailag talán figyelmeztették a kuncsaftokat. De aki attól retteg, hogy dobra verik a feje fölül a házat, a feneke alól a gépkocsit, nem folytat bankológiai szaktanulmányokat, ha most azonnal, de szélsebesen ám pénzre van szüksége. Fölveszi, s aztán isten neki fakereszt.
A gondoskodó állam nem hagyhatja, hogy sok tízezer ember elveszítse a lakását, mindenét holmi jól kifundált findzsacsel kedvéért. Ámde hogy úszhatja meg ez a jóságos állam, hogy neki magának kelljen állnia a számlát?
Hát így.
Egyszerre ejtette át a bírói kart, a devizaadósokat és a szavazókat, akik – semmi kétség – majd elérzékenyülnek a társadalmi igazságosság és a könyörületesség miatt a globális finánctőkével csatába szálló nemzeti kormány nagylelkűségétől és vitézségétől. S mindez egyetlen fillérbe se kerül!
Ismétlem: zseniális.
Ezt a problémát csak törvényhozási eszközökkel lehetett volna megoldani. A nemzeti kormány nem óvakodott mindenféle apróságok miatt módosítani az Alaptörvényt, ha attól kellett tartania, hogy az Alkotmánybíróság a szemétre hajítja a kormánytöbbség valamely kirívóan jogtipró döntését. No meg brutálisan korlátozta az Alkotmánybíróság jogkörét, mint tudjuk.
A nagy hirtelen alkotmány- és jogtisztelővé jámborult nemzeti kormány ezúttal megvárta – mit megvárta? kierőszakolta! – a Kúria határozatát (amelynek irányát bárki előre tudhatta), s most komor, tragikus képpel lép ki a szélviharba, s elakadó szavakkal, megrendülve fogadja az újabb csapást, amely a magyar népet érte.
S csakugyan, ez iszonyú csapás.
Olyannyira, hogy a Financial Times szemleírója, a szép nevű Verity Ratcliffe – épp annyira előreláthatóan, mint a Kúria kényszerű döntése maga – kissé kárörvendően elparentálja a magyarországi devizaadósokat, akik felelőtlenül vállalkoztak „árfolyam-szerencsejátékra”. A globális nagytőke lapja a tőle megszokott együttérző humanizmusnak adja sokadik jelét, s óva inti a magyar nemzeti kormányt attól, hogy bármit is tegyen az elárverezett lakások és ingóságok szívet melengető élménye elé néző devizaadósok érdekében. Ez is kiszámítható volt, s íme: a globális tőkeuralom óceánjának tarajos hullámain hánykolódó apró gálya – a magyar nemzeti kormány – legénysége „azért a víz az úr” kiáltással vezeti törékeny hajóját a kilakoltatások békés kikötőjébe. S ki a hibás? A globális nagytőke, amelyhez a magyar nemzeti kormánynak semmi, de semmi köze.
Félreértés ne essék: a devizahitelezésre vállalkozó bankok csakugyan lelkiismeretlenek, a globális tőke csakugyan kegyetlen. A kormány látszólagos álláspontja viszont kifogástalanul igaz, maradéktalanul helytálló.
Valódi álláspontja se meglepő: ez abban áll, hogy minden áron meg kell nyerni a választásokat.
S ki tagadhatná, hogy ilyen tehetséges embereknek azért van némi jogcímük a győzelemre.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az erkölcs visszanyal
A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >
Miért vesztette el a Fidesz Budapestet
Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >
Ki nyert vasárnap?
Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >
Bumeráng
A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >
Érinthetetlen-e Orbán?
A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >
Egy szerény javaslat
Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >
Ritka összefogás Orbán ellen
Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >
Gyalázatunk vissza fog hullni ránk
Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >
A vasárnap ígérete
Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >
A magyar Ibizagate
A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >
Brexit, Brüsszel, Orbán...
“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >
Haverok, buli, keresztény szabadság
Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >