Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ötperces tűnődés
A szabad levegőről
Radics Viktória
A szabad levegő nem semmi. Magam, rusztikus alkat lévén, mindenekelőtt a szó szoros értelmében veszem – a levegőt –, és a nagyvárosoktól messze eső vidékre, kisváros peremére, falu szélére asszociálok a szabadságról, tájra tehát, baktatásra, sétára és futásra. Én csak a szabadban érzem a szabadság leheletét. A Népkertben, a Népligetben, a töltésen, folyók, tavak és csatornák partján. Csakhogy ezt azt érzést és ezt a gondolatot nyilván belevetítem és beleolvasom a tájba, mely sem nem szabad, sem nem nem-szabad, hanem csak úgy van, sem telten, sem üresen. Honnét olvasok bele ilyen dolgokat a levegőbe? Nyilvánvalóan valami kultúrából, a „második természetünkből”.
Egy bizonyos kultúrának, melyet nem muszáj „baloldalinak” nevezni, felőlem nevezhető akár „európainak” is, „nyugatinak” is, „magyarnak” is (ennek különösen örvendenék), a szabadság a vezérfogalma és szellemi természetünk vágyának a tárgya. Nem olyan régóta, a XVIII. század mindjárt itt van, a XIX. századi eszmék pedig még meg sem valósultak, el lettek halasztva. Csakhogy a mellettem szaladó kölyökkutya is viháncol és vihorászik a szabad levegőn, pedig neki dehogy vannak eszméi, ő nem olvas és nem vetít bele semmit a természetbe. A szabadság fogalma bizonyára nem egyszerű, hanem igen sokrétű, és mindenféle metszetei lennének, ha fölszeletelnénk, van ösztönös komponense – lásd a kutyát, keresd a nőt, figyeld meg a férjedet! --, van pszichés fertálya körkörös akadálypályákkal, van társas, társadalmi, politikai, esztétikai, misztikus összetevője.
Léteznek urbánus alkatok, akik a nagyvárosban érzik a „szabadság nehéz mámorát”, ahogy Esterházy Péter írta, a névtelenek tömegében vagy a neves kávéházakban, melyekből az Unió kitiltotta a szivarfüstöt. Vannak, akik a templomban, térdepelve szabadulnak fel. Mások meg az otthoni kényelemben, pizsamában, pongyolán. A szabadságérzetnek azonban mindig van erős politikai kerete, mindig akad politikai megszomorítója – arra a bizonyos lappangó vagy direkt nyomasztásra gondolok, meg a félelemre, hogy mit hoz a holnap. Ha egy társadalmi rendszer nem képes minimális biztonságot nyújtani a polgároknak – márpedig a mostani nem képes --, a nyomasztás megmérgezi a lelkeket. Illyés Gyula azt írta, hogy „ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” mindenütt és minden porcikánkban, a családi tűzhely mellett és az ágyban, beszivárog a hétköznapokba és az ártatlan cselekvéseinkbe is.
A borzalmas létbizonytalanságból eredő nyomasztás ennél ravaszabb. Ez megfoszt az álmainktól, megfoszt a derűtől és két vállra fektet a gondok által. Alacsony a plafon ilyenkor, és minden órában ránk szakadhat. Nem szabadságról és boldogságról, hanem minimálbérről álmodunk, vagy az adóhatóságtól rémülünk. Az új cipő ilyenkor álom, nem beszélve egy jó futócipőről. Az örökös létbizonytalansággal manipuláló társadalmi rend – mely, ahogy mondani szokták, versengésen alapul és megveti, kiskorúnak, azaz „paternalisztikus igényűnek” csúfolja a megbízhatóságra vágyó embert – pedig ez nem is vágy, ez szükséglet! – a lelküknél fogva csavargatja a kiszolgáltatott polgárokat. Kicsavarja belőlük a szabadságvágyat, csöppre csöpp, s ennek helyébe éppenséggel a rab(szolga)ságot csempészi: ó, ha bejárhatnék dolgozni nyolc-tíz órát naponta! Bárcsak megúsznám a létszámcsökkentést! Hamarjában nem találkoztam emberrel, aki fölött ne függne Damoklész kardja – igaz, nem elit társaságba járok.
Ezek gondolatok, ergo sosem biztosak. Szó mi szó, a fogalmaink is rozoga lábakon állnak; fene se tudja már, mi volt az a szocializmus, a mai politika pedig, így vagy úgy, de letérdepeltet. Ezért jó sárban és latyakban is futni, mert a futás felvilágosít arra nézvést, hogy mennyire bizonytalan talajon állunk. Így hát boldog vagyok, ha felveszem a nyúlcipőt, és kiszaladok a társadalomból. A szabad levegő nem semmi. Egyenesen isteni. Karácsonyra egy jó edzőcipőt szeretnék. S hogy egy harmadik kitűnő magyar írót is idézzek: Nádas Péter a szabadság tréningjeiről beszélt valamikor az ezredfordulón, amikor még nem volt ekkora a reménydeficit. -- Bízni? Edzeni rá, ez minden.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa nulladik órája. A Trump-terv történelmi fordulópontot jelent
A Die Welt konzervatív lap külpolitikai főmunkatársa történelmi fordulatként értékeli Trump békejavaslatát, mert az diplomáciai eszközökkel >
Egy külön atomernyő Európának? A kontinensnek szüksége van az USA nélküli NATO-hoz
A NATO egyik volt igazgatóhelyettese végigveszi, milyen lehetőségek sorakoznak Európa előtt saját védelme megerősítésére, ha megszűnik >
Amerika árulja az ukrajnai béketervet, de egyelőre senki sem vevő rá
Már csaknem 100 nap telt el Trump beiktatása óta, de még csak egy rövid tűzszünetet sem >
Ha egy gengsztert megjutalmaznak, akkor annak béke biztosan nem lesz a vége
A Süddeutsche Zeitung brüsszeli tudósító azt írja, hogy hiába tesz úgy a világ, mintha Putyin politikus >
Magyar Pétert nem kell szeretni. Csak győzzön.
Stratégia, fegyelem, történet – ezekből épül fel a győztes kampány. Magyar hozza mindhármat, és ilyen nem >
A pápa átformálta az egyházat, de nem olyan mértékben, ahogyan remélte
A római katolikusoknak sok éve nem volt ennyire nyitott gondolkozású vezetője, az emberek között, a nyájával >
Nem sok jót ígér Trump béketörekvései számára Putyin húsvéti tűzszüneti trükkje
Az amerikai elnök hiába szeretne gyorsan véget vetni a háborúnak, orosz kollégája a viszályt pártolja, és >
Ha…
Sorsfordulónak nevezhető változás nélkül Magyarországra nehéz jövő vár: saját térségének kiábrándító csődtömegévé, elállíthatatlanul vérző sebbé fog >
"Putyin kenyérmorzsát hagy Trumpnak"
A Bundeswehr müncheni akadémiájának egyik neves professzora szerint a húsvéti tűzszüneti javaslattal Putyin csupán udvarolni kíván >
Mit kockáztat Meloni Európa szolgálatában
A Die Welt főkommentátora arra buzdítja az európai szövetségeseket, hogy támogassák az olasz kormányfőt, amikor az >
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >