2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ötperces tűnődés

A szabad levegőről

Radics Viktória
Radics Viktória
A szabad levegőről
(S-t-r-a-n-g-e fotója)

A szabad levegő nem semmi. Magam, rusztikus alkat lévén, mindenekelőtt a szó szoros értelmében veszem – a levegőt –, és a nagyvárosoktól messze eső vidékre, kisváros peremére, falu szélére asszociálok a szabadságról, tájra tehát, baktatásra, sétára és futásra. Én csak a szabadban érzem a szabadság leheletét. A Népkertben, a Népligetben, a töltésen, folyók, tavak és csatornák partján. Csakhogy ezt azt érzést és ezt a gondolatot nyilván belevetítem és beleolvasom a tájba, mely sem nem szabad, sem nem nem-szabad, hanem csak úgy van, sem telten, sem üresen. Honnét olvasok bele ilyen dolgokat a levegőbe? Nyilvánvalóan valami kultúrából, a „második természetünkből”.

Egy bizonyos kultúrának, melyet nem muszáj „baloldalinak” nevezni, felőlem nevezhető akár „európainak” is, „nyugatinak” is, „magyarnak” is (ennek különösen örvendenék), a szabadság a vezérfogalma és szellemi természetünk vágyának a tárgya. Nem olyan régóta, a XVIII. század mindjárt itt van, a XIX. századi eszmék pedig még meg sem valósultak, el lettek halasztva. Csakhogy a mellettem szaladó kölyökkutya is viháncol és vihorászik a szabad levegőn, pedig neki dehogy vannak eszméi, ő nem olvas és nem vetít bele semmit a természetbe. A szabadság fogalma bizonyára nem egyszerű, hanem igen sokrétű, és mindenféle metszetei lennének, ha fölszeletelnénk, van ösztönös komponense – lásd a kutyát, keresd a nőt, figyeld meg a férjedet! --, van pszichés fertálya körkörös akadálypályákkal, van társas, társadalmi, politikai, esztétikai, misztikus összetevője.

Léteznek urbánus alkatok, akik a nagyvárosban érzik a „szabadság nehéz mámorát”, ahogy Esterházy Péter írta, a névtelenek tömegében vagy a neves kávéházakban, melyekből az Unió kitiltotta a szivarfüstöt. Vannak, akik a templomban, térdepelve szabadulnak fel. Mások meg az otthoni kényelemben, pizsamában, pongyolán. A szabadságérzetnek azonban mindig van erős politikai kerete, mindig akad politikai megszomorítója – arra a bizonyos lappangó vagy direkt nyomasztásra gondolok, meg a félelemre, hogy mit hoz a holnap. Ha egy társadalmi rendszer nem képes minimális biztonságot nyújtani a polgároknak – márpedig a mostani nem képes --, a nyomasztás megmérgezi a lelkeket. Illyés Gyula azt írta, hogy „ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” mindenütt és minden porcikánkban, a családi tűzhely mellett és az ágyban, beszivárog a hétköznapokba és az ártatlan cselekvéseinkbe is.

A borzalmas létbizonytalanságból eredő nyomasztás ennél ravaszabb. Ez megfoszt az álmainktól, megfoszt a derűtől és két vállra fektet a gondok által. Alacsony a plafon ilyenkor, és minden órában ránk szakadhat. Nem szabadságról és boldogságról, hanem minimálbérről álmodunk, vagy az adóhatóságtól rémülünk. Az új cipő ilyenkor álom, nem beszélve egy jó futócipőről. Az örökös létbizonytalansággal manipuláló társadalmi rend – mely, ahogy mondani szokták, versengésen alapul és megveti, kiskorúnak, azaz „paternalisztikus igényűnek” csúfolja a megbízhatóságra vágyó embert – pedig ez nem is vágy, ez szükséglet! – a lelküknél fogva csavargatja a kiszolgáltatott polgárokat. Kicsavarja belőlük a szabadságvágyat, csöppre csöpp, s ennek helyébe éppenséggel a rab(szolga)ságot csempészi: ó, ha bejárhatnék dolgozni nyolc-tíz órát naponta! Bárcsak megúsznám a létszámcsökkentést! Hamarjában nem találkoztam emberrel, aki fölött ne függne Damoklész kardja – igaz, nem elit társaságba járok.

Ezek gondolatok, ergo sosem biztosak. Szó mi szó, a fogalmaink is rozoga lábakon állnak; fene se tudja már, mi volt az a szocializmus, a mai politika pedig, így vagy úgy, de letérdepeltet. Ezért jó sárban és latyakban is futni, mert a futás felvilágosít arra nézvést, hogy mennyire bizonytalan talajon állunk. Így hát boldog vagyok, ha felveszem a nyúlcipőt, és kiszaladok a társadalomból. A szabad levegő nem semmi. Egyenesen isteni. Karácsonyra egy jó edzőcipőt szeretnék. S hogy egy harmadik kitűnő magyar írót is idézzek: Nádas Péter a szabadság tréningjeiről beszélt valamikor az ezredfordulón, amikor még nem volt ekkora a reménydeficit. -- Bízni? Edzeni rá, ez minden.

2013. december 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább