2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ötperces tűnődés

A szabad levegőről

Radics Viktória
Radics Viktória
A szabad levegőről
(S-t-r-a-n-g-e fotója)

A szabad levegő nem semmi. Magam, rusztikus alkat lévén, mindenekelőtt a szó szoros értelmében veszem – a levegőt –, és a nagyvárosoktól messze eső vidékre, kisváros peremére, falu szélére asszociálok a szabadságról, tájra tehát, baktatásra, sétára és futásra. Én csak a szabadban érzem a szabadság leheletét. A Népkertben, a Népligetben, a töltésen, folyók, tavak és csatornák partján. Csakhogy ezt azt érzést és ezt a gondolatot nyilván belevetítem és beleolvasom a tájba, mely sem nem szabad, sem nem nem-szabad, hanem csak úgy van, sem telten, sem üresen. Honnét olvasok bele ilyen dolgokat a levegőbe? Nyilvánvalóan valami kultúrából, a „második természetünkből”.

Egy bizonyos kultúrának, melyet nem muszáj „baloldalinak” nevezni, felőlem nevezhető akár „európainak” is, „nyugatinak” is, „magyarnak” is (ennek különösen örvendenék), a szabadság a vezérfogalma és szellemi természetünk vágyának a tárgya. Nem olyan régóta, a XVIII. század mindjárt itt van, a XIX. századi eszmék pedig még meg sem valósultak, el lettek halasztva. Csakhogy a mellettem szaladó kölyökkutya is viháncol és vihorászik a szabad levegőn, pedig neki dehogy vannak eszméi, ő nem olvas és nem vetít bele semmit a természetbe. A szabadság fogalma bizonyára nem egyszerű, hanem igen sokrétű, és mindenféle metszetei lennének, ha fölszeletelnénk, van ösztönös komponense – lásd a kutyát, keresd a nőt, figyeld meg a férjedet! --, van pszichés fertálya körkörös akadálypályákkal, van társas, társadalmi, politikai, esztétikai, misztikus összetevője.

Léteznek urbánus alkatok, akik a nagyvárosban érzik a „szabadság nehéz mámorát”, ahogy Esterházy Péter írta, a névtelenek tömegében vagy a neves kávéházakban, melyekből az Unió kitiltotta a szivarfüstöt. Vannak, akik a templomban, térdepelve szabadulnak fel. Mások meg az otthoni kényelemben, pizsamában, pongyolán. A szabadságérzetnek azonban mindig van erős politikai kerete, mindig akad politikai megszomorítója – arra a bizonyos lappangó vagy direkt nyomasztásra gondolok, meg a félelemre, hogy mit hoz a holnap. Ha egy társadalmi rendszer nem képes minimális biztonságot nyújtani a polgároknak – márpedig a mostani nem képes --, a nyomasztás megmérgezi a lelkeket. Illyés Gyula azt írta, hogy „ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” mindenütt és minden porcikánkban, a családi tűzhely mellett és az ágyban, beszivárog a hétköznapokba és az ártatlan cselekvéseinkbe is.

A borzalmas létbizonytalanságból eredő nyomasztás ennél ravaszabb. Ez megfoszt az álmainktól, megfoszt a derűtől és két vállra fektet a gondok által. Alacsony a plafon ilyenkor, és minden órában ránk szakadhat. Nem szabadságról és boldogságról, hanem minimálbérről álmodunk, vagy az adóhatóságtól rémülünk. Az új cipő ilyenkor álom, nem beszélve egy jó futócipőről. Az örökös létbizonytalansággal manipuláló társadalmi rend – mely, ahogy mondani szokták, versengésen alapul és megveti, kiskorúnak, azaz „paternalisztikus igényűnek” csúfolja a megbízhatóságra vágyó embert – pedig ez nem is vágy, ez szükséglet! – a lelküknél fogva csavargatja a kiszolgáltatott polgárokat. Kicsavarja belőlük a szabadságvágyat, csöppre csöpp, s ennek helyébe éppenséggel a rab(szolga)ságot csempészi: ó, ha bejárhatnék dolgozni nyolc-tíz órát naponta! Bárcsak megúsznám a létszámcsökkentést! Hamarjában nem találkoztam emberrel, aki fölött ne függne Damoklész kardja – igaz, nem elit társaságba járok.

Ezek gondolatok, ergo sosem biztosak. Szó mi szó, a fogalmaink is rozoga lábakon állnak; fene se tudja már, mi volt az a szocializmus, a mai politika pedig, így vagy úgy, de letérdepeltet. Ezért jó sárban és latyakban is futni, mert a futás felvilágosít arra nézvést, hogy mennyire bizonytalan talajon állunk. Így hát boldog vagyok, ha felveszem a nyúlcipőt, és kiszaladok a társadalomból. A szabad levegő nem semmi. Egyenesen isteni. Karácsonyra egy jó edzőcipőt szeretnék. S hogy egy harmadik kitűnő magyar írót is idézzek: Nádas Péter a szabadság tréningjeiről beszélt valamikor az ezredfordulón, amikor még nem volt ekkora a reménydeficit. -- Bízni? Edzeni rá, ez minden.

2013. december 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább