2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kígyók és skorpiók

Egy magyar színész francia naplója

Bicskei István
Bicskei István
Kígyók és skorpiók

Legjobban a kígyóktól féltem. Alatto­mos jószágok, csendben kúsznak, várat­lanul és nagyon gyorsan támadnak, nincs idő a védekezésre.

Kígyók, skorpiók. Azt mondják, az Azúr-part tele van velük. Hát hogy a fenébe ne lenne tele, hiszen az Adria partja is tele van. Tizenöt éves voltam, Mali Lošinjon nyaraltam (édesanyám jó­voltából, aki ott főzött egy szállodában). Rettenetesen beleszerettem egy szőke osztrák leánykába. Gyönyörű, korombeli csitri volt, a családjával nyaralt. Kilomé­tereken át követtem őket a parton. Nya­kig bokrok közt rejtőzve lestem, amint mezítelenül napozott távol mindentől, mindenkitől. Kígyók, skorpiók? Ki a Jóis­ten törődött velük? Tőlem akár a szá­mon is ki-be járhattak volna, anélkül, hogy észrevettem volna, mert a szám tátva maradt a gyönyörtől, a csodálko­zástól, a légszomjtól.

Ki a Jóisten törődött az azúr-parti kígyókkal, skorpiókkal? Egyetlen dolog volt fontos: a munka, a film. Film.

„Ne bassz, Ember! Franciába mégy filmezni?!”

„Igen, tudod ez csak próbaforgatás.”

„Ne bassz, Ember! Hű! Ezek után le se szarsz maj’ bennünket!”

„Dehogynem. Vagyis izé. Igen. Azaz­hogy nem hát. Illetve.”... (Most mit mondjak?)

„Hát, nem is tudsz franciául, faszikám!”

„Nem, de nem is lényeges, mert tu­dod, ez tulajdonképpen magyar film, il­letve magyarul beszélünk. Csak a franci­ák pénzelik.”

„Ja, hogy magyar, izé, hogy magyarul beszéltek Ja. Az más.”

Igen. Eléggé hihetetlennek tűnik, hogy egy magyarul beszélő produkciót csak franciák pénzeljenek. Kende mesélte később, amikor már együtt iddogáltunk munka után chateauvalloni rezidenciánk­ban, hogy nem hitt igazán Szkipének, amikor fölhívta telefonon Párizsban. Az egész enyhén szólva is valószínűtlennek tűnt. Elsősorban az, hogy Párizsban az egyik legmenőbb színház vezetője ma­gyar, de az együttes 90 százaléka is. Hősiesen bevallotta, hogy még nem hal­lott az együttesről, ezért fölöttébb gyanús volt neki, hogy az állam ennyi pénzt fektet be egy próbálkozásba, olyan em­berek részvételével, akik filmmel még nem foglalkoztak. De vén filmes róka lévén tudta, hogy azok a munkák jönnek be, amelyek az ember legvadabb álmait is felülmúlják.

Természetesen keserű szájízzel vette tudomásul, hogy valaki rossz tréfát űzött vele, ugyanis a legrészletesebb térképe­ken sem találta Chateauvallont. De az ösztöne azt súgta, hogy elég őrült vállal­kozásról van szó, keresgéljen tovább, mígnem egy régebbi térképen rátalált arra a vézna kis gilisztára, amely Toulonból indult ki és rövid tekergés után Chateauvallonban végződött. Lám, lám. No, Kende, úgy sincs pillanatnyilag élet­be vágó sürgős dolgod. Pár száz frank még van a zsebedben, vágj neki!

Így találkoztunk Kende Jánossal, és így kapott a produkció egy kiváló, világ­szerte elismert operatőrt, akiről nem so­kan tudják, hogy marseille-i születésű. Sokszor emlegette, hogy egyedüli ope­ratőr, aki a megszokottal ellentétben Nyugatról Keletre ment.

Nem teszek tehát hányást a szemükre azoknak, akik nemigen hittek, vagy hisz­nek ebben a produkcióban. Hiszen ma­gam is úgy indultam útnak, hogy kí­gyókkal és skorpiókkal volt tele az agyam. Tulajdonképpen még tiszteletdí­jat sem reméltem. „Ugyan, ki ad pénzt próbaforgatásra?” Több mint tíz filmet forgattam, és tudom, mit jelent pénzt szerezni egy filmhez. Annyira nehéz, hogy magyar filmet csak három-négy évenként forgatnak nálunk. Majdhogy­nem mindig újra kell tanulni a szakmát. Még szerencse, hogy itt van nekünk ez az egy szem Újvidéki Színházunk. De meddig?! Pedig az mindent elkövet a fennmaradásáért. Nemrégiben még a kisvárdai fesztiválra sem mert elmenni, nehogy irredentizmussal, szeparatizmus­sal, nacionalizmussal vádolják. (Mint ahogy szokás.) Érdekes, tavaly még nem vádolták. De talán a színház igazgatóját kellene erről faggatni, biztosan többet tudna mondani. Noha, gondolom ő is mindent elkövet, hogy megőrizze az igazgatói székét.

Tehát a pénztelenségről van szó; igaz, az Újvidéki Színházról nem lehet elmon­dani, hogy rengeteg pénz áll a rendelke­zésére. (Ha most valaki azt kérdezi, hogy hova folyik el az a sok pénz itt, a Vajdaságban, illetve Szerbiában, hát an­nak azt ajánlom, hogy lépjen be a Re­formerők Szövetségébe, majd megtudja. Mert azok még meg merik mondani.) Nincs szándékomban politizálni, de amint összehasonlítom, hogy a két or­szágban mekkora figyelmet és pénzt for­dítanak a kultúrára, kénytelen vagyok észrevenni az „enyhe” különbséget, és arról igazán nem tehetek, ha ez politizá­lássá fajul.

No de, vissza Franciaországba! (Istenem, alig várom!) Valahol ott szakadtam el, hogy ki pénzelhet egy próbaforgatást. Nem filozofálgatok sokáig. Volt pénz. Sok. Persze Szkipének (Nagy József) meg kellett dolgoznia ezért, tíz kemény éven keresztül.

Szkipe. Mi a Jóistenen tud annyit vigyorogni? Egyébként a kígyók és skor­piók mellett az úton többször kaptam heves szívdobogást, nem a légzsákok és a jó popójú stewardessektől, ha csak a találkozás pillanatára gondoltam. Szor­galmasan telítődtek a könnyzacskóim, amikor lelki szemeim előtt megjelent a hatalmas Orly repülőtér, irdatlan embertömegével, amint egyenesen Szkipe karjaiba sodor. Igen. Hát repülőtér, az volt, majdnem eltévedtünk. Tömeg azonban nemigen. Mégsem vettük azonnal észre Szkipét. Egyszer csak megszólalt mellettünk szerényen, csendesen, mintha a szabadkai autóbuszról szálltunk volna le Kanizsán, hogy véletlenül összefussunk vele egy szürke hétköznapon: „Szevasz­tok”. És a vigyor. No meg az elmaradhatatlan Bidiz cigaretta (nem tudom pontosan, hogyan írják helyesen ezt az eukaliptuszlevélből sodort, nagyon erős illatú vékony kis cigarettanevet).

Míg élek így fogok rá emlékezni. Ilyen volt tíz évvel ezelőtt is. Remélem, már nem változik meg. De miért is változna? Mindenki így ismeri Párizsban, Kanizsán és Európa összes nagyobb városában. Rettentően élvezte a forgatást. Az első napon, amikor még Kende nélkül pró­báltunk, alighogy lenyomta a kamera indítógombját, már szakadt meg a röhö­géstől. Rengeteg energia és féktelen jó­kedv szorult belé. Azt hiszem, ezek hiá­nyában sohasem született volna meg a Comedia tempio, és a többi előadás. 

1991. június 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább