Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
1914
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):
Posztszocialista vándorbot
A szigetekről menekülnek a városokba, a városokból a nagyvilágba, hallom minduntalan a mondatot a dalmát tengerparton (is). Horvátország belépése az Európai Unióba napirendre tűzte a szakképzett munkaerő elvándorlását. A közszolgálati televízió riportere, Ivica Grudiček, tényfeltáró riportban számol be róla. A szakemberek feltételezték, hogy a gazdasági válság csökkenti a gazdag országok befogadóképességét, ám az ellenkezője történt: az elvándorlás növekedett. A horvát köztelevízió munkatársai két országot emeltek ki, amelyekben fokozódott az elvándorlási hullám. Az egyik Magyarország. Nyilatkoznak az Ausztriában, Angliában és az Egyesült Államokban dolgozó magyar szakemberek, akik szerint nem az a baj, hogy a fiatalok elhagyják az országot, hanem az, hogy nem térnek vissza. A nyilatkozók sem hajlandók visszatérni, hálásak a befogadó országnak. Bulgária szintén komoly gondokkal vergődik. A kormány úgy próbál javítani a helyzeten, hogy az Ukrajnában élő bolgároknak és azoknak a macedóniai polgároknak, akik bolgároknak vallják magukat, állampolgárságot adományoz. Ez természetesen az ukrajnai és a macedóniai bolgár kisebbségek létét ásta alá, de a piac és a gazdaság törvényei kegyetlenek. Ám nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy az új állampolgárok az első alkalmat kihasználva szintén a Nyugatra távoztak. A bolgár kisebbségek vesztettek, Bulgária pedig nem nyert. A nyugati kapuk pedig továbbra is tárva-nyitva a szakemberek előtt. Angela Merkel Németországba csalogatja őket, hiszen kiderült, hogy Németországban 2025-ben hatmillió megüresedett munkahely várja a bevándorlókat.
A pártkegyenc lelkiismerete
M. Jadranka felsóhajt és gondterhelten az asztalra teszi Thomas Bernhard önéletrajzi írásait. Azt mondja Bernhardhoz menekült, mivel napokon belül le kell adnia az intézményének irodalmi programját. Vannak dolgok, amelyeket nem kerülhet meg. Elsőnek meg kell hívnia a hatalom levő párt kedvenc íróját és egyben tisztségviselőjét. E nélkül biztos, hogy nem fogadják el a programját. Igen, csakhogy ez lehetővé teszi, hogy meghívjon egy írót is, aki nem tartozik a pártkegyencek közé. Az pártkegyenc estjén megjelenik a helyi lap tudósítója, de csak azon, mert a másik estről már nem adnak hírt az újságok. Az újságíró ugyanannak az elvárásnak tesz eleget, mint ő. Cinkoskodva összenéznek, mindketten tudják, hogy miről van szó, azonban azzal vigasztalják magukat, hogy sor kerül arra a másik estre, amiről hallgatni kell. Vigasztalom a hölgyet, nem egyedi esetről van szó, így néz ki a posztkommunista pluralizmus, amelyben fellelhető a preventív cenzúra figyelmeztető ujja. Ez érhető tetten a gazdaságban, a közigazgatásban, a közvállalatokban, miért eresztene gyökeret a kultúrában? Tudni kell, hogy ki az úr a házban! De a hallgatás a legszörnyűbb, folytatja. Azért olvassa Bernhardot, hogy némiképpen könnyítsen a lelkén. Nem vagyok biztos, hogy az osztrák író segíteni tud, nekem viszont a pártkegyenc jut eszembe. Mi van az ő lelkiismeretével?
Versailles unokája, Jalta gyermeke
Jövőre üljük az I. világháború kitörésének 100 éves jubileumát. A horvát lapok máris jelzik, hogy ebből az alkalomból színre viszik Miroslav Krleža Galícia című drámáját, s vele kapcsolatban nagy kiállítást is szerveznek. Megemlékeznek a Szent István csatahajó elsüllyesztéséről, s az érdekesség kedvéért megemlítik, hogy ezen a hajón tíz nemzet legénysége szolgált. A történet jelképes: a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia süllyed el a háború első hónapjaiban. Szarajevóban ezúttal másként ünnepelnek, mint eddig. Az I. világháború kitörésének napján a sokat szenvedett Szarajevóban nem Gavrilo Principet ünneplik, hanem a bécsi filmharmónia hangversenyezik. A történészek pedig újragondolják a tegnapi történetet. Olvasom, hogy az új kutatások szerint Gavrilo Princip személye nem is fontos, a levegő puskaporos volt, a háború nélküle is kitört volna. Terrorista volt vagy csak „merénylő”, kérdezik a történészek. Apai nagyapámra gondolok, aki az századelőn Jánoshalmáról Szenttamásra költözött, ahol olcsóbbak voltak a termőföldek. A békeidők mámorában bizonyára álmában sem gondolt arra, hogy küszöbön a háború, s örök életére egy másik országban ragad. Újvidéken a háború előtt felavatták a villamosjáratot és a városvezetők azt forgatták a fejükben, hogy ez a város majd megelőzi Budapestet. Biztos, hogy ők sem gondoltak a háborúra. Az apám 1914-ben született, Versailles gyermeke volt, én meg annak unokájaként két értelmezés között vergődtem. A jugoszláv állam a nagy győzelmet ünnepelte, a magyar nemzet pedig a nagy vereséget. Nem az irredentistákra gondolok, hiszen az európai irányultságú Babits Mihály még elképzelni sem tudta Magyarország új térképét. Versailles unokája voltam, aztán Jalta gyermeke lettem. A berlini fal ledöntése után újra előtérbe került a Versailles. Vajon Jugoszlávia véres felbomlása nem a versailles-i atyák testamentumát valósította meg? Mindez megfordul a fejemben a Beton lipcsei különszámában megírandó esszém kapcsán. Immár útra bocsájtottam a regényem, a Neoplanta avagy az ígéret földjét, amely éppen 1914-ben kezdődik, és amikor még nem volt tudható, hogy milyen véres XX század vár ránk. Újvidékről írok, de erről a századról is. Újvidék csupán metafora. Több kritikus ezt érzékelte, amikor közép-európai regénynek (is) nevezte.
Baljós jelek
Jövőre Magyarországon biztosan parlamenti választások lesznek, Szerbiában pedig egyre nagyobb a valószínűsége. A köznyelv még durvább lesz, a sárdobálás pedig megszokott. Mindinkább feleslegesnek érzem magam, mert a jelenségek foglalkoztatnak, holott hatalomért vívott harcban a kidobó- és a verőlegényeké a szó. Ebben a sokszor alantas küzdelemben a dzsungel törvénye érvényesül, nincsenek szabályok, nincsenek elvek, s legkevésbé veszik figyelembe az átgondolt érveket. A következetesség káros fényűzés. Időnként veszélyes. A vajdasági magyar közéletben máris elhangzott a figyelmeztetés: akinek nincs politikai tisztsége, az ne szóljon a közgondokról. Annak nincs joga bírálni. A demokratikus társadalmakban a polgári erények közé tartozik a kritikus véleményalkotás, és természetesen a bírálat is, a kisebbségben viszont bűnnek számít. Ezért aki nem akar magának rosszat, írjon a kertről, a szerelemről, s a rossz közérzetéről. Stb. Akkor legalább nem lesz néma, hanem csicsereg a tartomány.
Mi maradt?
Éjszaka Vörösmarty. A vén cigány. „Majd ha elfárad a vész haragja…”, olvasom. Ez maradt. A kegyetlen remény.
Jelentésmódosulás
Manapság a bátorságnak, egyenesen vakmerőségnek számít a türelem és a hangyaszorgalom.
Naiv kérdés
„Személy szerint egyébként mindenképpen jó ötletnek tartom a megbeszéléseket, mert csökkenteni, avagy betemetni kellene azt a hatalmas árkot, amely a pártok között tátong”, nyilatkozta Pásztor Bálint a VMSz parlamenti képviselője Aleksandar Vučić ama szándékával kapcsolatban, hogy tárgyalni fog a parlamenti pártok képviselőivel Szerbia jövőjéről. Az ifjabb Pásztor rendszerint higgadtan és tárgyilagosan szólal meg, ezúttal is így beszél. Érzelmileg kétségkívül nehéz feldolgozni az ilyesféle tárgyalásokat, de egy politikus nem tehet mást: tárgyal. A legfontosabb azonban, hogy választóinak ne csak szokványos közleményben, hanem részletesen számoljon be a tárgyalások menetéről. Miben értettek szót és miben nem? Felmerül azonban bennem a kérdés, hogy ugyanez a higgad, tárgyilagos szemléletmód miért nem érvényesül a magyar kisebbségi pártok kapcsolataiban is. Miért nem ülnek le egy asztal mellé, hogy beszéljenek a magyar kisebbség jövőjéről is. Ha ez lehetséges a Szerb Haladó Párttal, akkor miért lehetetlen „magunk között”? Ki fogja itt betemetni az árkokat? Nem vagyok abban biztos, hogy a vajdasági magyarok ezzel rokonszenvezni tudnak. Attól tartok, újra büntetnek.
Megtörtént!
Lazar Krstić pénzügyminiszter kinevezésekor azt találtam lejegyezni, hogy legyen az új miniszter első dolga a kultúrára szánt költségvetési pénzek növelése. Megtörtént! Nem csak a közszolgálati rádió és televízió tétele növeli a kultuszminisztérium költségvetését, hanem azon felül több pénzt kapott ez a minisztérium. A miniszter közölte, hogy tisztában van a kultúra áldatlan helyzetével, ez csak az első lépés, jövőre még többet kap a kultúra.
Horthy szobra
A belgrádi napilapok és az európai hírügynökségek sorra beszámolnak arról, hogy egy templom előtt Budapesten felavatták Horthy Mikós mellszobrát. Ebből az alkalomból több száz antifasiszta polgár tüntetett ellene, a szélsőjobboldali szervezetek pedig Horthy melletti rokonszenvtüntetést rendeztek. Ők Horthy Miklóst nemzeti hősnek tartják. Bárhogy is vizsgáljuk, ezúttal a szélsőjobboldal elégedett lehet. Azzal is számolni kell, hogy a hír nagyfokú ellenállást vált ki azokban a vajdasági szerbekben (is), akik nem számítanak nacionalistáknak. Nem gondolom, hogy ez megrendíti a szerb és a magyar kormány eddigi jó viszonyát, viszont azzal számolni lehet, hogy a társadalomban erősödni fog a magyarok iránti gyanakvás.
Felejteni!
Anikóval egyre kevesebbet csomagolunk a bőröndbe, de azok évről-évre nehezebbek. Indulás előtt egyre csak arra gondolok, hogy milyen jó lenne a bőröndökről megfeledkezve évekig maradni. És felejteni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >