Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Tartós nemtudás
Burányi Nándor
Legelőbb egy magyarázat a címmel kapcsolatban: Milan Kunderának van egy L’ ignorance című regénye, a magyar kiadásban ezt így fordították: Nemtudás. Az idegen szavak szótárában az ignorál azt jelenti: szándékosan mellőz, semmibe vesz. Az eset vagy jelenség, amiről gondolkozok, ehhez, az utóbbi értelmezéshez áll legközelebb.
Évszázadokon keresztül tudatosan mellőztek bennünket (a sorsdöntő kérdések megtárgyalásakor), érdekeink tudatos mellőzésével döntöttek a sorsunkról, mintha nem is léteztünk volna. Ma néhanapján úgy látom, mintha mi magunk viszonyulnánk így saját nemzeti ügyeinkhez.
Nem hasból beszélek. Konkrét példát mondok mindkét állításomra.
A zentai csata (1697) valóban sorsdöntő ütközet volt a nemzet számára. Savoyai Jenőnek ez a nagy győzelme a török uralom végét jelentette Magyarországon. Voltak ugyan még török hadjáratok, ütközetek, ezek azonban rendre kudarcba fulladtak. A nagyhatalmak úgy ítélték meg, az oszmán birodalom ezzel a vereséggel annyira meggyengült, hogy az európai nemzetek számára kedvező békét lehetne kötni. Munkához látott a diplomácia, s ennek eredményeként Szerémségben, Karlócán 1698. szeptember elsején megkezdődhettek a béketárgyalások, mégpedig a lengyel, a velencei, az osztrák, az orosz és a török küldöttségek részvételével.
Nem elírás, nem hiba, hogy a felsorolt küldöttségek között a magyarokat nem említik. Azért tűnhet ez különösnek, mert éppen Magyarország volt a legközvetlenebbül érdekelt a béketárgyalások kimenetelét illetően. Persze nem véletlenül, de nagyon is tudatosan mellőzték, tudatosan tettek úgy, mintha nem is létezne. Egy ilyen lépés is éppen a nem létező állapot bekövetkezését, elismerését kívánta szolgálni. A Habsburg uralkodó ugyanis azt tartotta, hogy a török iga alól felszabadított területek az ő birtokai lesznek, vagyis Magyarország, mint önálló állam nem létezik, csak mint a birodalom egyik tartománya. Így az udvar kinevezte a küldöttség tagjait (az egyik, micsoda fontos szempont, a császár régi játszó pajtása volt), akiktől a magyarok semmi jót sem várhattak, legkevésbé, hogy majd védeni fogják a nemzet érdekeit.
Ha meglepőnek tűnik az osztrák bizottság összetétele, még ezt is meghaladja az esemény, ami a béketárgyalások kezdete után kezdődött: a törökök legelőbb az osztrák küldöttséggel egyeztek meg, a török – magyar határ megállapításakor nem volt vita, hogy a magyarok mit gondolnak erről, vannak-e esetleg külön nemzeti igényeik, az senkit sem érdekelt Temes vidéke és Kelet-Szerémség török kézen maradt. Ez annál meglepőbb, mert a velencei, az orosz meg a lengyel küldöttségek tárgyalásai a végtelenbe nyúltak, annak ellenére, hogy a januári nagy hidegben a fagyos sátorok nem nyújthattak éppen kellemes légkört a tárgyaló küldöttségeknek.
Nos, ez egy az ignorálásunkra irányuló történelmi példa. A jegyzet elején említettem, hogy a szándékos mellőzés példáival ma is találkozunk, úgy is, hogy nem mások, de mi magunk szándékosan mellőzünk nemzeti érdekeink érvényesítését szolgáló dolgokat.
Konkrét példát szolgáltat Savoyai Jenőnek az 1716-os nagy péterváradi győzelme, illetve az ezzel kapcsolatos emlékmű. Ez európai jelentőségű győzelem volt, osztrák, bajor meg más nemzetiségű seregek vettek részt, érthető, hogy mikor jönnek a német, osztrák turisták, akik közül némelyiküknek talán itt esett el az őse, hát érdeklődnek az elesettek emlékműve felől. Tudnivaló ugyanis, hogy az áldozatokat tömegsírba temették, azonban senki sem tudja, hol lehetnek ezek. Csak a főnemesi származású áldozatokat temették a csak pár évvel előbb felszentelt Szent György templom kriptáiba. De hogy voltak olyan elesett hősök is, akiknek barokk síremléke ma is látható a templom falán, azt kevesen tudják, vagy nem akarják tudni.
A győztes hadseregben három magyar, három Koháry testvér közül kettő itt alussza örök álmát. Egy anya öle szülte őket, az anyaföldnek ugyanaz a darabja fogadta be testüket, olvashatjuk György huszárkapitány és János tüzér síremlékén, amit az életben maradt legfiatalabb testvér, András állított testvéreinek.
Gondolom, fölösleges magyarázni, milyen fontos lenne, ha az Újvidék nevezetességeit a látogatóknak bemutató városnézésből nem maradna ki ennek az egyedülálló és rendkívül jelentős emlékműnek a megtekintése. Többször írtam erről. Hiába. Önmagunk szándékos mellőzése – bármilyen érthetetlen – kitartóan folytatódik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megbízható partner-e a NATO-ban és az Európai Unióban Magyarország?
Ezt a kérdést tette fel Judy Dempsey, a Carnegie Europe alapítvány Európa Stratégia Blogjának főszerkesztője, a >
Az ellenállás a magyar politikában
Egy tekintetben azonban, úgy látszik, a történelem nem ismétli magát. Ez pedig az, hogy a mai >
Kísértet járja be Európát, a Trumpizmus 2.0 kísértete
Az elemzés arra szólítja fel Európát, hogy készüljön fel arra az esetre, ha jövőre Amerikában Trump, >
Ahogyan mi tiprunk
Ellentétben példaképével, aki kocsma sztárvendégeként kezdte, krakélerként folytatta, ma már legszívesebben kirúgnák, mégis ott van. Összeöntögeti >
Szakadás az USA és a másik két NATO-tagállam között
A házigazdák megosztották a demokrácia erejét bizonyítani hivatott washingtoni csúcsértekezletet azzal, hogy távol tartották onnan a >
Egy nép és szabadság iránti bátorsága
A törökök példát mutatnak a világnak bátorságból – Erdogan reszkethet a választási vereségtől, mert az emberek >
Netanjahuban nem lehet bízni
Erre figyelmeztet a New York Times első számú Közel-Kelet-szakértője, aki már több Pulitzer-díjat kapott a térségről >
Benjamin Netanjahu bukása
Az ellenfelei által is elismert politikai bűvésznek elfogytak a trükkjei. Nem azonnal szembesül a kudarccal, de >
Putyin emeli a tétet
Megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. >
A magyar identitásról
Elmeséltem ezt a levelet valakinek. Megkérdezte, hogy ha valaki magyar marad, akkor olcsóbb lesz-e a kenyér. >
Örökösödési háború
A miniszterelnök szobájának faláról Tisza István képe néz le. Gondol-e Orbán az erős ember és vele >
Ketten von der Leyennel szemben
A Spiegel úgy mutatja be Daniel Freundot, illetve Moritz Körnert, mint furcsa párt, amely jó két >