Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Tartós nemtudás
Burányi Nándor
Legelőbb egy magyarázat a címmel kapcsolatban: Milan Kunderának van egy L’ ignorance című regénye, a magyar kiadásban ezt így fordították: Nemtudás. Az idegen szavak szótárában az ignorál azt jelenti: szándékosan mellőz, semmibe vesz. Az eset vagy jelenség, amiről gondolkozok, ehhez, az utóbbi értelmezéshez áll legközelebb.
Évszázadokon keresztül tudatosan mellőztek bennünket (a sorsdöntő kérdések megtárgyalásakor), érdekeink tudatos mellőzésével döntöttek a sorsunkról, mintha nem is léteztünk volna. Ma néhanapján úgy látom, mintha mi magunk viszonyulnánk így saját nemzeti ügyeinkhez.
Nem hasból beszélek. Konkrét példát mondok mindkét állításomra.
A zentai csata (1697) valóban sorsdöntő ütközet volt a nemzet számára. Savoyai Jenőnek ez a nagy győzelme a török uralom végét jelentette Magyarországon. Voltak ugyan még török hadjáratok, ütközetek, ezek azonban rendre kudarcba fulladtak. A nagyhatalmak úgy ítélték meg, az oszmán birodalom ezzel a vereséggel annyira meggyengült, hogy az európai nemzetek számára kedvező békét lehetne kötni. Munkához látott a diplomácia, s ennek eredményeként Szerémségben, Karlócán 1698. szeptember elsején megkezdődhettek a béketárgyalások, mégpedig a lengyel, a velencei, az osztrák, az orosz és a török küldöttségek részvételével.
Nem elírás, nem hiba, hogy a felsorolt küldöttségek között a magyarokat nem említik. Azért tűnhet ez különösnek, mert éppen Magyarország volt a legközvetlenebbül érdekelt a béketárgyalások kimenetelét illetően. Persze nem véletlenül, de nagyon is tudatosan mellőzték, tudatosan tettek úgy, mintha nem is létezne. Egy ilyen lépés is éppen a nem létező állapot bekövetkezését, elismerését kívánta szolgálni. A Habsburg uralkodó ugyanis azt tartotta, hogy a török iga alól felszabadított területek az ő birtokai lesznek, vagyis Magyarország, mint önálló állam nem létezik, csak mint a birodalom egyik tartománya. Így az udvar kinevezte a küldöttség tagjait (az egyik, micsoda fontos szempont, a császár régi játszó pajtása volt), akiktől a magyarok semmi jót sem várhattak, legkevésbé, hogy majd védeni fogják a nemzet érdekeit.
Ha meglepőnek tűnik az osztrák bizottság összetétele, még ezt is meghaladja az esemény, ami a béketárgyalások kezdete után kezdődött: a törökök legelőbb az osztrák küldöttséggel egyeztek meg, a török – magyar határ megállapításakor nem volt vita, hogy a magyarok mit gondolnak erről, vannak-e esetleg külön nemzeti igényeik, az senkit sem érdekelt Temes vidéke és Kelet-Szerémség török kézen maradt. Ez annál meglepőbb, mert a velencei, az orosz meg a lengyel küldöttségek tárgyalásai a végtelenbe nyúltak, annak ellenére, hogy a januári nagy hidegben a fagyos sátorok nem nyújthattak éppen kellemes légkört a tárgyaló küldöttségeknek.
Nos, ez egy az ignorálásunkra irányuló történelmi példa. A jegyzet elején említettem, hogy a szándékos mellőzés példáival ma is találkozunk, úgy is, hogy nem mások, de mi magunk szándékosan mellőzünk nemzeti érdekeink érvényesítését szolgáló dolgokat.
Konkrét példát szolgáltat Savoyai Jenőnek az 1716-os nagy péterváradi győzelme, illetve az ezzel kapcsolatos emlékmű. Ez európai jelentőségű győzelem volt, osztrák, bajor meg más nemzetiségű seregek vettek részt, érthető, hogy mikor jönnek a német, osztrák turisták, akik közül némelyiküknek talán itt esett el az őse, hát érdeklődnek az elesettek emlékműve felől. Tudnivaló ugyanis, hogy az áldozatokat tömegsírba temették, azonban senki sem tudja, hol lehetnek ezek. Csak a főnemesi származású áldozatokat temették a csak pár évvel előbb felszentelt Szent György templom kriptáiba. De hogy voltak olyan elesett hősök is, akiknek barokk síremléke ma is látható a templom falán, azt kevesen tudják, vagy nem akarják tudni.
A győztes hadseregben három magyar, három Koháry testvér közül kettő itt alussza örök álmát. Egy anya öle szülte őket, az anyaföldnek ugyanaz a darabja fogadta be testüket, olvashatjuk György huszárkapitány és János tüzér síremlékén, amit az életben maradt legfiatalabb testvér, András állított testvéreinek.
Gondolom, fölösleges magyarázni, milyen fontos lenne, ha az Újvidék nevezetességeit a látogatóknak bemutató városnézésből nem maradna ki ennek az egyedülálló és rendkívül jelentős emlékműnek a megtekintése. Többször írtam erről. Hiába. Önmagunk szándékos mellőzése – bármilyen érthetetlen – kitartóan folytatódik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A pártrendszer széttagoltsága veszélyt jelent az EU számára
A Standard brüsszeli tudósítója veszélyesnek nevezi az EU szempontjából, hogy egyre inkább széttöredezik a földrészen a >
Izrael elvesztette a háború ellenőrzését
Minél tovább tart a tűzszünet, annál nagyobb lesz a nyomás Netanjahura, hogy folytassa az erőfeszítéseket a >
Orbán Viktor az uniós kilépéssel kokettál
Így kemény feladat elé néz ma Budapesten az Európa Tanács első embere. A magyar vezetés ugyanis >
Európának az a baja, hogy túl vonzó
Ezt Timothy Garton Ash állítja a Financial Times-ban, aki szerint a migráció ügyében hozott kemény intézkedések >
A megszűnt nemzeti szuverenitás nyomában
A diktátorokat általában a realitásoktól elszakadt, magányos emberként írják le a politikai elemzők. Tévednének? Ez a >
A holland szélsőjobb: az eredeti mindig legyőzi az utánzatot
Ezt emeli ki a Le Monde vezércikke. Adott esetben hiba lett volna, ha a migráció kimarad >
A holland választások tanulságai
A Guardian vezércikke úgy ítéli meg, hogy a holland választás eredménye láttán Európának okulnia kell a >
Új fejezet indult a magyarországi rágalomhadjáratban
Orbán Viktor új szintre emeli a vitát Brüsszellel. Ideértve a von der Leyen elleni plakátokat, valamint >
Kezd hatni a nyomás Netanjahura – a tűzszünet lehetősége arra utal, hogy valami megváltozott
Ezt fejti ki Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai szemleírója. Nincs arról szó persze, hogy felpuhult volna >
Von der Leyennek a szempillája nem rebbent, amikor megnézte az őt ábrázoló magyar óriásplakátot
Ez az Orbán Viktor által kezdeményezett kampány része. A német politikus személyes célpont lett a hadjáratban, >
A Biden-kérdés
És ha Biden egy ciklusú elnök lenne? Semmi szégyellnivaló nem lenne ebben. Jó társaságba kerülne, és >
Micsoda aljas csapda...
..., hogy most aláírást gyűjtenek a Nemzeti Színház dolgozói körében, Vidnyánszky maradása érdekében. Ezzel árulóvá és >