Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nekem nincsenek halottaim
Márki Ilona
Bármennyire is hihetetlen, nekem nincsenek halottaim.
Olyan hatesztendős lehettem, amikor először hallottam a halálról. Mit tudtam én, mi az? Édesanyám állapotos volt éppen az öcsémmel, amikor Mama meghalt. Anyám nagyon sírt és arra is tisztán emlékszem, ahogyan kért bennünket, az öt lányát:
– Legalább most legyetek kicsit csendesebben! Anyám meghalt.
De mi nem fogadtunk szót.
Én 17 voltam, te 19 éves. Úgy mentél el, hogy előtte üvöltöttél velem:
– De ide ne gyere többet!
Szégyellted megváltozott külsőd vagy soha nem is szerettél? Talán tudtad, hogy menned kell a hosszú útra? Velem meg a vonat messze robogott. Ott hagytalak egyedül az utolsó időszakra. Amikor annyi idős lett a fiam, mint útra-kelésedkor te voltál, megváltozott valami bennem. Elkezdtem neheztelni rád, mondván: – Te soha nem öregszel.
Hittem az utolsó pillanatig, hogy maradsz, mindig is leszel számomra. Akkor még 20 évesen nem igazán értettem, az erőd véges lesz egyszer. Ezer dologról elmeneteled után értesültem. Nekem örökké megmaradsz annak, akit ismertem, akivel annyit beszélgettem, akit-annyit hallgattam a lugas alatt. Mindig is igyekszem úgy élni, hogy ne hozzak szégyent a nevedre, amit tőled kaptam.
Amikor elmentél vitted magaddal az én emlékeim is. Vitted a közösen megélt perceket-órákat. Egyik nyáron – amikor láttam az unokáidat –, ismét eszembe jutottál. Nyugodt legyél felőlünk! Azóta is hallgatok, mint a sír.
Említettelek benneteket valakinek minap éjjel egy beszélgetés alkalmával. Nem tudom én azokat az eseményeket feledni. Azóta sem hozott össze az élet, ennyire egyenes jellemű emberekkel, mint ti voltatok számomra.
Nem ismerhettem önt személyesen. Nem lettem bemutatva, mert nem volt szabad. Szerintem nem is tudta azt, hogy én létezem neki. Képzelje! Még ma is. Hosszasan mesélt nekem önről egyszer, amikor a teraszon ültünk, csak mi ketten. Nem tudom feledni a szemét azóta sem, ahogyan könnybe szökve mindent megosztott velem. Nem baj, ha olykor lopva gondolok önre én is?
Annyira friss még és egyszerűen hihetetlen is egyben. Megvan ám még a számod a telefonomban. Meg-meg! Az összes SMS-sel együtt őrzöm. Nincs szívem megválni tőlük. Emlékszel? Mi voltunk az öt szép Márki lány a faluban. Erre te elrontottad ezt az idillt.
Bármennyire is hihetetlen, de nekem nincsenek halottaim. Ameddig élek, bennem életre keltek, amikor csak én akarom. Lehet augusztus vagy február, akár május is. Nem kell hozzá sírhalom, kőkereszt, virág, koszorú se gyertyaláng. Elég egy gondolat, egy pillanat, egy illat, egy szó, egy mozdulat, s az visszahoz benneteket számomra az élők sorába.
Következő cikk: Hamarosan meghal az utca embere
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
“Soha sem késő”
Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >