Ma Marianna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Szerbiai politikai furfangok
Öreg Dezső
Szerbiában fergeteges tempóban követik egymást az események. Legalábbis az utóbbi hetekben. Az ember még fel sem ocsúdott a kormányátalakítás káprázatos finiséből, máris következett a főváros polgármesterének a bársonyszékből való kibuktatása. Hogy csupán néhány napra rá a Büszkeség-felvonulás engedélyezése körüli huzavona betiltással érjen véget. Ami után bő 3 órával megtartották a felvonulást. Kicsit improvizáltan, kicsit bujkálósan, szerényebben és kevésbé látványosan a tervezettnél, de sétáltak. Ráadásul a főváros központjában. Igaz este 11-kor, nem a tervezett helyen, de a kormány épülete előtt a park helyett.
Egyet biztosra vehetünk. Semmi sem történik a politikusok tudomása és befolyása, ha úgy tetszik, engedélye nélkül. Hol, hogy. Így volt ez mindig Szerbiában, nem történik másképpen ma sem. És az sem teljesen állja meg a helyét, hogy egyetlen ember uralja a szerbiai politikai színteret. A döntő szó az övé, de van még valaki, nem is valaki, hanem valakik, akik nem akarják megengedni, hogy csupán a statiszta szerepét játsszák. Legalábbis most így tűnik. Mert ugye Đilas polgármestert nem lehetett volna megbuktatni a Szerbiai Demokrata Párt 10 képviselője nélkül. Annak a pártnak a támogatása nélkül, amely nyilván csupán vezetőjének, a Miloševićet váltó Koštunicának a megkopott, de csodával határos módon még mindig létező karizmájával tartja magát az itteni politikai mocsár felszínén. Nyilván azoknak a szavazataival, akik valamiféle elitisztikus indítékokból nemzeti, jobboldali eszméket vallanának, de túl alpárinak, felszínesnek találják azokat a politikai eszméket, amelyeket a radikálisokból átvedlett haladók kínálnak a legszélesebb tömegeknek. Azoknak, amelyeket annak idején Slobodan Milošević bolondított meg populista népnemzeti retorikájával, ígéreteivel. Egyébként az egykori elnökválasztó táborának csupán töredékét örökölte meg a mostani kormányfő, amikor átvette a Szerbiai Szocialista Párt irányítását. Azóta meglehetősen sokat tudott visszahozni a 2000 október 5-e utáni kataklizma okozta lemorzsolódott tagságból. Természetes hát, hogy ő is bele akar szólni a dolgok irányításába, legalábbis, amíg a hivatalosan csak első helyettese és a titkosszolgálatok irányítója ezt megengedi neki. És teszi is ezt nagyon ügyesen. Kezdve attól, hogy az ő populizmusa kissé durvább, látszatra faragatlanabb, de egészen biztosan pontosan annak a rétegnek szól, amelyet felmérése szerint még megcélozhat a nemzetieskedő baloldali politikával. Magához láncolva két olyan kis pártot, amely egyedül esélytelenül rajtolna a választásokon, egy-két helyhatósági kivételével, így viszont már évek óta a hatalom nyújtotta előnyök élvezője. Tehát Ivica Dačić, az SPS vezetője megelégedetten dörzsölheti a tenyerét azután, hogy kibukott a hatalomból a Szerbia Egyesült Régiói, most pedig ha nem is halálos, de megrendítő csapást mértek a Demokrata Pártra Dragan Đilas belgrádi polgármester leváltásával. Az előbbi ugyanis csak zavaró tényező volt számára a kormányban, bizonyos szempontból vetélytárs, akit jobb távol tartani attól a helytől, ahol a stratégiai döntések születnek. Ha születnek ilyenek Szerbiában. Mondjuk a fontosak. A másik, mármint a héten menesztett polgármester pedig Boris Tadićnak a párton belüli megbuktatása után a demokraták vezetője. Annak a megroggyant pártnak az első embere, amelyről sokan azt tartották, biztos nem alaptalanul, hogy bármikor beugorhat a szocialisták helyébe koalíciós partnerként, ha az ország erős embere megunja a mostani politikai érdekházasságot és úgy méri fel, hogy emezek, mármint a demokraták eléggé gyöngék már arra, hogy eljátsszák a másodhegedűs szerepét. Azokban a nagyon nehéz időkben, amelyekkel egyelőre csak ijesztgetnek bennünket, de mérget lehet venni eljövetelükre. Csak az a kérdés, hogy erre a megreformált kormányra bízzák-e a fájdalmas reformok végrehajtást vagy egy újraszervezettre, esetleg egy újonnan választottra. Az estleges választásokat márciusra saccolják azok az elemzők, amik meg vannak győződve arról, hogy a kormány első alelnöke e mellett a megoldás mellett dönt.
Nem csoda hát az események ilyen felgyorsulása. A politikai számítás, a hatalomra jutás, illetve a hatalom megtartása a tét. A hatalom pedig minden Szerbiában. Élet és halál meghatározója. A sorsokkal, a nemzet sorsával való játszadozás lehetősége. Határtalan erő. Amíg tart. Mert nem szabad elfelejteni azt sem, hogy milyen távol vagyunk még a stabil demokráciák hatalomcserés rendszerétől. Azoktól, ahol még nem dől össze a világ egy-egy választási vereség után. Itt viszont, ebben a zsenge demokráciában korlátlannak tűnő hatalmak tűntek el vagy zsugorodtak össze, sorvadtak el egyik hónapról a másikra a többpártrendszer alig több, mint 2 évtizedében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ha Trump maradna...
Az autoriter vezetők már kiszagolták ezt, Törökországtól, Kínán, Oroszországon és Magyarországon át, egészen Brazíliáig. A trumpi >
Az Economist Biden mellett
De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >
Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába
A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >
Orbán csak blöfföl
Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >
A képzelt pszichiáter
Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >
Választások utáni válság lehetséges Amerikában
Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >
A média visszalengyelesítése magyar módra
A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >
Az echte magyar keresztény-úri polgárság
Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >
Zenebohóc a szimfonikusok között
A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >
Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között
Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >
Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak
Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >
Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban
A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >