2019. augusztus 18. vasárnap
Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szerbiai politikai furfangok

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szerbiai politikai furfangok

Szerbiában fergeteges tempóban követik egymást az események. Legalábbis az utóbbi hetekben. Az ember még fel sem ocsúdott a kormányátalakítás káprázatos finiséből, máris következett a főváros polgármesterének a bársonyszékből való kibuktatása. Hogy csupán néhány napra rá a Büszkeség-felvonulás engedélyezése körüli huzavona betiltással érjen véget. Ami után bő 3 órával megtartották a felvonulást. Kicsit improvizáltan, kicsit bujkálósan, szerényebben és kevésbé látványosan a tervezettnél, de sétáltak. Ráadásul a főváros központjában. Igaz este 11-kor, nem a tervezett helyen, de a kormány épülete előtt a park helyett.

Egyet biztosra vehetünk. Semmi sem történik a politikusok tudomása és befolyása, ha úgy tetszik, engedélye nélkül. Hol, hogy. Így volt ez mindig Szerbiában, nem történik másképpen ma sem. És az sem teljesen állja meg a helyét, hogy egyetlen ember uralja a szerbiai politikai színteret. A döntő szó az övé, de van még valaki, nem is valaki, hanem valakik, akik nem akarják megengedni, hogy csupán a statiszta szerepét játsszák. Legalábbis most így tűnik. Mert ugye Đilas polgármestert nem lehetett volna megbuktatni a Szerbiai Demokrata Párt 10 képviselője nélkül. Annak a pártnak a támogatása nélkül, amely nyilván csupán vezetőjének, a Miloševićet váltó Koštunicának a megkopott, de csodával határos módon még mindig létező karizmájával tartja magát az itteni politikai mocsár felszínén. Nyilván azoknak a szavazataival, akik valamiféle elitisztikus indítékokból nemzeti, jobboldali eszméket vallanának, de túl alpárinak, felszínesnek találják azokat a politikai eszméket, amelyeket a radikálisokból átvedlett haladók kínálnak a legszélesebb tömegeknek. Azoknak, amelyeket annak idején Slobodan Milošević bolondított meg populista népnemzeti retorikájával, ígéreteivel. Egyébként az egykori elnökválasztó táborának csupán töredékét örökölte meg a mostani kormányfő, amikor átvette a Szerbiai Szocialista Párt irányítását. Azóta meglehetősen sokat tudott visszahozni a 2000 október 5-e utáni kataklizma okozta lemorzsolódott tagságból. Természetes hát, hogy ő is bele akar szólni a dolgok irányításába, legalábbis, amíg a hivatalosan csak első helyettese és a titkosszolgálatok irányítója ezt megengedi neki. És teszi is ezt nagyon ügyesen. Kezdve attól, hogy az ő populizmusa kissé durvább, látszatra faragatlanabb, de egészen biztosan pontosan annak a rétegnek szól, amelyet felmérése szerint még megcélozhat a nemzetieskedő baloldali politikával. Magához láncolva két olyan kis pártot, amely egyedül esélytelenül rajtolna a választásokon, egy-két helyhatósági kivételével, így viszont már évek óta a hatalom nyújtotta előnyök élvezője. Tehát Ivica Dačić, az SPS vezetője megelégedetten dörzsölheti a tenyerét azután, hogy kibukott a hatalomból a Szerbia Egyesült Régiói, most pedig ha nem is halálos, de megrendítő csapást mértek a Demokrata Pártra Dragan Đilas belgrádi polgármester leváltásával. Az előbbi ugyanis csak zavaró tényező volt számára a kormányban, bizonyos szempontból vetélytárs, akit jobb távol tartani attól a helytől, ahol a stratégiai döntések születnek. Ha születnek ilyenek Szerbiában. Mondjuk a fontosak. A másik, mármint a héten menesztett polgármester pedig Boris Tadićnak a párton belüli megbuktatása után a demokraták vezetője. Annak a megroggyant pártnak az első embere, amelyről sokan azt tartották, biztos nem alaptalanul, hogy bármikor beugorhat a szocialisták helyébe koalíciós partnerként, ha az ország erős embere megunja a mostani politikai érdekházasságot és úgy méri fel, hogy emezek, mármint a demokraták eléggé gyöngék már arra, hogy eljátsszák a másodhegedűs szerepét. Azokban a nagyon nehéz időkben, amelyekkel egyelőre csak ijesztgetnek bennünket, de mérget lehet venni eljövetelükre. Csak az a kérdés, hogy erre a megreformált kormányra bízzák-e a fájdalmas reformok végrehajtást vagy egy újraszervezettre, esetleg egy újonnan választottra. Az estleges választásokat márciusra saccolják azok az elemzők, amik meg vannak győződve arról, hogy a kormány első alelnöke e mellett a megoldás mellett dönt.

Nem csoda hát az események ilyen felgyorsulása. A politikai számítás, a hatalomra jutás, illetve a hatalom megtartása a tét. A hatalom pedig minden Szerbiában. Élet és halál meghatározója. A sorsokkal, a nemzet sorsával való játszadozás lehetősége. Határtalan erő. Amíg tart. Mert nem szabad elfelejteni azt sem, hogy milyen távol vagyunk még a stabil demokráciák hatalomcserés rendszerétől. Azoktól, ahol még nem dől össze a világ egy-egy választási vereség után. Itt viszont, ebben a zsenge demokráciában korlátlannak tűnő hatalmak tűntek el vagy zsugorodtak össze, sorvadtak el egyik hónapról a másikra a többpártrendszer alig több, mint 2 évtizedében.

2013. szeptember 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább

Az EPP megszólal

Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos - bár kiábrándító >

Tovább

Orbán és Kaczynski idomítása

Az biztos, hogy Ursula von der Leyen teherrel a vállán kezdi meg működését, hiszen a Fidesz >

Tovább

A dogmatizmus felülkerekedett a tudományon

Ez a fajta filológia alárendeli magát a politikának, ám képtelen arra, hogy tudományosan értelmezze a kommunikáció >

Tovább

Orbán focija

Orbán világa a nyers erőszaké, mást nem is ismer. Ahhoz szokott, hogy zsarolással, fenyegetéssel, törvényátírással, megvesztegetéssel, >

Tovább