2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szerbiai politikai furfangok

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szerbiai politikai furfangok

Szerbiában fergeteges tempóban követik egymást az események. Legalábbis az utóbbi hetekben. Az ember még fel sem ocsúdott a kormányátalakítás káprázatos finiséből, máris következett a főváros polgármesterének a bársonyszékből való kibuktatása. Hogy csupán néhány napra rá a Büszkeség-felvonulás engedélyezése körüli huzavona betiltással érjen véget. Ami után bő 3 órával megtartották a felvonulást. Kicsit improvizáltan, kicsit bujkálósan, szerényebben és kevésbé látványosan a tervezettnél, de sétáltak. Ráadásul a főváros központjában. Igaz este 11-kor, nem a tervezett helyen, de a kormány épülete előtt a park helyett.

Egyet biztosra vehetünk. Semmi sem történik a politikusok tudomása és befolyása, ha úgy tetszik, engedélye nélkül. Hol, hogy. Így volt ez mindig Szerbiában, nem történik másképpen ma sem. És az sem teljesen állja meg a helyét, hogy egyetlen ember uralja a szerbiai politikai színteret. A döntő szó az övé, de van még valaki, nem is valaki, hanem valakik, akik nem akarják megengedni, hogy csupán a statiszta szerepét játsszák. Legalábbis most így tűnik. Mert ugye Đilas polgármestert nem lehetett volna megbuktatni a Szerbiai Demokrata Párt 10 képviselője nélkül. Annak a pártnak a támogatása nélkül, amely nyilván csupán vezetőjének, a Miloševićet váltó Koštunicának a megkopott, de csodával határos módon még mindig létező karizmájával tartja magát az itteni politikai mocsár felszínén. Nyilván azoknak a szavazataival, akik valamiféle elitisztikus indítékokból nemzeti, jobboldali eszméket vallanának, de túl alpárinak, felszínesnek találják azokat a politikai eszméket, amelyeket a radikálisokból átvedlett haladók kínálnak a legszélesebb tömegeknek. Azoknak, amelyeket annak idején Slobodan Milošević bolondított meg populista népnemzeti retorikájával, ígéreteivel. Egyébként az egykori elnökválasztó táborának csupán töredékét örökölte meg a mostani kormányfő, amikor átvette a Szerbiai Szocialista Párt irányítását. Azóta meglehetősen sokat tudott visszahozni a 2000 október 5-e utáni kataklizma okozta lemorzsolódott tagságból. Természetes hát, hogy ő is bele akar szólni a dolgok irányításába, legalábbis, amíg a hivatalosan csak első helyettese és a titkosszolgálatok irányítója ezt megengedi neki. És teszi is ezt nagyon ügyesen. Kezdve attól, hogy az ő populizmusa kissé durvább, látszatra faragatlanabb, de egészen biztosan pontosan annak a rétegnek szól, amelyet felmérése szerint még megcélozhat a nemzetieskedő baloldali politikával. Magához láncolva két olyan kis pártot, amely egyedül esélytelenül rajtolna a választásokon, egy-két helyhatósági kivételével, így viszont már évek óta a hatalom nyújtotta előnyök élvezője. Tehát Ivica Dačić, az SPS vezetője megelégedetten dörzsölheti a tenyerét azután, hogy kibukott a hatalomból a Szerbia Egyesült Régiói, most pedig ha nem is halálos, de megrendítő csapást mértek a Demokrata Pártra Dragan Đilas belgrádi polgármester leváltásával. Az előbbi ugyanis csak zavaró tényező volt számára a kormányban, bizonyos szempontból vetélytárs, akit jobb távol tartani attól a helytől, ahol a stratégiai döntések születnek. Ha születnek ilyenek Szerbiában. Mondjuk a fontosak. A másik, mármint a héten menesztett polgármester pedig Boris Tadićnak a párton belüli megbuktatása után a demokraták vezetője. Annak a megroggyant pártnak az első embere, amelyről sokan azt tartották, biztos nem alaptalanul, hogy bármikor beugorhat a szocialisták helyébe koalíciós partnerként, ha az ország erős embere megunja a mostani politikai érdekházasságot és úgy méri fel, hogy emezek, mármint a demokraták eléggé gyöngék már arra, hogy eljátsszák a másodhegedűs szerepét. Azokban a nagyon nehéz időkben, amelyekkel egyelőre csak ijesztgetnek bennünket, de mérget lehet venni eljövetelükre. Csak az a kérdés, hogy erre a megreformált kormányra bízzák-e a fájdalmas reformok végrehajtást vagy egy újraszervezettre, esetleg egy újonnan választottra. Az estleges választásokat márciusra saccolják azok az elemzők, amik meg vannak győződve arról, hogy a kormány első alelnöke e mellett a megoldás mellett dönt.

Nem csoda hát az események ilyen felgyorsulása. A politikai számítás, a hatalomra jutás, illetve a hatalom megtartása a tét. A hatalom pedig minden Szerbiában. Élet és halál meghatározója. A sorsokkal, a nemzet sorsával való játszadozás lehetősége. Határtalan erő. Amíg tart. Mert nem szabad elfelejteni azt sem, hogy milyen távol vagyunk még a stabil demokráciák hatalomcserés rendszerétől. Azoktól, ahol még nem dől össze a világ egy-egy választási vereség után. Itt viszont, ebben a zsenge demokráciában korlátlannak tűnő hatalmak tűntek el vagy zsugorodtak össze, sorvadtak el egyik hónapról a másikra a többpártrendszer alig több, mint 2 évtizedében.

2013. szeptember 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább

Várhelyi, az új Orbán-jelölt egyszerűen faragatlan

Szerbia azonban örülne, ha magyar kézbe kerülne az új tagok felvétele. Akárcsak Dodik, a Boszniai Szerb >

Tovább