Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Szerbiai politikai furfangok
Szerbiában fergeteges tempóban követik egymást az események. Legalábbis az utóbbi hetekben. Az ember még fel sem ocsúdott a kormányátalakítás káprázatos finiséből, máris következett a főváros polgármesterének a bársonyszékből való kibuktatása. Hogy csupán néhány napra rá a Büszkeség-felvonulás engedélyezése körüli huzavona betiltással érjen véget. Ami után bő 3 órával megtartották a felvonulást. Kicsit improvizáltan, kicsit bujkálósan, szerényebben és kevésbé látványosan a tervezettnél, de sétáltak. Ráadásul a főváros központjában. Igaz este 11-kor, nem a tervezett helyen, de a kormány épülete előtt a park helyett.
Egyet biztosra vehetünk. Semmi sem történik a politikusok tudomása és befolyása, ha úgy tetszik, engedélye nélkül. Hol, hogy. Így volt ez mindig Szerbiában, nem történik másképpen ma sem. És az sem teljesen állja meg a helyét, hogy egyetlen ember uralja a szerbiai politikai színteret. A döntő szó az övé, de van még valaki, nem is valaki, hanem valakik, akik nem akarják megengedni, hogy csupán a statiszta szerepét játsszák. Legalábbis most így tűnik. Mert ugye Đilas polgármestert nem lehetett volna megbuktatni a Szerbiai Demokrata Párt 10 képviselője nélkül. Annak a pártnak a támogatása nélkül, amely nyilván csupán vezetőjének, a Miloševićet váltó Koštunicának a megkopott, de csodával határos módon még mindig létező karizmájával tartja magát az itteni politikai mocsár felszínén. Nyilván azoknak a szavazataival, akik valamiféle elitisztikus indítékokból nemzeti, jobboldali eszméket vallanának, de túl alpárinak, felszínesnek találják azokat a politikai eszméket, amelyeket a radikálisokból átvedlett haladók kínálnak a legszélesebb tömegeknek. Azoknak, amelyeket annak idején Slobodan Milošević bolondított meg populista népnemzeti retorikájával, ígéreteivel. Egyébként az egykori elnökválasztó táborának csupán töredékét örökölte meg a mostani kormányfő, amikor átvette a Szerbiai Szocialista Párt irányítását. Azóta meglehetősen sokat tudott visszahozni a 2000 október 5-e utáni kataklizma okozta lemorzsolódott tagságból. Természetes hát, hogy ő is bele akar szólni a dolgok irányításába, legalábbis, amíg a hivatalosan csak első helyettese és a titkosszolgálatok irányítója ezt megengedi neki. És teszi is ezt nagyon ügyesen. Kezdve attól, hogy az ő populizmusa kissé durvább, látszatra faragatlanabb, de egészen biztosan pontosan annak a rétegnek szól, amelyet felmérése szerint még megcélozhat a nemzetieskedő baloldali politikával. Magához láncolva két olyan kis pártot, amely egyedül esélytelenül rajtolna a választásokon, egy-két helyhatósági kivételével, így viszont már évek óta a hatalom nyújtotta előnyök élvezője. Tehát Ivica Dačić, az SPS vezetője megelégedetten dörzsölheti a tenyerét azután, hogy kibukott a hatalomból a Szerbia Egyesült Régiói, most pedig ha nem is halálos, de megrendítő csapást mértek a Demokrata Pártra Dragan Đilas belgrádi polgármester leváltásával. Az előbbi ugyanis csak zavaró tényező volt számára a kormányban, bizonyos szempontból vetélytárs, akit jobb távol tartani attól a helytől, ahol a stratégiai döntések születnek. Ha születnek ilyenek Szerbiában. Mondjuk a fontosak. A másik, mármint a héten menesztett polgármester pedig Boris Tadićnak a párton belüli megbuktatása után a demokraták vezetője. Annak a megroggyant pártnak az első embere, amelyről sokan azt tartották, biztos nem alaptalanul, hogy bármikor beugorhat a szocialisták helyébe koalíciós partnerként, ha az ország erős embere megunja a mostani politikai érdekházasságot és úgy méri fel, hogy emezek, mármint a demokraták eléggé gyöngék már arra, hogy eljátsszák a másodhegedűs szerepét. Azokban a nagyon nehéz időkben, amelyekkel egyelőre csak ijesztgetnek bennünket, de mérget lehet venni eljövetelükre. Csak az a kérdés, hogy erre a megreformált kormányra bízzák-e a fájdalmas reformok végrehajtást vagy egy újraszervezettre, esetleg egy újonnan választottra. Az estleges választásokat márciusra saccolják azok az elemzők, amik meg vannak győződve arról, hogy a kormány első alelnöke e mellett a megoldás mellett dönt.
Nem csoda hát az események ilyen felgyorsulása. A politikai számítás, a hatalomra jutás, illetve a hatalom megtartása a tét. A hatalom pedig minden Szerbiában. Élet és halál meghatározója. A sorsokkal, a nemzet sorsával való játszadozás lehetősége. Határtalan erő. Amíg tart. Mert nem szabad elfelejteni azt sem, hogy milyen távol vagyunk még a stabil demokráciák hatalomcserés rendszerétől. Azoktól, ahol még nem dől össze a világ egy-egy választási vereség után. Itt viszont, ebben a zsenge demokráciában korlátlannak tűnő hatalmak tűntek el vagy zsugorodtak össze, sorvadtak el egyik hónapról a másikra a többpártrendszer alig több, mint 2 évtizedében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >