Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Adj király katonát!
Öreg Dezső
Tart az őszi átigazolási időszak a szerbiai politikai színtéren. És készülnek a bundabotrányokra a nyerő csapat sikereire sóvárgók. De a jelek szerint ebben az idényben marad a csaholás, a karaván pedig vonul tovább. Lehet, hogy nem ugyanebben a felállásban; erről majd a karaván vezetője dönt. Aki viszont egészen biztosan marad és halad. Halad kitűzött célja felé, amelyet az eddigi hiányos ismereteink miatt mi, egyszerű halandók még nem látunk teljesen világosan. Homályos sejtéseink azonban azt mondják, azt mondatják velünk, hogy a politikai monopólium megszerzése a cél. Bár komoly országokban tudják, mennyire veszélyes dolog egyeduralomra törekedni.
Tehát azt akartam mondani, hogy tart a „cserebere fogadom” politikai játék, amelyben egyesek kínálnak, jobbára magukat ajánlják, de nemritkán egész képviselői csoportot – frakciót, ahogy politikai zsargonban nevezik a párthovatartozás alapján létrehozott érdekcsoportokat. Cserébe legtöbb esetben kérnek és kapnak is valamit. Hol vállveregetést, de akár miniszteri bársonyszéket is. A politikai holtmunkában szerzett súlyuk arányában. A rátermettség ritkán döntő szempont. Amikor ezt a játékot kimerítik, illetve amikor a lehetőségek - amelyek olykor igen szűkösek – kimerülnek, következik az „Adj király katonát!”. De csak akkor, ha már előre tudják, hogy a válasz a „Nem adok!” lesz. És ahogy ezt annak idején csinálták volt a múlt század derekán gyerekeskedő mai politikusok, erre az a válasz, hogy: „Ha nem adsz, szakítok!”. Mint ahogy történt ez tavaly ilyenkor, pont egy éve Újvidéken és mint ahogy most készülődnek rá Belgrádban. Nem kicsiny előkészületekkel, csatasorba állítva a legharcedzettebb zsoldosokat, önkéntes legényeket és lányokat, tiszteket, a legjobb tábornokok vezetésével, akik ismerik az ellenség minden gyöngéjét. Kémeik, akiket a politikában tanácsadónak, segédtitkárnak és az ellenség megtévesztésére kitalált egyéb címmel illetnek, jelentettek a számításba jöhető stratégiáról, a bevethető fegyvernemekről, az esetleges szövetségesekről. Hazaiakról és külhoniakról egyaránt. Mert ez nem elhanyagolható körülmény. Megzavarhatja a játék menetét, jól kitervelt stratégiáját, ha valaki keményebben rászól a vidám társaságra. Csendre, fegyelemre intve őket. Ezért általában jól kipuhatolják a helyzetet, meghányják-vetik az időpontot és a helyszínt, hogy azért ne zavarják túlságosan a szomszédokat. Ebben értékes tapasztalatokat szereztek már a múlt század végén, a háborús játékok keltette rumlik során. Az okozott bosszúságok miatti büntetések letöltésekor. Nos, ha minden összejön, kezdődhet a játék. Amely akkor igazán érdekes, ha körülbelül két egyforma képességű ellenfél méri össze erejét. De sokkal kényelmesebb, ha az egyik eleve erősebb, ha nincs bizonytalanság. Ha valamelyik fél előre megszerezte a szakításhoz szükséges biztos előnyt. Mint ahogy ezúttal történik a fővárosi hatalomátvételre való előkészületek során. Még az sem baj, ha korábban egymást halálos ellenségnek mondott politikai vezetők szűrik össze a levet. Ha ez a közös ellenfél teljes megsemmisítését eredményezi. De legalább azt, hogy huzamosabb időre kizárható a játékból. Így eshet meg, hogy a Szerbiai Demokrata Párt alelnöke akkor, amikor a központi hatalom a brüsszeli megállapodással összhangban feloszlatta a 4 észak-koszovói helyi önkormányzatot, még azt monda, idézem: „ez az állam ellen irányuló cselekedet, egyenesen államgyilkosság”, tehát leárulózta azokat, akikkel most összefogva váltják majd le a belgrádi polgármestert. Aki biztos nem ma született bárány – de ki az, nemcsak a szerbiai politikában?! Így, akárcsak Újvidék esetében, nem kétséges ennek az „Adj király katonát!” játéknak a kimenetele sem. És ha olyan kedvük támad, akár választásokra is vihetik a dolgot, mert néhány korábbi játék sikeres végigjátszása után, akkora népszerűségnek örvendenek, hogy eddigi szövetségeseik is tartanak a kimeneteltől.
Ezért nagyon, de nagyon bizonytalan a mostani ellenzék „cserebere fogadom”-ja, annak kimenetele. Az „összefogásban az erő” jelszó ebben az esetben bizony csak játékosnak tűnik. Egyelőre úgy látszik, macska-egér játék zajlik a szerbiai politikai színtéren, ami nemhogy nem kelt zavart az átigazolási időszakban, hanem egyenesen serkentően hat rá. Olyannyira, hogy a legerősebb csapatnak végül nem lesz kivel megmérkőznie. Az ilyesmi viszont önteltséget okozhat. Ez az a veszély, amit az egyeduralom magában rejt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >