Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Adj király katonát!
Öreg Dezső
Tart az őszi átigazolási időszak a szerbiai politikai színtéren. És készülnek a bundabotrányokra a nyerő csapat sikereire sóvárgók. De a jelek szerint ebben az idényben marad a csaholás, a karaván pedig vonul tovább. Lehet, hogy nem ugyanebben a felállásban; erről majd a karaván vezetője dönt. Aki viszont egészen biztosan marad és halad. Halad kitűzött célja felé, amelyet az eddigi hiányos ismereteink miatt mi, egyszerű halandók még nem látunk teljesen világosan. Homályos sejtéseink azonban azt mondják, azt mondatják velünk, hogy a politikai monopólium megszerzése a cél. Bár komoly országokban tudják, mennyire veszélyes dolog egyeduralomra törekedni.
Tehát azt akartam mondani, hogy tart a „cserebere fogadom” politikai játék, amelyben egyesek kínálnak, jobbára magukat ajánlják, de nemritkán egész képviselői csoportot – frakciót, ahogy politikai zsargonban nevezik a párthovatartozás alapján létrehozott érdekcsoportokat. Cserébe legtöbb esetben kérnek és kapnak is valamit. Hol vállveregetést, de akár miniszteri bársonyszéket is. A politikai holtmunkában szerzett súlyuk arányában. A rátermettség ritkán döntő szempont. Amikor ezt a játékot kimerítik, illetve amikor a lehetőségek - amelyek olykor igen szűkösek – kimerülnek, következik az „Adj király katonát!”. De csak akkor, ha már előre tudják, hogy a válasz a „Nem adok!” lesz. És ahogy ezt annak idején csinálták volt a múlt század derekán gyerekeskedő mai politikusok, erre az a válasz, hogy: „Ha nem adsz, szakítok!”. Mint ahogy történt ez tavaly ilyenkor, pont egy éve Újvidéken és mint ahogy most készülődnek rá Belgrádban. Nem kicsiny előkészületekkel, csatasorba állítva a legharcedzettebb zsoldosokat, önkéntes legényeket és lányokat, tiszteket, a legjobb tábornokok vezetésével, akik ismerik az ellenség minden gyöngéjét. Kémeik, akiket a politikában tanácsadónak, segédtitkárnak és az ellenség megtévesztésére kitalált egyéb címmel illetnek, jelentettek a számításba jöhető stratégiáról, a bevethető fegyvernemekről, az esetleges szövetségesekről. Hazaiakról és külhoniakról egyaránt. Mert ez nem elhanyagolható körülmény. Megzavarhatja a játék menetét, jól kitervelt stratégiáját, ha valaki keményebben rászól a vidám társaságra. Csendre, fegyelemre intve őket. Ezért általában jól kipuhatolják a helyzetet, meghányják-vetik az időpontot és a helyszínt, hogy azért ne zavarják túlságosan a szomszédokat. Ebben értékes tapasztalatokat szereztek már a múlt század végén, a háborús játékok keltette rumlik során. Az okozott bosszúságok miatti büntetések letöltésekor. Nos, ha minden összejön, kezdődhet a játék. Amely akkor igazán érdekes, ha körülbelül két egyforma képességű ellenfél méri össze erejét. De sokkal kényelmesebb, ha az egyik eleve erősebb, ha nincs bizonytalanság. Ha valamelyik fél előre megszerezte a szakításhoz szükséges biztos előnyt. Mint ahogy ezúttal történik a fővárosi hatalomátvételre való előkészületek során. Még az sem baj, ha korábban egymást halálos ellenségnek mondott politikai vezetők szűrik össze a levet. Ha ez a közös ellenfél teljes megsemmisítését eredményezi. De legalább azt, hogy huzamosabb időre kizárható a játékból. Így eshet meg, hogy a Szerbiai Demokrata Párt alelnöke akkor, amikor a központi hatalom a brüsszeli megállapodással összhangban feloszlatta a 4 észak-koszovói helyi önkormányzatot, még azt monda, idézem: „ez az állam ellen irányuló cselekedet, egyenesen államgyilkosság”, tehát leárulózta azokat, akikkel most összefogva váltják majd le a belgrádi polgármestert. Aki biztos nem ma született bárány – de ki az, nemcsak a szerbiai politikában?! Így, akárcsak Újvidék esetében, nem kétséges ennek az „Adj király katonát!” játéknak a kimenetele sem. És ha olyan kedvük támad, akár választásokra is vihetik a dolgot, mert néhány korábbi játék sikeres végigjátszása után, akkora népszerűségnek örvendenek, hogy eddigi szövetségeseik is tartanak a kimeneteltől.
Ezért nagyon, de nagyon bizonytalan a mostani ellenzék „cserebere fogadom”-ja, annak kimenetele. Az „összefogásban az erő” jelszó ebben az esetben bizony csak játékosnak tűnik. Egyelőre úgy látszik, macska-egér játék zajlik a szerbiai politikai színtéren, ami nemhogy nem kelt zavart az átigazolási időszakban, hanem egyenesen serkentően hat rá. Olyannyira, hogy a legerősebb csapatnak végül nem lesz kivel megmérkőznie. Az ilyesmi viszont önteltséget okozhat. Ez az a veszély, amit az egyeduralom magában rejt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >