2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vezetők

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Vezetők
(Hydrodynamik fotója)

Szerbia többé nem a térség vezető állama. Lehet, hogy nem is volt sohasem. Efelől még kételyeim vannak, de, hogy most nem az, az biztos. Mert mondta a kormány első alelnöke. Amit pedig ő mond, az biztos igaz. Olyannyira nem vezető ország a térségben, hogy számos tekintetben példát vehet szomszédjairól és élhet tapasztalataikkal.

A reformok beindításához pedig a tudat megreformálására van szükség. Meg a viselkedésé. Tartok attól, hogy ez nagyon nehezen fog menni. Mindkettő. Mert a tudat, a nemzettudat, a nemzetről alkotott, alkottatott kép nagyon nehezen módosítható. Kérdezze meg a németeket, aki nem hiszi. Különösen, ha ez a nemzetkép elferdítetten idealizált, ha azon alapul, hogy az én nemzetem a tökéletes, vagy legalábbis tökéletesebb a többinél és emellett érdemtelenül elnyomott, leigázott, kihasznált a környéken élő többi nemzet és úgy általában a világ által. Ha azt sulykolták a fejekbe évtizedeken át, hogy egy igazságtalan összeesküvés áldozatai vagyunk, mi, akik ehhez vagy ahhoz a nemzethez tartozunk, csak azért, mert más nyelven beszélünk, másképpen vetjük a keresztet, mások a szokásaink. Másban viszont nemigen különbözünk. Mert lassan a fél világ ugyanazt a rossz ételt eszi, ugyanazoknak a cégeknek a ruháját, cipőjét viseli – jobbára kínai gyártmányút –, ugyanazokban a betegségekben szenved. Tény viszont, hogy nem egyformán verekszik. Nem gondolkodik egyformán és nem ugyanazok a barátai. Mint ahogy ezt az elmúlt néhány évtized történései is bizonyították itt Kelet-Közép meg Dél-Kelet Európában. Ezeknek a verekedéseknek a következményeit lovagolják meg mai napig szeretett vezéreink. Itt Szerbiában és a térségben egyaránt. E tekintetben csak üdvözölhető a szerbiai kormány első alelnökének a kijelentése. Ha ez a szemléletváltás első kézzelfogható eredményének könyvelhető el. Ez a „térség vezető országa” kifejezés egyébként a magukat demokratikusnak mondó kormányok, illetve kormányfők meg miniszterelnök helyettesek kedvenc szintagmája volt. Mellesleg nemegyszer kaptak hozzá kedvező hátszelet a külföldről érkező diplomatáktól is. Igaz, csak Belgrádban. Hazai használatra.

Szeretik a politikusok az efféle szókapcsolatokat. Volt már Vajdaság Szerbia fejlődésének mozdonya. Régen, de volt. A mostani itteni kormányfő is mondta ezt többször, mindaddig, amíg nem közölték vele, hogy a mozdonyból utolsó kocsi lett. Hogy egy fejletlen régió szintjére süllyedt. Süllyesztették. Nem volt nehéz, engedték. Most is engedik, tovább,még mélyebbre. Ahogy azt a napi politika, a szerbiai politikai erőviszonyok megkívánják. Azok pedig, a köztársasági hatalomtartók azt kívánják, hogy a mostani tartományi vezetőség minél tehetetlenebbnek, korrumpáltabbnak tűnjön a választópolgár szemében. Minél kevesebbet tehessen az érdekében. Tehát minél kevesebb pénzzel rendelkezzen. Akinél a tárca, az osztja a pénzt. A tárca pedig Belgrádban van. Ugyanannak a zsebében, aki arra figyelmeztet, hogy Szerbia nem a térség legfejlettebb országa és hogy példát kell vennie szomszédjairól. Nehezen hihető ugyanis, hogy az újonnan felesküdött pénzügyminiszterre bízzák majd a pénzek elosztását. Az ő hatásköre nyilván inkább a beszerzésre, a költségvetés feltöltésére szorítkozik majd. Arra a bizonyos annyit emlegetett nadrágszíjszorításra. Meg az adópolitika módosítására, a nyugdíjreform végrehajtására, nem utolsó sorban az egészségügy meg a tanügy ráncba szedésére. Igaz, ezek más minisztériumokhoz tartoznak, de pénzfüggőek. Mint annyi minden ebben az országban. Annyi nélkül. Minden. Az ígéretek kivételével. Azokat ingyen osztogatják.

Nos, ezért problematikus egy kicsit a miniszterelnök első helyettesének a kijelentése. És ha figyelembe vesszük, hogy amerikai üzletemberek előtt tette, hogy  külföldi tőkecsalogatónak szánta, akkor nem kell csodálkozni azon a mondatán sem, amely az említett munkaebéd után hangzott el újságírók előtt, nevezetesen, hogy a kereket már nem lehet visszafordítani. Meg hogy a népszerűségi listán elfoglalt toronymagas első helyezése felelősségtudatot ébreszt benne. Hogy a gazdaságban mély vágások következnek, ami tiltakozást válthat ki, de Szerbiának van esélye a sikerre, ezért gyors eredményre számít. Azt a mondatát, mely szerint „tudja, hogyan fejezi”, hiszen ismeri önmagát és népét, már fölösleges kommentálni.

2013. szeptember 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Újabb háború Európában?

Az EU-n belül első ízben tűnik úgy, hogy lassanként két modell vetélkedik egymással: a liberális demokratikus, >

Tovább

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább