2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sajtószabadság

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Sajtószabadság
(000moggy000 illusztrációja)

Azt írta a minap az Unió bővítési biztosa a Demokrata Párt elnökéhez intézett levelében, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint elfogadhatatlan a korrupciós ügyekben indított vizsgálat részleteinek megjelentetése és a letartóztatások beharangozása. Mert azzal befolyásolhatják a közvéleményt és megszegik az ártatlanság vélelmének alapelvét. Jelezte, hogy az itteni média helyzetével foglalkozik az Európai Bizottság októberi jelentésében is, amelyben elemzi, hogyan halad Szerbia a reformokkal.

Mivel még csak augusztusban járunk, annak is csak az első felében, nem csoda, hogy Štefan Füle levele nem okozott különösebb izgalmat sem az itteni sajtóban, sem politikai körökben. Egyrészt mert a kormányátalakítás körüli politikai bohózat kiszínezése, megformálása foglalta le a média figyelmét, másrészt mert a sajtó itt annyira korrupttá vált, annyira a politika függvényeként létezik – minden tekintetben –, hogy a Brüsszelből érkező ilyen és ehhez hasonló figyelmeztetések esetleg csak egy pillanatnyi koncentráció-kiesést okozhatnak. Csupán apró zavaró körülményként élik meg mind a politikában, mind a sajtóban. Tisztelet a kivételnek. Az egyre ritkább kivételeknek.

Mert akadnak még kivételek, amolyan Don Quijote-ok, követ görgető Sziszüphoszok, akik valamiféle elvek, erkölcsi mércék, szakmai kódexek szerint szeretnének írni; szeretnének minél több hasonlót olvasni, látni, hallani is, de igyekezetük esetleg egy mosolyt csal mind a politikum, mind a szakma többi képviselőjének az arcára. Mert az ilyen újságírás iránt Szerbiában egyszerűen nincs kereslet. Senki sem akarja tudni az igazat. Pontosabban mindenki a maga igazát akarja hallani, hallatni. Így aztán nagyjából mindenki elégedett. Megtalálja a keresett portékát nyomtatott és elektronikus formában egyaránt. Az ezer médium országában élünk. Mert több mint 1000 bejegyzett sajtótermék jelenik meg ilyen-olyan formában. Teheti, akinek sok a pénze, megjelentetheti saját újságját, üzemeltetheti rádióját, televízióját. A törvényes rendelkezések felemásak és nem egyértelműek. A két évvel ezelőtt jóváhagyott médiastratégia azt irányozta elő, hogy ez év márciusáig elfogadják az új médiatörvény-csomagot. Csak azt nem vették figyelembe, hogy időközben a választások, a hatalomcsere, majd az új hatalom megszilárdítása, a politikai ellenfelek eliminálása, a vetélytársak ellehetetlenítése lesz a fontosabb, mintsem az európai mércék alkalmazása a sajtóban. Kinek állna most érdekében felfedni, hogy melyik sajtóterméknek ki a valódi tulajdonosa. Hogy melyik újságot melyik oligarcha vagy párt, esetenként mindkettő tart a kezében, irányít a háttérből, vagy nem is annyira rejtőzködve. Szerbiában, ahol a köztudat úgy tartja rendjén, hogy a politikai helyezkedés a megélhetés egyik záloga, ahol az ember úgy cseréli a pártot, mint máshol a piszkos alsóneműt, nem okoz gondot, nem támaszt morális akadályt a sajtó megalkuvása. Az ezer szegény országában mindez egyre kevésbé zavarja a sajtómunkásokat. Akik jobbára éhbérért hazudnak úgy, hogy még utasítani sem kell őket. Tudják, mik az elvárások, tudják melyik politikai – ritkább esetben üzleti – holdudvarba tartoznak; írnak, ahogy kell. Mert ez jelenti a betevő falatot. Valamikor ezt nevezték öncenzúrának. Ma már akár a túlélésre beállított alkalmazkodóképességnek is mondhatnánk. Magukat újságírónak tituláló mutánsokat hozott létre az evolúció. A rátermettebb, a kevésbé szembeötlő, a jól alkalmazkodó példányok könnyebben élik túl a szerbiai demokráciának ezt a szakaszát. Nem csak a sajtóban. Ez a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” logika. Csak egy baj van vele a sajtóban. Nevezetesen, hogy az újságírás lényegét pontosan a megszólalásnak, az odafigyelésnek, az utánajárásnak kellene alkotnia. Az államnak pedig szavatolnia a jól áttekinthető, a szakmát és a hatalmat (politikait és pénzügyit egyaránt) egyformán kritikus szemmel elbíráló törvénykezést. Ami magában még nem is elég, érvényesíteni is kellene az előírásokat. Hogy erre rá tudja-e venni Szerbiát Európa, majd meglátjuk. Aki megéri, meséli.

2013. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Többszörösen kifosztva

Egyrészt a mi pénzünkből az állam befizeti a GDP 2 százalékára emelt hozzájárulást a helyreállítási alapba, >

Tovább

Öt igazság Trianonról

Az Európai Unió – azaz „Brüsszel” – megoldotta, amit száz éve egy rossz békeszerződés okozott. Trianon >

Tovább

Trianon – kinek fáj?

Másfelől Orbán realista, és tudja, hogy nemzetközi ideológiai hadjáratában szövetségesekre van szüksége, és ezeket – például >

Tovább

Orbán a német uniópártok kedvenc autokratája

Orbán tagsága ügyében döntő, hogy hová áll Merkel és Söder. Ha mindkettő lefelé fordítaná a hüvelykujját, >

Tovább

A külföldi sajtó Trianonról

Más államok is rákényszerültek a történelem során, hogy megváljon területük és lakosságuk nem kis hányadáról, ám >

Tovább

A hetvenhatodik napon

Mert mostantól – a hatalmi eliten kívül – mindenki rosszabbul fog élni. Nem kicsit, hanem nagyon. >

Tovább

Koronokraták – Orbán és a többiek

Jelen van az elengedhetetlen erőszak is, csak nem nyíltan, hanem a patrónus uralma alatt tartja a >

Tovább

Nem, Kína nem vette meg Kelet-Európát

Bár Közép- és Kelet-Európában egyes kormányok Pekinget pártolják, ezeket a hatalmakat messze nem nemzetközi, hanem hazai >

Tovább

A levélírás műfaja

Ez igenis demokrácia a javából! Ehhez fogható emberszerető, kényeztető, bársonyosan simogató gesztusok legfeljebb a demokrácia olyan >

Tovább

Járvány után, választás előtt

Tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász… J. Attila ezt ma úgy írná, közmunkás leszel s >

Tovább

Egy Orbán-utód

Naponta teszik ki a közösségi oldalra, miként pattan be a helikopterébe – úgy használja, mintha a >

Tovább

Orbán Viktor avagy a hatalom megkeményedése

Orbán 10 éves uralkodása után Magyarország minden eddiginél jobban megosztott. Bíró-Nagy szerint a politikus a vidéki, >

Tovább