2021. május 14. péntek
Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Nyilatkozat

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Nyilatkozat
A szerbiai képviselőház

Nézem, forgatom az általam nagyra becsült Danas napilap hétvégi kiadását, és nem akarok hinni a szememnek. Egy szó sincs benne a köztársasági parlament pénteki rendkívüli üléséről. Arról, amelyen nyilatkozatban ítélték el a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-ben és 45-ben végrehajtott gonosztetteket. A politikai témákat taglaló cikkekből tájékozódhat az olvasó arról, mit gondol a miniszterelnök az európai útról; mit mondott ugyanerről első helyettese Brüsszelben; hogyan tekint a témára az unió külügyminisztere, akinek sokkal cifrább nevű a funkciója, de a lényeg mégis az, hogy a külügyeket irányítja; miként vélekedik ugyanerről a bővítési biztos; hogy őszre vagy lesznek választások vagy nem; hogy ki a legkedveltebb politikus és melyik a legkedveltebb párt; hogy a horvát külügyminiszter mennyire támogatja Szerbiát. Sőt még arról is tájékozódhat a kíváncsi olvasó, hogy a Novi Pazar-i bíróság 20 év után milyen ítéletet hozott egy ottani bosnyák csoport ügyében, amelyet azzal vádoltak, hogy veszélyeztetni akarta (sic!), akarta az egykori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi egységét. Emlékszik még valaki erre az országra? Melyet csak Kis Jugoszláviának becézett a külföldi meg a hazai sajtó. De a vajdasági magyarokat érintő parlamenti határozatról, a vitáról, arról, hogy ki hogyan érvelt és szavazott, egy betű sem.

Nézem az ország legtekintélyesebbnek mondott napilapját, a Politikát, amely azzal dicsekszik, hogy a Balkán legpatinásabb újságja, semmi a címoldalon. Már félve lapozom, hát a hatodik oldalon egy meglehetősen tisztességes beszámoló. Mondjuk olyan, mint az előzőben a bosnyákok peréről. A mellékelt képen a parlament elnöke. A magyar képviselők közül egy sem. Sem a nemzeti pártból, sem a polgáriakból. Pedig aki követte a vitát, láthatta, hogy a pártok többsége a magyar képviselőjét szólaltatta meg ebben az ügyben. Már amelyiknek van ilyene.

Olvasom a vajdasági magyar reagálásokat, látom a magukat a VMSZ ellenzékeként megélő pártok és civil szervezetek közleményét, amelyben – hát enyhén szólva is – lekicsinylőn szólnak a parlament nyilatkozatáról. Megítélésük szerint: „…nem elég, ha a szerb képviselőház csupán a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztott”.

A közlemény így folytatódik: „Álláspontunk szerint a szerbiai parlamentnek olyan nyilatkozatot kellene elfogadnia, amely nemcsak elítéli a magyarokat érintő 1944-es/45-ös délvidéki, tömeges vérengzéseket, de kinyilvánítja a bocsánatkérést, szavatolja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, lehetővé teszi a második világháború áldozatainak való emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, vagy ahonnan tömegesen hurcoltak gyűjtőtáborba magyarokat, szavatolja a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, az említett események kutatásának segítését, valamint lehetővé teszi a hozzáférést a besúgók névsorához és eljárás indítását az atrocitások még életben lévő elkövetői ellen. Ugyanakkor a parlamentnek az elítélés alapvetően erkölcsi gesztusa mellett, amit helyeslünk, jogi értelemben is semmissé kellene nyilvánítania a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei és 1945. március 26-ai határozatát, amellyel Zsablya, Csúrog, illetve Mozsor lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján nyilvánították háborús bűnösnek.”

Pedig, akárhogyan is nézzük, azért mégiscsak valami történelmi zajlott ott pénteken a szerbiai képviselőházban. Bármilyen indítékból is. Mégiscsak ki lett mondva, többször is, hogy gonosztettek történtek a háború végén. Olyanok, amelyek egy nemzeti csoport, konkrétan a magyarság ellen irányultak bosszúból. Lehet, hogy egyeseknek ez nem elég, de hogy nem semmi, az biztos. Mint ahogy az is, hogy politikai számítás, szándék, érdek is van a háttérben.

2013. június 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán azt csinál, amire csak kedve szottyan

A politikus a kétharmad birtokában immár 11 éve azt csinál az állami intézményekben, amihez csak kedve >

Tovább

Kurz az orbáni úton

Bizonytalanná vált az osztrák kancellár politikai jövője, mert az ügyészség hamis tanúzás miatt eljárást indított Kurz >

Tovább

Spiegel: Veszélyes balkáni fantazmagóriák

A lap arról a diplomáciai tervről ír, amely a Nyugat-Balkáni határok újrarajzolását tartalmazza, csak éppen nem >

Tovább

Orbánnak jó 10 év óta most először főhet a feje

Méghozzá a választás miatt, aminek oka részben a járvány elhibázott kezelése, de még inkább, hogy felállt >

Tovább

Orbán ideje lassan lejár, már a végjátékra készül

Helyzetét rontja a szörnyű járványmérleg, az egyesült ellenzék, valamint az, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik az >

Tovább

Orbán hűség szállta meg Várhelyi Olivért

Brüsszelben feltételezik, hogy a magyar biztos azért folyamodott ehhez a váratlan húzáshoz, mert Orbán, akihez Várhelyi >

Tovább

A magyar hatóságok megsértik a kultúra függetlenségét

Többféle formában is tiltakozni kíván az Európai Művészeti Akadémiák Szövetsége, mert úgy ítéli meg, hogy Magyarországon >

Tovább

A remény napja

Május kilencedike ünnep. Mostanában alig beszélnek róla, pedig a ma ismert Európa – Hitler legyőzése után >

Tovább

Kurier: Nehogy az Orbánok és Janšák Európája legyen

Úgyhogy az elemzés arra bíztatja az integrációt: ne engedjen a szűklátókörű ellentábornak, legyen úrrá kisebbrendűségi hajlamán. >

Tovább

Még épp időben

Mi tagadás, az ellenzék politikusai egyszerűbb lelkek, ráadásul a választási feltételek is kirívóan egyenlőtlenek: mindenben, ami >

Tovább

Baljós árnyak

Nehéz idők jönnek. Merkel asszony, kormányzó urunk európai őrangyala távozik a hatalomból, pártja, a CDU–CSU pedig egy >

Tovább

Magyarország Peking leghűségesebb partnere az unióban...

... csak éppen nincs belőle sok anyagi haszna, leszámítva Orbánt és szűk körét. A miniszterelnök fennen >

Tovább