2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Nyilatkozat

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Nyilatkozat
A szerbiai képviselőház

Nézem, forgatom az általam nagyra becsült Danas napilap hétvégi kiadását, és nem akarok hinni a szememnek. Egy szó sincs benne a köztársasági parlament pénteki rendkívüli üléséről. Arról, amelyen nyilatkozatban ítélték el a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-ben és 45-ben végrehajtott gonosztetteket. A politikai témákat taglaló cikkekből tájékozódhat az olvasó arról, mit gondol a miniszterelnök az európai útról; mit mondott ugyanerről első helyettese Brüsszelben; hogyan tekint a témára az unió külügyminisztere, akinek sokkal cifrább nevű a funkciója, de a lényeg mégis az, hogy a külügyeket irányítja; miként vélekedik ugyanerről a bővítési biztos; hogy őszre vagy lesznek választások vagy nem; hogy ki a legkedveltebb politikus és melyik a legkedveltebb párt; hogy a horvát külügyminiszter mennyire támogatja Szerbiát. Sőt még arról is tájékozódhat a kíváncsi olvasó, hogy a Novi Pazar-i bíróság 20 év után milyen ítéletet hozott egy ottani bosnyák csoport ügyében, amelyet azzal vádoltak, hogy veszélyeztetni akarta (sic!), akarta az egykori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi egységét. Emlékszik még valaki erre az országra? Melyet csak Kis Jugoszláviának becézett a külföldi meg a hazai sajtó. De a vajdasági magyarokat érintő parlamenti határozatról, a vitáról, arról, hogy ki hogyan érvelt és szavazott, egy betű sem.

Nézem az ország legtekintélyesebbnek mondott napilapját, a Politikát, amely azzal dicsekszik, hogy a Balkán legpatinásabb újságja, semmi a címoldalon. Már félve lapozom, hát a hatodik oldalon egy meglehetősen tisztességes beszámoló. Mondjuk olyan, mint az előzőben a bosnyákok peréről. A mellékelt képen a parlament elnöke. A magyar képviselők közül egy sem. Sem a nemzeti pártból, sem a polgáriakból. Pedig aki követte a vitát, láthatta, hogy a pártok többsége a magyar képviselőjét szólaltatta meg ebben az ügyben. Már amelyiknek van ilyene.

Olvasom a vajdasági magyar reagálásokat, látom a magukat a VMSZ ellenzékeként megélő pártok és civil szervezetek közleményét, amelyben – hát enyhén szólva is – lekicsinylőn szólnak a parlament nyilatkozatáról. Megítélésük szerint: „…nem elég, ha a szerb képviselőház csupán a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztott”.

A közlemény így folytatódik: „Álláspontunk szerint a szerbiai parlamentnek olyan nyilatkozatot kellene elfogadnia, amely nemcsak elítéli a magyarokat érintő 1944-es/45-ös délvidéki, tömeges vérengzéseket, de kinyilvánítja a bocsánatkérést, szavatolja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, lehetővé teszi a második világháború áldozatainak való emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, vagy ahonnan tömegesen hurcoltak gyűjtőtáborba magyarokat, szavatolja a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, az említett események kutatásának segítését, valamint lehetővé teszi a hozzáférést a besúgók névsorához és eljárás indítását az atrocitások még életben lévő elkövetői ellen. Ugyanakkor a parlamentnek az elítélés alapvetően erkölcsi gesztusa mellett, amit helyeslünk, jogi értelemben is semmissé kellene nyilvánítania a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei és 1945. március 26-ai határozatát, amellyel Zsablya, Csúrog, illetve Mozsor lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján nyilvánították háborús bűnösnek.”

Pedig, akárhogyan is nézzük, azért mégiscsak valami történelmi zajlott ott pénteken a szerbiai képviselőházban. Bármilyen indítékból is. Mégiscsak ki lett mondva, többször is, hogy gonosztettek történtek a háború végén. Olyanok, amelyek egy nemzeti csoport, konkrétan a magyarság ellen irányultak bosszúból. Lehet, hogy egyeseknek ez nem elég, de hogy nem semmi, az biztos. Mint ahogy az is, hogy politikai számítás, szándék, érdek is van a háttérben.

2013. június 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább