Ma Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Politikai gazdaságtan
Öreg Dezső
Ismét oda jutottunk, hogy az előző kormány szemétjét kell eltakarítania az újnak. Ezzel csak az a baj, hogy a szemetelők fele – igaz, a kisebbik – most is az országot irányító csapat része. Nyilván ezért fogalmaztak olyan körültekintően és megfontoltan péntek este az uralmi koalíció vezetői a többórás megbeszélések után. Valahogy úgy, hogy az előző hatalmak felelőtlen és pazarló viselkedése miatt került ebbe a csúnya gazdasági válságba az ország. Hát igen, a viselkedés. A hatalomé. Mintha ezt a hatalmat nem egyének alkotnák. És nem ők viselkednének. Vagy nem viselkednének.
Tehát a péntek esti megbeszélések 3 résztvevője közül 2 a korábbi hatalomban is viselkedett. Nem pontosan úgy, mint a mostaniban, de ott volt. Döntő pozícióban. Mert a jelenlegi miniszterelnök-belügyminiszter és a gazdasági-pénzügyminiszter nélkül nem működött, nem működhetett volna az előző kormány. Nélkülük, pártjuk képviselőinek szavazati nélkül egyetlen törvényt sem tudtak volna elfogadtatni a parlamentben. Kerülték is eddig a felelősök megnevezését, most azonban már nem lehet kertelni. Tovább nem. Sejtem azt is, hogy miért. Mert a pénteki megbeszélések harmadik résztvevője, a kormány első alelnöke-hadügyminisztere, a titkok őre (a titkosszolgálatok ura és parancsolója) nem engedi. Valakit muszáj felelőssé tenni. Ami nem azt jelenti, hogy felelősségre is vonni. Egyelőre nem. De mivel nyilvánvalóan az őszre esedékes rendkívüli választások kiírását forgatja a fejében, már azok logikájával gondolkodik. A választások logikája pedig a minél több szavazat megszerzése. Amelyeket valakitől el kell hódítani. Hogy mostani ellenségtől vagy szövetségestől, az az eredmény szempontjából teljesen mindegy.
Szóval kezd megjelenni a bűnös, a korábbi hatalmak felelőtlen és pazarló viselkedése képében. Egyelőre. Ha tényleg választások lesznek, nem sok víznek kell lefolynia a Dunán – még ilyen áradásos időkben sem – addig, hogy ez a viselkedés meg is személyesüljön. Gondolom, ezért nyilatkozta másnap a miniszterelnök-belügyminiszter, hogy a kormány megőrzi az ország gazdasági és pénzügyi stabilitását. Lesz takarékosság, csökkentjük a fölösleges kiadásokat, de mindez nem érinti a közönséges embert – mondta. Legalábbis a lakosság legjobban veszélyeztetettebb rétegeit nem – tette hozzá megfontoltan. Erről híres. A megfontoltságáról. Meg a kimértségéről. Meg a következetességéről. Kormányokon át. Megfontoltságának tudható be, hogy az új stabilizáló program meghozatalát nem kapkodják el. Még legalább a jövő hét végéig konzultálnak a hatalmi koalíció pártjai, utána a végső állásponttal kirukkolnak a kormány elé, hogy végül a parlamenttel hitelesíttessék a tervet. Eltart ez a huzavona még egy ideig. Fogadni lehetne rá, addig, amíg a kormány első alelnöke-hadügyminisztere el nem dönti, hogy csupán a kormányátalakítást vagy a rendkívüli parlamenti választások kiírását kínálja-e fel a népnek mentőövként. Vagy mindkettőt. Miért ne fokoznánk a feszültséget a drámában, ha adottak hozzá az eszközök.
Politikai csatározások jellemzik a szerbiai gazdaságszilárdítási terveket (is). Arról senki sem beszél, hová lettek a választási kampányban bőkezűen ígért felvirágoztatási tervek. Mivé foszlottak a régiófejlesztési ígéretek? Mi történt a gazdaság újjáélesztésével, a szociális juttatásokkal, a foglalkoztatottak számának növelésével, a munkanélküliség letörésével? Hol az a külföldi tőke, amely toporzékolva várja, hogy az ország beváltsa az európai ígéreteket és elözönli Szerbiát. De legalább arról szólnának, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc hevében behajtják az adósságokat a nagyvállalatokon. Hogy törvényekkel akadályozzák meg azt az egyre elterjedtebb gyakorlatot, mely szerint a munkáltatók csak az állam iránti kötelezettségüket teljesítik, tehát befizetik a munkások utáni járulékokat, a béreket viszont nem folyósítják. Miért csak ígérgetik a közvállalatokban meg az állami adminisztrációban való ésszerűsítést? Ja igen, és miért nem bízzák szakemberekre a gazdaság irányítását? Igen, akkor unalmasabb szakmává válna a politika. Mint a rendezett országokban.
Következő cikk: Balogot tojással dobták meg Zürichben, az MTI eltitkolta
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?
New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >
A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt
A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >
Egy kis közös teherviselés
Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >
Az autokraták titokban imádják a világjárványt
Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >
Az eltűnt vírus nyomában
A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >