2020. február 27. csütörtök
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Zzákbamacska

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Zzákbamacska
(ilyeo illusztrációja)

Emlékszik-e még valaki arra, mekkora politikai hullámverést – van, aki a habverés kifejezést szereti – okozott pont egy éve a Szerb Haladó Párt bejelentése, hogy meglopták őket a választásokon. Azoknak idézném fel az eseményeket, akik esetleg feledékenyebbek. Vagyunk sokan ilyenek, ez a vágtázó tempó, a mindenkori politikai vigécek tudathasadással felérő szerepcseréje kollektív amnéziát, olykor egyenesen demenciás tüneteket okoz. Nem csak azért, mert öregszik a nép. Inkább azért, talán, mert a remény hal meg utoljára. Ahhoz viszont, hogy az ember túlélje a XXI. század Szerbiáját, sok-sok reményre van szüksége.

Tehát egy évvel ezelőtt azzal vádaskodtak a haladók meg mások is, hogy meglopták őket. Nagy volt az izgalom, mindenki számolt, nyilatkozott, a politikusok bizonygattak, keményeket mondtak, tárgyaltak, hol nyíltan, de főleg titokban, hol termekben, tereken, hol kicsiny szobákban, hol kerthelységi kávézókban; szóval tartott a kampány az elnökválasztás második fordulója előtt. És folyt a helyezkedés. Pedig volt egy politikus, aki már néhány nappal korábban, május 6-án, a választási éjszakán megmondta: „hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem tudjuk, ki lesz az elnök, de biztosan tudjuk, ki lesz a kormányfő”. Őszintesége ezúttal elnyerte jutalmát. Ő lett. Lám-lám, érdemes olykor őszintének lenni, még a politikában is. Bár, egyesek akkor, mások később is, másnak tudták be ezt a sokat idézett mondatot. Végül is mindegy, hogy a politikusnak – a kalkulációk bajnokának – száján szaladt-e ki a rájuk nem jellemző őszinte megnyilatkozás, vagy csak a nem várt, majd 15 százalékos támogatottság bódította meg egy kissé az ember-politikust. Vagy a politikus-embert – ahogy tetszik.

Szóval egy évvel ezelőtt a választási lopás, csalás, hazudás volt a menő téma. Meg a zsák. Ha most mérnék fel a nép akaratát, amely sajnos – mint az elmút 2 évtized bizonyítja – nem mindig tudatos, inkább ösztönös, nemigen lenne ok a zsákok mutogatására vagy a szavazatok újraszámoltatására. Gondolom, a kötendő koalíciók sem lennének kérdésesek. De maradjunk a realitás világában. Amely egészen más, mint az egy évvel ezelőtti. Mert akkor még a Demokrata Párt viszonylag nyugodtan fogadta a Szerb Haladó Párttól elszenvedett 2 százalékos hátrányt. Boris Tadić akkor azt mondta, az elnökválasztás második fordulója dönti el, milyen úton halad Szerbia a következő 5 évben. Meg mondta azt is, hogy az új kormányról majd a második forduló után tárgyal. Kiderült, hogy jóslata bevált, ígéretéhez viszont nem tartotta magát. Pedig akkor még sokminden múlott rajta. Mondjuk a kormányalakítási tárgyalások megkezdésének időpontja mindenképpen. De akkor, a választási csalásokkal való vádaskodások idején, fontosnak láthatta bejelenteni, két nappal az említett nyilatkozata után, hogy megkötötték az új koalíciót a szocialistákkal. Azokkal, akik majd egy éve a haladókkal kormányozzák az országot arrafelé, amerre a demokraták ígérték. És ha minden jól megy, akkor június végére megtudjuk, mikor számíthatunk az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A haladók, a szocialisták, a nyugdíjaspártiak meg az egyesült régiósok, na meg a szocdemek ezzel ünnepelhetik a koalíció megalakulásának egyéves évfordulóját. A demokraták pedig gyászolhatják a lejtőn való megindulásukat. Amelynek a végét egyelőre senki sem látja. Jósolni pedig igencsak hálátlan a politikában.

Mert ki gondolta volna, hogy a háborúkat indító pártok kormánya fogja eljuttatni Szerbiát az Unió előszobájáig. Hogy ugyanezek tárgyalnak majd sikeresen Koszovóval és rendezik azt a kérdést, amelyhez a demokratikusnak mondott időszak kabinetjei érdemében nem is mertek hozzányúlni. Ki gondolta volna, hogy a Szerb Csetnik Mozgalomként indult Szerb Radikális Párt révén megerősödött Szerb Haladó Párt; a Szerbiai Kommunista Szövetségből lett Szerbiai Szocialista Párt és a, hát kockáztassuk meg, a szinte egy szálig kommunista múlttal rendelkező nyugdíjaspárti vezetőség, na meg hát az Arkan alapította Egységes Szerbia lesz az ország fényes jövőjének a zászlóhordozója! Vagy lehet, hogy nem is az ország fényes jövője, hanem a politikusok jól felfogott érdeke a tét? Akárcsak tavaly ilyenkor a zsákokból kiöntött „hamis” szavazócédulák esetében?

2013. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Magyar szál az amerikai hírszerzésben

A Washington Post cikke felveti, hogy sem a Magyar Foundation, sem Grenell nem jegyeztette be magát >

Tovább

Orbanovci u Srbiji ili gulaš-fašizam na srpski način

Srpski pandan orbanovskoj ekstremno-antimigracionoj politici je Boško Obradović, predvodnik političke partije Dveri koja je poznata po >

Tovább

Ejtették a Nobel-díjas zsidó Kertészt

A kétharmad ellenére a Fidesz nem uralja teljes mértékben a politikát. Lásd az önkormányzati választásokat. Úgy >

Tovább

Spiegel: Szlovákia a következő?

A lap nem tartja kizártnak, hogy a jövő szombati választások eredményeként Szlovákia lesz a következő állam, >

Tovább

A kisajátítók kisajátítása

Nem állítjuk, de nem is tagadjuk, hogy ez a rendszer azért van, hogy családjaink meggazdagodjanak. Magánügy. >

Tovább

Száz év vagány

Korlátolt, kisszerű vágyak, semmit nem tűr el, ami több nála, és ehhez meg is találja mindenhova >

Tovább

Európa sírásói, avagy a kudarcba fulladt csúcs

Az ellentétek olyan magasra csaptak, hogy arra évek óta nem volt példa, bár ha jobban meggondoljuk, >

Tovább

Hanautól 4 kilométerre

Ezek az áldozatok ugyanolyan bevándorlók leszármazottjai, mint a ma majdnem 1 millió magyar gazdasági bevándorló gyerekei >

Tovább

Politikai pletykák

A rossz hír az, hogy Cornstein romokat hagy maga után. Ilyen tájékozatlan nagykövete Amerikának csak a >

Tovább

Az EU bővítés buktatója, az atavisztikus nacionalizmus

A gondot különösen jól illusztrálja két korábbi, keleti felvételi hullám. Azok során főleg a magyarokról kiderült, >

Tovább

Orbánértékelés, 2020

Az Orbán előtt sorakozó székeken nem ülnek Rubik Ernők. Schmitt Pálok ülnek ott és más udvarhölgyek, >

Tovább

Orbán évértékelő – nemzetközi sajtó

Orbán Viktor a szokásos formáját futja, jobboldali populistaként  manapság pont annyira radikális, mint amennyire mindig is >

Tovább