2020. május 29. péntek
Ma Magdolna, Magda, Ervin, Léna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Zzákbamacska

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Zzákbamacska
(ilyeo illusztrációja)

Emlékszik-e még valaki arra, mekkora politikai hullámverést – van, aki a habverés kifejezést szereti – okozott pont egy éve a Szerb Haladó Párt bejelentése, hogy meglopták őket a választásokon. Azoknak idézném fel az eseményeket, akik esetleg feledékenyebbek. Vagyunk sokan ilyenek, ez a vágtázó tempó, a mindenkori politikai vigécek tudathasadással felérő szerepcseréje kollektív amnéziát, olykor egyenesen demenciás tüneteket okoz. Nem csak azért, mert öregszik a nép. Inkább azért, talán, mert a remény hal meg utoljára. Ahhoz viszont, hogy az ember túlélje a XXI. század Szerbiáját, sok-sok reményre van szüksége.

Tehát egy évvel ezelőtt azzal vádaskodtak a haladók meg mások is, hogy meglopták őket. Nagy volt az izgalom, mindenki számolt, nyilatkozott, a politikusok bizonygattak, keményeket mondtak, tárgyaltak, hol nyíltan, de főleg titokban, hol termekben, tereken, hol kicsiny szobákban, hol kerthelységi kávézókban; szóval tartott a kampány az elnökválasztás második fordulója előtt. És folyt a helyezkedés. Pedig volt egy politikus, aki már néhány nappal korábban, május 6-án, a választási éjszakán megmondta: „hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem tudjuk, ki lesz az elnök, de biztosan tudjuk, ki lesz a kormányfő”. Őszintesége ezúttal elnyerte jutalmát. Ő lett. Lám-lám, érdemes olykor őszintének lenni, még a politikában is. Bár, egyesek akkor, mások később is, másnak tudták be ezt a sokat idézett mondatot. Végül is mindegy, hogy a politikusnak – a kalkulációk bajnokának – száján szaladt-e ki a rájuk nem jellemző őszinte megnyilatkozás, vagy csak a nem várt, majd 15 százalékos támogatottság bódította meg egy kissé az ember-politikust. Vagy a politikus-embert – ahogy tetszik.

Szóval egy évvel ezelőtt a választási lopás, csalás, hazudás volt a menő téma. Meg a zsák. Ha most mérnék fel a nép akaratát, amely sajnos – mint az elmút 2 évtized bizonyítja – nem mindig tudatos, inkább ösztönös, nemigen lenne ok a zsákok mutogatására vagy a szavazatok újraszámoltatására. Gondolom, a kötendő koalíciók sem lennének kérdésesek. De maradjunk a realitás világában. Amely egészen más, mint az egy évvel ezelőtti. Mert akkor még a Demokrata Párt viszonylag nyugodtan fogadta a Szerb Haladó Párttól elszenvedett 2 százalékos hátrányt. Boris Tadić akkor azt mondta, az elnökválasztás második fordulója dönti el, milyen úton halad Szerbia a következő 5 évben. Meg mondta azt is, hogy az új kormányról majd a második forduló után tárgyal. Kiderült, hogy jóslata bevált, ígéretéhez viszont nem tartotta magát. Pedig akkor még sokminden múlott rajta. Mondjuk a kormányalakítási tárgyalások megkezdésének időpontja mindenképpen. De akkor, a választási csalásokkal való vádaskodások idején, fontosnak láthatta bejelenteni, két nappal az említett nyilatkozata után, hogy megkötötték az új koalíciót a szocialistákkal. Azokkal, akik majd egy éve a haladókkal kormányozzák az országot arrafelé, amerre a demokraták ígérték. És ha minden jól megy, akkor június végére megtudjuk, mikor számíthatunk az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A haladók, a szocialisták, a nyugdíjaspártiak meg az egyesült régiósok, na meg a szocdemek ezzel ünnepelhetik a koalíció megalakulásának egyéves évfordulóját. A demokraták pedig gyászolhatják a lejtőn való megindulásukat. Amelynek a végét egyelőre senki sem látja. Jósolni pedig igencsak hálátlan a politikában.

Mert ki gondolta volna, hogy a háborúkat indító pártok kormánya fogja eljuttatni Szerbiát az Unió előszobájáig. Hogy ugyanezek tárgyalnak majd sikeresen Koszovóval és rendezik azt a kérdést, amelyhez a demokratikusnak mondott időszak kabinetjei érdemében nem is mertek hozzányúlni. Ki gondolta volna, hogy a Szerb Csetnik Mozgalomként indult Szerb Radikális Párt révén megerősödött Szerb Haladó Párt; a Szerbiai Kommunista Szövetségből lett Szerbiai Szocialista Párt és a, hát kockáztassuk meg, a szinte egy szálig kommunista múlttal rendelkező nyugdíjaspárti vezetőség, na meg hát az Arkan alapította Egységes Szerbia lesz az ország fényes jövőjének a zászlóhordozója! Vagy lehet, hogy nem is az ország fényes jövője, hanem a politikusok jól felfogott érdeke a tét? Akárcsak tavaly ilyenkor a zsákokból kiöntött „hamis” szavazócédulák esetében?

2013. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán Viktor mint ma született bárány

Magyarország mint vegytiszta jogállam? Budapest most ezt a képet igyekszik terjeszteni magáról, ám igazából rossz bohózatot >

Tovább

A német kétszínűség

Németországban a Telekom lengeti a szivárványszínű zászlót, Magyarországon azonban hallgat, mert így kívánják az üzleti érdekei, >

Tovább

„Orbánnal szoros kötelékben”

Ez a címe a Frankfurter Rundschau cikkének a szlovén kormányfőről, miután Ljubljanában az ellenzék 10 ezres >

Tovább

Orbán mint modell Vučić számára

Szerbia is tovább illiberalizálódik, Orbán módszerének felhasználásával, ám az ország így aligha lesz alkalmas jelölt az >

Tovább

Merkel európai fordulata

A német kancellár már megnyerte az 500 milliós gazdasági segélycsomagnak a V4-eket, mert egy hete arról >

Tovább

Bill Gates lenyúlta Soros szerepét

Ezért valószínűleg azon sóhajtozik: „ilyen az, amikor az embert elhagyják egy fiatalabbért”. Közben pedig bánatosan egy >

Tovább

Irodalmi nemzet a magyar

Mert hát nem ugyanazt mondja a nemzeti testtel és lélekkel egylényegű legfőbb jogforrás, mint a szépíró, >

Tovább

Szabad a gazda

Az ellenzék két helyszínen érezheti magát félig-meddig otthonosan, a Hit Gyülekezete ATV-s stúdiójában és az EMIH >

Tovább

Orbán kettős játéka

Egyrészt nekimegy az uniós partnereknek, majd  egy lépést tesz hátra, de a végén azért bevisz egy-két >

Tovább

„Orbán, a provokatőr marad”

Ám senki se gondolja azt, hogy a lépés akár egy jottányit is változtatott a magyar menedékpolitikán. >

Tovább

A nemzet közszelleme volt béklyóban

S ez olyan destruáló hatással volt az egész világra, hogy az új generációk már úgy nőttek, >

Tovább

Orbán populista, Trump egy bohóc

Mind a hívei, mind az ellenfelei azt gondolták, hogy most majd ő lesz Amerikában Orbán, aki >

Tovább