Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Zzákbamacska
Öreg Dezső
Emlékszik-e még valaki arra, mekkora politikai hullámverést – van, aki a habverés kifejezést szereti – okozott pont egy éve a Szerb Haladó Párt bejelentése, hogy meglopták őket a választásokon. Azoknak idézném fel az eseményeket, akik esetleg feledékenyebbek. Vagyunk sokan ilyenek, ez a vágtázó tempó, a mindenkori politikai vigécek tudathasadással felérő szerepcseréje kollektív amnéziát, olykor egyenesen demenciás tüneteket okoz. Nem csak azért, mert öregszik a nép. Inkább azért, talán, mert a remény hal meg utoljára. Ahhoz viszont, hogy az ember túlélje a XXI. század Szerbiáját, sok-sok reményre van szüksége.
Tehát egy évvel ezelőtt azzal vádaskodtak a haladók meg mások is, hogy meglopták őket. Nagy volt az izgalom, mindenki számolt, nyilatkozott, a politikusok bizonygattak, keményeket mondtak, tárgyaltak, hol nyíltan, de főleg titokban, hol termekben, tereken, hol kicsiny szobákban, hol kerthelységi kávézókban; szóval tartott a kampány az elnökválasztás második fordulója előtt. És folyt a helyezkedés. Pedig volt egy politikus, aki már néhány nappal korábban, május 6-án, a választási éjszakán megmondta: „hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem tudjuk, ki lesz az elnök, de biztosan tudjuk, ki lesz a kormányfő”. Őszintesége ezúttal elnyerte jutalmát. Ő lett. Lám-lám, érdemes olykor őszintének lenni, még a politikában is. Bár, egyesek akkor, mások később is, másnak tudták be ezt a sokat idézett mondatot. Végül is mindegy, hogy a politikusnak – a kalkulációk bajnokának – száján szaladt-e ki a rájuk nem jellemző őszinte megnyilatkozás, vagy csak a nem várt, majd 15 százalékos támogatottság bódította meg egy kissé az ember-politikust. Vagy a politikus-embert – ahogy tetszik.
Szóval egy évvel ezelőtt a választási lopás, csalás, hazudás volt a menő téma. Meg a zsák. Ha most mérnék fel a nép akaratát, amely sajnos – mint az elmút 2 évtized bizonyítja – nem mindig tudatos, inkább ösztönös, nemigen lenne ok a zsákok mutogatására vagy a szavazatok újraszámoltatására. Gondolom, a kötendő koalíciók sem lennének kérdésesek. De maradjunk a realitás világában. Amely egészen más, mint az egy évvel ezelőtti. Mert akkor még a Demokrata Párt viszonylag nyugodtan fogadta a Szerb Haladó Párttól elszenvedett 2 százalékos hátrányt. Boris Tadić akkor azt mondta, az elnökválasztás második fordulója dönti el, milyen úton halad Szerbia a következő 5 évben. Meg mondta azt is, hogy az új kormányról majd a második forduló után tárgyal. Kiderült, hogy jóslata bevált, ígéretéhez viszont nem tartotta magát. Pedig akkor még sokminden múlott rajta. Mondjuk a kormányalakítási tárgyalások megkezdésének időpontja mindenképpen. De akkor, a választási csalásokkal való vádaskodások idején, fontosnak láthatta bejelenteni, két nappal az említett nyilatkozata után, hogy megkötötték az új koalíciót a szocialistákkal. Azokkal, akik majd egy éve a haladókkal kormányozzák az országot arrafelé, amerre a demokraták ígérték. És ha minden jól megy, akkor június végére megtudjuk, mikor számíthatunk az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A haladók, a szocialisták, a nyugdíjaspártiak meg az egyesült régiósok, na meg a szocdemek ezzel ünnepelhetik a koalíció megalakulásának egyéves évfordulóját. A demokraták pedig gyászolhatják a lejtőn való megindulásukat. Amelynek a végét egyelőre senki sem látja. Jósolni pedig igencsak hálátlan a politikában.
Mert ki gondolta volna, hogy a háborúkat indító pártok kormánya fogja eljuttatni Szerbiát az Unió előszobájáig. Hogy ugyanezek tárgyalnak majd sikeresen Koszovóval és rendezik azt a kérdést, amelyhez a demokratikusnak mondott időszak kabinetjei érdemében nem is mertek hozzányúlni. Ki gondolta volna, hogy a Szerb Csetnik Mozgalomként indult Szerb Radikális Párt révén megerősödött Szerb Haladó Párt; a Szerbiai Kommunista Szövetségből lett Szerbiai Szocialista Párt és a, hát kockáztassuk meg, a szinte egy szálig kommunista múlttal rendelkező nyugdíjaspárti vezetőség, na meg hát az Arkan alapította Egységes Szerbia lesz az ország fényes jövőjének a zászlóhordozója! Vagy lehet, hogy nem is az ország fényes jövője, hanem a politikusok jól felfogott érdeke a tét? Akárcsak tavaly ilyenkor a zsákokból kiöntött „hamis” szavazócédulák esetében?
Következő cikk: Kutyakomédia az agyonvert Bara József sírjánál
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
“Soha sem késő”
Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >