2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ebéd

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ebéd
(KarlPersson illusztrációja)

Olyan sok minden tolakszik ezekbe a május elejei napokba, hogy a sajtó, a sajtószabadság kérdése alig jutott eszébe bárkinek is ebben a szerencsétlen országban. Jutott viszont eszébe másoknak, máshol, mert vannak még helyek ezen a világon, ahol az ilyen kérdések is fontosak. Ahol nem csak Koszovók meg Vajdaságok, párt- nemzeti és egyéb érdekekbe csomagolt politikai furfangok uralják a közéletet, a közgondolkodást, élén a sajtóval.

Szóval, a Freedom House non-profit és pártpolitikától független szervezet legújabb jelentése szerint, Szerbiában részben szabad a sajtó. Évente teszi ez a szervezet közzé az erre a területre vonatkozó jelentését május harmadika, a sajtószabadság világnapja alkalmából. Fogadni mernék, meglehetősen nagy összegbe, hogy az itteni újságíró kollégák közül is igen kevés foglalkozott ezekben a majálisos, ortodox húsvétos időkben ezzel a témával. Tehát Szerbia a sajtószabadság terén egy hellyel előbbre lépett. Most az előkelő 74. helyen osztozik Magyarországgal és Montenegróval. Mondom előkelő a középmezőnyben. Mert vannak olyan országok is, amelyekben – és most tessék megkapaszkodni – szabad a sajtó. Legalábbis ezt mondja ez a szervezet. Nem is kevésben. 63-ban. Aztán következik az a 70, ahol részben szabad a sajtó. Végül 64, ahol nem szabad szabadon írni. Namármost itt Szerbiában szabad. Szabad, ha mer az ember. Az újságot író ember. De a szándék, mármint a szabadon gondolkodás meg a szabad vélemény nyilvános közzétételének a szándéka sok mindennel körülhatárolt. Pro primo, a holnapi ebéd gondolatával. Amit majd le kell tenni az asztalra a család elé. A pro due, tercie… mind-mind ebből fakad. Mondjuk a munkafeltételek, a témaválasztás, a téma feldolgozása, a fogyasztó (olvasó, hallgató, néző) iránti viszony, a szakmai becsület – egyesek etikai kódexnek becézik – a kis és nagy főnök, a főszerkesztő, na és persze a politikusok elvárása. Csak udvariasságból nem mondtam megkövetelést. Bár egyeseknek időnként megkönnyíti egy-egy politikus a holnapi ebéd gondját egy-egy, hogyan is szokták ezt megfogalmazni, munkatalálkozóval, ami általában ebéddel egybekötött agymosás formájában nyilvánul meg. Kollektív formában. Igen, most, a demokráciában is előfordul ilyen. Persze azokkal az újságírókkal, akikről tudható, hogy szófogadóan fogják megírni a házi feladatot. Gondolom, szinte biztos vagyok benne, hogy abban a 63, számunkra még ugyancsak fogalomnak tűnő országban, amelyben a Freedom House nyilvántartása szerint szabad a sajtó, senkinek eszébe sem jut munkareggeliztetni vagy ebédeltetni az újságírókat. Egyrészt, mert ugyancsak kevesen jelennének meg, másrészt, mert egy ilyen löncs után, hát, sok minden megjelenne a sajtóban. Olyasmi, ami miatt a demokráciákban bizony meginogna az ebédeltető politikus alatt a szék. Na de mi szerencsére igen messze járunk ettől. Olyan messze, hogy sokhelyütt tisztázatlanok a tulajdonviszonyok. Hogy egymással nem csak hogy nem harmonizáló, hanem egyenesen ütköző törvények szabályozzák a sajtó egyébként is sikamlós, megalkuvásra hajló, megalkuvásra és megvásárlásra alkalmas területét. Még ha egy ebéddel is. Egy tál lencsével, amivel Jákób vevé meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól. Júdás 30 ezüst dénárja (micsoda egybeesés) ehhez képest valóságos vagyon.

Itt azonban nem fenyegetnek bennünket ezüst dénárok. A közszolgálati média becsülete, szakmai tekintélye, tisztasága, el nem kötelezettsége, etikai tízparancsolata fillérekkel lesz megvásárolható. Mert aki nem lép egyszerre, az nem kap semmit. Sem estére, sem reggelre. A szerbiai kisebbségi közszolgálati sajtó helyzetével szerencsére nem foglalkozott a Freedom House. Nagyon jól tette. Mert nagyon sokáig eltartott volna az ezzel való bíbelődés. És még akkor sem biztos, hogy kiigazodott volna ebben az ugyancsak összegubancolt matériában. Amely csomó átvágásával még csak nem is szándékozik próbálkozni senki. Legalábbis nem érdemében és demokratikusan.

2013. május 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább