2019. december 8. vasárnap
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ebéd

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ebéd
(KarlPersson illusztrációja)

Olyan sok minden tolakszik ezekbe a május elejei napokba, hogy a sajtó, a sajtószabadság kérdése alig jutott eszébe bárkinek is ebben a szerencsétlen országban. Jutott viszont eszébe másoknak, máshol, mert vannak még helyek ezen a világon, ahol az ilyen kérdések is fontosak. Ahol nem csak Koszovók meg Vajdaságok, párt- nemzeti és egyéb érdekekbe csomagolt politikai furfangok uralják a közéletet, a közgondolkodást, élén a sajtóval.

Szóval, a Freedom House non-profit és pártpolitikától független szervezet legújabb jelentése szerint, Szerbiában részben szabad a sajtó. Évente teszi ez a szervezet közzé az erre a területre vonatkozó jelentését május harmadika, a sajtószabadság világnapja alkalmából. Fogadni mernék, meglehetősen nagy összegbe, hogy az itteni újságíró kollégák közül is igen kevés foglalkozott ezekben a majálisos, ortodox húsvétos időkben ezzel a témával. Tehát Szerbia a sajtószabadság terén egy hellyel előbbre lépett. Most az előkelő 74. helyen osztozik Magyarországgal és Montenegróval. Mondom előkelő a középmezőnyben. Mert vannak olyan országok is, amelyekben – és most tessék megkapaszkodni – szabad a sajtó. Legalábbis ezt mondja ez a szervezet. Nem is kevésben. 63-ban. Aztán következik az a 70, ahol részben szabad a sajtó. Végül 64, ahol nem szabad szabadon írni. Namármost itt Szerbiában szabad. Szabad, ha mer az ember. Az újságot író ember. De a szándék, mármint a szabadon gondolkodás meg a szabad vélemény nyilvános közzétételének a szándéka sok mindennel körülhatárolt. Pro primo, a holnapi ebéd gondolatával. Amit majd le kell tenni az asztalra a család elé. A pro due, tercie… mind-mind ebből fakad. Mondjuk a munkafeltételek, a témaválasztás, a téma feldolgozása, a fogyasztó (olvasó, hallgató, néző) iránti viszony, a szakmai becsület – egyesek etikai kódexnek becézik – a kis és nagy főnök, a főszerkesztő, na és persze a politikusok elvárása. Csak udvariasságból nem mondtam megkövetelést. Bár egyeseknek időnként megkönnyíti egy-egy politikus a holnapi ebéd gondját egy-egy, hogyan is szokták ezt megfogalmazni, munkatalálkozóval, ami általában ebéddel egybekötött agymosás formájában nyilvánul meg. Kollektív formában. Igen, most, a demokráciában is előfordul ilyen. Persze azokkal az újságírókkal, akikről tudható, hogy szófogadóan fogják megírni a házi feladatot. Gondolom, szinte biztos vagyok benne, hogy abban a 63, számunkra még ugyancsak fogalomnak tűnő országban, amelyben a Freedom House nyilvántartása szerint szabad a sajtó, senkinek eszébe sem jut munkareggeliztetni vagy ebédeltetni az újságírókat. Egyrészt, mert ugyancsak kevesen jelennének meg, másrészt, mert egy ilyen löncs után, hát, sok minden megjelenne a sajtóban. Olyasmi, ami miatt a demokráciákban bizony meginogna az ebédeltető politikus alatt a szék. Na de mi szerencsére igen messze járunk ettől. Olyan messze, hogy sokhelyütt tisztázatlanok a tulajdonviszonyok. Hogy egymással nem csak hogy nem harmonizáló, hanem egyenesen ütköző törvények szabályozzák a sajtó egyébként is sikamlós, megalkuvásra hajló, megalkuvásra és megvásárlásra alkalmas területét. Még ha egy ebéddel is. Egy tál lencsével, amivel Jákób vevé meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól. Júdás 30 ezüst dénárja (micsoda egybeesés) ehhez képest valóságos vagyon.

Itt azonban nem fenyegetnek bennünket ezüst dénárok. A közszolgálati média becsülete, szakmai tekintélye, tisztasága, el nem kötelezettsége, etikai tízparancsolata fillérekkel lesz megvásárolható. Mert aki nem lép egyszerre, az nem kap semmit. Sem estére, sem reggelre. A szerbiai kisebbségi közszolgálati sajtó helyzetével szerencsére nem foglalkozott a Freedom House. Nagyon jól tette. Mert nagyon sokáig eltartott volna az ezzel való bíbelődés. És még akkor sem biztos, hogy kiigazodott volna ebben az ugyancsak összegubancolt matériában. Amely csomó átvágásával még csak nem is szándékozik próbálkozni senki. Legalábbis nem érdemében és demokratikusan.

2013. május 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább