2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ebéd

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ebéd
(KarlPersson illusztrációja)

Olyan sok minden tolakszik ezekbe a május elejei napokba, hogy a sajtó, a sajtószabadság kérdése alig jutott eszébe bárkinek is ebben a szerencsétlen országban. Jutott viszont eszébe másoknak, máshol, mert vannak még helyek ezen a világon, ahol az ilyen kérdések is fontosak. Ahol nem csak Koszovók meg Vajdaságok, párt- nemzeti és egyéb érdekekbe csomagolt politikai furfangok uralják a közéletet, a közgondolkodást, élén a sajtóval.

Szóval, a Freedom House non-profit és pártpolitikától független szervezet legújabb jelentése szerint, Szerbiában részben szabad a sajtó. Évente teszi ez a szervezet közzé az erre a területre vonatkozó jelentését május harmadika, a sajtószabadság világnapja alkalmából. Fogadni mernék, meglehetősen nagy összegbe, hogy az itteni újságíró kollégák közül is igen kevés foglalkozott ezekben a majálisos, ortodox húsvétos időkben ezzel a témával. Tehát Szerbia a sajtószabadság terén egy hellyel előbbre lépett. Most az előkelő 74. helyen osztozik Magyarországgal és Montenegróval. Mondom előkelő a középmezőnyben. Mert vannak olyan országok is, amelyekben – és most tessék megkapaszkodni – szabad a sajtó. Legalábbis ezt mondja ez a szervezet. Nem is kevésben. 63-ban. Aztán következik az a 70, ahol részben szabad a sajtó. Végül 64, ahol nem szabad szabadon írni. Namármost itt Szerbiában szabad. Szabad, ha mer az ember. Az újságot író ember. De a szándék, mármint a szabadon gondolkodás meg a szabad vélemény nyilvános közzétételének a szándéka sok mindennel körülhatárolt. Pro primo, a holnapi ebéd gondolatával. Amit majd le kell tenni az asztalra a család elé. A pro due, tercie… mind-mind ebből fakad. Mondjuk a munkafeltételek, a témaválasztás, a téma feldolgozása, a fogyasztó (olvasó, hallgató, néző) iránti viszony, a szakmai becsület – egyesek etikai kódexnek becézik – a kis és nagy főnök, a főszerkesztő, na és persze a politikusok elvárása. Csak udvariasságból nem mondtam megkövetelést. Bár egyeseknek időnként megkönnyíti egy-egy politikus a holnapi ebéd gondját egy-egy, hogyan is szokták ezt megfogalmazni, munkatalálkozóval, ami általában ebéddel egybekötött agymosás formájában nyilvánul meg. Kollektív formában. Igen, most, a demokráciában is előfordul ilyen. Persze azokkal az újságírókkal, akikről tudható, hogy szófogadóan fogják megírni a házi feladatot. Gondolom, szinte biztos vagyok benne, hogy abban a 63, számunkra még ugyancsak fogalomnak tűnő országban, amelyben a Freedom House nyilvántartása szerint szabad a sajtó, senkinek eszébe sem jut munkareggeliztetni vagy ebédeltetni az újságírókat. Egyrészt, mert ugyancsak kevesen jelennének meg, másrészt, mert egy ilyen löncs után, hát, sok minden megjelenne a sajtóban. Olyasmi, ami miatt a demokráciákban bizony meginogna az ebédeltető politikus alatt a szék. Na de mi szerencsére igen messze járunk ettől. Olyan messze, hogy sokhelyütt tisztázatlanok a tulajdonviszonyok. Hogy egymással nem csak hogy nem harmonizáló, hanem egyenesen ütköző törvények szabályozzák a sajtó egyébként is sikamlós, megalkuvásra hajló, megalkuvásra és megvásárlásra alkalmas területét. Még ha egy ebéddel is. Egy tál lencsével, amivel Jákób vevé meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól. Júdás 30 ezüst dénárja (micsoda egybeesés) ehhez képest valóságos vagyon.

Itt azonban nem fenyegetnek bennünket ezüst dénárok. A közszolgálati média becsülete, szakmai tekintélye, tisztasága, el nem kötelezettsége, etikai tízparancsolata fillérekkel lesz megvásárolható. Mert aki nem lép egyszerre, az nem kap semmit. Sem estére, sem reggelre. A szerbiai kisebbségi közszolgálati sajtó helyzetével szerencsére nem foglalkozott a Freedom House. Nagyon jól tette. Mert nagyon sokáig eltartott volna az ezzel való bíbelődés. És még akkor sem biztos, hogy kiigazodott volna ebben az ugyancsak összegubancolt matériában. Amely csomó átvágásával még csak nem is szándékozik próbálkozni senki. Legalábbis nem érdemében és demokratikusan.

2013. május 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább

WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...

... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >

Tovább

Szép új világ

Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >

Tovább