2020. november 24. kedd
Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sajtószabadság

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Sajtószabadság
(MistoAcrilico fotója)

Három hete folyik a vita a Vreme hetilap oldalain a Szerbiai Újságíró Egyesület elnöke meg a Vajdasági Független Újságíró Egyesület vezetője között. És több, a pálya széléről bekiabálók között. Arról, hogy mi is az a szabad sajtó, mit szabad a sajtónak, mit az újságírónak. Mármint mit gondolnia és mit megírnia. Bő két héttel ezelőtt nevezte ki a szerbiai kormány azt a bizottságot, amely nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy lerántja a leplet a kilencvenes évek újságíró-gyilkosságairól. Slavko Ćuruviját és Dada Vujasinovićot eddig tisztázatlan körülmények között ölték meg. Az előbbit 1999-ben az utóbbit 1994-ben. Nem ők az egyedüliek. Nevük az újságírók elleni erőszaknak, a sajtószabadság sárba tiprásának a szimbólumává, szinonimájává vált Szerbiában. Nem csak újságíró körökben. Időközben a Szerbiai RTV vezérigazgatója bejelentette, ha a kormány nem segít a házon, becsukhat a közszolgálati rádió és televízió. A kormányból a legilletékesebb, a pénzügyek irányítója azt válaszolta: jó. Akkor csukjon be. Nincs rá pénz. A Vajdasági RTV műsorigazgatója arra panaszkodott, hogy ez a ház egyesek számára nem eléggé vajdasági, mások viszont azzal vádolják, hogy autonómia párti, illetve, hogy idegen hatalmak befolyása alatt áll.

Ezek lennének, feltételesen fogalmazva, a sajtóról szóló hivatalos hírek. Nem hivatalosan elmondhatom azoknak, akik nem, vagy csak ritkán olvasnak újságot, hallgatnak politikai híreket, hogy a szerbiai sajtó nagy része elpolitizált, különböző pártok meg más érdekcsoportok befolyása alatt áll. És nagyon de nagyon sárga, ami ugye, a világban a bulvársajtó színe. Mint a vörös lámpa egyes városok bizonyos negyedeinek házain. Nos egy ilyen országban feszegetik ismét a sajtószabadság fogalmát, kérnek engedélyt a szabad véleménynyilvánításra. Ott, ahol eddig is mindenki azt írt, amit akart. Meg oda, ahova akart. Van, aki az újságba, van, aki a házak falára. Van, aki kitalál híreket, vérlázító vezércikkeket jelentet meg, van, aki a valóságot csak egy kicsit elfordító, van, aki a bolhából vagy a bolhának vélt valamiből csinál elefántot. Olyan is akad, aki a színtiszta igazság után kutat. Hosszasan és alaposan. Nem sokan, de vannak. És nem biztos, hogy mindig sikerül megtalálniuk. Közülük az egyik minden bizonnyal az a Brankica Stanković, aki már évek óta rendőrkísérettel közlekedik, mert oknyomozó újságírói módszerekkel készített sorozatai ismert üzletembereket, politikusokat és más közéleti személyiségeket céloztak meg. Mármint az általuk elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket. Kevesen tudják, hogy a neki munkát adó ház főszerkesztője, annak a bizottságnak a vezetője, amely a gyilkosságok kivizsgálását vállalta magára, hasonló módon közlekedik a világban. Nem egy kellemes időtöltés, csak gondolják meg. Mármint azzal a tudattal kilépni az utcára, hogy 2-3 rendőr van mindig a nyomában, mert az illetékesek úgy mérték fel, hogy veszélyben az élete. Bonyolítja az ügyet, hogy az említett bizottság is egy újságíró-rendőr-titkoszszolgálati ad hoc szerv, ha annak lehet nevezni egy kormánybizottságot. Amelyben újságírókon kívül helyet kapott a rendőrség igazgatója, valamint a belügyminisztérium és a Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség két-két tisztje is. Arról nem is szólva, hogy a Ćuruvija gyilkosság idején a mostani kormányfő Milošević egyik legközelebbi munkatársa, első helyettese pedig a tájékoztatási miniszter volt. Akikről most azt mondja a bizottság elnöke, hogy nekik, az ő jóakaratuknak köszönhető, hogy végre megtudhatjuk majd az igazságot. Csak hab a tortán, hogy az áldozat özvegye néhány nappal ezelőtt kijelentette, évek óta ismeretes minden tény, a rendőrség a saját feladatát elvégezte, az ügyészen lenne a sor, hiszen a tárgy ezen vizsgálati szakasza lezártnak tekinthető.

Akkor hogyan is állunk a sajtószabadsággal? Mennyire őszinte a sajtó politikamentessé tételének meghirdetése? Merthogy időközben készül az új sajtótörvény, amely, hírek szerint, úgy rendelkezik, hogy sem a köztársaság, sem a tartomány, sem az önkormányzat, sem a részben vagy teljesen állami tulajdonban levő illetve állami pénzből finanszírozott intézmények nem lehetnek alapítók. A kisebbségi nemzeti tanácsok kivételével.

2013. február 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kerül, amibe kerül, Európa nem adhatja be a derekát

A New York Times után egy nappal a másik nagy amerikai lap, a Washington Post is >

Tovább

Csak nyugi és gyerünk tovább, EU!

Ebben a helyzetben Európának meg kell őriznie a hidegvérét. Ha ugyanis a földrész nem nyújt segédkezet >

Tovább

Hol az út?

Két magas rangú EU-tisztviselő közül az egyik nemrég beteg, a másik korcs demokráciának nevezte Magyarországot, de >

Tovább

Az EU szavahihetősége forog kockán

Mármint a magyar és a lengyel kormánnyal kialakult jogvitában, ám az unió nem adhatja be a >

Tovább

Mennyire tud megálljt parancsolni Merkel a két jogállami huligánnak?

Azaz megoldást találni a decemberi csúcsértekezletig. A legfontosabb azonban az, hogy mielőbb folyósítani lehessen a pénzeket >

Tovább

Hát, idáig jutottunk

Bloomberg: a két lator állam, Magyarország és Lengyelország gyakorlatilag foglyul ejtette az egész uniót, hogy váltságdíjat >

Tovább

Félelem és rettegés mindenfelé

Kuncze Gábor meséli Mihancsik Zsófiának a nemrég megjelent interjú kötetben (Kuncze Gábor: Várjuk ki a végét. >

Tovább

A német cégeknek meg kell fontolniuk, beruháznak-e egy ilyen országban

Merkelnek egyértelművé kell tennie, hogy véget kell vetni a demokratikus szabályok, a bírói függetlenség leszalámizásának. És >

Tovább

A világ ismét kigömbölyödött: visszajöttek a migránsok

Vagyis most, legalább egy kis időre a melegek cseréljenek helyet a migránsokkal, a korrupciót pedig nyelje >

Tovább

Merkelen a világ szeme

Neki van a legtöbb szava az unióban. Ám most visszaüt, hogy a júliusi csúcson nem tisztázták >

Tovább

Merkel ismét Orbán védelmére kel?

Talán az elmúlt évek nagyon sok rossz tapasztalata miatt, de nem tudok szabadulni attól a forgatókönyvtől, >

Tovább

Mi a túróst (Topfenstrudel) oly nehéz ezen megérteni?

Egy nagy lószart (Pferdescheiße) a nemzeti érdekeket követik, éppen ellenkezőleg: a magyar és a lengyel vezetés >

Tovább