2024. június 15. szombat
Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sajtószabadság

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Sajtószabadság
(MistoAcrilico fotója)

Három hete folyik a vita a Vreme hetilap oldalain a Szerbiai Újságíró Egyesület elnöke meg a Vajdasági Független Újságíró Egyesület vezetője között. És több, a pálya széléről bekiabálók között. Arról, hogy mi is az a szabad sajtó, mit szabad a sajtónak, mit az újságírónak. Mármint mit gondolnia és mit megírnia. Bő két héttel ezelőtt nevezte ki a szerbiai kormány azt a bizottságot, amely nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy lerántja a leplet a kilencvenes évek újságíró-gyilkosságairól. Slavko Ćuruviját és Dada Vujasinovićot eddig tisztázatlan körülmények között ölték meg. Az előbbit 1999-ben az utóbbit 1994-ben. Nem ők az egyedüliek. Nevük az újságírók elleni erőszaknak, a sajtószabadság sárba tiprásának a szimbólumává, szinonimájává vált Szerbiában. Nem csak újságíró körökben. Időközben a Szerbiai RTV vezérigazgatója bejelentette, ha a kormány nem segít a házon, becsukhat a közszolgálati rádió és televízió. A kormányból a legilletékesebb, a pénzügyek irányítója azt válaszolta: jó. Akkor csukjon be. Nincs rá pénz. A Vajdasági RTV műsorigazgatója arra panaszkodott, hogy ez a ház egyesek számára nem eléggé vajdasági, mások viszont azzal vádolják, hogy autonómia párti, illetve, hogy idegen hatalmak befolyása alatt áll.

Ezek lennének, feltételesen fogalmazva, a sajtóról szóló hivatalos hírek. Nem hivatalosan elmondhatom azoknak, akik nem, vagy csak ritkán olvasnak újságot, hallgatnak politikai híreket, hogy a szerbiai sajtó nagy része elpolitizált, különböző pártok meg más érdekcsoportok befolyása alatt áll. És nagyon de nagyon sárga, ami ugye, a világban a bulvársajtó színe. Mint a vörös lámpa egyes városok bizonyos negyedeinek házain. Nos egy ilyen országban feszegetik ismét a sajtószabadság fogalmát, kérnek engedélyt a szabad véleménynyilvánításra. Ott, ahol eddig is mindenki azt írt, amit akart. Meg oda, ahova akart. Van, aki az újságba, van, aki a házak falára. Van, aki kitalál híreket, vérlázító vezércikkeket jelentet meg, van, aki a valóságot csak egy kicsit elfordító, van, aki a bolhából vagy a bolhának vélt valamiből csinál elefántot. Olyan is akad, aki a színtiszta igazság után kutat. Hosszasan és alaposan. Nem sokan, de vannak. És nem biztos, hogy mindig sikerül megtalálniuk. Közülük az egyik minden bizonnyal az a Brankica Stanković, aki már évek óta rendőrkísérettel közlekedik, mert oknyomozó újságírói módszerekkel készített sorozatai ismert üzletembereket, politikusokat és más közéleti személyiségeket céloztak meg. Mármint az általuk elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket. Kevesen tudják, hogy a neki munkát adó ház főszerkesztője, annak a bizottságnak a vezetője, amely a gyilkosságok kivizsgálását vállalta magára, hasonló módon közlekedik a világban. Nem egy kellemes időtöltés, csak gondolják meg. Mármint azzal a tudattal kilépni az utcára, hogy 2-3 rendőr van mindig a nyomában, mert az illetékesek úgy mérték fel, hogy veszélyben az élete. Bonyolítja az ügyet, hogy az említett bizottság is egy újságíró-rendőr-titkoszszolgálati ad hoc szerv, ha annak lehet nevezni egy kormánybizottságot. Amelyben újságírókon kívül helyet kapott a rendőrség igazgatója, valamint a belügyminisztérium és a Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség két-két tisztje is. Arról nem is szólva, hogy a Ćuruvija gyilkosság idején a mostani kormányfő Milošević egyik legközelebbi munkatársa, első helyettese pedig a tájékoztatási miniszter volt. Akikről most azt mondja a bizottság elnöke, hogy nekik, az ő jóakaratuknak köszönhető, hogy végre megtudhatjuk majd az igazságot. Csak hab a tortán, hogy az áldozat özvegye néhány nappal ezelőtt kijelentette, évek óta ismeretes minden tény, a rendőrség a saját feladatát elvégezte, az ügyészen lenne a sor, hiszen a tárgy ezen vizsgálati szakasza lezártnak tekinthető.

Akkor hogyan is állunk a sajtószabadsággal? Mennyire őszinte a sajtó politikamentessé tételének meghirdetése? Merthogy időközben készül az új sajtótörvény, amely, hírek szerint, úgy rendelkezik, hogy sem a köztársaság, sem a tartomány, sem az önkormányzat, sem a részben vagy teljesen állami tulajdonban levő illetve állami pénzből finanszírozott intézmények nem lehetnek alapítók. A kisebbségi nemzeti tanácsok kivételével.

2013. február 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább

Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak

Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >

Tovább

Orbán arcot vesztett a választáson

Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >

Tovább

Orbán Viktor évek óta először elveszítette az abszolút többséget

A Tisza Párt veszedelmesen szorongatja. Ily módon hosszú idő után ismét van olyan politikai erő, amely >

Tovább

A magyar politika egyre erősödő újonca tízezreket vitt ki az utcára

A választás előtt közvetlenül tömegmegmozdulást szervezett Orbán kihívója, mert abban bízik, hogy csapást tud mérni a >

Tovább

Európa a démonaival harcol

Úgy tűnik, pont akkor mutat amnéziát, amikor egyszerre több válságot kellene megoldania. Pedig Mitterrand már csaknem >

Tovább

Érzelmek rabságában

Magyar Péter komplex politikai tehetsége közül az egyik éppen az, hogy tud a nép nyelvén beszélni, >

Tovább

A világosság lobogója alatt

Sosem késő a világosság lobogója mögé állni a Sötétség Államában. Szabad gondolkodás, szabad szó után szabad >

Tovább