2021. július 28. Szerda
Ma Szabolcs, Alina, Ince, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Folytatása következik

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Folytatása következik
Korrupció (dpainter illusztrációja)

Mivel a múlt héten itt Szerbiában csak részben, de nem maradéktalanul sikerült a beharangozott világvége, az újságok tele vannak év végi mérlegelésekkel. Amelyekből kiderül, hogy alaposan készültünk erre a világ végére, talán a legkimerítőbben az európai országok közül, de az itteni szokásos slamposság, na meg persze a maja naptár a hibás, vagy legalábbis hiányos tolmácsolása miatt egyszerűen nem következhetett be az az esemény, amely véget vetett volna ennek a szerbiai agóniának.

Egyöntetű a vélemény, hogy a vég sikeres eljövetelét a májusi választásokkal alapozta volna meg a politikai garnitúra. Ezeken annak kellett volna kiderülnie, hogy Szerbiában nincs olyan politikai erő, amely méltó lenne a mennyei nép bizalmára. Bebizonyosodott azonban, hogy ebben az országban egyszerűen nem lehet megvonni a bizalmat a politikusoktól. Hogy nincs olyan politikai partner, amellyel nem lehetne érdekházasságot kötni. Nemre, fajra, vallási, felekezeti hovatartozásra, szexuális érdeklődésre, világszemléletre és természetesen meghirdetett pártprogramra való tekintet nélkül. A múlt, az egy-két korábbi közös légyott meg az azokat követő hűtlenségek, félrelépések fölött nagyvilági nemes egyszerűséggel hunynak szemet az itteni politikusok. És élik az édes életet a következő választásokig. Most éppen a mézesheteket. Amelyek, ugye, akkor igazán szépek, ha zajlanak. Márpedig zajlanak. Zajlatják őket. Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt. Az utóbbi már adott. Az előbbiről nem beszélnek. Majd. Bár a nép már kezdi követelni a kenyeret is. Itt-ott. Egyelőre még ott tartunk, hogy a korrupció ellen meghirdetett keresztes hadjárat meg a koszovói kérdésről folyó tárgyalások jócskán lekötik az emberek figyelmét. A plebszét, ugyebár. Amíg az arisztokrácia az előadást irányítja. Két jó ceremóniamesterrel. A miniszterelnökkel és annak első helyettesével. Aki, szerény meg szorgalmas ember lévén, mármint a helyettes, magára vállalta a hadügyek meg a titkosszolgálatok irányítását is. Levéve a terhet mások válláról. Tehát a kormányfő első helyettese, miután átvette a legerősebb párt irányítását is – addigi főnöke az elnöki palotába költözött, hogy ott töltse a nyugdíjazása előtti éveit – kíméletlen harcot indított a korrupció ellen. Amely – saját megfogalmazása szerint – sokcsápú polipként gyötri Szerbiát. A harc megkezdése előtt azonban, körültekintően, ahogyan az egy első alelnökhöz illik, bejelentette, majd valóra váltotta azt az ígéretét, hogy a Nemzeti Bank élére pártja addigi magas rangú tisztségviselője kerül. Előtte ezért meg kellett változtatni az idevágó törvényt. Aztán megválasztották az új kormányzót, majd miután Brüsszelben akadékoskodtak egy kicsit, ismét módosították a törvényt. Európaiasították. Mondhatnánk visszaeurópaiasították. A kormányzó persze maradt. Az új, természetesen. És mivel még a választások előtt azt ígérték, nem pártkáderek, hanem szakemberek kerülnek egyes kulcshelyekre, a jegybank új irányítója befagyasztotta párttagságát. Ezek után nyugodtabban lehetett hozzáfogni a bankokat és az ország legnagyobb cégeit érintő vállalatok szennyesének kiteregetéséhez. Ha sikerül tisztára mosni, óriási szolgálatot tesznek ennek a világ végét szerencsésen megúszó országnak. Ha körültekintő munkájuk eredményeként legalább olyan mértékben társadalmi és erkölcsi igényként jelenik meg a korrupció elleni fellépés, mint a dicső múlt emlékének ápolása, leköteleznek többségit, kisebbségit egyaránt.

Merthogy a kisebbségek iránti aggodalom is egyre kifejezettebb az itteni köztudatban. Különösen a Horvátországban meg Koszovóban rekedt honfitársaik iránt. Ez utóbbiak érdekében folytat igen gyakori tárgyalásokat brüsszeli közvetítéssel az ország első minisztere koszovói kollégájával. Ez is témája, ugye, az évértékelőknek. Egyelőre még mindig a nem ismerjük el, nem-nem soha – jelszó szellemében. Kísért ez a szellem a kisebbségi sorsban. Itt-ott szellemiségre módosul, belengi a nemzeti tudatot. Fenntartja, mondják. Pedig tiszta fejjel, józan gondolkodással, világos, érthető, igaz beszéddel, átlátható, furfangoktól mentes felelős politikával talán többet lehetne elérni. Kataklizmatikus, világvégi hangulatkeltés nélkül.

2012. december 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új választáshoz pedig új fenyegetés dukál

Ahogy az ország tér magához a járványból, úgy lépett kampány üzemmódba a Fidesz és Orbán. Így >

Tovább

A magyar választásoknak hatalmas a tétje

Kifelé a Fidesz igyekszik magabiztosságot árasztani, de közben azon dolgozik, hogy már most kicsinálja az ellenzéket. >

Tovább

Mintha Magyarország búcsút intett volna a Nyugatnak

Ilyesmit általában a populisták és a diktátorok csinálnak, ha aggódnak az uralmuk miatt. A gyerekvédelem és >

Tovább

Csatarendbe állt és az utcára vonult a magyar LMBT-közösség

ily módon szembefordult a szélsőjobbos kormánnyal, miután az igyekszik a margóra szorítani a nemi kisebbségeket. A >

Tovább

A politikai helyreállítás diszkrét bája

A hatalmi valóság szabályainak pontos felmérői, kitalálói és alkalmazói, Putyin, Hszi, Erdoğan, el-Sziszi, Szalman herceg, Netanjahu, >

Tovább

A keleti vakcinákra semmi szükség nem volt

Egyáltalán nem állja meg a helyét Orbánnak az az állítása, hogy életet mentett. Ha a magyar >

Tovább

Az EU harapófogóba kerülhet

Hiszen a jogállamot vezércsillagnak nyilvánította és a kötelezettségszegési eljárás eredményeként – sok év elteltével – el >

Tovább

Orbán, a manipulátor

Téves értesülésekre épül a vitatott LMBT-törvény miatt belengetett referendum - hangsúlyozza a Süddeutsche Zeitung elemzése, amely >

Tovább

Pegazus – a diktátorok kíberfegyvere

Az EU sem hagyhatja annyiban, mert Orbán 24 óráig hallgatott, miután felmerült, hogy a Pegazust újságírók >

Tovább

Közeleg a igazság pillanata

Egy szerződésre épülő közösség nem tudja túlélni a szakadást. Az uniónak hamarosan választania kell a kizárás, >

Tovább

Magyarországon támadás érte a sajtószabadságot

Újságírókat figyeltek meg, ám a kormány szerint minden a lehető legnagyobb rendben van. De hogy kiderült: >

Tovább

Mint a többi diktátor kollegája

Most a Pegasus Project újra pompás, önmagához méltó és adekvát társaságba emelte Orbánt és rendszerét: a >

Tovább