2020. július 5. vasárnap
Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Folytatása következik

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Folytatása következik
Korrupció (dpainter illusztrációja)

Mivel a múlt héten itt Szerbiában csak részben, de nem maradéktalanul sikerült a beharangozott világvége, az újságok tele vannak év végi mérlegelésekkel. Amelyekből kiderül, hogy alaposan készültünk erre a világ végére, talán a legkimerítőbben az európai országok közül, de az itteni szokásos slamposság, na meg persze a maja naptár a hibás, vagy legalábbis hiányos tolmácsolása miatt egyszerűen nem következhetett be az az esemény, amely véget vetett volna ennek a szerbiai agóniának.

Egyöntetű a vélemény, hogy a vég sikeres eljövetelét a májusi választásokkal alapozta volna meg a politikai garnitúra. Ezeken annak kellett volna kiderülnie, hogy Szerbiában nincs olyan politikai erő, amely méltó lenne a mennyei nép bizalmára. Bebizonyosodott azonban, hogy ebben az országban egyszerűen nem lehet megvonni a bizalmat a politikusoktól. Hogy nincs olyan politikai partner, amellyel nem lehetne érdekházasságot kötni. Nemre, fajra, vallási, felekezeti hovatartozásra, szexuális érdeklődésre, világszemléletre és természetesen meghirdetett pártprogramra való tekintet nélkül. A múlt, az egy-két korábbi közös légyott meg az azokat követő hűtlenségek, félrelépések fölött nagyvilági nemes egyszerűséggel hunynak szemet az itteni politikusok. És élik az édes életet a következő választásokig. Most éppen a mézesheteket. Amelyek, ugye, akkor igazán szépek, ha zajlanak. Márpedig zajlanak. Zajlatják őket. Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt. Az utóbbi már adott. Az előbbiről nem beszélnek. Majd. Bár a nép már kezdi követelni a kenyeret is. Itt-ott. Egyelőre még ott tartunk, hogy a korrupció ellen meghirdetett keresztes hadjárat meg a koszovói kérdésről folyó tárgyalások jócskán lekötik az emberek figyelmét. A plebszét, ugyebár. Amíg az arisztokrácia az előadást irányítja. Két jó ceremóniamesterrel. A miniszterelnökkel és annak első helyettesével. Aki, szerény meg szorgalmas ember lévén, mármint a helyettes, magára vállalta a hadügyek meg a titkosszolgálatok irányítását is. Levéve a terhet mások válláról. Tehát a kormányfő első helyettese, miután átvette a legerősebb párt irányítását is – addigi főnöke az elnöki palotába költözött, hogy ott töltse a nyugdíjazása előtti éveit – kíméletlen harcot indított a korrupció ellen. Amely – saját megfogalmazása szerint – sokcsápú polipként gyötri Szerbiát. A harc megkezdése előtt azonban, körültekintően, ahogyan az egy első alelnökhöz illik, bejelentette, majd valóra váltotta azt az ígéretét, hogy a Nemzeti Bank élére pártja addigi magas rangú tisztségviselője kerül. Előtte ezért meg kellett változtatni az idevágó törvényt. Aztán megválasztották az új kormányzót, majd miután Brüsszelben akadékoskodtak egy kicsit, ismét módosították a törvényt. Európaiasították. Mondhatnánk visszaeurópaiasították. A kormányzó persze maradt. Az új, természetesen. És mivel még a választások előtt azt ígérték, nem pártkáderek, hanem szakemberek kerülnek egyes kulcshelyekre, a jegybank új irányítója befagyasztotta párttagságát. Ezek után nyugodtabban lehetett hozzáfogni a bankokat és az ország legnagyobb cégeit érintő vállalatok szennyesének kiteregetéséhez. Ha sikerül tisztára mosni, óriási szolgálatot tesznek ennek a világ végét szerencsésen megúszó országnak. Ha körültekintő munkájuk eredményeként legalább olyan mértékben társadalmi és erkölcsi igényként jelenik meg a korrupció elleni fellépés, mint a dicső múlt emlékének ápolása, leköteleznek többségit, kisebbségit egyaránt.

Merthogy a kisebbségek iránti aggodalom is egyre kifejezettebb az itteni köztudatban. Különösen a Horvátországban meg Koszovóban rekedt honfitársaik iránt. Ez utóbbiak érdekében folytat igen gyakori tárgyalásokat brüsszeli közvetítéssel az ország első minisztere koszovói kollégájával. Ez is témája, ugye, az évértékelőknek. Egyelőre még mindig a nem ismerjük el, nem-nem soha – jelszó szellemében. Kísért ez a szellem a kisebbségi sorsban. Itt-ott szellemiségre módosul, belengi a nemzeti tudatot. Fenntartja, mondják. Pedig tiszta fejjel, józan gondolkodással, világos, érthető, igaz beszéddel, átlátható, furfangoktól mentes felelős politikával talán többet lehetne elérni. Kataklizmatikus, világvégi hangulatkeltés nélkül.

2012. december 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább