Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Folytatása következik
Öreg Dezső
Mivel a múlt héten itt Szerbiában csak részben, de nem maradéktalanul sikerült a beharangozott világvége, az újságok tele vannak év végi mérlegelésekkel. Amelyekből kiderül, hogy alaposan készültünk erre a világ végére, talán a legkimerítőbben az európai országok közül, de az itteni szokásos slamposság, na meg persze a maja naptár a hibás, vagy legalábbis hiányos tolmácsolása miatt egyszerűen nem következhetett be az az esemény, amely véget vetett volna ennek a szerbiai agóniának.
Egyöntetű a vélemény, hogy a vég sikeres eljövetelét a májusi választásokkal alapozta volna meg a politikai garnitúra. Ezeken annak kellett volna kiderülnie, hogy Szerbiában nincs olyan politikai erő, amely méltó lenne a mennyei nép bizalmára. Bebizonyosodott azonban, hogy ebben az országban egyszerűen nem lehet megvonni a bizalmat a politikusoktól. Hogy nincs olyan politikai partner, amellyel nem lehetne érdekházasságot kötni. Nemre, fajra, vallási, felekezeti hovatartozásra, szexuális érdeklődésre, világszemléletre és természetesen meghirdetett pártprogramra való tekintet nélkül. A múlt, az egy-két korábbi közös légyott meg az azokat követő hűtlenségek, félrelépések fölött nagyvilági nemes egyszerűséggel hunynak szemet az itteni politikusok. És élik az édes életet a következő választásokig. Most éppen a mézesheteket. Amelyek, ugye, akkor igazán szépek, ha zajlanak. Márpedig zajlanak. Zajlatják őket. Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt. Az utóbbi már adott. Az előbbiről nem beszélnek. Majd. Bár a nép már kezdi követelni a kenyeret is. Itt-ott. Egyelőre még ott tartunk, hogy a korrupció ellen meghirdetett keresztes hadjárat meg a koszovói kérdésről folyó tárgyalások jócskán lekötik az emberek figyelmét. A plebszét, ugyebár. Amíg az arisztokrácia az előadást irányítja. Két jó ceremóniamesterrel. A miniszterelnökkel és annak első helyettesével. Aki, szerény meg szorgalmas ember lévén, mármint a helyettes, magára vállalta a hadügyek meg a titkosszolgálatok irányítását is. Levéve a terhet mások válláról. Tehát a kormányfő első helyettese, miután átvette a legerősebb párt irányítását is – addigi főnöke az elnöki palotába költözött, hogy ott töltse a nyugdíjazása előtti éveit – kíméletlen harcot indított a korrupció ellen. Amely – saját megfogalmazása szerint – sokcsápú polipként gyötri Szerbiát. A harc megkezdése előtt azonban, körültekintően, ahogyan az egy első alelnökhöz illik, bejelentette, majd valóra váltotta azt az ígéretét, hogy a Nemzeti Bank élére pártja addigi magas rangú tisztségviselője kerül. Előtte ezért meg kellett változtatni az idevágó törvényt. Aztán megválasztották az új kormányzót, majd miután Brüsszelben akadékoskodtak egy kicsit, ismét módosították a törvényt. Európaiasították. Mondhatnánk visszaeurópaiasították. A kormányzó persze maradt. Az új, természetesen. És mivel még a választások előtt azt ígérték, nem pártkáderek, hanem szakemberek kerülnek egyes kulcshelyekre, a jegybank új irányítója befagyasztotta párttagságát. Ezek után nyugodtabban lehetett hozzáfogni a bankokat és az ország legnagyobb cégeit érintő vállalatok szennyesének kiteregetéséhez. Ha sikerül tisztára mosni, óriási szolgálatot tesznek ennek a világ végét szerencsésen megúszó országnak. Ha körültekintő munkájuk eredményeként legalább olyan mértékben társadalmi és erkölcsi igényként jelenik meg a korrupció elleni fellépés, mint a dicső múlt emlékének ápolása, leköteleznek többségit, kisebbségit egyaránt.
Merthogy a kisebbségek iránti aggodalom is egyre kifejezettebb az itteni köztudatban. Különösen a Horvátországban meg Koszovóban rekedt honfitársaik iránt. Ez utóbbiak érdekében folytat igen gyakori tárgyalásokat brüsszeli közvetítéssel az ország első minisztere koszovói kollégájával. Ez is témája, ugye, az évértékelőknek. Egyelőre még mindig a nem ismerjük el, nem-nem soha – jelszó szellemében. Kísért ez a szellem a kisebbségi sorsban. Itt-ott szellemiségre módosul, belengi a nemzeti tudatot. Fenntartja, mondják. Pedig tiszta fejjel, józan gondolkodással, világos, érthető, igaz beszéddel, átlátható, furfangoktól mentes felelős politikával talán többet lehetne elérni. Kataklizmatikus, világvégi hangulatkeltés nélkül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >