2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tus

Avagy a zuhanyos nagy vívódás...

Márki Ilona
Márki Ilona
Tus
(oiolosse fotója)

Márta akkor már hónapok óta küzdött önmagával, amikor elhatározta, véget vet minden szenvedésének, majd meztelenre vetkőzve beállt a tus alá. A ruháit ösztönösen vetette le s dobálta a szennyestartó fedelére. A levetett darabokban megbújt testének jellegzetes illata. De nem vanillin, inkább fűszeres. Olyan fahéjas-féle. A kedvenc illata volt. Ilyen volt az ő kedvenc parfümjének illata. S milyen nagyon élvezte, amikor tesztelte a környezetét, hogy ő ugyan nem tudja a nevét. Soha senkinek el nem árulta volna! Hiszen ez volt titokzatosságának egyik fegyvere. Illet megfejteni. Szerinte.

Kecsesen belépett a kabinjába és magára zárta mindkét oldalt az ajtókat. Azok csendesen csukódtak, hogy mindent eltakarjanak. A kinti világ, ide be nem lásson! Megnyitotta a hideg vizet, mely zubogva ömlött testére. Mellbimbói tiltakozásképpen reflexszerűen égnek meredtek. Szíve hevesebben vert, mint bármikor. A vízcseppek szaladtak a lefolyó felé, előtte viszont Márta minden kis hajlatán megfordultak. Legtovább talán formás mellein időztek. Ott kezeivel besegített nekik, hogy ne tudjanak hirtelen leszökni. Gyenge női kezei felnyomták azt. A hideg víz megtette a dolgát. Ha elkerülhető volt, akkor nem használt melltartót. Ezzel tartotta formában, edzette izmait. Büszkén viselte báját. Mondjuk, volt is mit. Arcát csapkodták a cseppek. Szinte már libabőrös lett az egész teste, de szándékosan hagyta, hogy érezze a hideget. Kínzásnak is lehetne gondolni a tettét. De közel sem szabad ilyenekre gondolni! Márta szerette magát olyannyira, hogy ilyet meg sem tenne. Imádta az életet.

Amikor spontán élhette meg apró vágyait.

Amikor nem kellett álarca mögé bújnia.

Amikor önmaga lehetett, s amikor azt tette, amit a lelke is szeretett.

Amikor szivárványt látott szaggatottan az égen, egy délután.

Amikor ott ült melletted, és beszélt magáról, amikor ott ült, és téged hallgatott, hogy mesélsz magadról.

Amikor szabad volt hangosan gondolkozni.

Amikor megérinthette a megérinthetetlennek hittet.

Amikor legyőzte félelmét a leküzdhetetlennek vélttel.

Mindig és mindenkor, ha ő nem volt ott.

Nem igazán szeretett fázni. Bár egyszer egy éjjelt eltöltött abban a fűtetlen szobában. Olyan erősnek hitte akkor még magát. Azóta minden megváltozott benne.

Most mindent ki akart veretni magából. Tenyerét a hegére helyezte, és forróság lett úrrá rajta, mert egy ismerős hang szólalt meg benne.

– Ettől féltél? Ez nem is csúnya – képzelte és ölelte magát a hideg víz alatt. Szorította keresztbe két karját. Majd valami borzongás futott fel teljesen az agyáig. Lentről, egészen mélyről jött az érzés, még a füleiben is zsibongott a vér a gyönyörtől, amit ő még életében soha nem érzett érzésként élt meg. Combjai ösztönösen feszültek egymáshoz, és nyíltak meg ritmikusan lüktetve, dobálva farát a víz alatt. Két erős kéz tartotta fejét és az ujjak játszottak fülében feledhetetlenül. Kitörölhetetlenül nyomot hagyott benne az érzés. Fátyolos lett tekintete és torkát elkezdte kaparni valami. Majd erősen fojtogatta a fájdalom.

A hiány tud így fájni.

Keze nyúlt a csap felé, hogy enyhítse kínját. Langyosra vette kissé a vizet, s elmosolyodott. Elmosolyodott a gondolatán. Ezredik alkalommal próbálta ezt már. Most sem sikerült. Megint nem. Nem igazán értette, mert mindig olyan tudatosan hitte.

– A víz mindent levisz. Kiviszi a piszkot, de ami az ő lelkét nyomta az talán nem is az volt. Semmilyen víz nem vitte ki lelkéből a kínt, szívéből a fájdalmat. Szerelmes volt. Kegyetlenül vonzódott gondolatban valakihez. S az a Valaki, mit sem sejtett az ő kis magányos küzdelmeiről. Vívódásairól a mindennapokban. A ma esti harcáról a tus alatt, amit elvesztett ismét. S gondolta:

– Már meg sem kellene újból próbálni! Soha többé nem kellene küzdeni az érzései ellen! Soha többé.
Kilépett a kabinból, és kezével nem a törölköző felé nyúlt, hanem egy selyemkendővel eltakarta teste egy részét és belépett a nagy tükre elé emelt fővel. Szemét lehunyta rejtelmesen majd kacéran elmosolyodott. Képzelete repítette az időbe. Vitte, vitte, vitte! Az összes idegszála azon dolgozott tudatosan, hogy mosolyogjon. Mártának jól állt, ha mosolygott. Volt egyszer valaki, aki szerette azt.

2012. december 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2012. december 26. 22:00:28

Szép. Megható!

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább