2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ünnep képpel

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ünnep képpel

Azt mondják, még mindig erős a jugónosztalgia Szerbiában. Lehet, de akkor elég ügyesen álcázzák. Az idei november 29-e e tekintetben már egészen mindennapinak tűnt. Csak egy-két pajkosabb paródiázó kedvű kolléga emlékezett meg róla meglehetősen sután. Sokkal több szó esett az albán nemzeti ünnepről. Amiről egykor nem is tudtuk, hogy majdnem ugyanarra a napra esik, amelyen akkor a nagy délszláv köztársaság napját ünnepeltük. Akarva-akaratlan mi kisebbségiek is. Most sokan attól tartanak, egyre nyíltabban, hogy belátható időn belül a Nagy Albánia nemzeti ünnepe lesz november 28-a. Amelyet, gondolom, akarva-akaratlan, az esetleg ottrekedő kisebbségiek is ünnepelnek majd.

Az ünnepi vezércikkek helyett tele a sajtó riogatással, rémisztőbbnél rémisztőbb hírekkel. Meg fenyegetéssel. Amit mostanában a korrupció elleni elszánt és kíméletlen leszámolásnak becéznek. Fenyegetőznek a politikusok, most már nem csak egymás között, hanem az üzletembereket is célba vették. A legnagyobbat, vélhetően leggazdagabbat. A hét első napjára időzítették a vele való rendőrségi beszélgetést. Mint polgárt, nem pedig mint vádlottat idézték be. Még nem tudni, potenciális tanúként, vagy esetleges vádlottként. Minden esetre szó sincs arról, amiről a sajtó nagyban cikkezett, hogy már régen külföldön van, csak nem tudni, Oroszországban vagy Cipruson. De hát ilyen az itteni sajtó. Az is bulvár, amelyik nem bulvár. Bár látni silányabbat is a térségben. Politikafüggő, politika központú minden tekintetben. Arról viszont már nem tehet, hogy a politikusok is bulvárok. Arról sem igazán, hogy igénytelen kiszolgálójukká vált. Mert az újságírók viszont munkahely meg pénzfüggők. Egzisztenciális okokból. Így a moralizálásnak nemigen marad tere.

A fenyegetőzéseket egyébként a kesergés váltja szabálytalan időszakokban, de biztosra vehető rendszerességgel. Mindkettő belső használatra. A nemzetet ért igazságtalanságok feletti kesergés. A nagyok és erősek arroganciája, a kicsiny elesett iránt. Itt van ugye a két hágai ítélet, gyors egymásutánban. A horvát tábornokok után szabadlábon a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori vezetője is. Akivel – minden jel szerint – rövidesen tárgyalni kell. Mint miniszterelnökkel. A megbékélést, annak fogalmát ismét a gyűlölet váltotta fel. Az igazságtalanság, az elkövetett igazságtalanság érzése. Kollektív szinten. Az európai irányultságot jobbára már csak a külföldi vendégekkel való találkozókon veszik elő. Mert nem mondhatnak mást. Mármint, hogy Szerbiának nincs más választása, mint a kijelölt európai út. Mert tényleg nemigen válogathat. Abból a négy pillérből, amelyet az ENSZ közgyűlés mostani elnöklője jelölt ki a májusban megbukott államfővel közösen még szerbiai külügyminiszterként, mára másfél ha maradt. Három részre darabolva. Peking , ugye, mégiscsak nagyon távol van, nem is biztos, hogy ellátnak idáig. Igaz, Vajdaság kormányfője meg a parlamenti elnök az egész hetet Kínában töltötte, tartományközi látogatáson. A 100 milliós Kuangtung tartományban. Jók az együttműködési lehetőségek – szögezték le komolyan a messzi távolból. Csak egy kicsit aránytalanok – az elvárások – tenném hozzá, biztos rosszmájúan. Ha én is ott lettem volna és Vajdaságnak, az itteni embereknek és az itteni gazdaságnak az érdekeit védtem volna elszántan, biztos másképpen gondolnám. Szóval marad Moszkva, Washington meg Brüsszel. Az utóbbi, mint az Unió székvárosa mégis a legközelebbi. Három szomszédunk a tagállama. A negyedik meg már majdnem tagja. Hát kire támaszkodjon az ember, ha nem a szomszédokra? Még akkor is, ha korábban szemet vetett egyesek kertjére, udvarára.

Mert az már régen volt, amikor itt még ünnepelték a köztársaság napját. Amikor itt még az egykori vezér képe lógott a falon a középületekben. Meg a külképviseletekben. Azóta lekerültek a képek a falról, sokáig senki nem képviselte méltóságával az ország minden polgárát. Most, az új elnök képe ismét felkerül a falra a követségeken meg a konzulátusokon. Így rendelkezett a külügyminisztérium. Ez a gyakorlat a világban – mondják. Itt az ideje, hogy tizenpár évre a demokrácia beköszönte után végre mi is felzárkózzunk ehhez a szabad világhoz.

2012. december 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább