2020. április 10. péntek
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ünnep képpel

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ünnep képpel

Azt mondják, még mindig erős a jugónosztalgia Szerbiában. Lehet, de akkor elég ügyesen álcázzák. Az idei november 29-e e tekintetben már egészen mindennapinak tűnt. Csak egy-két pajkosabb paródiázó kedvű kolléga emlékezett meg róla meglehetősen sután. Sokkal több szó esett az albán nemzeti ünnepről. Amiről egykor nem is tudtuk, hogy majdnem ugyanarra a napra esik, amelyen akkor a nagy délszláv köztársaság napját ünnepeltük. Akarva-akaratlan mi kisebbségiek is. Most sokan attól tartanak, egyre nyíltabban, hogy belátható időn belül a Nagy Albánia nemzeti ünnepe lesz november 28-a. Amelyet, gondolom, akarva-akaratlan, az esetleg ottrekedő kisebbségiek is ünnepelnek majd.

Az ünnepi vezércikkek helyett tele a sajtó riogatással, rémisztőbbnél rémisztőbb hírekkel. Meg fenyegetéssel. Amit mostanában a korrupció elleni elszánt és kíméletlen leszámolásnak becéznek. Fenyegetőznek a politikusok, most már nem csak egymás között, hanem az üzletembereket is célba vették. A legnagyobbat, vélhetően leggazdagabbat. A hét első napjára időzítették a vele való rendőrségi beszélgetést. Mint polgárt, nem pedig mint vádlottat idézték be. Még nem tudni, potenciális tanúként, vagy esetleges vádlottként. Minden esetre szó sincs arról, amiről a sajtó nagyban cikkezett, hogy már régen külföldön van, csak nem tudni, Oroszországban vagy Cipruson. De hát ilyen az itteni sajtó. Az is bulvár, amelyik nem bulvár. Bár látni silányabbat is a térségben. Politikafüggő, politika központú minden tekintetben. Arról viszont már nem tehet, hogy a politikusok is bulvárok. Arról sem igazán, hogy igénytelen kiszolgálójukká vált. Mert az újságírók viszont munkahely meg pénzfüggők. Egzisztenciális okokból. Így a moralizálásnak nemigen marad tere.

A fenyegetőzéseket egyébként a kesergés váltja szabálytalan időszakokban, de biztosra vehető rendszerességgel. Mindkettő belső használatra. A nemzetet ért igazságtalanságok feletti kesergés. A nagyok és erősek arroganciája, a kicsiny elesett iránt. Itt van ugye a két hágai ítélet, gyors egymásutánban. A horvát tábornokok után szabadlábon a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori vezetője is. Akivel – minden jel szerint – rövidesen tárgyalni kell. Mint miniszterelnökkel. A megbékélést, annak fogalmát ismét a gyűlölet váltotta fel. Az igazságtalanság, az elkövetett igazságtalanság érzése. Kollektív szinten. Az európai irányultságot jobbára már csak a külföldi vendégekkel való találkozókon veszik elő. Mert nem mondhatnak mást. Mármint, hogy Szerbiának nincs más választása, mint a kijelölt európai út. Mert tényleg nemigen válogathat. Abból a négy pillérből, amelyet az ENSZ közgyűlés mostani elnöklője jelölt ki a májusban megbukott államfővel közösen még szerbiai külügyminiszterként, mára másfél ha maradt. Három részre darabolva. Peking , ugye, mégiscsak nagyon távol van, nem is biztos, hogy ellátnak idáig. Igaz, Vajdaság kormányfője meg a parlamenti elnök az egész hetet Kínában töltötte, tartományközi látogatáson. A 100 milliós Kuangtung tartományban. Jók az együttműködési lehetőségek – szögezték le komolyan a messzi távolból. Csak egy kicsit aránytalanok – az elvárások – tenném hozzá, biztos rosszmájúan. Ha én is ott lettem volna és Vajdaságnak, az itteni embereknek és az itteni gazdaságnak az érdekeit védtem volna elszántan, biztos másképpen gondolnám. Szóval marad Moszkva, Washington meg Brüsszel. Az utóbbi, mint az Unió székvárosa mégis a legközelebbi. Három szomszédunk a tagállama. A negyedik meg már majdnem tagja. Hát kire támaszkodjon az ember, ha nem a szomszédokra? Még akkor is, ha korábban szemet vetett egyesek kertjére, udvarára.

Mert az már régen volt, amikor itt még ünnepelték a köztársaság napját. Amikor itt még az egykori vezér képe lógott a falon a középületekben. Meg a külképviseletekben. Azóta lekerültek a képek a falról, sokáig senki nem képviselte méltóságával az ország minden polgárát. Most, az új elnök képe ismét felkerül a falra a követségeken meg a konzulátusokon. Így rendelkezett a külügyminisztérium. Ez a gyakorlat a világban – mondják. Itt az ideje, hogy tizenpár évre a demokrácia beköszönte után végre mi is felzárkózzunk ehhez a szabad világhoz.

2012. december 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

USA teljesen olyan lesz, mint Magyarország

Egészen a legutóbbi időkig úgy nézett ki azonban, hogy Orbán Viktor, a de facto diktátor megáll >

Tovább

M. Cecília esete Wass Alberttel

S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől >

Tovább

A koronavírus mindörökre megváltoztatja a világrendet

A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, >

Tovább

Az anyagi támogatások szűkítése

New York Times/Reuters szerint a francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a >

Tovább

„Minden működik”

Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >

Tovább

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább