Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Heti kommentár
A szociális nyugalom ára
Azok, akik nem csak meséből ismerik az önigazgatási szocializmust, emlékeznek még a munkacsoportokra és a kormány-bizottságokra. Fontos feladatok elvégzésére hozták őket létre, amelyeket tagjai precízen kidolgoztak, többször üléseztek is, de az eredmények rendre elmaradtak.
Akkoriban vált népszerűvé a mondás, mely szerint, ha el akarsz feledtetni egy problémát, alakíts bizottságot vagy munkacsoportot*. Nem csoda hát, hogy a szerbiai közvélemény bizalmatlanul fogadta két új kormánytesület megalakítását. Az egyik biztosság, a másik munkacsoport. Az egyik élén a szociálpolitikai, a másikén pedig a kereskedelmi miniszter áll. Az előbbi még nem igazán kezdte meg áldásos tevékenységét, elemzők szerint őszre várható serény ténykedése. Akkor, amikorra a dolgozók a tömeges sztrájkokat időzítik, mert fenyegetéseikből ítélve a mostani, napi 30-40 munkabeszüntetés csak a kondíció megőrzésére szolgál. Igaz is, hiszen nyár van, most nyaralunk.
A munkacsoport hivatalos feladata a dolgozók védelme és a gazdasági válság következményeinek enyhítése. Tagjai azt tervezik, hogy augusztus végére kidolgozzák a válságenyhítő tervet. A testület élére azt a szandzsáki bosnyák politikust állították, aki hagyományosan olyan munkát végez, amely nem számít kósernek a szerb politikusok körében. Neki kell most csillapítania a szociális elégedetlenséget az országban, akkor, amikor a kormány másik minisztere, a pénzügyek irányítója már jelezte, minden bizonnyal újabb terheket kell vállalnia a szerbiai átlagpolgárnak, mert a Nemzetközi Valutaalap továbbra is követeli a közfogyasztás csökkentését, tehát azt, hogy az itteni ember ne költsön többet annál, mint amennyit megkeres. Pedig a szerbiai munkás követeli, hogy az állam fizesse ki a bérek utáni járulékokat. Mert 10 ezrek mennének nyugdíjba, de kiderült, hogy vállalatuk elmulasztotta a nyugdíjjárulék befizetését. És a jelek szerint a kormány hajlandó lesz magára vállalni ezt a terhet is.
Ára van a szociális nyugalomnak. Cserébe részt kér az állam a korábban privatizált vállalatokból. Azokból, amelyeket korábbi kormányok úgy magánosítottak, hogy a munkások érdekét elfelejtették képviselni. Ezek azok, amelyek most nem üzemelnek. Nem is azért vették meg őket, hogy termeljenek. Volt, amikor piac kellett az új tulajdonosnak, volt viszont amikor az attraktív helyszín ragadta meg, és számítását inkább lakóépületekben és üzlethelyiségekben látta, mintsem a termelés fenntartásában, esetleg bővítésében. Tipikus tranzíciós jelenség, amelyhez párosult a balkáni politikusok könnyedsége. Most viszont a szociális békét velünk, adófizetőkkel akarják megvásárolni. Rossz a fogalmazás, fogják megvásárolni.
De sebaj, hiszen Európa egyik legolcsóbb országában élünk. Ez derült ki abból a jelentésből, amelyet a nemrég létrehozott kormánybizottság tett a mögöttünk levő héten. Ennek az élén áll a kereskedelmi miniszter. Ugyanaz, akire arról emlékezhetünk, hogy szerinte az ország, sőt a térség egyik leggazdagabb embere és az általa vezetett Delta óriáscég nincs monopolhelyzetben. Nos, ez a miniszter vezeti tehát azt a bizottságot, amelynek kimutatása szerint csak Bulgáriában, Albániában és Bosznia-Hercegovinában lehet olcsóbban vásárolni, mint Szerbiában. Összehasonlításul az Európai Statisztikai Intézet, az Eurostat adatai szolgáltak, a tavalyiak. Szerbiában pedig az idén nagyon sok portéka drágult. Egyebek között az alapvető élelmiszerek is. Nem csoda hát, hogy ismét Szegedre járnak bevásárolni a vajdasági emberek. És ismét lehet gyulai kolbászt venni az újvidéki piacokon. A bizottság azt sem pontosította, hogy mely termékek árait vizsgálta. Arról nem is szólva, hogy „elfelejtették” összehasonlítani az itteni és az európai átlagbéreket. Meg a munkanélküliek arányát. Meg a szegénységi küszöb alatt élők számát. Meg a nyugdíjasok és a közalkalmazottak, illetve a foglalkoztatottak közötti méretarányt. Mert így lenne teljes a kép. Igaz, senki sem mondta, hogy a bizottságnak körültekintően kell dolgoznia.
* A megállapítást Churchillnek tulajdonítják (a szerk. megjegyzése)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >
Az autokraták titokban imádják a világjárványt
Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >
Az eltűnt vírus nyomában
A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >
Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon
Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >
A vírus: háború és béke
A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >
Újra előkerült a diktátor elnevezés
A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >