Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Heti kommentár
A szociális nyugalom ára
Azok, akik nem csak meséből ismerik az önigazgatási szocializmust, emlékeznek még a munkacsoportokra és a kormány-bizottságokra. Fontos feladatok elvégzésére hozták őket létre, amelyeket tagjai precízen kidolgoztak, többször üléseztek is, de az eredmények rendre elmaradtak.
Akkoriban vált népszerűvé a mondás, mely szerint, ha el akarsz feledtetni egy problémát, alakíts bizottságot vagy munkacsoportot*. Nem csoda hát, hogy a szerbiai közvélemény bizalmatlanul fogadta két új kormánytesület megalakítását. Az egyik biztosság, a másik munkacsoport. Az egyik élén a szociálpolitikai, a másikén pedig a kereskedelmi miniszter áll. Az előbbi még nem igazán kezdte meg áldásos tevékenységét, elemzők szerint őszre várható serény ténykedése. Akkor, amikorra a dolgozók a tömeges sztrájkokat időzítik, mert fenyegetéseikből ítélve a mostani, napi 30-40 munkabeszüntetés csak a kondíció megőrzésére szolgál. Igaz is, hiszen nyár van, most nyaralunk.
A munkacsoport hivatalos feladata a dolgozók védelme és a gazdasági válság következményeinek enyhítése. Tagjai azt tervezik, hogy augusztus végére kidolgozzák a válságenyhítő tervet. A testület élére azt a szandzsáki bosnyák politikust állították, aki hagyományosan olyan munkát végez, amely nem számít kósernek a szerb politikusok körében. Neki kell most csillapítania a szociális elégedetlenséget az országban, akkor, amikor a kormány másik minisztere, a pénzügyek irányítója már jelezte, minden bizonnyal újabb terheket kell vállalnia a szerbiai átlagpolgárnak, mert a Nemzetközi Valutaalap továbbra is követeli a közfogyasztás csökkentését, tehát azt, hogy az itteni ember ne költsön többet annál, mint amennyit megkeres. Pedig a szerbiai munkás követeli, hogy az állam fizesse ki a bérek utáni járulékokat. Mert 10 ezrek mennének nyugdíjba, de kiderült, hogy vállalatuk elmulasztotta a nyugdíjjárulék befizetését. És a jelek szerint a kormány hajlandó lesz magára vállalni ezt a terhet is.
Ára van a szociális nyugalomnak. Cserébe részt kér az állam a korábban privatizált vállalatokból. Azokból, amelyeket korábbi kormányok úgy magánosítottak, hogy a munkások érdekét elfelejtették képviselni. Ezek azok, amelyek most nem üzemelnek. Nem is azért vették meg őket, hogy termeljenek. Volt, amikor piac kellett az új tulajdonosnak, volt viszont amikor az attraktív helyszín ragadta meg, és számítását inkább lakóépületekben és üzlethelyiségekben látta, mintsem a termelés fenntartásában, esetleg bővítésében. Tipikus tranzíciós jelenség, amelyhez párosult a balkáni politikusok könnyedsége. Most viszont a szociális békét velünk, adófizetőkkel akarják megvásárolni. Rossz a fogalmazás, fogják megvásárolni.
De sebaj, hiszen Európa egyik legolcsóbb országában élünk. Ez derült ki abból a jelentésből, amelyet a nemrég létrehozott kormánybizottság tett a mögöttünk levő héten. Ennek az élén áll a kereskedelmi miniszter. Ugyanaz, akire arról emlékezhetünk, hogy szerinte az ország, sőt a térség egyik leggazdagabb embere és az általa vezetett Delta óriáscég nincs monopolhelyzetben. Nos, ez a miniszter vezeti tehát azt a bizottságot, amelynek kimutatása szerint csak Bulgáriában, Albániában és Bosznia-Hercegovinában lehet olcsóbban vásárolni, mint Szerbiában. Összehasonlításul az Európai Statisztikai Intézet, az Eurostat adatai szolgáltak, a tavalyiak. Szerbiában pedig az idén nagyon sok portéka drágult. Egyebek között az alapvető élelmiszerek is. Nem csoda hát, hogy ismét Szegedre járnak bevásárolni a vajdasági emberek. És ismét lehet gyulai kolbászt venni az újvidéki piacokon. A bizottság azt sem pontosította, hogy mely termékek árait vizsgálta. Arról nem is szólva, hogy „elfelejtették” összehasonlítani az itteni és az európai átlagbéreket. Meg a munkanélküliek arányát. Meg a szegénységi küszöb alatt élők számát. Meg a nyugdíjasok és a közalkalmazottak, illetve a foglalkoztatottak közötti méretarányt. Mert így lenne teljes a kép. Igaz, senki sem mondta, hogy a bizottságnak körültekintően kell dolgoznia.
* A megállapítást Churchillnek tulajdonítják (a szerk. megjegyzése)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egységes európai értékrend ködfüggönyben
Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >
Orbán új öntudata
A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >
A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében
És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >
Az ibizai csodára várva
Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >
Gyűlöld is
S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >
Németh Miklós nem hisz a kerítésekben
A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >
Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa
A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >
A békés egymás mellett élés Szigete
A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >
Menjenek végig ezen az úton!
Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >
Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban
Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >
Egy hiányzó mondat
Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >
Migránsok helyett melegek
Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >