2023. szeptember 23. szombat
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Bulvár politika

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Bulvár politika

Valaki ismét lehallgat valakit Szerbiában. Említést sem érdemelne a hír, ha nem az államfőről, a parlament elnökéről meg a kormány első alelnökéről lenne szó. Mármint a szenvedő alanyok szerepében, természetesen. De még ez sem volna nagy téma, ha az említettek nem csinálnának belőle többrészes szappanoperát. Meg ha nem lennének ugyanannak a politikai pártnak a tagjai. Az elnök, igaz, már hónapok óta pártonkívüli, atyai gondoskodása a politikai élet minden szereplőjére kiterjed. De mégiscsak ő ennek a, most már vitathatatlanul legerősebb itteni politikai pártnak a szellemi atyja, anyja meg komája – ahogy errefelé nevezik a keresztapát.

Nem véletlen, hogy ezt a – még nem tudni mekkorára dagadó vagy milyen gyorsan elülő – legfrissebb botrányt is ő indította el. Egyelőre kiszámíthatatlan pályán, politikai, de eddig inkább sajtóbeli útjára néhány napja, amikor az állami televízióban azt nyilatkozta: „Kígyófészekbe csöppentünk, olyan emberek közé, akik a (titkos)szolgálatokban betöltött magas beosztásukat arra használják ki, hogy ők legyenek az élet urai. Olyan emberek közé, akik arra vetemedtek, azt merészelték, hogy lehallgassanak mindenek előtt engem, de Aleksandar Vučićot sem hagyták ki. Ennek a végére kell járni. Szerbiában így nem lehet élni!” Hogy aztán egy napra rá Vučič, a kormány első alelnöke – ki kellett ezt a tisztséget találni! – bejelentse: „Három nappal ezelőtt felfedeztük, hogy, belügyminisztériumi utasításra, egy csapat lehallgatta a legrangosabb állami tisztségviselőket, közöttük Tomislav Nikolićot és engem. Átfogó vizsgálatot indítunk és rövid időn belül megtudjuk miről van szó.”

Ezután kezdtek az újságok szerb Watergate-ről írni, olyan címekkel, hogy „A maffia parancsára követik Vučićot”, illetve „Az államra mért csapás”. Mert ugye, mindez akkor történik, amikor kezd lanyhulni a kormány első alelnöke által meghirdetett korrupció elleni szent háború ereje. Legalábbis csöndesedik a szél, a vihar – ha azzá válik – első csapása után. Melynek során a szerbiai üzleti élet legbefolyásosabb és minden bizonnyal leggazdagabb, vagy majdnem  leggazdagabb személyében, Miroslav Miškovićban nevezte meg legveszélyesebb ellenfelét. Azzal vádolva a térség egyik legbefolyásosabb kereskedelmi mágnását, vagy ha úgy tetszik oligarcháját, hogy el akarja őt távolítani a hatalomból. Nem csak róla beszélt, hanem „egyes oligarchákról és bűnözőkről”, de Mišković nevét külön kiemelte. Azt állítva, hogy ez az üzletember a korrupció elleni harc elindítása után kezdett beszélni a kormányban kívánatos változásokról politikusokkal és befolyásos partnerekkel meg – ahogy fogalmazott – a harmadik szférába tartozó személyekkel. Mindezek után nemigen lehet biztosra venni, hogy komoly botrány van-e kibontakozóban, vagy ez is csupán figyelemelterelő manőverezés, amiben a szerbiai politikusok utolérhetetlen tapasztalatra tettek szert. Ellenzékben és hatalmon egyaránt. Mert nagyon jó lenne, ha mindez egy letűnt kor végét vagy legalább a vég kezdetét jelentené. Nemcsak lehallgatási ügyben. Ami a lehallgatásokat illeti, ez szinte hihetetlen. Mármint a vég. Ha másért nem, a hagyományápolás nemes és divatos gyakorlata végett. Hogy el ne vesszen a rutin. A botrány kirobbanása, kibontakozása és a reagálások mind-mind arról tanúskodnak, hogy a régi, jól bevált szerbiai titkosszolgálati meg pandúr gyakorlat hagyományát ötvözik az egymás közötti vádaskodás ugyancsak autochton szerbiai arche típusával. Mert egyelőre senki sem döbbent meg túlzottan, mindenki reagált, eljátszotta a tőle elvárt szerepet, de senkinek a feje nem hullott a porba. Ahhoz csendesebben, a háttérben kellett volna fölgöngyölíteni a szervezetet, ha van ilyen. És akkor kiállni a nyilvánosság elé. Magukat fontosnak, de ázsiójukat nem megfelelőnek tartó politikusok azt üzenték: engem lehallgatnak, engem figyelnek ellenségeim, én nagyon fontos ember, szinte már nem is ember vagyok. Ti pedig, egyszerűek, vigyázzatok, jól vigyázzatok, mert ha ez velünk megtörténhet... Bulvár politika.

2012. november 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett

Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >

Tovább

Nemzetes úr

Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >

Tovább

A PiS párhuzamos univerzuma

A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >

Tovább

A jelentéktelen ENSZ

A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >

Tovább

Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én

A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >

Tovább

A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát

A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >

Tovább

Elon Musk és a védelem privatizálása

A Financial Times vezércikke szóvá teszi, hogy a korszerű technológia révén az olyan milliárdosok, mint Elon >

Tovább

Egyre súlyosabb a lengyel vízumbotrány

Sajtóértesülések szerint afrikai és ázsiai lengyel konzulátusokon ipari méretekben ment a csalás: kenőpénzek fejében nem több >

Tovább

Nagyarányú Fidesz-győzelmet minekünk

„A magyar embereknek nagyarányú Fidesz-győzelemre van szükségük”, a 24.hu szerint ezt közölte volna a pártigazgató országgal-világgal, >

Tovább

Orbán „demográfiai csúcsra” hívta meg a jobboldali barátait

A rendezvény nagy tamtam közepette nyílt meg. Különféle illiberális és meleggyűlölő rezsimek képviselői gyűltek össze, olyan >

Tovább

Az orosz-észak-koreai egyezség veszélyei

Az Economist szerint ez megnehezíti Ukrajna dolgát és kiélezi a nukleáris kockázatokat Ázsiában. Maga a ceremónia >

Tovább

Európa nem fogja betölteni az űrt, ha Trump hátat fordít Ukrajnának

A Washington Post arra figyelmeztet, hogy Európa nem fogja betölteni az űrt, ha Trump győz a >

Tovább