2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Méretes

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Méretes
(Deyan illusztrációja)

Az enyém nagyobb volt, mint az övé – mondta büszkén a szerb kormányfő, arról szólva, hogy a koszovói kollégájával való találkozón mindketten nemzeti lobogós kitűzőt viseltek. Nem semmi – mondaná a rég közhellyé kopott zsargon. Mert ha, ugye, kisebb lenne, akkor lehorgasztott fővel távozhatott volna a párviadalról. De így dagadó mellel hagyhatta el a bajvívás színhelyét. Mert az övé volt a nagyobb.

Nem az a baj, hogy ilyeneket mondanak egymásnak a balkáni vezetők. Mert ezt állítólag ellenfelének is megemlítette – ő nyilatkozta. Inkább az a sértő, hogy ezzel nyilvánosan dicsekednek. A sajtó révén, nekünk, alattvalóknak. Nem tudható, hogy érvként hozzák-e fel, vagy jópofaságnak szánják. Biztos a kettő keverékéből adódik a hányaveti modortalanság. Nem baj, nagyobb volt, győztünk. Mint ahogy az is fontos teret kapott az itteni sajtóban, hogy volt-e kézfogás. Biztos meginogna a brüsszeli iroda mennyezete, ha két miniszterelnök egy uniós csúcsdiplomata társaságában egymás mellett ülve úgy beszélgetne egymással, hogy az európai külügyminisztert sükettelefonos kontaktusként kezelné. Még akkor is, ha ez a két kormányfő a Balkánról érkezett. Európából – ahogy gyakran nagy előszeretettel hangsúlyozzák. Az sem kutya, hogy ugyanezen a találkozón, gondolom, úgy megértő figyelmeztetésként azt találta mondani a szerb miniszterelnök, hogy Koszovó ugyanannyira az övé, mint tárgyalópartneréé. Kisé bratyizó hangnemben, az itteni sajtó beszámolója szerint tegeződve. Ezeken a tájakon, különösen Koszovóban,  a tegeződés tényleg nem számít sértésnek, sőt, a magázódás jelenti a távolságtartást, a szintkülönbség érzékeltetését. Az utca emberénél. Miniszterelnökök esetében, nem hiszem, hogy a legmegfelelőbb módja a közvetlen hangnem megütésének vagy erőltetésének. Biztos zavarának palástolásaként botlott tegeződésre a nyelve a kormányfőnek, aki egy héttel korábban még arról oktatta ki az Európai Uniót, hogy „mindenki, aki (Szerbiában) elesett a második világháborúban, beleszőtte életét az új Európába és az Európai Unióba, ahol most feltételekhez kötik az ország csatlakozását”. Meg, hogy: „Szerbia sokkal több (áldozatot) hozott, mint egyes olyan államok, amelyek nagyon könnyen lettek uniós tagok, most pedig arról beszélnek, hogy Szerbiának nincs ott a helye”. Senki sem cáfolta azokat a híreket, hogy ezek után a miniszterelnök saját kezdeményezésére ellátogatott a német nagykövetségre, hogy tisztázza, milyen módon ragadták ki szavait a szövegkörnyezetből és prezentálták oly módon, amely akár sértőnek is tűnhetett volna Berlinben, ha az ottani diplomaták és politikusok sértődékenyek lennének. Csupán két dolgot tévesztett szem elől a kormányfő. Az egyik, hogy Európában (is) nagyon emlékeznek még az ilyen hangnemű beszédekre, amilyeneket az elhíresült gazimesztáni emlékünnepségen elhangzott miloševići szónoklat után oly gyakran hallhatott a szerbiai ember. Amelyek éle, bujtogató ereje és célja a következő háborúkat szolgálta. A másik, hogy Szerbiát nem a második világháborúban szerzett érdemei miatt büntetik, hanem az imént említett újabb kori balkáni háborúk jelentenek szálkát Európa szemében. Amelyeknek a következményeként kellett egyebek között sort keríteni a minapi brüsszeli szerb-koszovói csúcstalálkozóra is. Európai közvetítéssel.

Amúgy igazat mondott a miniszterelnök. Olyanok szabnak feltételeket, olyanok is, Szerbiának, akik néhány évvel a második világháború elvesztése után, egy új Európa eszméjével kezdeményezték a mostani Európai Unió magvának a létrehozását. Hogy valami teljesen újat, az ókontinensen addig nem látott szövetséget hozzanak létre az egység, a kölcsönös nyugalom és béke, a fejlődés és prosperitás, az emberi, kisebbségi és még tengernyi más jog tiszteletének érdekében. Mondom, kisebb zavart érezhetett a kormányfő, hogy tegeződésre botlott a nyelve. Szokni kell még ezt az új szerepet, amelynek gyakorlására – a jelek és a nyilatkozatok szerint – rövidesen ismét adódik alkalma. Mert Brüsszelben biztosan tudják, hogy a Balkánon is addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Amíg ilyen a hangulat és ilyenek a hatalmi erőviszonyok Szerbiában. Mert ki tudja, mit hoz a holnap.

2012. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább

Koronás világunk, quo vadis?

A túlzott lazítás sajnos nagyon rossz következményekkel járt. Túl gyorsan jött a „megnyertük a csatát” kommunikáció, >

Tovább