2020. augusztus 11. kedd
Ma Zsuzsanna, Tiborc, Klára névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Méretes

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Méretes
(Deyan illusztrációja)

Az enyém nagyobb volt, mint az övé – mondta büszkén a szerb kormányfő, arról szólva, hogy a koszovói kollégájával való találkozón mindketten nemzeti lobogós kitűzőt viseltek. Nem semmi – mondaná a rég közhellyé kopott zsargon. Mert ha, ugye, kisebb lenne, akkor lehorgasztott fővel távozhatott volna a párviadalról. De így dagadó mellel hagyhatta el a bajvívás színhelyét. Mert az övé volt a nagyobb.

Nem az a baj, hogy ilyeneket mondanak egymásnak a balkáni vezetők. Mert ezt állítólag ellenfelének is megemlítette – ő nyilatkozta. Inkább az a sértő, hogy ezzel nyilvánosan dicsekednek. A sajtó révén, nekünk, alattvalóknak. Nem tudható, hogy érvként hozzák-e fel, vagy jópofaságnak szánják. Biztos a kettő keverékéből adódik a hányaveti modortalanság. Nem baj, nagyobb volt, győztünk. Mint ahogy az is fontos teret kapott az itteni sajtóban, hogy volt-e kézfogás. Biztos meginogna a brüsszeli iroda mennyezete, ha két miniszterelnök egy uniós csúcsdiplomata társaságában egymás mellett ülve úgy beszélgetne egymással, hogy az európai külügyminisztert sükettelefonos kontaktusként kezelné. Még akkor is, ha ez a két kormányfő a Balkánról érkezett. Európából – ahogy gyakran nagy előszeretettel hangsúlyozzák. Az sem kutya, hogy ugyanezen a találkozón, gondolom, úgy megértő figyelmeztetésként azt találta mondani a szerb miniszterelnök, hogy Koszovó ugyanannyira az övé, mint tárgyalópartneréé. Kisé bratyizó hangnemben, az itteni sajtó beszámolója szerint tegeződve. Ezeken a tájakon, különösen Koszovóban,  a tegeződés tényleg nem számít sértésnek, sőt, a magázódás jelenti a távolságtartást, a szintkülönbség érzékeltetését. Az utca emberénél. Miniszterelnökök esetében, nem hiszem, hogy a legmegfelelőbb módja a közvetlen hangnem megütésének vagy erőltetésének. Biztos zavarának palástolásaként botlott tegeződésre a nyelve a kormányfőnek, aki egy héttel korábban még arról oktatta ki az Európai Uniót, hogy „mindenki, aki (Szerbiában) elesett a második világháborúban, beleszőtte életét az új Európába és az Európai Unióba, ahol most feltételekhez kötik az ország csatlakozását”. Meg, hogy: „Szerbia sokkal több (áldozatot) hozott, mint egyes olyan államok, amelyek nagyon könnyen lettek uniós tagok, most pedig arról beszélnek, hogy Szerbiának nincs ott a helye”. Senki sem cáfolta azokat a híreket, hogy ezek után a miniszterelnök saját kezdeményezésére ellátogatott a német nagykövetségre, hogy tisztázza, milyen módon ragadták ki szavait a szövegkörnyezetből és prezentálták oly módon, amely akár sértőnek is tűnhetett volna Berlinben, ha az ottani diplomaták és politikusok sértődékenyek lennének. Csupán két dolgot tévesztett szem elől a kormányfő. Az egyik, hogy Európában (is) nagyon emlékeznek még az ilyen hangnemű beszédekre, amilyeneket az elhíresült gazimesztáni emlékünnepségen elhangzott miloševići szónoklat után oly gyakran hallhatott a szerbiai ember. Amelyek éle, bujtogató ereje és célja a következő háborúkat szolgálta. A másik, hogy Szerbiát nem a második világháborúban szerzett érdemei miatt büntetik, hanem az imént említett újabb kori balkáni háborúk jelentenek szálkát Európa szemében. Amelyeknek a következményeként kellett egyebek között sort keríteni a minapi brüsszeli szerb-koszovói csúcstalálkozóra is. Európai közvetítéssel.

Amúgy igazat mondott a miniszterelnök. Olyanok szabnak feltételeket, olyanok is, Szerbiának, akik néhány évvel a második világháború elvesztése után, egy új Európa eszméjével kezdeményezték a mostani Európai Unió magvának a létrehozását. Hogy valami teljesen újat, az ókontinensen addig nem látott szövetséget hozzanak létre az egység, a kölcsönös nyugalom és béke, a fejlődés és prosperitás, az emberi, kisebbségi és még tengernyi más jog tiszteletének érdekében. Mondom, kisebb zavart érezhetett a kormányfő, hogy tegeződésre botlott a nyelve. Szokni kell még ezt az új szerepet, amelynek gyakorlására – a jelek és a nyilatkozatok szerint – rövidesen ismét adódik alkalma. Mert Brüsszelben biztosan tudják, hogy a Balkánon is addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Amíg ilyen a hangulat és ilyenek a hatalmi erőviszonyok Szerbiában. Mert ki tudja, mit hoz a holnap.

2012. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Esik szét Európa utolsó igazi diktatúrája

Legalábbis a konzervatív brit Times szerint: A nagy tömegdemonstrációk jelzik, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség abban >

Tovább

Orbán életveszélyes revizionizmusa

A National Review nevű vezető amerikai konzervatív napilap életveszélyesnek tartja Orbán Viktor revizionizmusát, mert az egy >

Tovább

Az EU megrekedt félúton

Így pl. nem működik a menedékrendszer. Az euró ellenére sincs egységes gazdaság- és pénzügypolitika. Pedig a >

Tovább

A vírus nem végzett a populizmussal

Erre figyelmeztet az Orbán Viktor képével illusztrált cikkében az amerikai Columbia Egyetem egyik politológusa. Nadia Urbinati >

Tovább

Hétköznapi rasszizmus Magyarországon

Összesen mintegy 7200 afrikai diák kapott ösztöndíjat, ám a sokszínűség hiánya, illetve az Orbán-kormány által gerjesztett >

Tovább

Az EU halványabbnál is halványabb ígérete

Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem >

Tovább

A koronavírus lerombolhatja a demokráciát

A fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a >

Tovább

Az Indexnél nem hagyományos cenzúra érvényesült

Az autonómia sérül úgy is, ha meg akarják mondani, hogy kik dolgozhatnak ott és kik nem. >

Tovább

Szoptatási sarlatánok

Mindent elmond ennek az országnak a förtelmes helyzetéről, mentális állapotáról, világképéről, politikai vezetésének ócska, sunyi, barbár >

Tovább

Orbán militarizálja az országot

Ezzel persze azt is eléri, hogy Németország némileg szemet hunyjon az illiberális rendszer kiépítése fölött. Magyarország >

Tovább

Az EU fauszti alkuja

De nem most, hanem már évekkel ezelőtt, amikor folyamatosan elnézte, hogy Orbán és az egyre autoriterebb >

Tovább

Lengyel, magyar - két jómadár…

Nálunk nem az oligarchák ejtették foglyul az államot, hanem egy politikai vállalkozás ejtette foglyul a gazdaságot >

Tovább