2020. október 27. kedd
Ma Szabina, Antonietta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Egy történet a sakkjáték veszélyességéről

Boros Zoltán (Zágráb)
Boros Zoltán (Zágráb)
Egy történet a sakkjáték veszélyességéről
(sf314 illusztrációja)

A hihető anekdota régen történt szülővárosomban, abban a korban, mikor még a sakk – mint tudományos játék – sokat jelentett számomra. Könyveket bújtam, hogy beássam magam a sakk rejtelmeibe, álmomban futárok és huszárok cikáztak a fekete-fehér mezőkön. A sakkfeladványokon való fejtörés kedvenc időtöltésem volt és egyszer a megoldás – melyen napokig gondolkoztam – álmomban jelent meg. Reggel gyorsan felraktam az állást, s az „álomlépés” úgy megvilágosította a rejtélyt, akár a felkelő Nap. Azonkívül rendszeres látogatója voltam a város sakk-klubjának, ahol elejében csak szótlanul kibiceltem a „nagyok” partijánál.

Ez a fajta függőségem a sakktól addig tartott, amíg az élet más, fontosabb feladatokat nem szabott ki rám.

Nem úgy, ezen történet hőse esetében, akinek a sakk lételeme volt, akár az alkoholistának a pálinka, vagy a drogosnak a heroin. Úgy tűnt – legalább is számomra – hogy néha a mindennapok valóságában (munkatársak voltunk egyazon cégnél), elvonási tünetei vannak, habár se nem dohányzott, sem itallal nem élt. A sakk szellemileg nagyon izgató, de egyben megterhelő is tud lenni, ha valaki nem ügyel adagolására. S hősünk ebbe a kategóriába tartozott. Hajnalokig volt képes „cugerolni” a klubban és utána munkába jönni. Gyorslépéses partikat – akár félszázat is – le lehet játszani egy éjszaka folyamán. Utána az ember agya olyan mint egy méhkas, a cikázó gondolatoktól. Hosszabb idő és kiadós alvás kell a mindennapokba való visszatéréshez.

Történt egyszer, hogy egy ilyen átsakkozott éjszakán hősünket a pirkadat térítette észhez, hogy dolgozni kéne menni, de már rövid az idő az alváshoz. Mit volt mit tennie, hazabandukolt és beült autójába. Már nem volt értelme fölmenni a lakásba, mert abban az időben a munkaidő korán, hat órakor kezdődött. Beindította autóját, és elindult a már jól ismert útvonalon a munkahelye felé. Azt szokás mondani ha valaki megszokott útvonalon közlekedik, hogy már behunyt szemmel is odatalál. Hősünk ezt a szófordulatot szó szerint váltotta valóra. Autót vezetve. Néha azért kilesett szemhéja alól, de ilyenkor elvesztette a harminchetedik parti fonalát, amikor is bástyájával két mezőt jobbra lépett, ahelyett, hogy balra lépett volna. Akár a csárdásban – kettőt jobbra, kettőt balra. Ezen a gondolaton halványan elmosolyodott, és azon vette észre magát, hogy már igen közel jár munkahelyéhez. Hogy miként tette meg az utat, arról fogalma sem volt. Most már nem akart kockáztatni – mert a huszadik partiban kockáztatott, és vesztett – ezért egy biciklist vett célba, és autójával őt követte a biztos megérkezés reményében. A biciklis történetesen egy nő volt, akinek sanda gyanúja támadt azt illetően, hogy miért nem akarja őt elkerülni ez az autós. Attól fogva jobban izgett-mozgott az ülésen.

Lassan, de biztosan ahhoz a kanyarulathoz érkezett ez a különös tandem – felületesen nézve úgy tűnt, mintha a kerékpárján ficánkoló hölgy madzagon húzná maga mögött a pislákoló autóst – amely az üzem bejáratához vezetett. A gépkocsik részére baloldalt jó nagy parkoló volt kialakítva, míg a kerékpárosok és a gyalogosok jobbra kanyarodván egy szűkebb kapun jártak ki-be.

Hősünk eltökélt szándékához hűen – miközben arra gondolt, hogy csak a sakkban nem igaz, miszerint az okosabb enged – továbbra is a bicikli mögött, szinte hipnotikus állapotban vezetett és jobbra fordult…

A hatalmas csörömpölésre maga mögött a biciklis hölgy – akiről később kiderült, hogy sorsszerűen Bilicki vezetéknévre hallgat – ijedtében leesett járgányáról, és kificamította a karját. Az autó meg úgy beszorult a kapu félfái közé, hogy utasát az üzem tűzoltói feszítővassal, a hegesztők pedig lángvágóval szabadították ki. Emiatt munkahelyére csak jóval később érkezett, ragtapasszal a homlokán. Lám, a sakk önmagunkra, de másokra nézve is, balesetveszélyes tud lenni.

A kerékpáros hölgy az esemény után napokig bűnbánóan azon tűnődött magában, hogy a biciklin ülve, talán mégsem kellett volna annyira riszálni a farát. Sakkozó hősünk pedig eltökélte magában, hogy ezentúl vekker nélkül nem indul el cúgerolni a klubba. Így is volt. Az ébresztőórát a sakkórával szembeni oldalon helyezte el, s általában éjfél tájékán csörgésével figyelmeztette a fájrontra, hogy ideje már nyugovóra térni. Attól fogva több forgalmi balesete nem volt (illetve volt, de nem forgalmi, hanem szórakozottságból eredő egyéb), s általában időben tért nyugovóra.

Egy alkalommal azonban kivételes eset történt, ami hősünket újfent kibillentette a megszokott menetrendből, ami eképpen nézett ki: sakkozás, óracsörgés, hazamenetel, lefekvés, alvás, óracsörgés, ébredés, felkelés, munkába indulás. Az történt, hogy a partik közti rövid szünet után, valami okból kifolyólag ellenfelével helyet cserélve ült vissza az aszatal mellé, ami miatt az órák elhelyezkedése is megváltozott. A játék hevében és az előbbi reflexek miatt, egyszer véletlenül a vekkerórára csapott a sakkóra helyett, ami miatt szegény óra elfelejtett csörögni. Emiatt hősünket ismét a pirkadat térítette észhez. Gyorsan hazaszaladt, de már nem az autójába ült (egy régebbi reflex miatt) hanem kerékpárra pattant, és tiszta erőből tekert munkahelyéig.

Csak a munkaidő végeztével, mikor újból nyeregbe akart szállni, jutott eszébe, hogy biciklije első kerekének gumija már hetek óta lyukas.

2012. október 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Cola, írta: 2012. október 9. 19:15:03

Kösz a visszajelzést. Sajnos már abban a korban vagyok,mikor inkább az emlékek, mintsem az élmények éltetnek.
Név: Francisco, írta: 2012. október 9. 1:06:08

Nagyon izgalmas volt, élveztem...

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább