2019. augusztus 19. hétfő
Ma Huba, Marián, Emília névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Alkohol, dölyf, politika

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Alkohol, dölyf, politika
A szerb kormányfő dalra fakad*

Amióta ránk tört a demokrácia nemigen emlegetik együtt az alkoholt és a politikát. Korábban gyakran lehetett hallani, hogy a fontos döntések nem a zöld, hanem a kocsmai asztalnál születnek, maguk a politikusok viszont erről nem beszéltek a nyilvánosság előtt. Nem sokat. Még Szerbiában sem. A sajtó, főleg a sárgábbja, írt egyet s mást, de ivási szokásaik eléggé árnyékban maradtak. Még akkor is, amikor az árulkodó kamerák nyilvánvaló bizonyítékokkal szolgáltak. Nem igazán volt téma. Pedig biztos lehetett volna, hiszen a parlamentben, ott rögtön az év elején betiltották az alkoholos italok felszolgálását. De ez nyilván nem befolyásolhatta döntően a politikusok fogyasztási szokásait. Sem házon belül, sem kívül.

Ezért volt meglepő, amikor az új kormányfőt egyre gyakrabban hozták összefüggésbe a szilvóriummal. Is. Az egyik képviselő, azokból az ellenzéki sorokból, amelyekben a kormányhoz közeli néppárti eszméket valló de Amerikát és az Uniót Koszovó miatt ellenző honatyák ülnek, interpelláció keretében vonta felelősségre a miniszterelnököt, miért iszik annyit. Merthogy olyan kormányfőt szeretnénk – mondta –, aki kevesebbet iszik, és kevesebbet énekel. Ami igaz, az igaz. Az utóbbi időben tényleg gyakran láthattuk és hallhattuk a miniszterelnököt amint mikrofonnal a kezében szabad utat engedett széles jókedvének. Meg is válaszolta nyomban, mondván életében soha sem volt részeg, utalva arra is, hogy ő viszont sokat tud a képviselő pártjának elnökéről, az embereknek az alkohollal, és nem csak az alkohollal kapcsolatos szokásairól. Hinni kell neki, ő a belügyminiszter már több mint négy éve. Csak hallott egyet s mást politikus pajtásairól. Azokról, akik énekes kedvűek, de bizonyára azokról is, akik a bigottság megtestesítői. Ha érdeklődött. Érdeklődő ember benyomását kelti. Meg dölyfösét. Mert egy másik megjegyzésre válaszolva, hogy túl sokat beszél, azt mondta: „Én vagyok a kormány elnöke, az, akit ti választottatok erre a tisztségre, figyelmesen hallgattalak benneteket, ti is hallgatni fogtok, mindaddig, amíg le nem váltatok.” És mondott ezután olyanokat is, hogy kár volt megbuktatni Miloševićet, ha most Koszovó kapcsán felróják az Európa-barát politikát. Mert, ahogy fogalmazott a vita hevében, Milošević hozta azt az ENSZ határozatot, amely Szerbia keretében hagyja Koszovót, Koštunica és Tadić hatalma viszont a független Koszovót eredményezte. Nem először dicséri egykori főnökét, már a választási kampányban elkezdte, most csak következetes, ha valakinek eddig kételyei lettek volna. Azt viszont először mondta ki, hogy Koszovó független. Majd elválik, következetes marad-e. Lehet, hogy rá bízzák a tárgyalások folytatását. Bár nem valószínű. Gőgössége viszont állhatatosnak bizonyul. Amióta ezen a tisztségen van. Meglátjuk, marad-e.

Összejött a kocsmai téma. Meg a dölyfösségi is. A kettő ugye nem áll túl messze egymástól. Különösen, ha politika is társul hozzájuk. Ok-okozati összefüggés van a három között. Elment az utóbbi 20 év szerbiai politizálásának az egyik legérdekesebb alakja, a vajdasági autonómia egykori első élharcosaként bemutatkozott Nenad Čanak. Aki nyílt háborúellenes fellépésével, bátor, felettébb szellemes kijelentéseivel, az itteni politikusokétól annyira különböző habitusával, a vajdasági lét és a vajdasági tudat hirdetőjeként állandó mellékszereplője volt az itteni politikai életnek. Sokak szerint gyanúsan állandó, mert olyanokat mondott, olyasmiért harcolt, és főleg olyan eszközökkel, amelyek ellehetetlenítették egy igazi autonómia-párt kialakulását. Az utóbbi időben már nem titkolt hedonizmusa, amely nem csak újságíró körökben volt ismert, egyre inkább kiütköző összeférhetetlen természete, amely hírek szerint a párkapcsolaton belüli erőszak fogalmát is bőven kimerítette, a végtelenül szemtelen és szellemes fenegyerek meg a pojáca közötti borotvaélen egyensúlyozó fellépése, a kisebbségi pártok irigy féltékenysége, mind-mind az itteni politikum végtelenül ellentétes figurájává tette. Most, előbb tagadott, majd a bizonyítékok terhe alatt dacos beismerésbe és a képviselői mandátumáról való lemondásba torkollott kocsmai verekedés aktív résztvevőjeként távozott a politikából. Majd eldől, örökre-e. Politikus kenyeres pajtásain múlik. Szükség lehet még rá.

* Ivica Dačić a Miljackát énekli

2012. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább

Az EPP megszólal

Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos - bár kiábrándító >

Tovább