2025. március 22. szombat
Ma Beáta, Izolda, Lea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A tündérek könnye

Burányi Nándor
Burányi Nándor
A tündérek könnye
Hadifoglyok

Ahogy öregszik az ember, mind többször kell beletörődnie, hogy élete sok fontos kérdésére a józan ész nem tud kielégítő választ adni. Ez az emberi lét, értelem természetes határa? Hiszen, amit csak a Mindenható tud, azt a tudást mi, emberek hiába próbálnánk elsajátítani, aki meg Mindenhatónak képzelte magát…

De az ember már olyan, hogy eszelős nyugtalansággal keresnie kell a magyarázatot a megmagyarázhatatlanra is. Jó, ha el tudja önmagáról terelni a figyelmet. Az apám segített ebben. Az ő élete még inkább bővelkedett irracionális eseményekben. Persze, háborús idők. Mi mást várhatna az ember. De akkor is kinek, milyen a szerencséje. Ő a tüzéreknél szolgált; mint tartalékost nagyon sokszor behívták a régi Jugoszláviában, s mindig le a legdélibb részekre, Prizren, Štip, meg ott, a hármas határon (Bulgária, Jugoszlávia, Görögország). Itt érte a háború kezdete is. Vagyis itt voltak az állásaik, amikor a németek Bulgáriából betörtek. Kis csetepaté után gyorsan fogságba estek, átterelték őket Bulgáriába. Egy nagy hegyek körülvette völgyben volt a rögtönzött fogolytábor. Itt éjszakáztak, fagyos szél fújt, havas eső esett. Nem volt egy vidám mulatság. – Volt köztünk néhány szikicsi sváb gyerek, azok beszéltek a német katonákkal, tőlük tudtuk meg, hogy Horthy is belépett, hát reménykedtünk, hogy minket, magyarokat csak kiválogatnak és hazaengednek, nem visznek bennünket a többiekkel a németországi fogolytáborba. Hogy mi lesz velünk, hova leszünk, senki se tudta, csak reménykedtünk, hogy Horthy nem engedi talán, hogy német fogságban legyünk.

Így telt el néhány nap szörnyű bizonytalanságban. Aztán átvittek bennünket Romániába, egy városban mindannyiunkat bevagoníroztak. Nem számított, hogy szerb vagy magyar, zakatolt velünk a vonat egyre mélyebben a bizonytalanságba. Semmi jó hír, semmi biztató jel. Borzasztó volt belegondolni… A Németország felé haladó vonat, ha Pestre ér, minket ott majd biztosan leszednek, Istenem majd a magyar testvérekkel – próbáltuk kínunkban vigasztalni egymást. A bukaresti állomásba mikor befutottunk, hogy ott mi vár ránk, arra nem számítottunk. De végre valami, amit jó, biztató jelnek is értelmezhettünk. Húsvét volt akkor, hát a román asszonyok, mikor meghallották, hogy jött a vonat a hadifoglyokkal, szaladtak, hozták, a kenyeret, kolbászt, vizet. Az előző napok forralt vízbe kevert kukoricadarája után végre emberi táplálékot kaptunk. Meg ami a kilátástalanságba sodródó hadifogolynak ennél is jobban esett, meleg emberi szeretetet. Rövid pihenő után megmozdult a szerelvény, kigördült az állomásból. Nem tudtuk, hogy hova, csak sejtettük, hogy a németekhez visznek bennünket, akkor meg – reménykedtünk – néhány óra múlva már magyar földön, magyarok között leszünk.

És csakugyan, múltak az órák és begördültünk Budapestre. Egész úton erről álmodoztunk, hogy ez lesz a megváltás állomása. És itt vagyunk, ha eddig ezt kibírtuk, ezután csak jobb lehet. Emberek ácsorogtak az állomáson. Valaki kiszólt a vagonból, hogy ha hoznának egy kis vizet. Vizet? Megkaptuk, a kőzáport. Volt, aki próbálta magyarázni, hogy ne kövezzenek meg bennünket, mi is magyarok vagyunk. – Rácok vagytok ti, csak most magyarul beszéltek, hogy félrevezessetek bennünket. S erre aztán zúdul az újabb kőzápor. Azt hiszem, apám életének legkeserűbb pillanatai voltak.

Évtizedek múltán is többször elmesélte. De minden harag, gyűlölet nélkül. Hogy a német fogolytáborból szerencsésen hazaért, együtt volt a családjával, s hogy – ahogy mondta – megint magyarok lettünk, mindez számára akkora boldogságot jelentett, amiben nem nehéz megbocsátani a sérelmeket. S noha nem felejtette el soha, eme keserű kiábrándulásának az emléke sem gátolta abban, hogy naponta meghatódva hallgassuk: Budapest a tündérek könnye.      

Végeredményben, mégis jó, hogy az életben vannak józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgok.

2009. augusztus 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vučićnak le kell mondania

A Süddeutsche Zeitung belgrádi tudósítója egyértelműnek tartja, hogy le kellene mondania a szerb elnöknek, miután kiderült: >

Tovább

Putyin csapdát állított Trumpnak

Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >

Tovább

Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé

A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >

Tovább

A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért

„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >

Tovább

Németországban létrejön a radikális közép

Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >

Tovább

A félelem szerb királya meztelen

Hatalmas nyomás alá került Vučić birodalma, ezzel párhuzamosan terjed a remény és a bizakodás a Balkánon, >

Tovább

Orbán betiltotta a Pride-ot, miközben növekszik kihívója népszerűsége

A szervezők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Orbán illiberális rezsimje csúszós talajra kerülhet – erre hívta fel >

Tovább

Egy szót sem kell elhinni abból, amit a Trump-Putyin beszélgetésről mondanak

Thomas Friedman egy szót sem hisz el abból, amit Trump és Putyin a tegnapi, két és >

Tovább

Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat

Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa

A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >

Tovább

Vége a mézesheteknek Trump számára

Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >

Tovább

Hangosak – és az EU-nál süket fülekre találnak

Csodálkozni nem lehet rajta, mivel évek óta udvarol a szerb elnöknek. Tétlenül nézte, amint az tekintélyuralmat >

Tovább