2023. szeptember 27. Szerda
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A tündérek könnye

Burányi Nándor
Burányi Nándor
A tündérek könnye
Hadifoglyok

Ahogy öregszik az ember, mind többször kell beletörődnie, hogy élete sok fontos kérdésére a józan ész nem tud kielégítő választ adni. Ez az emberi lét, értelem természetes határa? Hiszen, amit csak a Mindenható tud, azt a tudást mi, emberek hiába próbálnánk elsajátítani, aki meg Mindenhatónak képzelte magát…

De az ember már olyan, hogy eszelős nyugtalansággal keresnie kell a magyarázatot a megmagyarázhatatlanra is. Jó, ha el tudja önmagáról terelni a figyelmet. Az apám segített ebben. Az ő élete még inkább bővelkedett irracionális eseményekben. Persze, háborús idők. Mi mást várhatna az ember. De akkor is kinek, milyen a szerencséje. Ő a tüzéreknél szolgált; mint tartalékost nagyon sokszor behívták a régi Jugoszláviában, s mindig le a legdélibb részekre, Prizren, Štip, meg ott, a hármas határon (Bulgária, Jugoszlávia, Görögország). Itt érte a háború kezdete is. Vagyis itt voltak az állásaik, amikor a németek Bulgáriából betörtek. Kis csetepaté után gyorsan fogságba estek, átterelték őket Bulgáriába. Egy nagy hegyek körülvette völgyben volt a rögtönzött fogolytábor. Itt éjszakáztak, fagyos szél fújt, havas eső esett. Nem volt egy vidám mulatság. – Volt köztünk néhány szikicsi sváb gyerek, azok beszéltek a német katonákkal, tőlük tudtuk meg, hogy Horthy is belépett, hát reménykedtünk, hogy minket, magyarokat csak kiválogatnak és hazaengednek, nem visznek bennünket a többiekkel a németországi fogolytáborba. Hogy mi lesz velünk, hova leszünk, senki se tudta, csak reménykedtünk, hogy Horthy nem engedi talán, hogy német fogságban legyünk.

Így telt el néhány nap szörnyű bizonytalanságban. Aztán átvittek bennünket Romániába, egy városban mindannyiunkat bevagoníroztak. Nem számított, hogy szerb vagy magyar, zakatolt velünk a vonat egyre mélyebben a bizonytalanságba. Semmi jó hír, semmi biztató jel. Borzasztó volt belegondolni… A Németország felé haladó vonat, ha Pestre ér, minket ott majd biztosan leszednek, Istenem majd a magyar testvérekkel – próbáltuk kínunkban vigasztalni egymást. A bukaresti állomásba mikor befutottunk, hogy ott mi vár ránk, arra nem számítottunk. De végre valami, amit jó, biztató jelnek is értelmezhettünk. Húsvét volt akkor, hát a román asszonyok, mikor meghallották, hogy jött a vonat a hadifoglyokkal, szaladtak, hozták, a kenyeret, kolbászt, vizet. Az előző napok forralt vízbe kevert kukoricadarája után végre emberi táplálékot kaptunk. Meg ami a kilátástalanságba sodródó hadifogolynak ennél is jobban esett, meleg emberi szeretetet. Rövid pihenő után megmozdult a szerelvény, kigördült az állomásból. Nem tudtuk, hogy hova, csak sejtettük, hogy a németekhez visznek bennünket, akkor meg – reménykedtünk – néhány óra múlva már magyar földön, magyarok között leszünk.

És csakugyan, múltak az órák és begördültünk Budapestre. Egész úton erről álmodoztunk, hogy ez lesz a megváltás állomása. És itt vagyunk, ha eddig ezt kibírtuk, ezután csak jobb lehet. Emberek ácsorogtak az állomáson. Valaki kiszólt a vagonból, hogy ha hoznának egy kis vizet. Vizet? Megkaptuk, a kőzáport. Volt, aki próbálta magyarázni, hogy ne kövezzenek meg bennünket, mi is magyarok vagyunk. – Rácok vagytok ti, csak most magyarul beszéltek, hogy félrevezessetek bennünket. S erre aztán zúdul az újabb kőzápor. Azt hiszem, apám életének legkeserűbb pillanatai voltak.

Évtizedek múltán is többször elmesélte. De minden harag, gyűlölet nélkül. Hogy a német fogolytáborból szerencsésen hazaért, együtt volt a családjával, s hogy – ahogy mondta – megint magyarok lettünk, mindez számára akkora boldogságot jelentett, amiben nem nehéz megbocsátani a sérelmeket. S noha nem felejtette el soha, eme keserű kiábrándulásának az emléke sem gátolta abban, hogy naponta meghatódva hallgassuk: Budapest a tündérek könnye.      

Végeredményben, mégis jó, hogy az életben vannak józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgok.

2009. augusztus 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna

Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >

Tovább

Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre

A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >

Tovább

Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek

Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >

Tovább

Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes

A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >

Tovább

A fellazítás politikája

Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >

Tovább

Így működik a Meloni-rendszer

Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >

Tovább

Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború

A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >

Tovább

Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára

Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >

Tovább

Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia

A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >

Tovább

A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett

Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >

Tovább

Nemzetes úr

Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >

Tovább

A PiS párhuzamos univerzuma

A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >

Tovább