2019. augusztus 26. hétfő
Ma Izsó, Tália, Natália, Zampfira névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A tündérek könnye

Burányi Nándor
Burányi Nándor
A tündérek könnye
Hadifoglyok

Ahogy öregszik az ember, mind többször kell beletörődnie, hogy élete sok fontos kérdésére a józan ész nem tud kielégítő választ adni. Ez az emberi lét, értelem természetes határa? Hiszen, amit csak a Mindenható tud, azt a tudást mi, emberek hiába próbálnánk elsajátítani, aki meg Mindenhatónak képzelte magát…

De az ember már olyan, hogy eszelős nyugtalansággal keresnie kell a magyarázatot a megmagyarázhatatlanra is. Jó, ha el tudja önmagáról terelni a figyelmet. Az apám segített ebben. Az ő élete még inkább bővelkedett irracionális eseményekben. Persze, háborús idők. Mi mást várhatna az ember. De akkor is kinek, milyen a szerencséje. Ő a tüzéreknél szolgált; mint tartalékost nagyon sokszor behívták a régi Jugoszláviában, s mindig le a legdélibb részekre, Prizren, Štip, meg ott, a hármas határon (Bulgária, Jugoszlávia, Görögország). Itt érte a háború kezdete is. Vagyis itt voltak az állásaik, amikor a németek Bulgáriából betörtek. Kis csetepaté után gyorsan fogságba estek, átterelték őket Bulgáriába. Egy nagy hegyek körülvette völgyben volt a rögtönzött fogolytábor. Itt éjszakáztak, fagyos szél fújt, havas eső esett. Nem volt egy vidám mulatság. – Volt köztünk néhány szikicsi sváb gyerek, azok beszéltek a német katonákkal, tőlük tudtuk meg, hogy Horthy is belépett, hát reménykedtünk, hogy minket, magyarokat csak kiválogatnak és hazaengednek, nem visznek bennünket a többiekkel a németországi fogolytáborba. Hogy mi lesz velünk, hova leszünk, senki se tudta, csak reménykedtünk, hogy Horthy nem engedi talán, hogy német fogságban legyünk.

Így telt el néhány nap szörnyű bizonytalanságban. Aztán átvittek bennünket Romániába, egy városban mindannyiunkat bevagoníroztak. Nem számított, hogy szerb vagy magyar, zakatolt velünk a vonat egyre mélyebben a bizonytalanságba. Semmi jó hír, semmi biztató jel. Borzasztó volt belegondolni… A Németország felé haladó vonat, ha Pestre ér, minket ott majd biztosan leszednek, Istenem majd a magyar testvérekkel – próbáltuk kínunkban vigasztalni egymást. A bukaresti állomásba mikor befutottunk, hogy ott mi vár ránk, arra nem számítottunk. De végre valami, amit jó, biztató jelnek is értelmezhettünk. Húsvét volt akkor, hát a román asszonyok, mikor meghallották, hogy jött a vonat a hadifoglyokkal, szaladtak, hozták, a kenyeret, kolbászt, vizet. Az előző napok forralt vízbe kevert kukoricadarája után végre emberi táplálékot kaptunk. Meg ami a kilátástalanságba sodródó hadifogolynak ennél is jobban esett, meleg emberi szeretetet. Rövid pihenő után megmozdult a szerelvény, kigördült az állomásból. Nem tudtuk, hogy hova, csak sejtettük, hogy a németekhez visznek bennünket, akkor meg – reménykedtünk – néhány óra múlva már magyar földön, magyarok között leszünk.

És csakugyan, múltak az órák és begördültünk Budapestre. Egész úton erről álmodoztunk, hogy ez lesz a megváltás állomása. És itt vagyunk, ha eddig ezt kibírtuk, ezután csak jobb lehet. Emberek ácsorogtak az állomáson. Valaki kiszólt a vagonból, hogy ha hoznának egy kis vizet. Vizet? Megkaptuk, a kőzáport. Volt, aki próbálta magyarázni, hogy ne kövezzenek meg bennünket, mi is magyarok vagyunk. – Rácok vagytok ti, csak most magyarul beszéltek, hogy félrevezessetek bennünket. S erre aztán zúdul az újabb kőzápor. Azt hiszem, apám életének legkeserűbb pillanatai voltak.

Évtizedek múltán is többször elmesélte. De minden harag, gyűlölet nélkül. Hogy a német fogolytáborból szerencsésen hazaért, együtt volt a családjával, s hogy – ahogy mondta – megint magyarok lettünk, mindez számára akkora boldogságot jelentett, amiben nem nehéz megbocsátani a sérelmeket. S noha nem felejtette el soha, eme keserű kiábrándulásának az emléke sem gátolta abban, hogy naponta meghatódva hallgassuk: Budapest a tündérek könnye.      

Végeredményben, mégis jó, hogy az életben vannak józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgok.

2009. augusztus 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

USA, EU – együtt Kínával szemben

Azt is meg kellene magyaráznia, hogy Kína alá akarja ásni a szabad és nyitott nemzetközi rendet. >

Tovább

Újabb háború Európában?

Az EU-n belül első ízben tűnik úgy, hogy lassanként két modell vetélkedik egymással: a liberális demokratikus, >

Tovább

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább