2021. január 17. vasárnap
Ma Antal, Antónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Heti kommentár

Európába - vízum és Koszovó nélkül

Öreg Dezső
Európába - vízum és Koszovó nélkül
Brüsszel

Történelmi pillanat ez az Európai Unió és a Nyugat-balkáni országok kapcsolatában – mondta Jacques Barrot az unió igazságügyi biztosa Brüsszelben, amikor közzétették, hogy majd 2O év után a szerbiai, a macedón, és a montenegrói állampolgárok január elsejétől ismét vízum nélkül utazhatnak a schengeni övezetbe.

 Az itteni emberben nem jó emlékeket ébresztenek a történelmi pillanatok. Annyi bajunk volt az elmúlt két évtizedben a történelemmel, hogy most már jó lenne nélküle élni egy kicsit, nyugodtan, inkább a jövő felé fordulva. Bár kétségtelen, hogy Barrot éppen a jövőre célzott, amikor ezt a jelzőt használta.

    Itt Szerbiában nem mindenki magyarázta a vízumkényszer eltörlésének a bejelentését a mostani kormány eredményeként. Azok, akik a múltat, a jelent és a jövőt is csupán a koszovói prizmán keresztül látják, Szerbia újabb megalázásaként élik meg illetve tolmácsolják azt a bejelentést, hogy ismét szabadon utazhatunk Európába. Azért, mondják, mert a koszovóiakra nem vonatkozik ez a döntés. Persze, hogy nem az ottani albánokat, de még csak nem is a szerbeket sajnálják. Politikai eszméiket terjesztik, élve a témával és az alkalommal. Ugyanazokat az embereket hiányolják most, akik a legutóbbi alkotmánymódosításkor nem kerültek fel a választópolgárok névsorára. Akkor arra hivatkoztak, hogy az albánokról már évtizedek óta nincs hivatalos nyilvántartás. Most sincs és nem is lesz egyhamar, de alkalom adódott a nyilatkozatokra, közlemények írására. Ritka lehetőség, hogy nem csak az általuk ellenőrzött médiumok idézik őket, nem szabad elszalasztani. Mert a kicsik szava nem hallatszik messzire. Szemben a nagyokéval, akiknek hangjára gyakran a kelleténél is jobban odafigyel a sajtó. A legújabb közvélemény-kutatások szerint Szerbiában két ilyen nagy van. Az egyiket Boris Tadić elnök, a Demokrata Párt vezetője személyesíti meg, a másikat pedig Tomislav Nikolić, a Szerbiai Haladás Párt erős embere, aki a legújabb kimutatások szerint most először megelőzte népszerűségben Tadićot. Nem sokkal, az ő pártját a polgárok 35 százaléka támogatja, a demokratákat pedig 33. A kétszázalékos statisztikai hibalehetőség akár elhanyagolható is lenne, ha Szerbiában növekedők lennének a gazdasági mutatók, ha csökkenne a munkanélküliség, ha emelkedne vagy legalább stagnálna az életszínvonal, ha nem lenne annyi szegény és elégedetlen, amennyi van, ha az aratás nem a tiltakozások jegyében  zajlana, ha az elégedetlen munkások nem zárnák le az utakat és a vasutakat. Nem csoda hát, hogy az államfő, a kormány, a miniszterelnök és az európai integrálódással megbízott korányfő-helyettes is, egyként dicsérte önmagát. Božidar Đélić  kormányfő-helyettes egyenesen a Bastille lerombolásához hasonlította a schengeni falak leomlását, amire  azért január elsejéig még várni kell. Ismerve azonban az unió lomha ügykezelését és utógyújtásos diplomáciáját, ezt a folyamatot már nemigen lehet megállítani. Kivéve, ha nem követünk el valami nagyon-nagy bitangságot. Olyant, amely felháborítaná az uniós életformához és mércékhez szokott ottani polgárokat. Nem nagy esélyünk van ilyesmire. Ami kifejezetten idegesítené a recesszióval küzdő uniós polgárokat, az a szociális migráció növekedése lenne. Mi is vigyázunk, ők is ügyelnek arra, hogy az európai adófizetőknek ne adjunk okot az esetleges elégedetlenségre, nehogy az unióban hirtelen megnőjön a szerbiai munkát keresők száma. Szerencsére a terrorveszély sem Szerbiából fenyegeti őket. A többi között erre is szolgáltak a vízumok, nevezetesen, hogy az ilyen embereket a schengeni határokon kívül tartsák. Meg kellett azonban ígérnünk, hogy január elseje után mi is gondosan ügyelünk arra, hogy szerb útlevéllel ne szűrődhessenek be az unióba a munkanélküliek és a bűnözők. A többi között ezért sem élvezhetik a vízummentességet a koszovóiak. Kaphatnak ugyan útlevelet, de továbbra is csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe.

   Itthon viszont azt teszünk, amit akarunk. Brüsszel nem rója fel, hogy parlamenti eljárásba került egy olyan tájékoztatási törvény, amellyel visszahozhatnánk a 9o-es évek gyakorlatát, azt, amellyel a szocialista radikális hatalom regulázta a sajtót. Akkor szakmai körökben csak Šešelj törvényeként emlegettük. A most beajánlott törvény eredeti változata nem sokban különbözött ettől. Sem tartalomban, sem meghozatalának körülményeiben. Most is zavart egyeseket az, amit az újságok írtak róluk. És most sem a meglevő jogi előírásokban keresték az orvoslást, hanem a fenyegetésben és az erőfitogtatásban. Szerencsére a szakma fellázadt, és Mlađan Dinkić, mert róla van szó, több szerbiai hatalom megbuktatójáról, számos botrány kirobbantójáról, vagy főszereplőjéről, most éppen gazdasági miniszterről, tehát Dinkić ezúttal meghátrált és távirányított embere, a sajtóval megbízott művelődési miniszter jelezte, elfogadják a módosítási javaslatokat. Miután megengedték, hogy az újabb botrányból előbb szinte minden ellenzéki és több kormánypárt is profitáljon.

2009. július 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vágy vakcinája

Mintha az ellenzék is érezné az immár számokban is megmutatkozó esélyt, mintha a fegyelem és az >

Tovább

Magyarországnak soha nem volt ilyen cinikus, romlott, gonosz kormánya

Nem gondolhatunk másra, hogy az orosz majd a kínai oltóanyag népszerűsítése mögött kizárólag üzleti és politikai >

Tovább

Merkel-utód: Csak semmi kísérletezés

A Financial Times úgy véli, hogy Armin Laschet annak a jelszónak a jegyében lett a CDU >

Tovább

Siralmas Trump politikai teljesítménye

Hatalmas erkölcsi felelősséget visel, akárcsak a republikánusok a kurzus geopolitikai következményeiért. Hiszen ha az Egyesült Államokban >

Tovább

Kinek a haszna?

És Orbán legnagyobb tévedése abban van, hogy ezt a kínai valamit azoknak a hatvanon felüli krónikus >

Tovább

FT: Bidenek egy „Amerika az első” külpolitikára van szüksége

Ha Biden hatalmon akar maradni, akkor le kell választania az anyagilag nehéz helyzetbe jutott rétegeket a >

Tovább

„Kedves CDU! Ugyan árult már el végre, mit kívánsz tenni Orbán Viktorral!”

A döntéstől függ az EU-ban a demokrácia és a jogállam jövője. Orbán nem csak Magyarországon okozott >

Tovább

DW: Vihart kavar egy szobor Budapesten

Csak áprilisban fogják kiállítani a „Fekete életek számítanak” mozgalom támogatására született, mindössze kb. egyméteres szobrot, ám >

Tovább

Krugman: A washingtoni puccs már évtizedek óta érett

Amikor felbukkant a Tea Párt, majd Trump, a pártvezetés kénytelen volt ráeszmélni, hogy már azok kezébe >

Tovább

NZZ: A magyar ellenzék egyetértett a korszakváltásban

Korszakváltásban bízik a magyar ellenzék, mert hosszú ideje nem voltak ennyire jók az esélyei, hogy véget >

Tovább

Putyin lidércnyomása

Nehogy bárki azt higgye: Putyin a hasát fogja a washingtoni lázadás miatt. Sőt, az lidércnyomással ér >

Tovább

Ahol az igazság már nem számít, az a fasizmus előszobája

Amikor nem ragaszkodunk többé a tényekhez, akkor átengedjük a hatalmat olyanoknak, akik – megfelelő gazdagság és >

Tovább