Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Állampolgárság
Öreg Dezső
Divatba jött a kettős, sőt a többes állampolgárság, amióta betört a demokrácia ezekre a tájakra is. A múlt század viharos háborúi után, amikor csak úgy húzogatták ide-oda a határt az ember feje fölött, végre a kisebbségi sorsba kényszerítettek is hozzájuthatnak az anyaországi állampolgársághoz. A századvég balkáni háborúi, a délszláv mini birodalom széthullása újabb országokat, újabb kisebbségeket hozott létre. Magától értetődőnek tartották a vesztesek és a nyertesek is, hogy a kisebbségi sorsra jutottak más állam polgárai is lehetnek. Mindenkinek, minden nemzetnek szakadt ugyanis egy-egy része valahova. Ahol otthon maradt az új idegenben. Ha hagyták. Legtöbbször nem hagyták. Később nem nézték jó szemmel a régi idegen szomszédot. Akkor jött az egymásra utaltság meg a tolerancia divatja. Ahol jöhetett. Ahol befejezték vagy befejezettnek mondták a nemzeti projektumot. Mostanában stratégiának neveznék az új európai idők új divatja szerint. Majd elmúlik ez is.
Tehát eddig jobbára az kérte a kettős (többes) állampolgárságot, aki anyaországának melegére, vigaszára, megértésére, védelmére, segítségére számított vagy vágyott. Az „egyek vagyunk, egy a nyelvünk, egy a lelkünk”; „egy a múltunk és a jövőnk” jelszavak domináltak és dominálnak. Lehet, hogy egyes furfangos politikusok fejében más is megfordult, amikor a külhonba szakadt honfitársaik nevében kérték az anyaország segítő támaszát, vagy amikor anyaországi társaik nyújtották megértőn, önzetlenül karjukat, de ezt a napi politikai hordalékot megvetéssel söpörte le magáról a nemzet önérzetes fia. Légyen szó bármelyik itteni térségbeli anyácskáról, régen elhagyottról vagy újonnan elszakadtról.
Olyan azonban még nem volt, hogy új anyát keresett volna az árván maradt gyermek. Önnön akaratából elárvult. Félig meddig megtagadva, visszautasítva a szülői istápoló kezet. Tömegesen. Mint ahogy tette ezt az a majd 22 ezer észak-koszovói szerb, aki csoportosan fordult az Orosz Köztársasághoz állampolgársági igényléssel. És jelezték, hogy további kérelmezők aláírásit gyűjtik. Becslésük szerint a százezres létszámig. Egyedüli céljuk, hogy Oroszország megvédje őket, és szavatolja szabadságukat, amit Szerbia nem tud megtenni – mondják. Mindent megpróbáltunk, minden módon azon voltunk, hogy Szerbia védjen meg bennünket, de ehelyett egy olyan ország felé tol bennünket, amelyet a szerbek nem fogadnak el – mondják az orosz állampolgárságot kérők vezetői. A koszovói szerbek nem fogadnak el egyetlen olyan megállapodást sem, amely a Pristina és Belgrád közötti párbeszéd eredménye. Az egyik félhivatalos orosz válasz nem is Moszkvából, hanem Brüsszelből, a NATO székhelyéről érkezett. Az ottani orosz nagykövet azt üzente, nagyszerű! Az Ural hegységtől keletre fekvő területeken jeleskedhetnek a demográfiai mutatók javításában. Ott szavatolják számukra a genocídiumtól való védelmet.
Senki sem merte vagy akarta igazán minősíteni ezt a kétségkívül kegyetlen és cinikus választ. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – mondhatná valaki Szibéria felkínálására. Mert az egész történet egy kicsit hihetetlen. Szinte meseszerű. Annyira nem veszi figyelembe a politikai realitást, hogy rossz tréfának tűnhet, amely után csak megszégyenülő mosoly ülhet ki még a kívülálló szemlélő arcára is. A balkáni háborúk utáni sanyarú valóságtól való irracionális elrugaszkodást példázza az észak-koszovói szerbek cselekedete. Akik – a jelek szerint – még itt sem akarnak megállni. Egy új állam kikiáltását kezdték emlegetni. Annak idején Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában szaporodtak el a különböző SAO-k. Az autonóm területek. Az őket követő háborúk fészkei. Akkor még egy állam polgára volt mindenki. Akik közül most már soknak két-három útlevele is van. Orosz nemigen. Akkor még nem volt szó Európáról, európai felzárkózásról. Most igen. Csak az a kérdés, ki melyik állam polgáraként érkezik majd oda. Mert szerbiaiként – a jelek szerint – még sokáig csak útlevéllel látogathatunk a szomszédba, meghatározott időre.
Következő cikk: Úgy él, mintha sosem halna meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyarország sorsa, jövője: moralisták kontra realisták
Nálunk nem volt „hosszú kések éjszakája”, a régi ellenzék, bár valóban a rezsim sokféle szemétkedése közepette, >
Vučićnak le kell mondania
A Süddeutsche Zeitung belgrádi tudósítója egyértelműnek tartja, hogy le kellene mondania a szerb elnöknek, miután kiderült: >
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >
Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >
A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért
„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >
Németországban létrejön a radikális közép
Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >
A félelem szerb királya meztelen
Hatalmas nyomás alá került Vučić birodalma, ezzel párhuzamosan terjed a remény és a bizakodás a Balkánon, >
Orbán betiltotta a Pride-ot, miközben növekszik kihívója népszerűsége
A szervezők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Orbán illiberális rezsimje csúszós talajra kerülhet – erre hívta fel >
Egy szót sem kell elhinni abból, amit a Trump-Putyin beszélgetésről mondanak
Thomas Friedman egy szót sem hisz el abból, amit Trump és Putyin a tegnapi, két és >
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >