Ma Adalbert, Vince névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Út
Öreg Dezső
Azt mondják egyesek, nem is olyan fekete az ördög, mint ahogy azt mi, éhenkórász krónikások lefestjük. Hogy mégiscsak jobban élünk, mint 11 évvel ezelőtt, amikor az utca (meg az itteni ellenzék és a Nyugat összefogása) megbuktatta Slobodan Miloševićet. Kétségtelen. Jobban, de eléggé jól-e? Volt-e ebben a 11 évben több lehetőség? Erre nem mernék mérget venni, azt viszont biztosan merem állítani, hogy elvárás igen.
Nem lopnak meg a választásokon – érvelnek az áldott demokrácia papjai. Elérzékenyítő. Még csak annyi kellene, hogy a két választás közötti időben se lopjanak ki az ember zsebéből szemtelenül sokat. Azért sem haragudnánk, ha nem hazudnának olyan sokat megválasztott, és meg nem választott prófétáink. Választások előtt és után. Ne ferdítenének, bolondítanának a jogállamról, a szervezett bűnözés elleni harcról, a toleranciáról, az emberi és a kisebbségi jogokról, a szociális biztonságról, a regionális együttműködésről. Ha nem olvasnánk naponta az ígéreteket, amelyek beváltásának számonkérését rossz néven veszik. Azok, akik ígértek. Minél kisebb stílű a politikus, annál nagyobb benne a hiúság, meg a bosszúvágy. Kicsiny ember nem lát messzire. Közel esik hozzá a horizont. Ha nem íratnák és olvastatnák velünk napról napra a sikerekről szóló fél vagy negyed igazságokat. Miközben lassan ismét egyfajta önizolációba merülünk. Politikai, gazdasági, országos és nemzeti alapon egyaránt. Többségi és kisebbségi téren. Ha nem élesztgetnék bennünk, többségiekben és kisebbségiekben a „lehet, hogy mi nem vagyunk olyan erősek mint ellenfeleink, de megmutatjuk nekik milyen ember a magunkfajta” – üzenetnek az álmagasztaló, álvigasztaló, de mindenképpen hazug és káros érzését. Miközben vezetőink tehetetlensége miatt lassan ismét összeveszünk a világgal. Jóval ötven százalék alá süllyedt már az Európát támogatók száma Szerbiában. De nem mutatkoznak azok, akik valami mást ígérnének. Ugyanazok akarnak megváltani bennünket, akiknek egyszer már elhittük, hogy tudnak járni a vízen. Meg egyenesen, biztosan, tántoríthatatlanul a szárazon. Emelt fővel. Elmerültek, botladoztak. De nem eléggé. Ezekre mondta, ezeknek üzente Zoran Živković, a Đindić-gyilkosságot követő időszak csalárdul megbuktatott miniszterelnöke, hogy arra kéri őket október ötödike kapcsán, vonuljanak magányba, és tükörbe nézve kérdezzék meg önmaguktól, mit is tettek az elmúlt évtizedben azért, hogy az eredmények jobbak legyenek. Úgy látszik, ő is elfelejtette, kikhez szól. Mert közöttük volt, hozzájuk tartozott. Ahhoz a körhöz, amely a hatalmat birtokolta. Ismeri őket személyesen. Mind, kivétel nélkül. Nincs új ember a szerbiai politikában távozása óta. Nincs új arc, nincs irány- és mérvadóadó új szó széles ez országban. A forradalom, ha az volt, kifulladt. Túl sokan vártak a kiérdemelt vagy a ki sem érdemelt prédára. Most is sokan vannak, akik az új választások új hatalmára és az akkor osztásra kerülő prédára számítanak. Helyezkednek már a pártzsoldosok, folyik már a kalkulálás, gyűlnek a vélt érdemek. Mert a most szerzettek többet érnek majd, amikor csörgő aranyra, magas tisztségre lehet őket váltani. Ha lehet. Ez a vállalkozási rizikó tényező.
Mert minden jel szerint, egy jó ideig még a pálya széléről kell szemlélni, mi is történik Európában. Mert az, ami elindította a délszláv kálváriát: Koszovó kérdése továbbra is lezáratlan. Egyelőre nem lehet biztosan felmérni, milyen zárófelvonást, és milyen epilógust szánnak a nagyok ennek a balkáni tragédiának. A katarzis legalább olyan távolinak tűnik, mint az elején emlegetett jogállam, demokrácia, kisebbségi és emberi jogok..., hogy ne soroljam. Pedig csak a célt kellene kijelölni. Meg a célhoz vezető járható utat megtalálni. Ez a járható lenne talán a fontosabb. A célok már adódnának maguktól útközben. Kicsik, elérhetők. Számunkra, egyszerű emberek számára is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >