2023. január 29. vasárnap
Ma Adél, Valér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Út

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Út
Klasszikus, rögös út (MOSREDNA fotója)

Azt mondják egyesek, nem is olyan fekete az ördög, mint ahogy azt mi, éhenkórász krónikások lefestjük. Hogy mégiscsak jobban élünk, mint 11 évvel ezelőtt, amikor az utca (meg az itteni ellenzék és a Nyugat összefogása) megbuktatta Slobodan Miloševićet. Kétségtelen. Jobban, de eléggé jól-e? Volt-e ebben a 11 évben több lehetőség? Erre nem mernék mérget venni, azt viszont biztosan merem állítani, hogy elvárás igen.

Nem lopnak meg a választásokon – érvelnek az áldott demokrácia papjai. Elérzékenyítő. Még csak annyi kellene, hogy a két választás közötti időben se lopjanak ki az ember zsebéből szemtelenül sokat. Azért sem haragudnánk, ha nem hazudnának olyan sokat megválasztott, és meg nem választott prófétáink. Választások előtt és után. Ne ferdítenének, bolondítanának a jogállamról, a szervezett bűnözés elleni harcról, a toleranciáról, az emberi és a kisebbségi jogokról, a szociális biztonságról, a regionális együttműködésről. Ha nem olvasnánk naponta az ígéreteket, amelyek beváltásának számonkérését rossz néven veszik. Azok, akik ígértek. Minél kisebb stílű a politikus, annál nagyobb benne a hiúság, meg a bosszúvágy. Kicsiny ember nem lát messzire. Közel esik hozzá a horizont. Ha nem íratnák és olvastatnák velünk napról napra a sikerekről szóló fél vagy negyed igazságokat. Miközben lassan ismét egyfajta önizolációba merülünk. Politikai, gazdasági, országos és nemzeti alapon egyaránt. Többségi és kisebbségi téren. Ha nem élesztgetnék bennünk, többségiekben és kisebbségiekben a „lehet, hogy mi nem vagyunk olyan erősek mint ellenfeleink, de megmutatjuk nekik milyen ember a magunkfajta” – üzenetnek az álmagasztaló, álvigasztaló, de mindenképpen hazug és káros érzését. Miközben vezetőink tehetetlensége miatt lassan ismét összeveszünk a világgal. Jóval ötven százalék alá süllyedt már az Európát támogatók száma Szerbiában. De nem mutatkoznak azok, akik valami mást ígérnének. Ugyanazok akarnak megváltani bennünket, akiknek egyszer már elhittük, hogy tudnak járni a vízen. Meg egyenesen, biztosan, tántoríthatatlanul a szárazon. Emelt fővel. Elmerültek, botladoztak. De nem eléggé. Ezekre mondta, ezeknek üzente Zoran Živković, a Đindić-gyilkosságot követő időszak csalárdul megbuktatott miniszterelnöke, hogy arra kéri őket október ötödike kapcsán, vonuljanak magányba, és tükörbe nézve kérdezzék meg önmaguktól, mit is tettek az elmúlt évtizedben azért, hogy az eredmények jobbak legyenek. Úgy látszik, ő is elfelejtette, kikhez szól. Mert közöttük volt, hozzájuk tartozott. Ahhoz a körhöz, amely a hatalmat birtokolta. Ismeri őket személyesen. Mind, kivétel nélkül. Nincs új ember a szerbiai politikában távozása óta. Nincs új arc, nincs irány- és mérvadóadó új szó széles ez országban. A forradalom, ha az volt, kifulladt. Túl sokan vártak a kiérdemelt vagy a ki sem érdemelt prédára. Most is sokan vannak, akik az új választások új hatalmára és az akkor osztásra kerülő prédára számítanak. Helyezkednek már a pártzsoldosok, folyik már a kalkulálás, gyűlnek a vélt érdemek. Mert a most szerzettek többet érnek majd, amikor csörgő aranyra, magas tisztségre lehet őket váltani. Ha lehet. Ez a vállalkozási rizikó tényező.

Mert minden jel szerint, egy jó ideig még a pálya széléről kell szemlélni, mi is történik Európában. Mert az, ami elindította a délszláv kálváriát: Koszovó kérdése továbbra is lezáratlan. Egyelőre nem lehet biztosan felmérni, milyen zárófelvonást, és milyen epilógust szánnak a nagyok ennek a balkáni tragédiának. A katarzis legalább olyan távolinak tűnik, mint az elején emlegetett jogállam, demokrácia, kisebbségi és emberi jogok..., hogy ne soroljam. Pedig csak a célt kellene kijelölni. Meg a célhoz vezető járható utat megtalálni. Ez a járható lenne talán a fontosabb. A célok már adódnának maguktól útközben. Kicsik, elérhetők. Számunkra, egyszerű emberek számára is.

2011. október 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tankok Ukrajnának: a cél a győzelem

A Der Standard elemzése azt emeli ki, hogy a Nyugat azért ad páncélosokat Ukrajnának, mert azt >

Tovább

Orbán taktikájának kudarca a cseheknél

Ez év első fontos európai választásán, Csehországban, a politikai újonc volt tábornok 58-42 arányban legyőzte a >

Tovább

Titkosszolgálat és „dollárbaloldal”

A magyar kormány azzal vádolja az ellenzéket, hogy az törvénytelen anyagi támogatást fogadott el külföldről. A >

Tovább

Putyin visszanyúlt ahhoz, ahogyan egykor Sztálin háborúzott

Ezt írja Leon Aron, a konzervatív American Enterprise Institute vezető elemzője a Washington Postban. Abból következtet >

Tovább

Čaputová Orbánról, harckocsikról, Babišról

A szlovák elnök asszony érzékel Magyarországon olyan törekvést, hogy Putyinnak kell segíteni a háborúban. Ezzel szemben >

Tovább

A Ryanair vezére tett Orbán Viktornak egy tisztességtelen ajánlatot

Hagyja a csudába az extraprofitadót, cserében a fapados légitársaság akkora forgalmat indít be Budapestről, hogy az >

Tovább

Ismét Budapesten rendezik meg az amerikai konzervatívok ernyőszervezetének konferenciáját

A CPAC tanácskozása tavaly debütált Európában, miután az Unión belül mind inkább elszigetelődő jobboldali-populista magyar kormány >

Tovább

Nagyon gáz? Főleg Oroszországnak

A Kreml, és jelesül Vlagyimir Putyin, tavaly február után az orosz energia-mindenhatóság zsarolási potenciáljának bűvöletében vívta >

Tovább

Két zsidó vezető története

A New York Times kommentárja kiemeli, hogy mind az ukrán elnök, mind az izraeli kormányfő zsidó, >

Tovább

Scholz totojázása az utolsó időszakban már groteszk volt

A német kancellárnak a végén csak sikerült bevennie a kanyart, szó szerint az utolsó pillanatban hárította >

Tovább

Hova mentek az ukrán menekültek?

Magyarországon a háború kezdete óta mindösszesen 34 ezer ukrán menekültet regisztráltak hivatalosan menekültként - ez töredéke >

Tovább

A geopolitikai változások legügyesebb haszonélvezője

Szinte nincs senki, aki ügyesebben ki tudná használni a maga javára az ukrajnai háború okozta geopolitikai >

Tovább