2021. április 20. kedd
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Rend

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Rend
A király meztelen (roni_yoffe-d314m2g illusztrációja)

Csak az egyenes és világos beszédtől elszokott itteni diplomaták körében okozott nagy zűrzavart a német kancellár tiszta beszéde a minap Belgrádban. Ha okozott. Mert nem igaz, hogy nem tudták, miért jött és mit akar mondani. Arra úgy látszik nem számítottak, hogy ilyen nyíltan, protestáns egyszerűséggel és tárgyilagossággal mondja majd szemükbe: uraim, a király meztelen, és hallani sem akarok arról, hogy valaki ezt a pucérságot valótlan, álmodott nemzeti cicomába öltöztetve tagadni, takargatni vagy szépíteni próbálja.

Koszovó Németország számára független állam, Berlin elismerte, tehát eszében sincs úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem fog Belgrád óhajára, az itteni választások közeledtére való tekintettel, zavartan, szemlesütve félrepillantani amikor erről a témáról szó esik, vagy amikor ezzel kapcsolatban véleményt kell nyilvánítani, szavazásra kell emelni a kart. Nem azért, mert olyan erős, hogy azt csinál amit akar. Nem azért, hogy önkényeskedjen, hatalmát fitogtassa. Hanem azért, mert olyan komoly dologról van szó, mint az Európai Unió bővítése a Balkánon. Ahol akkor sincs rend, ha rend van. Ahol másképpen szeretik, másképpen látják a rendet mint a kontinens más vidékein. Ahány ház, annyi szokás. Ez az elv nagy-nagy megszorításokkal él is az unióban, de azt már nem tűrik el, hogy vitás legyen meddig terjed a porta, hol ér véget a kert, hol a szomszéd kerítése. Németország nem. Ez mondta a kancellár, amikor azt mondta, hogy folytatni kell a párbeszédet, lehetővé kell tenni az EULEX zavartalan munkáját és Észak-Koszovóban meg kell szűntetni a párhuzamos intézmények rendszerét. És ezt értette Boris Tadić is, aki állítólag a megbeszélések után bevallotta legközelebbi munkatársainak, politikai barátainak, ha vannak ilyenek, hogy ez volt pályafutásának legnehezebb párbeszéde. Két napig gondolkodott Szerbia elnöke a válaszon. Egyesek szerint sokáig. Mások szerint, a helyzet súlyosságához képest túl gyorsan, elhamarkodottan döntött, amikor azt nyilatkozta, szó sem lehet arról, hogy Belgrád megszűntesse az úgynevezett párhuzamos intézményeket Koszovóban. Tehát az Ibar folyótól északra élő szerbek közigazgatásának, oktatási rendszerének, igazságszolgáltatási, egészségügyi intézményeinek és még ki tudja mi mindenének a pénzelését. Na meg az irányítását, működtetését az itteni törvények, rendeletek alapján.

Szerbia elnöke nem politikai kalandor. Nem is a múltban élő, a múlt ábrándjaiból megvalósíthatatlan nemzeti terveket szövögető álmodozó. De politikus. Egyfajta reálpolitikus, aki számol a tavaszi választások kihívásaival, és azzal is, hogy meghozná-e a remélt hasznot a társult tagság és a csatlakozási tárgyalások dátumának meghatározása. Esetleg több kárt okozna, ha arra kényszerítené a Koszovóban élő szerbeket, hogy fogadják el Prishtina fennhatóságát. A számla aláhúzása előtt be kell kalkulálni a biztosra vehető újabb menekülthullámot, ha Belgrád a német kancellár követelése nyomán és értelmében becsukná a kaput a szerbiai porta és a koszovói udvar között. A két napos számítgatás eredménye az elnök csütörtöki bejelentése, mely szerint Szerbia polgárainak fel kell készülniük arra, hogy az idén nem leszünk, esetleg nem leszünk tagjelöltek. A tárgyalások időpontjának kijelöléséről nem is szólva.

Az eddigi reagálásokból ítélve mindez nem rázta meg különösebben Szerbiát. Sem polgárait, sem a politikusokat. Belefásult már ez az ország az unióba meg Koszovóba is. A forró augusztus végi letargián már nem sokat rontott az államfő figyelmeztető beszéde. Mint ahogy a két hágai vádlott kiadása sem okozott különösebb megrázkódtatást. Pedig egyesek tartottak tőle. Most csak az a baj, hogy a dolgok ilyen irányú alakulása mégis nagy károkat okozhat. Még nagyobb lesz a létbizonytalanság, a munkanélküliség, kevesebb a pénz, kisebb a külföldi befektetők már most sem létező bizalma. Ami óhatatlanul belső elégedetlenséget indukál. Az sem lenne azonban meglepő, ha az „egyet mondok, mást csinálok” gyakorlata és a csendes diplomácia hasznos ténykedése valamiféle mentőövet találna Szerbiának. Határidőkről ugyanis nem esett szó. Vagy mi nem tudunk róluk.

2011. augusztus 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az unió emberelje meg magát sajtószabadság ügyében!

Financial Times: Tegyen az eddiginél sokkal többet a független sajtóért, annál is inkább, mert média szabadsága >

Tovább

A pánik jelei

Azt gondolom, hogy sokkal többet tudnak a közvélemény állapotáról, mint amennyit mi tudunk, és ez ijesztheti >

Tovább

Ritka menekültbarát döntést hozott a szerb alkotmánybíróság

Elmarasztalta ugyanis a rendőrséget, miután az négy éve egy helyi bíró döntése ellenére sem indította meg >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor egyre inkább lesre fut az unióban

A földrészen egyre inkább árnyékba kerül. Csak úgy tudta megakadályozni, nehogy kidobják az Európai Néppártból, hogy >

Tovább

Pár szó az ellenzéki pártok védelmében

Ezt a rezsimet azonban nem lehet csupán pár százalékkal legyőzni. Egy csekély, „éppen csak” győzelem bármely >

Tovább

A nagy világösszefüggések

A végtelen hazaszeretetet az akadémiai szabadság elve fölé helyező Fudan Egyetem egyik remekbe szabott egyetemi kurzusát >

Tovább

Alighanem forogna a sírjában Sissi

A svájci köztévé szerint a magyar kormány visszaél hatalmával, amikor milliárdos nagyságrendben viszi ki az állami >

Tovább

Orbánéknak még szüksége lehet kiutasított orosz kiber-szakértőkre

Mindenesetre nem csodálkoznék azon, ha a három orosz diplomata Lengyelországból történt kiutasítását követően hamarosan megjelenne a >

Tovább

Az Orbán-kormány nyíltan védi Kína érdekeit

Magyarország megint meggátolta, hogy az EU elmarasztalja Kínát. A közösség azért akart állásfoglalást kiadni, mert az >

Tovább

A Die Welt óva inti Magyarországot a meggondolatlan nyitás miatt

Senki se gondolja, hogy a vakcina mindent megold, és hiba, ha a társadalom afelé tereli a >

Tovább

Alternatív valóság

A többségnek fogalma sincs a valós helyzetről. Ez abból derül ki leginkább, hogy a felnőtt népesség >

Tovább

Mi lesz a sorsa a jogállami mechanizmusnak?

Magyarország és Lengyelország idáig tiszteletben tartotta az EUB ítéleteit, de nem lehet tudni, hogy ez így >

Tovább