2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

32 nap alatt a Föld körül

Las Vegas, a bűn városa (03.)

Németh Árpád
Németh Árpád
Las Vegas, a bűn városa (03.)
Üdvözöljük a mesés réteken

A Las Vegas-i repülőtéren egyetlen autókölcsönző iroda sem található. Na, nem azért mert nem lehet autót bérelni, hanem azért, mert nyilván sok helyet foglaltak, amit sokkal hasznosabbnak bizonyult játékautomatákkal, félkarú rablókkal, pókergépekkel betelepíteni. Itt a szenvedélynek már érkezéskor, és természetesen közvetlenül az elutazás előtt is még hódolni lehet.

Az autókölcsönzőkbe rendszeres buszjárat viszi az utasokat.

– Milyen messze van az iroda? – kérdeztem.

– Hét perc, uram.

Az Egyesült Államokban, sőt az egész észak-amerikai kontinensen a távolság mértékegysége az idő. Los Angeles például négyórányi autózásra van Las Vegastól. Nem 270 mérföldre, vagy 430 kilométerre.

A Sin Citytől, a bűn városától kicsit viszolyogtam, és csak némi töprengés után került az úti célok közé. Miután rádöbbentem: kihagyhatatlan.

Nézzük hát, mi is található itt*:

Las Vegasban és a környező sivatagban alig 15 ezer éve még mamut bőgött, és a bennszülött indiánokon kívül nemigen merte megvetni lábát idegen. Igaz, nem is ismerték a térséget. A XIX. század elején egy mexikói kereskedelmi karaván tévedt le szokásos útvonaláról, és amikor a szomjúság már igencsak gyötörte őket, Rafael Riverát szalasztották vízért.

A fiatal felderítő alig két hét elteltével már vissza is tért, és boldogan újságolta, hogy felfedezte a harmatos források által éltetett réteket, spanyolul a vegasokat.

Las Vegas tehát nevet már kapott, hogy 80-90 évvel később, a XX. század elején már létre is jöjjön.

Rivera felfedezésével a kereskedelmi útvonal alaposan lerövidült, a sivatagi átkelés kevésbé lett kockázatos, így aztán még többen özönlöttek Kaliforniába az arany reményében.

1844-ben a John Charles Fremont vezette expedíció pihent néhány napig a Las Vegas-i források tövében, és ez olyan történelmi fordulópontnak számít, hogy a küldetés parancsnokáról utcát, szállodát neveztek el.

A következő évtizedekben – azon túl, hogy a mormonok egy vályogerődítményecskét építettek – nem történt említésre méltó dolog 1890-ig, a vasútépítők megjelenéséig.

Ők úgy vélték: Las Vegas forrásai kiváló támaszpontot jelentenek, ám a vasútépítés további 14 évet váratott magára. 1904-ben épült az első sátorváros boltokkal, kocsmákkal és szálláshelyekkel. A következő évben már megnyílt a San Pedro, Los Angeles és Salt Lake vasútvonal, amelyiknek a tulajdonosa, Williams Andrews Clark 1905. május 15-én 1200 telket adott el egyetlen nap leforgása alatt. A montanai szenátor egy csapásra megtollasodott, a város pedig megszületett.

1910. október 1-én, pontban éjfélkor szigorú szerencsejáték-ellenes törvényt léptettek életbe Nevadában. Az előírás a többi között még azt is megtiltotta, hogy a vasútépítők körében oly népszerű érmefeldobással egy ingyenes italt lehessen nyerni a saloonban. A Nevada State Journal renói riportere meg is jegyezte: „ezzel mindörökre száműztük a rulett golyójának kattogását, a dobókocka surrogását, és a kártyák susogását”.

A mindörökre három hetet jelentett Las Vegasban.

A hamiskártyások titkos helyeket üzemeltettek, ahová nem is olyan titkos jelszóval bárki betérhetett, hogy áldozzon a Szerencse oltárán.

A leplezett, de elfogadott szerencsejáték 1931-ig virágzott, amikor Phil Tobin javaslatára törvényesítették a nagy pénzeket forgató üzletágat.

Az észak-nevadai farmer életében nem járt Las Vegasban, és nem vett kártyát kezébe. Egyszerűen az vezérelte, hogy a szerencsejáték megadóztatásából üzemeltessék az iskolákat.

Ma Nevada bevételeinek 43 százaléka a szerencsejátékokból származik, az állam költségvetésének pedig több mint az egyharmadát az oktatás finanszírozására fordítják.

A törvény elfogadásának évében kezdődött meg a Hoover-gát építése is, amelyik a csúcson 5182 embernek adott munkát.

Las Vegas így átvészelte a gazdasági világválságot.

A második világháború során a Nellis légitámaszpont adott újabb lökést a fejlődésnek. Itt kezdetben a légierő újoncait képezték ki, majd Truman engedélyével 1951-ben, a hidegháborús versenyben megkezdték a nukleáris kísérleteket. Las Vegasban azt mesélik: a városban is látszottak az atombomba-robbantások jellegzetes gombafelhői, ez azonban teljességgel kizárt, lévén hogy a legközelebbi kísérleti helyszín is több mint 100 kilométerre északnyugatra helyezkedett el.

Közben Las Vegasban 1941-ben felépült a szálloda mellett a kaszinó elnevezést is viselő, mára már eltűnt, az 1960-ban leégett El Rancho.

A példa ragadós. Az El Ranchót követte (és ez már nyitó animációnkból is látszik) a Thunderbird (ma Aruba), a Frontier és egyéb szállodák, klubok.

Az igazi áttörés azonban a Flamingó megnyitása volt, 1946-ban. A Flamingó a Meyer Lansky maffiavezér bűnözői klánjához tartozó Benjamin Bugsy Siegel régóta dédelgetett álma volt, és építése akkori árakon csillagászati összegbe, a tervezett egy helyett hatmillió dollárba került – igaz, azért is mert a háború miatt nemigen volt alapanyag az építőiparban.

Bugsy (akit Warren Beatty örökített meg a hasonló című filmben) nem sajnálta a pénzt. Egyrészt mert nem a sajátja volt, másrészt mert maradandót akart alkotni. Ez a többi között abban is megnyilvánult, hogy minden szobának önálló lefolyórendszere volt.

A pazar Flamingó ugyan becsődölt, ám a maffia megvetette lábát a városban. Idővel hozzájuk csapódott Frank Sinatra, aki Las Vegasban először 1951-ben szerepelt, és a bűnözőkkel való kapcsolatát mindvégig hevesen cáfolta.

Ezekben az években az építkezések menete felgyorsult. Wilbur Clark, az egykori kaliforniai londiner 1950-ben megnyitotta a Desert Inn szállodát, amelyiknek az iszonyúan magas, harmadik emeleti SkyRoomjából lehetett Las Vegas panorámájában gyönyörködni.

Fokozatosan beépült a Strip, a széles főutca, amelyik a „Welcome” táblától északi irányba szeli át a várost.

A színesbőrűek nem voltak szívesen látott vendégek a kaszinókban mindaddig, amíg Joe Louis meg nem nyitotta a Moulin Rouge-t, ahol nem tettek különbséget a bőrszín és bőrszín között. Ezzel

a. a legendás öklöző újabb lépést tett az egyenjogúsítás felé (ne feledjük, ez az ötvenes évek Amerikája délen),

b. növelte forgalmát, ezzel együtt bevételét,

c. divatot teremtett a párizsi mulatók áttelepítésével.

A Lido 31 évig szórakoztatta a Stardust vendégeit, a Tropicana pedig megvásárolta a szintén párizsi Folies Bergere jogait. Ezek a látványos előadások állítólag jobbak voltak az eredeti franciáknál.

Az alapértelmezett szó a „nem” volt. Nevadában nem volt tétminimum, sebességkorlátozás, forgalmi adó, személyi jövedelmi adó, nem kellett várni a házasságkötésre, és nem szabályozták a szerencsejátékot – legalábbis a mai formájában. Ezek közül mára csak a jövedelmi adómentesség maradt meg, illetve az, hogy házasság gyakorlatilag nyomban köthető a megannyi hevenyészetten összetákolt esküvői termek bármelyikében. Nekem úgy tűnt, hogy azonnali válást még több helyen lehet kezdeményezni.

A szórakoztatás, a szerencsejáték és a jogi hézagok versenyt futottak egymással egyetlen céllal: hogy a látogató minél több pénzt hagyjon a városban.

Ennek érdekében még egy nemet is bevezettek. A kaszinókban – egész Amerikától eltérően – nem tiltják a dohányzást. Sőt, minden automata mellett legalább 2-3 hamutartó sorakozik, rövid időközönként pedig Playboy-nyusziknak öltözött felszolgálók tűnnek fel cigarettát és italt kínálva… hogy még ezért se kelljen a gép mellől felállnia a vendégnek.

Akár 500 dolláros zsetonnal is lehet automatákon játszani, a nyeremény pedig akár a 10 milliót is elérheti

Ma Las Vegas egy hipermodern, giccses, ámde kiválóan működő zsibvásár.

A Mandalay Bay aranyozott üvegeivel egy visszafogott építmény a mellette levő Luxorhoz képest, amelyiknek piramis formájú épülete előtt trónol az elmaradhatatlan szfinx. (Senkit se zavarjon, hogy az egyiptomi Luxorban nincs se piramis, se szfinx.)

A szfinx a Luxor bejáratát álcázza

Az Excalibur következik:

Az Excalibur Disneyland utánzata

Szabadság-szobor itt is van.

Figyelem, ez nem az eredeti!

A szabadság szobor mögött természetesen New York, a háttérben pedig Párizs.

Manhattan és Eiffel-torony

A szerencsejáték fővárosában természetesen van:

Monte Carlo

Az Eiffel-torony kicsit kisebb, mint az eredeti, de…

… sokkal fényesebb

A Strip központi részét uralja a Bellagio, amelyik az olaszországi Como-tó partján fekvő gyönyörű városkáról kapta a nevét.

A luxusszálloda előtt egy valamivel kisebb tó terül el

Itt minden este félóránként Táncoló vizek címmel zenélő szökőkút-előadás kezdődik:

A szerző felvétele

A Bellagio tőszomszédságában van az ókori Róma, vagyis Caesar's Palace, átellenben Velence, vagyis a Venetian, majd feljebb a Mirage, a Kincses sziget – hogy csak a nagyobbakat említsük. A sort a Stratosphere zárja, amelyiknek a tornyában, 277 méter magasan nemrég még hullámvasutat üzemeltettek.

Las Vegas este pazar fényárba borul:

Talán ezért kellett megépíteni a közeli Hoover-gátat

A városból – az emlékeken kívül – mást, főleg pénzt elvinni nem nagyon lehet. Még ha valaki mellé is szegődik a szerencse, nyereményére éhesen hajtanak az ékszerboltok és divatkereskedések.

Luxusáruházak a Stripen, a kaszinók mellett

Las Vegas tikkasztó, zsibbasztó nagyváros.

Szállodánkba visszatérve még szemezünk egyet a Vörös tér elnevezésű bár előtt posztoló, lefejezett Leninnel.

A kapitalizmus végső diadala a kommunizmus felett: a fejetlen Vlagyimir Iljics

Utána fáradtan dőlünk az ágyba. Utolsó erőmmel mi kiteszem az ajtóra azt a szobalánynak szánt figyelmeztetést, amit szerte a világon „Kérem, ne zavarjanak” felirattal illetnek, itt azonban – az alkalomhoz illően – más a neve:

„Lábadozok”

Másnap újult erővel ébredünk. Egy világért sem mulasztottam volna el a Hoover-gát megtekintését.

40-50 percnyi autózásra (magyarán kb. 50 kilométerre) van Las Vegastól keletre. Engem lenyűgöznek ezek az emberi alkotások, kivált ha tudjuk, hogy ez a gát például éppen 80 éve épült Nevada és Arizona határán.

Összesen több mint 3,3 millió köbméter beton: a gát lent 200, fent 14 méter széles

Tervezését már a századelőn fontolóra vették két okból is: egyrészt a Coloradót szándékozták megzabolázni, másrészt áramot szándékoztak termelni.

Amikor eldőlt, hogy gát fog épülni, Las Vegas elöljárósága mindent megtett annak érdekében, hogy a feltörekvő város legyen az építkezés központja. Még a prohibíció éveiben oly divatos, speakeasynek** becézett alkoholkiméréseket is bezáratta, csakhogy Vegasba telepítsék az építőmunkásokat. Ray Wilbur akkori belügyminiszter azonban bölcsen úgy döntött, hogy a kihívásokat megelőzendő inkább új városkát épít a környéken Boulder City néven.

A washingtoni kormány hét évben határozta meg az építési határidőt, és magas kötbért helyezett kilátásba a csúszásért. A kötbér annyira megijesztette a kivitelezőket, hogy a tervezettnél két évvel korábban, mindössze 5 év alatt végeztek a munkával. A kapkodásnak volt némi ára: több mint százan vesztették életüket a Hoover-gát építése során.

Nos, a gátat megcsodáltuk, főleg én.

Ott fenn, a Nevadát Arizonával összekötő híd tetején egy tucat tébláboló turistába botlottunk. Hárman közülük magyarul beszéltek.

Végül, elutazóban egy utolsó pillantást vetünk a csaknem kétmilliós városra. Csak a sötétben világít.

Nappal, a sivatagi kánikulában unalmas iparváros képét kelti

Mihály barátom eddig háromszor járt itt. Azt mondta: a harmadik látogatás során már kezdett neki tetszeni. Kicsi a valószínűsége, hogy én adok még két esélyt Las Vegas megkedvelésére.

És aztán elindultunk Kaliforniába. A hatvanhatoshoz hasonló régi, repedezett államközin, kábé félúton megálltunk; ittunk egy hamisítatlan amerikai, híg feketét, és ettem egy hot dogot.

Peggy Sue jellegzetes vendéglője valahol Nevada és Kalifornia határán

Az előző rész: New York, a kialvatlan város (02.)

A következő rész: A hűvös Kalifornia (04.)

* Az animált térkép megtekintéséhez telepíteni kell a Google ingyenes, Föld nevű alkalmazását (ld. sorozatunk első részét).

** A speakeasy arról kapta a nevét, hogy Kate Hester, akinek Pittsburgh külvárosában volt kocsmája, a szesztilalom idején mindig rászólt vendégeire: speak easy!, azaz halkabban!

2011. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább