2024. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (112.)

Napló a Naplóban

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (112.)

„Szabad pályán szabad ember akartam maradni. Nem is bántam meg sohasem.”

(Várady Imre)

Várady Imre könyvéről lesz most szó, amit unokája jóvoltából, milyen furcsa ezt most kimondani, Várady Tibor barátomtól kaptam a napokban, aki az említett sajátos Naplóhoz az előszót is írta.

Nyáron kevesebbet olvasok, és így magam is meglepődtem, amikor az egyik este belelapoztam a könyvbe, és az a kezemhez ragadt. Olvastam, olvastam, mint aki nagyon kíváncsi egy rég eltűnt világra, amely igen személyesen és egyszerűen van bemutatva a leírt sorokon keresztül, és ez teszi roppant izgalmassá.

Ma már számomra egyértelmű, hogy egyik találkozásunk során Tibor szerényen megjegyezte, amikor jogi pályájával kapcsolatosan faggattam, hogy egy dolgon még ő is meglepődött. Idézem: „Az egyik tankönyvemet öt kontinensen használják. Ezen a felismerésen magam is elcsodálkoztam.” Tehát ma már értem, nagyapja Naplóját olvasva, miért nem esett az alma messze a fájától. Híres egy jogász család az övéké. Ez kiderül ebből a családinak is mondható emléktárból, amely a Fórum Kiadó jóvoltából az elmúlt hetekben jelent meg, de még is túlmutat azon.

Maga a tény, hogy a szerző édesapja és két testvére aktívan részt vett az 1848-as forradalomban és szabadságharcban, majd teljesen véletlenül Buda felszabadításánál találkoznak a csata után olyan, mint ha maga Jókai írta volna a Kőszívű ember fiaiban, csak ez esetben ez személyes vonatkozású történelmi momentum, aminek később meg is lett a következménye. Bujkálhattak jó ideig a levert szabadságharc után, hogy elkerüljék a legrosszabbat, ami rájuk leselkedett.

Ennek a Naplónak külön érdekessége, hogy visszamenőleg emlékezik, az eredeti feljegyzések újraolvasásával az élet és bölcsesség alkonyán szinte újraíródik, azzal a céllal, hogy emléket állítson egy kor, egy család, egy vidék életéről, Nagybecskerekről, a Várady Ügyvédi Irodáról.

A szerző 1867-ben született Katalinfalván. Korán került Nagybecskerekre, és ott élte le hosszú életét. Kilencvenkét éves korában hunyt el. Ez a Napló valójában egész életében íródott, de csak nyolcvan egy éves korában kap igazi formát, amely alapján maga a könyv is megjelent. Akkor 1948-at írtunk. Mint azt személyesen megjegyzi: „Az ügyvédi irodámból kiselejtezett fél ívnyi papíroknak egyik tisztán maradt oldalán: „Laza lapok” címe alatt megkezdett emlékfeljegyzéseket, ide – ebbe az iroda rendezésénél most feltalált, régi kötött táblájú füzetbe – írom át.” Súlyos papírhiányban szenvedett a kommunizmus ez idő tájt mifelénk. Maga a könyv is ezt a füzetet tükrözi vissza a címlapján, és majd fél évszázad fontos eseményeire tekint vissza 1910-ig.

Bemutatásra kerül a család, a város, az akkori fontos emberek, iskolás kortól az egyetemen át a képviselőségig.

Számomra roppant érdekes és sajátos olvasási élményt nyújtva várom a folytatást. Részletekre azért nem térek ki, mert akit a téma igazán érdekel, úgyis kezébe veszi a könyvet, és le sem teszi addig, amíg ki nem olvasta. Csak utána fog eltöprengni, elmélázni egy szellemileg és lelkileg gazdag ember életén, aki szabad pályán szabad ember akart maradni. Semmi több! Vagy nem-e ez a legtöbb, amit egy ember élete során elérhet?

Számomra az a legfurcsább, hogy mindössze ötszáz példányban jelent meg a Napló 1. Remélem ez nem az olvasási igény tükre, hanem inkább egy óvatos könyvkiadási stratégia, a nehéz időkben, és megjelenik második kiadásban is.

2011. augusztus 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 19. 21:49:05

Szia
Nagyon tetszett az írásod. igazi tehetség vagy,miért nem lettél író?

Üdv.
Magdi

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

“Soha sem késő”

Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >

Tovább

Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora

A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >

Tovább

Valóban csak a gazdaság?

A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >

Tovább

Trump nevetséges állásfoglalása

Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >

Tovább

Ki veszi át Szíria irányítását?

Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >

Tovább

Mindenszentek napja Újvidéken

A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >

Tovább

A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet

Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál.  Hogy a lázadók >

Tovább

Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz

Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >

Tovább

Hogyan borít Orbán kihívója

Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >

Tovább

Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál

Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >

Tovább

A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában

Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >

Tovább

Ez már nem a gyerekekről szólt

Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >

Tovább