2020. július 14. kedd
Ma örs, Stella, Kamil névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (112.)

Napló a Naplóban

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (112.)

„Szabad pályán szabad ember akartam maradni. Nem is bántam meg sohasem.”

(Várady Imre)

Várady Imre könyvéről lesz most szó, amit unokája jóvoltából, milyen furcsa ezt most kimondani, Várady Tibor barátomtól kaptam a napokban, aki az említett sajátos Naplóhoz az előszót is írta.

Nyáron kevesebbet olvasok, és így magam is meglepődtem, amikor az egyik este belelapoztam a könyvbe, és az a kezemhez ragadt. Olvastam, olvastam, mint aki nagyon kíváncsi egy rég eltűnt világra, amely igen személyesen és egyszerűen van bemutatva a leírt sorokon keresztül, és ez teszi roppant izgalmassá.

Ma már számomra egyértelmű, hogy egyik találkozásunk során Tibor szerényen megjegyezte, amikor jogi pályájával kapcsolatosan faggattam, hogy egy dolgon még ő is meglepődött. Idézem: „Az egyik tankönyvemet öt kontinensen használják. Ezen a felismerésen magam is elcsodálkoztam.” Tehát ma már értem, nagyapja Naplóját olvasva, miért nem esett az alma messze a fájától. Híres egy jogász család az övéké. Ez kiderül ebből a családinak is mondható emléktárból, amely a Fórum Kiadó jóvoltából az elmúlt hetekben jelent meg, de még is túlmutat azon.

Maga a tény, hogy a szerző édesapja és két testvére aktívan részt vett az 1848-as forradalomban és szabadságharcban, majd teljesen véletlenül Buda felszabadításánál találkoznak a csata után olyan, mint ha maga Jókai írta volna a Kőszívű ember fiaiban, csak ez esetben ez személyes vonatkozású történelmi momentum, aminek később meg is lett a következménye. Bujkálhattak jó ideig a levert szabadságharc után, hogy elkerüljék a legrosszabbat, ami rájuk leselkedett.

Ennek a Naplónak külön érdekessége, hogy visszamenőleg emlékezik, az eredeti feljegyzések újraolvasásával az élet és bölcsesség alkonyán szinte újraíródik, azzal a céllal, hogy emléket állítson egy kor, egy család, egy vidék életéről, Nagybecskerekről, a Várady Ügyvédi Irodáról.

A szerző 1867-ben született Katalinfalván. Korán került Nagybecskerekre, és ott élte le hosszú életét. Kilencvenkét éves korában hunyt el. Ez a Napló valójában egész életében íródott, de csak nyolcvan egy éves korában kap igazi formát, amely alapján maga a könyv is megjelent. Akkor 1948-at írtunk. Mint azt személyesen megjegyzi: „Az ügyvédi irodámból kiselejtezett fél ívnyi papíroknak egyik tisztán maradt oldalán: „Laza lapok” címe alatt megkezdett emlékfeljegyzéseket, ide – ebbe az iroda rendezésénél most feltalált, régi kötött táblájú füzetbe – írom át.” Súlyos papírhiányban szenvedett a kommunizmus ez idő tájt mifelénk. Maga a könyv is ezt a füzetet tükrözi vissza a címlapján, és majd fél évszázad fontos eseményeire tekint vissza 1910-ig.

Bemutatásra kerül a család, a város, az akkori fontos emberek, iskolás kortól az egyetemen át a képviselőségig.

Számomra roppant érdekes és sajátos olvasási élményt nyújtva várom a folytatást. Részletekre azért nem térek ki, mert akit a téma igazán érdekel, úgyis kezébe veszi a könyvet, és le sem teszi addig, amíg ki nem olvasta. Csak utána fog eltöprengni, elmélázni egy szellemileg és lelkileg gazdag ember életén, aki szabad pályán szabad ember akart maradni. Semmi több! Vagy nem-e ez a legtöbb, amit egy ember élete során elérhet?

Számomra az a legfurcsább, hogy mindössze ötszáz példányban jelent meg a Napló 1. Remélem ez nem az olvasási igény tükre, hanem inkább egy óvatos könyvkiadási stratégia, a nehéz időkben, és megjelenik második kiadásban is.

2011. augusztus 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 19. 21:49:05

Szia
Nagyon tetszett az írásod. igazi tehetség vagy,miért nem lettél író?

Üdv.
Magdi

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A lengyel tanulság: egységes ellenzék, erős alternatíva, bejáratott pártok

A lengyel elnökválasztás vesztesének kudarca négy leckével szolgál a populizmus elleni küzdelemben, amellett, hogy az eredmény >

Tovább

Kaczynski kudarca?

Végleg kudarcot vallott Kaczynski álma, hogy Varsóból második Budapest legyen, mert a lengyelek tegnap megmutatták, hogy >

Tovább

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább