Ma Zoltán, Szultána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Esély
Öreg Dezső
Ennek a Mladić-ügynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Eddig. Sokáig tartott. Most, hogy szerdán őrizetbe vették a „Balkán legkeresettebb szökevényét”, mintha misem történt volna. Az élet megy tovább. Csak Újvidék központjában húzódtak a hűvösbe másnap az egyébként nyáriegyenruhás dologtalan rendőrök, pajzsukat és sisakjukat a falnak támasztva. Szokatlan látványt nyújtottak. Meglehetősen sokan voltak. Csendélet sisakkal. Az előző esti szélsőjobb hőzöngés emlékeztetőjéül.
Meg hogy el ne bízzuk magunkat mi, akik a szerbiai társadalom letisztulására számítunk már több mint 10 éve. Az annyit emlegetett katarzisra. A bujdosó Mladićtyal, a tábornoki zsinóros vállpántossal, tekintélyt parancsolóval, ellentmondást nem tűrővel nem ment ez a tisztulás. Ezzel a baseball-sapkással talán könnyebb lesz. Ez már nem tiszteletet, csak szánalmat kelt. Félelmet semmi esetre sem. De nem kell elfelejteni, hogy ez ugyanaz az ember, aki nem csak a múlttal való szembenézést késleltette, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozást is akadályozta. És hogy a térség országai és népei közötti megbékélést is gátolta. Ha nem is szította, de éltette a bizalmatlanságot. Most már csak az a kérdés, hogy más-e ez a Szerbia, mint a tíz évvel ezelőtti? Más-e a politikai klíma, mások-e a politikusok, pártjaik, mások-e az ország vezetői? A tábornok letartóztatása óta – a radikális kivételével – parlamenti párt hivatalosan nem tiltakozott az akció ellen. Lehet, hogy fogcsikorgatva, de azok a politikusok is hallgatnak vagy mellébeszélnek, akik néhány évvel ezelőtt a belgrádi Đindić sugárút utcanév táblára a Ratko Mladić sugárút feliratút ragasztották. Ha a letartóztatást diadalmasan bejelentő Boris Tadić nem lenne politikai ellenfelük, akár meg is dicsérnék, dicsérhetnék a szerb titkosszolgálat és a rendőrség vitéz cselekedetét.
Ha már Tadićnál tartunk, a minden dolgok megmondhatója ezúttal is bizonyította, hogy a térség egyik legtehetségesebb politikusa. A letartóztatás tényének komolyságához, sőt emelkedettségéhez méltó tartással és hangnemmel, magabiztossággal, körültekintéssel, titokzatossággal, a sajtónak kijáró jóindulattal és egyben az itt kötelezően elvárt balkáni vagányság csak az itteni szemnek csipetnyire méretezett fokával tette közzé ország-világ előtt, hogy ő szavahihető, komoly, becsületes ember, politikus, elnök. Egy új Szerbia elnöke. Csoda-e, hogy állítólag irigyei vannak a térségben a kollégák között? Abban a térségben, amely szintén nem ugyanaz már, mint a tíz évvel ezelőtti. Amely felismerte a közös célokat és azt is, hogy ezeket csak közösen lehet elérni, bármennyire is frissek még a háború okozta sebek. Egy ilyen környezet nélkül nem lehetne értékesíteni azt a váltót, amelyet Mladić letartóztatásával és kiszolgáltatásával szereztünk. Mint ahogy egészen mások a belbiztonsági állapotok is. A falhoz támasztott rendőrpajzsok Újvidéken pénteken arról tanúskodtak, hogy néha bizony már a fegyelem is meglazul, miután az erőszakszervezetek viszonylag biztos politikai ellenőrzés alá kerültek. A biztonsági szolgálatok módszerei, az ottani fegyelmi állapotok ismeretlenek. A belügyminiszter azt mondta: Mladić letartóztatását a rendőrség a szolgálatokkal közösen végezte. Azt üzenve ezzel, hogy nyugodtak lehetünk, mindent ellenőriznek. És ez nem mellékes üzenet Szerbiában. Csak megerősítette ezt a jelzést azzal, hogy a letartóztatást követő napon – összhangban korábbi terveivel – Temerinben magyarországi vendégeket fogadott. Honvédelmi kollégája pedig Budapesten tárgyalt a békemissziókban szerzett tapasztalatokról a magyar miniszterrel. Több tekintetben más már ez a Szerbia, mint az, amelyet Miloševićtől vettek át vagy kaptak örökbe 2000 októberében.
Majd eldől, mennyire kész szembenézni ez az új Szerbia mindazzal, ami most Hágában következik. Mennyire hiszi majd, hogy Mladićot nem csak a várt haszon miatt kellett letartóztatni, hanem az elkövetett bűnök miatt is. Mert biztosra vehető, hogy a vádlott a bűnök egy részét Szerbiára fogja hárítani. Arra a húsz évvel ezelőttire, melynek jogutódja vagyunk. Horvátország példája arra figyelmeztet, jó lesz erre is idejekorán felkészülni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Még mindig olyan szabad vagy
A gazdaság stagnál, a korrupció egyre nyilvánvalóbb, a felmérések első ízben mutatnak reális esélyt a kormányváltásra. >
Bármit mond Trump, Amerika belépett a háborúba
Simon Tisdall a Guardianben úgy véli: teljesen mindegy, mit mond Trump, az USA háborúba lépett és >
Ekkorát Trump még nem hazardírozott, beleértve egész első elnökségét
Hónapokon át békét ígért, ám Amerika most nyakig van a háborúban. Alighanem az volt szemében a >
Trump annak az áldozata, hogy nincs semmiféle terve a külpolitikában
Ezt írja Washingtonból keltezett vezércikkében a Spiegelben, René Pfister. Megállapítja, hogy az elnök szívesen adja az >
A minél erősebb kétharmadért
Viszont a Momentum után Józsefváros független és népszerű parlamenti képviselője, az ízig-vérig baloldali Jámbor András is >
Sarokba szorult Vučić, a balkáni zsarnok, helyzete elbizonytalanodott
Kitartónak bizonyulnak a diáktüntetések, amelyek választásokat követelnek. Mivel azonban közeledik a tanév vége, a fiataloknak választaniuk >
Mi történhet Iránnal, ha megbukik a rendszer?
Ami egy ajatollahok utáni Iránra vár, az a belső káosz és alighanem egyfajta polgárháború. Az ellenzék >
Vučić már nem képes megnyerni a választást
A Belgrádi Egyetem egyik politológia professzora úgy gondolja, hogy Vučić már nem képes megnyerni a választást, >
Minden 2023. október 7-én kezdődött
Azt sem lehet kizárni, hogy Orbán számára is hozhatnak nemvárt komplikációkat a közel-keleti fejlemények. Az elmúlt >
Magyarország lágy hatalma találkozik Ukrajna kemény valóságával Kárpátalján
A háborúban mintegy 400 magyar nemzetiségű ember szolgált az Ukrán Fegyveres Erőkben, mások pénzügyi támogatás mellett >
Itt az idő, hogy Trump helyreállítsa Amerika elrettentő erejét
Ezt korábban alaposan megtépázta a fejetlen afganisztáni kivonulás. Ehhez az elnöknek segítenie kell, hogy Izrael felszámolja >
Netanjahu – egy zsákutcába jutott szerencsejátékos
Paul Lendvai olyan hazardőrnek nevezi Netanjahut, aki zsákutcába került. Többfrontos harcot vív, de könnyen kiderülhet, hogy >