Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Majális
Öreg Dezső
Az idén Szerbiában másodikán és harmadikán van május elseje. Mert hogy a munka ünnepe vasárnapra esett. Vasárnap pedig nem lehet ünnepelni. A vasárnap az vasárnap, az úgyis szabadnap, ezért hétfőn és kedden sem dolgozunk. Dolgozzon a szegény. Mi már nem szegények, hanem ágrólszakadtak vagyunk. Ezért ünnepelünk. A munka ünnepét, a millióhoz közelítő munkanélküli országában. Ahol még a kormány nyilvántartása szerint is 700 ezren a létminimum határán vergődnek.
Akik tehát a majálisi rostélyok illatából arra következtettek, hogy mégsem olyan nagy a baj ebben a Szerbiában, nem ismerik a legújabb kutatások eredményét. Amely szerint az itteni ember vásárlási ereje alig haladja meg az európai átlag egy negyedét. Nem tudják, hogy az itteni havi átlagkereset 320 euró. A térségben a legalacsonyabb. A macedónok tízzel, a bolgárok 15-tel, a bosnyákok 80-nal előznek meg bennünket. Montenegróban, amelyiknek elszakadásakor itt sokan azt jósolták, hogy éhen halnak egyedül, havi 140 euróval keres többet a munkás, mint Szerbiában. Ha mindehhez hozzátesszük a közgazdászok sötét jóslatát, mely szerint az idén havi 50 eurós bércsökkenés várható, akkor érthető, hogy három napig ünneplik a munkát azok, akiknek van. A többiek úgysem dolgoznak. Akik viszont igen, azoknak 102 dináros minimális órabér megszabásával kedveskedett a kormány néhány nappal a munka ünnepe előtt. Meg az érdekeiket képviselő szakszervezetek. A miniszterelnök személyesen írta alá a szociális és gazdasági szerződést a kormány nevében. A foglalkoztatottakat a profi szakszervezeti vezetők képviselték. A nemrégi pedagógus-sztrájk során derült ki, hogy ezek az érdekvédelmi guruk bizony nemigen érik be ezer euró alatti havi keresettel. Nem kell ebből demagóg történetet keríteni – mondták, ők profik, ennyit ér munkájuk. Biztos, ha ők mondják. És ha a tagság szó nélkül fizeti a tagsági díjat. Már ahol van szervezetük. Mert a magáncégekben, a privatizált vállalatokban nem szívesen látják őket. Mi több, ha lehet, irtják még a gondolatát is. De tényleg minek gondolkodna egy munkás? Azért a 200-300 euróért nem érdemes. Meg a gondolkodástól úgysem lesz több a pénz. Csak keserűbb a szájíz. Mint a hagymás rostonsülttől. Akkor már jobb ez a másik.
Erre jó az ünnep. Meg arra, hogy elfelejtsük: a kutatási adatok szerint Szerbia polgárainak két ötöde elviselhetetlenül él. Hogy ne halljuk meg a közgazdászok károgását, mi szerint mindennek az itteni hatalom az oka, mert nem indította el a kampány során mindig beígért hosszú távú fejlesztési programokat. Meg hogy a világgazdasági válság még inkább hátravetett bennünket. Azok, akiket nem kábított el nagyon az ünnepi hangulat, emlékezhetnek arra, hogy a kormány a válság kezdetén azzal vigasztalt vagy áltatott bennünket, minket nem érint majd a krízis. Mert csak a fejlettek érzik majd meg átkos következményeit. Aztán kiderült, hogy a fejletlenek sem ellenállóak rá. Most már jó hivatkozási alap, amikor magyarázni kell a bizonyítványt. Amíg elhiszik, nincs gond. Amíg ünnepelnek, elhiszik. Akkor most sem olyan tragikus a helyzet, mint ahogy az a kimutatásokból kiderül. A szél egy merőben más hangulatot terjeszt a rostonsült illatával. A kormánynak megfelelőt. Ők is terjesztenek, terjesztetnének szociális hangulatot. Azt ígérik, az idén 4 milliárd 600 millió dinárt fordítanak munkahelyteremtésre. Ezek a milliárdok erőt és elszántságot hivatottak tükrözni. Euróra fordítva már csak 48 milliócska lesz belőlük. Ezt a hangulatterjesztést, -teremtést jobb helyeken manipulációként éli meg a munkásnép. Még ott is, ahol nem három napig ünnepli a munka ünnepét.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >