Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hit
Öreg Dezső
„Ezt az esélyt arra kaptátok, hogy tegyetek valamit az országért és polgáraiért, nem pedig pártotokért vagy önmagatokért. Elvárom, hogy ezzel összhangban korrektek lesztek.” – Így bocsátotta útjára Boris Tadić államfő az új kormányt. Inkább korholás, dorgálás, sőt, fenyegetés, mintsem atyai jó tanács vagy jókívánság. Cvetković miniszterelnök szavai pedig egyenesen tanító bácsisan hangzanak: „A szerb kormány minden tagjának felelősségteljesebben kell dolgoznia, szerényebben viselkednie, szorgalmasabban haladnia a cél felé, és oda kell figyelnie az emberekre. Hiszen miattuk vannak ott, ahol vannak”.
Új kormányával előbb telefonos, később szokványos ülést is tartott, majd Banja Lukában a boszniai szerbek kabinetjével tartott együttes ülést, amelyen ő elnökölt. Sebtében aláírtak két, összesen 10 millió euró értékű kölcsönről szóló szerződést is, a pénzen a Drinán túl élő testvérek vagonokat és számítógépes fölszerelést vásárolhatnak. Sietni kellett ezekkel az üzletekkel, amíg szilárd az új kormány, amíg a régi miniszterek új névtáblát vésetnek kabinetajtajukra az új minisztérium nevével, illetve amíg új bajtársaik a régi személyzettel ismerkednek, és kijelölik az új államtitkárok irodáját. Mert ha mindenki alatt megmelegszik a bársonyszék, ki tudja, milyen bolondos ötlete támad egyeseknek, milyen bizalmas utasítást kapnak a pártból, amelyre most csak a nagy feladatok elvégzése után kellene odafigyelniük. Szinte csak szabadidejükben. Ahogy az állam elnöke utasította őket. Lehet, hogy lesz valami foganatja ennek a dorgálásnak, mert a mögöttünk levő héten két miniszter is az utolsó pillanatban vonta vissza a belgrádi Danas napilapnak adott interjúját. Mindkettő elektronikus postán készült, az egyiket már teljesen véglegesítették, amikor állítólag föntről leszóltak. És annak ellenére, hogy a két újságíró egyesület meg több civil szervezet is tiltakozott, a kormányban egységesen képviselték azt az álláspontot, hogy tisztelni kell a frissen életbe lépett törvényt. Viselkedési kódex – mondják.
Vannak, akik szerint ezzel megszegik az Európa Tanács idevágó határozatát, amellyel az újságírók forrását védik, vannak, akik az Emberi Jogok Európai Egyezményét féltik. Vannak viszont, akik csak az újságírók munkájának megnehezítése miatt siránkoznak. És ezek nem is az ellenzék soraiból valók. Csak az itteni sajtó gondolatvilágához és az itteni közéletiség mércéihez szokott emberek. Akik nem akarják tudomásul venni, hogy létezhet egy szerv, ez esetben a végrehajtó, amely vállalva a következményeket, megpróbál valamilyen álláspontot kialakítani országos kérdésekben. És amely az ország érdekében, az érvek és ellenérvek ütköztetésétől igyekszik távol tartani a nyilvánosságot. Az emberek érdekében. Úgy, ahogy azt az államfő tanácsolta.
Az eddigi szerbiai gyakorlat gyanakvóvá tette az embereket. Nem, vagy csak nehezen akarják elhinni a politikusoknak, hogy egy csapásra felelős emberek lettek. Hogy az ország és a polgárok érdeke hirtelen fontosabbá vált a számításnál, a politikai és személyes érdeknél. Hát nem könnyű feladat. Mármint a bizalom megelőlegezése. Még ha nem is ismernénk őket. De ugyanazok akarnak bizonyítani, akik már többször is eltolták a kalapács nyelét. Igaz, hogy a még hideg miniszteri bársonyszékek egyelőre nagyon vonzóak. A hatalom birtoklásáért nagy és egészen váratlan áldozatokra is képesek egyesek. Amíg fel nem villan egy új, jobbnak tűnő lehetőség. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy az itteni ember, de különösen a politikus, furfangosnak tartja magát. Holott csak sunyi és számító. Az alattomos és álnok jelzőktől ezúttal eltekintenénk, hiszen bizakodó hangnemű, pozitív hangulatot és légkört terjesztő jegyzetbe kezdtünk. Kincstári optimizmusunknál csak a reményünk erősebb. Határtalan az itteni emberek reménye. Ennek az utóbbi 20-25 év a legjobb bizonyítéka. De, hogy hinni is kell, azt nem mondta senki. Szerencsére.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >