Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Az EU-nak golyóálló rendszert kell kidolgoznia a sajtószabadság megőrzésére
Orbán simán megszállta a sajtót, Brüsszel pedig csak asszisztált hozzá, noha azt állítja, hogy megvédi az európai értékeket. Nem véletlen, hogy pont azok a magyar cégek kapnak most nagy támogatásokat más üzletágakban, amelyeket életre segítették a KESMÁ-t. Meg dől hozzájuk az állami hirdetés. Súlyos problémát jelentenek az átláthatatlan tulajdonviszonyok, a politikai irányítás alatt álló szabályozó hatóságok, továbbá, hogy kormányirányítás alá került a közmédia és igazságtalanul osztják el a reklámpénzeket. De a fő gond az, hogy aránytalanul összpontosul a gazdagság, mivel összejátszik a hatalom és a gazdasági elit. El kell vágni a köldökzsinórt, a média esetében újra meg kell határozni a tulajdonlás szabályait és korlátozni kell a cégek hozzáférését a közalapokhoz. Ha ezt sikerül elérni, akkor a Bizottság bizonyítaná, hogy kész megvédeni a demokrácia szempontjából oly lényeges önálló sajtót és nem halasztja az ilyen súlyos kérdések megoldását soha napján kiskeddre. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Die Zeit
A francia Európa-miniszter úgy nyilatkozott, miután több kormányzati illetékessel is tárgyalt Budapesten, hogy a homofób magyar törvény nem felel meg az európai értékeknek. És nem sok jót vetít előre. A magyar kormány ugyanakkor védi az új, LMBT-ellenes törvényt, noha az lehetővé teszi, hogy bárki névtelen feljelentést tegyen gyerek(ek)et nevelő egynemű párok ellen. A hatalom visszautasítja a jogvédők bírálatait. Pedig megfigyelők zaklatásnak tartják a szabályozást.
Demeter Áron, az Amnesty International szóvivője jogi képtelenségnek minősítette, amit a Fidesz kiötlött. Úgy véli, hogy az öncenzúrához és félelemhez vezet a nemi kisebbségek körében, noha nem kell tényleges szankciókra számítani. Mindössze folytatódik a hivatalos homofób kampány.
Magyarország egykor a térség egyik legliberálisabb állama volt, ám az utóbbi öt évben a jobboldali-populista Orbán Viktor egyre határozottabban szorítja vissza a szabadságjogokat, miközben országát Európa keresztény védőbástyájának nyilvánította. Már betiltották a gender tanulmányokat, és egynemű családok nem fogadhatnak örökbe gyereket. A Bizottság az LMBT-jogszabály miatt pert indított, amelyhez 15 tagállam csatlakozott.
Euronews
A magyar helyzet azt bizonyítja, hogy az EU-nak golyóálló rendszert kell kidolgoznia a sajtószabadság megőrzésére, de amin most dolgozik Brüsszel, az több sebből vérzik. Ezt fejti ki cikkében Marius Dragomir, a Média és Újságírás Kutató Központ nevű agytröszt igazgatója. Emlékeztet arra, hogy 13 éve több európai kormány, nemzetközi, illetve civil szervezet is felzúdult, amikor az Országgyűlés új, korlátozó médiatörvényt léptetett életbe. Ám az Orbán-kormány azóta is jóformán azt csinál a független szerkesztőségekkel, amit csak akar.
Az eredmény azt lett, hogy szinte teljes egészében kézben tartja a tömegtájékoztatást. Illetve most már az fenyeget, hogy a módszer fertőző lesz másutt is a földrészen. Az jó, hogy a Bizottság olyan szabályozást készít elő, amelyet egyes országok nem tudnak kényük-kedvük szerint átértelmezni. Ám az elképzelés alighanem elmarad a reményektől, főleg az olyan országokban, amelyekben már így is baj van a sajtó függetlenségével, mivel nem vet számot a közpénzek korrupt felhasználásával ezen a területen.
Vagyis hogy a hatalom sokszor anyagi eszközökkel befolyásolja a tartalmat. Orbán simán megszállta a sajtót, Brüsszel pedig csak asszisztált hozzá, noha azt állítja, hogy megvédi az európai értékeket. Nem véletlen, hogy pont azok a magyar cégek kapnak most nagy támogatásokat más üzletágakban, amelyeket életre segítették a KESMÁ-t. Meg dől hozzájuk az állami hirdetés.
Súlyos problémát jelentenek az átláthatatlan tulajdonviszonyok, a politikai irányítás alatt álló szabályozó hatóságok, továbbá, hogy kormányirányítás alá került a közmédia és igazságtalanul osztják el a reklámpénzeket. De a fő gond az, hogy aránytalanul összpontosul a gazdagság, mivel összejátszik a hatalom és a gazdasági elit.
El kell vágni a köldökzsinórt, a média esetében újra meg kell határozni a tulajdonlás szabályait és korlátozni kell a cégek hozzáférését a közalapokhoz. Ha ezt sikerül elérni, akkor a Bizottság bizonyítaná, hogy kész megvédeni a demokrácia szempontjából oly lényeges önálló sajtót és nem halasztja az ilyen súlyos kérdések megoldását soha napján kiskeddre.
Die Presse
Miután Simicska kiesett a pikszisből, Mészáros és Tiborcz jelenti az Orbán körüli oligarcha háló két legfontosabb elemét. A miniszterelnök fokozatosan árnyékállamot épített ki gazdag kegyencekből, ennek legfőbb haszonélvezője a saját családja, valamint az egykori gázszerelő.
A politikus otthon spártai/tekintélyelvű neveltetést kapott, mégis lojális az apjához. Annak cége az állami autópálya építések egyik első számú beszállítója, így bár eredetileg szegény származású volt, vagyonát sok milliárd forintra becsülik. Ám ő csupán kis hal, sokkal jobban megy a nemzeti vő sora. Tiborcz az ország legvagyonosabb emberei közé tartozik
Ő honosította meg a máig alkalmazott módszert: vagy a hatalom vonzáskörében valamelyik csókos cégre írják ki a pályázatot, vagy van több jelentkező ugyan, de a többiek csupán a látszat kedvéért indulnak. Így azonban senki sem csodálkozhat azon, hogy az OLAF megkésve ugyan, de gyanút fogott. Mégis folytatódik a jól bevált társfinanszírozási gyakorlat. Bár a Bizottság immár milliárdokat tart vissza.
Az ötlet szülőatyjának Simicska számít, aki a legenda szerint egy füstös kocsmában egy cédulán vezette le az álmélkodó Orbánnak, mit és hogyan is kell csinálni. Az államot az államban manapság NER-nek hívják, ám amilyen gyorsan emelkedett fel az értelmi szerző, olyan szélsebesen lett kegyvesztett. Hataloméhségében ugyanis éppen a legfőbb vezetővel akasztott tengelyt és hát ő húzta a rövidebbet. A hatalmi gépezet kíméletlenül legázolta. Feltételezések szerint a miniszterelnök megzsarolta, ezért hallgat, mint a sír.
Der Standard
Az Európai Bíróság úgy határozott, hogy megfelezi a Lengyelországra kiszabott büntetés mértékét. Az EUB azért írt elő nap egymillió eurós bírságot még 2021 októberében, mivel Varsó nem hajtotta végre a luxemburgi testület döntését és nem számolta fel a bírósági reform részeként létrehozott és sokat vitatott fegyelmi kamarát.
A mostani ítélet indoklása szerint azonban azóta már tett bizonyos lépéseket, bár azok még nem teljes mértékben felelnek meg a kívánalmaknak. A lengyel fél a múlt hónapban kezdeményezte a szankció eltörlését. Ez ügyben június 5-én születik meg a végső verdikt, mert ami két éve kijött, az csupán ideiglenes rendelkezésnek számít. (Varsó egyébként azóta sem fizetett, ezért Brüsszel a soros részt levonja az éppen esedékes támogatás összegéből – a szerk. megj.)
Neue Zürcher Zeitung
Az elemzés úgy ítéli meg: Ukrajna joggal fél a kelet-európai gabonatilalmak után, mármint hogy az EU nem komolyan gondolja a felvételét. Ami most történt, az intő jel, hogy a jelenlegi közösségi agrárpolitika mellett Kijev számára csupán illúzió a tagság. Sürgősen ki kell találnia valamit. Hiszen éppen a legfőbb szövetséges, Varsó reteszelte be az ajtót.
Brüsszel haragosan reagált, de azután engedett, így most ismét beviteli korlátozások vannak érvényben. Ám az nem elegendő, hogy pénzt ad a pórul járt lengyel és más gazdáknak. Hiszen itt két uniós logika került szembe egymással. A geopolitikai érdek az ukránok gyors belépését teszi szükségessé. Viszont a kereskedelmi megfontolások az egységes piac védelmét indokolják.
A közösségi költségvetés legnagyobb hányadát évek óta a mezőgazdasági politika viszi el, annak haszonélvezői pedig megakadályoznak bármiféle reformot. Már lehet látni, miként viszonyulnak az ukrán konkurenciához. Ráadásul a két fél várakozásai a jelek szerint távolodnak egymástól. Ha az EU ragaszkodik a csatlakozási kritériumokhoz, Kijev évtizedeken át rostokolhat a szervezet kapuja előtt.
Pedig nem az orosz befolyási övezet része, hanem a politikai Európához tartozik. Nem szabadna hosszú időn át várakoztatni, mint a Nyugat-Balkánt. Ám a gabonaviszály azt támasztja alá, hogy itt az idő elbúcsúzni a mielőbbi felvétel reményétől. Más, reális megoldást kell kitalálni.
Süddeutsche Zeitung
Az elemzés azt hangsúlyozza, hogy az olcsó ukrán gabona miatt kirobbant vita csupán némi kóstoló abból, mi jöhet még. Hogy Ukrajna Európához tartozik és megérdemel minden szolidaritást, ahhoz nem fér kétség. Ám az uniós felvétel nehéz, drága és kockázatos lesz. Brüsszelnek a következő hónapokban azonban ezzel együtt el kell döntenie, megnyitja-e a csatlakozási folyamatot.
Az EU legfelső vezetése és Kelet-Európa a nyitás mellett kardoskodik. Csak éppen most szembejött a valóság. Az epizód tanulsága: sok száz milliárd euróba kerül és nemzedékeken át tart, hogy bekerüljön egy 44 milliós ország, amelynek hatalmas a mezőgazdasága, iparát viszont javarészt szétrombolta a háború.
És akkor még ott vannak a politikai aggályok, hiszen a magyar és a példa mutatja, hogy a tagok nem okvetlenül haladnak nyílegyenesen a demokrácia útján. Mi van akkor, ha Kijevben egy vagy két évtized múlva egy revizionista, nacionalista, korrupt rendszer jut uralomra? Ettől persze még rövidesen meg lehet kezdeni a belépési tárgyalásokat. A földrészen semmi sem járult hozzá jobban a békéhez és a jóléthez, mint az egyesülés. Ám nem szabad elsietni a tagságot, rózsaszín álmokat dédelgetve.
Daily Telegraph
Az Európában állomásozó amerikai erők egyik volt főparancsnoka szerint nem kéne forszírozni a diplomáciai megoldást a háborúban, mert Ukrajna pár hónapon belül visszaszerezheti a Krímet, ha kellő segítséget kap hozzá a Nyugattól. Kommentárjában Ben Hodges kiemeli: az agresszor záros határidőn belül megalázó vereséget szenvedhet, ám ehhez az kell, hogy egyes nyugati politikusok ne szorgalmazzák a rossz békét és ne nyugodjanak bele abba, hogy a félsziget Moszkva kezén maradhasson.
Az ilyenek nem értenek a katonai stratégiához és nem képesek értelmezni a helyzetet. Persze azt még a vezetőknek is el kell dönteniük, hogy akarják-e őszintén Kijev győzelmét. Ha igen, akkor mindent meg kell adniuk a Krím visszahódításához, mert az az orosz hadművelet teljes összeomlását idézné elő. Ha az oroszok kénytelenek feladni a szevasztopoli hadibázist, az megváltoztatja a történelem menetét és gyakorlatilag véget vet a háborúnak.
Ezért először is el kell vágni a félszigetet, ami azt jelenti, hogy az ukránok felszámolják az odavezető szárazföldi hidat. Utána tarthatatlanná kell tenni az ott állomásozó orosz egységek helyzetét, ehhez azonban nagy hatótávolságú nyugati precíziós rakétákra van szükség. Végül pedig el kell foglalni a Krímet, ideértve, hogy felrobbantják a kercsi hidat. Ily módon hónapok alatt létrejönne a béke és a kudarc miatt odahaza nagy veszélybe kerülne Putyin uralma. Oroszország már messze nem az, mint volt, elvesztette az önbizalmát és katonai becsületét.
The Times
A lap kiküldött tudósítója a fronton szerzett tapasztalatok alapján megerősíti azt, amit a kiszivárgott Pentagon-papírok is tartalmaznak, hogy ti. az ukrán védőknek nincs elég fegyverzetük az orosz támadást megállításához. Ezért a Nyugatnak meg kell hallania a kétségbeesett kijevi kérést, különben az ukránok nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a légteret.
Moszkva tudja, hogy az ellenségnek egyre kevesebb a muníciója, így mind jobban felbátorodik. Pont akkor, amikor Ukrajna ellenoffenzívára készül. A légvédelme akár már a jövő hónapban odajuthat, hogy nem lesz mit betöltenie az ágyúkba, illetve nincs rakétája, amit kilőhetne. Ugyanakkor az oroszok feljavították saját FAB-500-as „buta” bombáikat, így azok ma már önállóan célra tudnak repülni.
Zelenszkij azt mondta a NATO-főtitkárnak Kijevben, hogy a szövetségesek küldjenek hosszabb távú rakétákat, repülőgépeket, tüzérségi eszközöket, valamint páncélozott járműveket. Közben nagyon úgy néz ki, hogy az oroszok Kínától kapnak segítséget az ukrán drónok ellen.
Ukrán katonák ugyanakkor nem értik, miért kellett a hadvezetésüknek ennyi tapasztalt harcost feláldoznia Bahmutnál, amikor az ellenség leginkább a Wagner-milícia zsoldosait veszítette el a vérfürdőben.
Die Welt
Alexander Görlach nem gondolja, hogy Tajvan ügyében komoly eshetőség lenne a 3. világháborúra. A new yorki Carnegie Alapítvány kutatója még akkor is így látja ezt, ha életbe lép Amerika segítségnyújtási kötelezettsége, már ha Kína netán megtámadná a szigetországot. Mint írja, hogy idáig jutnak a dolgok, azt nem lehet kizárni, de nem is biztos.
Az egyértelmű, hogy a kínai elnök fő céljának tekinti Tajvan leigázását, noha a szigetország sosem volt a Kínai Népköztársaság része. Peking leginkább azért akarja rátenni a kezét, mert elviselhetetlen számára, hogy egy jól működő demokrácia van a közvetlen közelében. De nem lehetetlen, hogy Hszi letér a hadi ösvényről. Jelenleg azt lehet jó alappal feltételezni, hogy akcióit Tajpej integritásának, szuverenitásának megsértésére, a tajvani lép megfélemlítésére korlátozza. Azt kívánja jelezni a világnak, hogy ő dönt a sziget sorsáról.
Ám fennáll a lehetőség, hogy a dolgok kicsúsznak az ellenőrzés alól. A szabad államok azonban az ukrán példa nyomán nem engedhetik meg még egyszer, hogy blöffnek nyilvánítsák egy diktátor háborús fenyegetését. Ezért meg kell erősíteniük, hogy Tajvan népének joga van az önrendelkezésre. De ahhoz egy hangon kell beszélniük, hogy ne törjön ki a fegyveres viszály.
FT
A kommentár szerint a Fox News által vállalt csaknem 800 millió forintos bánatpénzzel a tulajdonos, Rupert Murdoch nagy árat fizet, amiért vadorzókat alkalmaz a tévé sztár műsorvezetőiként, de ez már nem az első csapás a sajtócézár által favorizált újságírásra. Rejtély persze, hogy a milliárdos miért nem állította le saját alkalmazottait, így azok miért hangoztatták a kamerák előtt Trump állításait, miszerint a Dominion cég a szavazatszámláló rendszerével tudatosan elcsalta a választást.
Az egyik magyarázat, hogy nem számolt az anyagi következményekkel. Ennél valószínűbb, hogy felismerte a veszélyt, úgy vélte, hogy az nagyobb veszélyt jelentene üzletileg, ha ott hagynák az adót a volt elnököt támogató nézők, miután a szemükbe mondják az igazságot. A 3. eshetőség, hogy imádja a zűrzavart.
A módszere az, hogy összeszed egy csapatot, kiadja, hogy kit kell támadni, majd átadja magát az agressziójuknak. Így lett a Fox News Amerika 4. legnézettebb televíziója. Csak éppen ez egyre többe kerül, még akkor is, ha a társaság továbbra is igen nyereséges és simán kiperkálja a kártérítést. Bár még újabb perek vannak hátra. 92 évesen Murdoch már nem fog változni, bármekkora is a jogi veszély. De öreg kalózként bölcsen teszi, ha sok zsákmányt halmoz fel tartalékként.
Következő cikk: A lángja és a füstje, avagy a színe és visszája
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >