2020. április 8. Szerda
Ma Dénes, Valér, Valter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (91.)

Cím nélkül

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (91.)
(lakemans illusztrációja)

A hangulat, melyben mostanság éldegélek, nem nevezhető egy csöppet sem bizalomgerjesztőnek. Mindenhol körülöttem bizonytalanság uralkodik, de a nagyobbik baj az, hogy bennem is. Mélyen ott legbelül. Ahova más be sem láthat, sőt még nekem is komoly erőfeszítésembe kerül, ha magam be szeretnék „oda” kukkantani. De talán jobb, mindkettőnknek, ha nem kukucskálok. Elviselhetőbb. Élhetőbb. Ezért inkább az emlékeimben bolyongok, azokat rendezgetem, leltározok, szortírozok, morfondírozok, visszanézek, mert előre nézve csak valami ismeretlen és szokatlan sötétséget látok.

Eszembe jut, míg így töprengek, hogy már tizenvalahány évvel ezelőtt, festő barátom képeit szemlélve, megalapítottam a depresszió hatására kialakult színek és hatások keretbe foglalt alkotásai alapján magát az irányzatot. Akkor még mosolyogtam ezen. Ma sírok.

Idős édesanyám jut ilyenkor eszembe, aki magányában egyedül küzd hitével az elmúlás ellen, és mindig erősebb nálam. Nekem csak a lelkiismeret furdalás marad. Valamikor nem gondoltam azt, hogy a szülői háztól ily távol kell élnem, határon túl, melynek ténye lelkileg külön terhel. Minden hazaindulás magában foglalja azt a külön görcsöt, hogy még egy határt is át kell hágni. Útálom a határokat, útálom a telet, útálom ilyenkor önmagam is. A bennem alattomosan megbúvó férget, a bizonytalanságot, amely ha csak teheti, rágja bensőm szakadatlanul. Kínoz.

Emlékszem a kukoricásra, lehettem vagy négy éves, amikor egy hatalmas nyári vihar hirtelen ránk tört és mi a ladikból kikászálódva, ott kerestünk menedéket. A szigeten voltunk, az egész család, és édesapám a tajtékzó Tiszán visszaindult még néhány ott ragadt emberért. Keményen fogva kezével az evezőt, a ladik hátuljában ülve kormányozta azt, nekifeszülve a tarajos hullámoknak, melyeket a déli szél korbácsolt, átcsapva sokszor a ladik peremén. Körülötte csapdostak, cikáztak a villámok, mint Isten ostora, és én édesanyám lábát szorongatva rettegtem egy ponyva alatt, mellettem öcsém. Anyám fennhangon imát mormolt. Nem értettem semmit, a félelem olyan mélyen hatolta át egész törékeny testem, hogy reszketésem vetekedett a kukoricaszárak széltől megindult mozgásával. Anyám ölelése, a belőle áradó melegség adott valami vigaszt, amíg apám meg nem látván, ismét a parton, a többi ember között felfelé kapaszkodva, hirtelen megnyugodtam. Később emlékezve erre a megtörtént esetre, már értettem, hogy ez volt életem első igazi rettegése a haláltól. A halálfélelem, maga. Azóta ismerkedünk, és én egyfolytában szököm előle. Mint a fenti sorok is igazolják, eddig, sikerrel.

De Gyuri barátom galád módon már több mint egy éve itt hagyott. Megszökött. Elment körülnézni.

2011. március 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Minden működik”

Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >

Tovább

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább