Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (91.)
Cím nélkül
Sáfrány Ferenc
A hangulat, melyben mostanság éldegélek, nem nevezhető egy csöppet sem bizalomgerjesztőnek. Mindenhol körülöttem bizonytalanság uralkodik, de a nagyobbik baj az, hogy bennem is. Mélyen ott legbelül. Ahova más be sem láthat, sőt még nekem is komoly erőfeszítésembe kerül, ha magam be szeretnék „oda” kukkantani. De talán jobb, mindkettőnknek, ha nem kukucskálok. Elviselhetőbb. Élhetőbb. Ezért inkább az emlékeimben bolyongok, azokat rendezgetem, leltározok, szortírozok, morfondírozok, visszanézek, mert előre nézve csak valami ismeretlen és szokatlan sötétséget látok.
Eszembe jut, míg így töprengek, hogy már tizenvalahány évvel ezelőtt, festő barátom képeit szemlélve, megalapítottam a depresszió hatására kialakult színek és hatások keretbe foglalt alkotásai alapján magát az irányzatot. Akkor még mosolyogtam ezen. Ma sírok.
Idős édesanyám jut ilyenkor eszembe, aki magányában egyedül küzd hitével az elmúlás ellen, és mindig erősebb nálam. Nekem csak a lelkiismeret furdalás marad. Valamikor nem gondoltam azt, hogy a szülői háztól ily távol kell élnem, határon túl, melynek ténye lelkileg külön terhel. Minden hazaindulás magában foglalja azt a külön görcsöt, hogy még egy határt is át kell hágni. Útálom a határokat, útálom a telet, útálom ilyenkor önmagam is. A bennem alattomosan megbúvó férget, a bizonytalanságot, amely ha csak teheti, rágja bensőm szakadatlanul. Kínoz.
Emlékszem a kukoricásra, lehettem vagy négy éves, amikor egy hatalmas nyári vihar hirtelen ránk tört és mi a ladikból kikászálódva, ott kerestünk menedéket. A szigeten voltunk, az egész család, és édesapám a tajtékzó Tiszán visszaindult még néhány ott ragadt emberért. Keményen fogva kezével az evezőt, a ladik hátuljában ülve kormányozta azt, nekifeszülve a tarajos hullámoknak, melyeket a déli szél korbácsolt, átcsapva sokszor a ladik peremén. Körülötte csapdostak, cikáztak a villámok, mint Isten ostora, és én édesanyám lábát szorongatva rettegtem egy ponyva alatt, mellettem öcsém. Anyám fennhangon imát mormolt. Nem értettem semmit, a félelem olyan mélyen hatolta át egész törékeny testem, hogy reszketésem vetekedett a kukoricaszárak széltől megindult mozgásával. Anyám ölelése, a belőle áradó melegség adott valami vigaszt, amíg apám meg nem látván, ismét a parton, a többi ember között felfelé kapaszkodva, hirtelen megnyugodtam. Később emlékezve erre a megtörtént esetre, már értettem, hogy ez volt életem első igazi rettegése a haláltól. A halálfélelem, maga. Azóta ismerkedünk, és én egyfolytában szököm előle. Mint a fenti sorok is igazolják, eddig, sikerrel.
De Gyuri barátom galád módon már több mint egy éve itt hagyott. Megszökött. Elment körülnézni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >
Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll
A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >
Etnikai tisztogatás és nosztalgia
Úgy tűnik, Szerbiában kevesen hajlandók szembenézni a valósággal. Az üres nyilatkozatok, a pátosszal teli, guszlárok által >
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >
Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?
Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >