2020. július 2. csütörtök
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (91.)

Cím nélkül

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (91.)
(lakemans illusztrációja)

A hangulat, melyben mostanság éldegélek, nem nevezhető egy csöppet sem bizalomgerjesztőnek. Mindenhol körülöttem bizonytalanság uralkodik, de a nagyobbik baj az, hogy bennem is. Mélyen ott legbelül. Ahova más be sem láthat, sőt még nekem is komoly erőfeszítésembe kerül, ha magam be szeretnék „oda” kukkantani. De talán jobb, mindkettőnknek, ha nem kukucskálok. Elviselhetőbb. Élhetőbb. Ezért inkább az emlékeimben bolyongok, azokat rendezgetem, leltározok, szortírozok, morfondírozok, visszanézek, mert előre nézve csak valami ismeretlen és szokatlan sötétséget látok.

Eszembe jut, míg így töprengek, hogy már tizenvalahány évvel ezelőtt, festő barátom képeit szemlélve, megalapítottam a depresszió hatására kialakult színek és hatások keretbe foglalt alkotásai alapján magát az irányzatot. Akkor még mosolyogtam ezen. Ma sírok.

Idős édesanyám jut ilyenkor eszembe, aki magányában egyedül küzd hitével az elmúlás ellen, és mindig erősebb nálam. Nekem csak a lelkiismeret furdalás marad. Valamikor nem gondoltam azt, hogy a szülői háztól ily távol kell élnem, határon túl, melynek ténye lelkileg külön terhel. Minden hazaindulás magában foglalja azt a külön görcsöt, hogy még egy határt is át kell hágni. Útálom a határokat, útálom a telet, útálom ilyenkor önmagam is. A bennem alattomosan megbúvó férget, a bizonytalanságot, amely ha csak teheti, rágja bensőm szakadatlanul. Kínoz.

Emlékszem a kukoricásra, lehettem vagy négy éves, amikor egy hatalmas nyári vihar hirtelen ránk tört és mi a ladikból kikászálódva, ott kerestünk menedéket. A szigeten voltunk, az egész család, és édesapám a tajtékzó Tiszán visszaindult még néhány ott ragadt emberért. Keményen fogva kezével az evezőt, a ladik hátuljában ülve kormányozta azt, nekifeszülve a tarajos hullámoknak, melyeket a déli szél korbácsolt, átcsapva sokszor a ladik peremén. Körülötte csapdostak, cikáztak a villámok, mint Isten ostora, és én édesanyám lábát szorongatva rettegtem egy ponyva alatt, mellettem öcsém. Anyám fennhangon imát mormolt. Nem értettem semmit, a félelem olyan mélyen hatolta át egész törékeny testem, hogy reszketésem vetekedett a kukoricaszárak széltől megindult mozgásával. Anyám ölelése, a belőle áradó melegség adott valami vigaszt, amíg apám meg nem látván, ismét a parton, a többi ember között felfelé kapaszkodva, hirtelen megnyugodtam. Később emlékezve erre a megtörtént esetre, már értettem, hogy ez volt életem első igazi rettegése a haláltól. A halálfélelem, maga. Azóta ismerkedünk, és én egyfolytában szököm előle. Mint a fenti sorok is igazolják, eddig, sikerrel.

De Gyuri barátom galád módon már több mint egy éve itt hagyott. Megszökött. Elment körülnézni.

2011. március 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább

Búcsú az EU-tól?

Fukuyama szerint Szerbia sajnálatos módon az Orbán-féle tekintélyelvűség irányába halad. A világhírű politológus hozzátette, hogy Vučić >

Tovább