2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napló-bejegyzések

Kasza József
Kasza József
Napló-bejegyzések

Eszeveszett gyorsasággal röpült el a hét. Sok mindent kellett volna még megtenni! Nem fért bele az időbe. Könyörtelen, csak rohan, mi rohanunk benne, sohasem érve utol terveinket.

Egy perc visszapillantás, hátha adódik vá­lasz arra, mi maradt el, mit tettem rosszul, hol lehet igazítani, hogyan tovább? Lehet-e min­denre visszaemlékezni, lehet-e mindenre vá­laszt találni?

Hétfő: Időzavarral kezdődik a reggel. Már várnak, csak öt percet akarnak beszélni velem. Nem utasíthatom el, a múlt héten sem került sorra. Hallgatom a problémát. Létkérdés. He­lyére fiatalabb jött, nincs munkahelye. A kö­zösség ideig-óráig megtűri, érzi, hogy mennie kell. Ujabb feladatot vállalsz, mint ahogy azt tetted mindig, amikor szükség volt rá. Renge­teg a tapasztalat, még tettrekészség is van, de hiányzik az egyetemi végzettség. Eddig nem kérték. Ki kellene húzni a nyugdíjig. Már régen letelt az öt perc, a szavak ömlenek. Keserűek. Nem. szakíthatom félbe...

Beszámoló a szokásos hétfői találkozón. Mi várható, mik a terveim? Egy pillanat csönd, majd jön a kérdés. Mi a véleményem, s mi lesz, ha a Nitrogénművekben csakugyan elindul a csődeljárás? Betartja-e a vezetőség a fenyegetését...? A kérdés nem ért váratlanul, hisz a veszély régóta fennáll. Szabadka gazda­sága régóta válságos helyzetben van, mégis mily könnyelműen viselkedünk! A régi politi­kai struktúrák még csak akargattak segíteni, de nagy volt a tehetetlenség. Győzködtük egy­mást, ki az okosabb - az alapító vagy a bank. A gyáróriás pedig kényelmesen tengődött. Hónapról hónapra, fizetéstől fizetésig. Min­denki elégedett volt, ha sikerült előteremteni a fizetést. Most mindenki mossa kezét. A kormányelnök már régóta. Az alapító nem tárgyal, menti a saját bőrét. Kimerült. A bank? Számolja a kamatot. A kamatra a ka­matot. A kamatos kamatra a kamatot... Mire várunk még? Százmillió dolláros befagyasztott társadalmi tőke és 800 jól képzett dolgozó sorsa.

Kedd: Valami nincs rendjén a szabadkai lap, a Subotičke novine háza táján. Gyorsan fordul a szerkesztéspolitika, csökken a pél­dányszám, feszélyezettek a viszonyok a szer­kesztőségben. Ügy érzem, reagálni kell. Szabadkához hozzátartozik az újság, a lakosok éberen figyelik a történéseket. Ezért szüksé­ges a tárgyilagos informálás, az olyan újság, amely ismeri az itt élő emberek lelkületét, életvitelét. Ennek a szabadkai újság az utóbbi időben nem tesz eleget. Jó ideig a pártel­nökig) szócsöve volt, s most, hogy változtak a viszonyok, szélsőségesen a párt ellen fordul az újság. Sohasem volt jó a köpönyegforgatás! Ezenkívül szerintem ez a veszélyesebb – olyan vizekre evez a szerkesztéspolitika, amely bor­zalja a nemzetiségi viszonyokat, fokozza az emberek közötti feszültségeket, nyugtalansá­got kelt a lakosság körében. Szükséges-e ka­pirgálni a múlt hibái között, vagy inkább egy olyan újságra van szükség, amely erősíti az emberek közötti kapcsolatokat? Megengedhe­tő-e a széthúzás szítása egy olyan közösség­ben, amelynek ereje és büszkesége a rendezett nemzetiségi viszonyokban van?

Szerda: Kellemes olyan megbeszélésen részt venni, amelyen érződik az alkotási vágy, a jövő felé fordulás. A pénzhiányos időkben is lehet előrehaladás, ha az érdekek azonosak és az érdekeltek összefognak. De ehhez olyan emberekre van szükség, akik szeretik környe­zetüket, hajlandók magukat adni a cél megva­lósításáért. A várősi könyvtár százéves fennállásának megünneplésénél két kiváló kó­rus találkozik majd, színesebbé téve a város zenei életét is, mégpedig a budapesti Széché­nyi Könyvtár énekkara és a szabadkai Pro musica. Az ötlet megvalósításában Égető Gab­riella szabadkai karnagynak és a könyvtár igazgatónőjének, Simoncsek Juditnak nagy szerepe van.

Ötletparádénak nevezhető az a megmoz­dulás, amely Szabadka 600. évének megün­neplése körül alakult ki. Jobbnál jobb ötletekkel rukkoltak ki az intézmények, vala­mint számtalan tudományos és közéleti dolgo­zó. Nehéz lesz a válogatás, nehéz lesz nem megsérteni valakit, hisz mindenki a legjavát szeremé bemutatni. Látva és hallgatva a lelke­sedést, el kell ismerni, hogy vannak szép pilla­natai is a vezetésnek.

Csütörtök: Előttem a Népszínház állapotá­ról kiadott két jelentés. Az egyik 1985-ből való, amelynek alapján az épületet majdhogy le kell bontani, mert „használhatósága elenyé­sző”, az épületnek nincs alapja”, „a tetőszerke­zet tönkrement”. A másik a napokban érkezett. Bizonyítja, hogy nem véletlenül nem dőlt össze az épület az elmúlt 13S év alatt, mert igenis vannak alapok Van más is. Fe­lelőtlenség. Az épület állaga rohamosan ment tönkre, mert az elmúlt években senki sem tartotta karban. Csak tette tönkre. Ez már az én megjegyzésem. S a kérdés is bennem me­rült fel: hova költötték azt a pénzt, amit karbantartásra a községi kassza elkülönített? Sok pénzről van szó! Arra biztosan tellett volna, hogy a csatornákat kitisztítsuk a tető­cserepeket helyrerakjuk, hogy a lépcsőt meg­igazítsuk. Biztos nem tört, repedt volna meg. A székeket, fotelokat sem kellett volna kido­bálni...

Hallgatom a beszámolókat, hozzászóláso­kat. A Standardprojekt tervezőiroda mérnökei bizonyítják, munkájuk alapján már 1985-ben sem kellett volna elhíresztelni, hogy bontani kell a színházat... Akkor miért vitatkozott a város öt éven keresztül?

Este 7 óra, Békova. A kis színházterem színültig megtelt. A Szabadkai Rádió nyilvá­nos műsorára kíváncsiak az emberek Hall­gatom a kérdéseket, melyek már több mint negyven éve válasz nélkül vannak A mezőgaz­daság helyzete - most, amikor mindenki hátat fordít a termelőnek. Hol van az ösztönző rendszer, a támogatás, a térítések. Ezt már minden fejlett ország megoldotta. Így akarunk mi Európa éléskamrája lenni?

Péntek: Hétvégi hírnek, értesítésnek nem rossz. A Szabadka községi ügyész hosszú, kí­nos vajúdás után írásban elutasította a tavaly december elején beadott bűnvádi feljelentése­met dr. Radoman Bozović ellen. Ezek után nyolc napon belül magánvádként adhatom be a bíróságnak. Tette ezt ugyanaz az ügyész, aki a decemberben így beadott feljelentésemet átminősítette hivatalból üldözendő cselekedet­nek. Azóta őrizgette, tanulmányozgatta, a fi­ókba fektette, főnökeit kérdezgette, majd mivel felokosodott (Bozović a TVT elnöke lett), nagy hirtelenséggel négy és fél hónap után döntött!

A jogállamról kialakított kép még igen homályos, de fő a bizalom az igazságszolgálta­tás pártatlanságában.

1990. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább