Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szovjetek maradtunk
Na és, mi? Velünk mi lesz? A háborús bűnös Oroszország leghűségesebb vazallusával ki fog szóba állni, miután Európába visszatért a normalitás? Nekünk lesz-e még jövőnk Európában, az Európai Unióban? És legfőképp: milyen lesz a jövőnk itt Magyarországon, lévén az emberek többsége önnön élete minden felelősségét ellenállás nélkül átadta egy címeres gazembernek? Bruck András:
Egy idős nő kétségbeesett arca, egy gondterhelten cigarettázó fiatalember és egy fiatal pár fájdalmas búcsúzkodása – a fénykép a gőzerővel zajló orosz katonai mozgósítás egyik sorozó állomásán készült. Egy villanás az orosz történelem tragikus eseményei sorában, amelyek olyan hosszúak és mélyek, mint maga a tajga. Nyilván ezrével készülnek most az ehhez hasonló fényképek Vlagyimir Putyin országában, de sok fiatal és már nem is olyan fiatal férfiről ezek lesznek az utolsó képek, amelyeken a családjuk és barátaik még élve láthatta őket.
Jó volna, ha mindehhez nekünk most csak annyi közünk lenne, mint amit a közös emberi sorsunkból fakadó együttérzés diktál, de a helyzet sokkal rosszabb ennél, már-már kilátástalan. Nem az új, brutális közüzemi számlák vagy az esetleges téli gázhiány miatt, hanem mert mind jobban ránk telepszik az évszázados orosz kiúttalanságnak egy nem sokkal elviselhetőbb formája, a reménytelenség érzése. Ennek okát Petri György idejekorán, már 1997-jelezte egy versében: „Kelet-Európában mindenki szovjet ember. Édes mindegy, hogy érte vagy ellene határozza meg magát”. Petri három évvel később meghalt, így nem láthatta, hogy ebben az elmúlt húsz évben Kelet-Európában a leginkább mi, magyarok maradtunk szovjetek.
Talán nem szovjet emberek voltak azok huszonöten, akik a múlt héten egy nyilvános levélben nekitámadtak a Junior Prima-díjjal kitüntetett színészkollégájuknak, Vilmányi Benettnek, amiért köszönőbeszédében nem kerülte a politikát, holott ez volt a szervezők kérése, inkább lemondott a díjról és a vele járó hétezer euróról? Világos, a saját életünk nem csak a hatalmon lévők, de a szolgáik szerint sem tartozik ránk. Na és a Belső-Pesti Tankerületi Központ munkatársai, akik a múlt pénteken aláírták a budapesti Kölcsey gimnázium öt tanárának elbocsátását? Ők nem szovjet emberek? Kár minden szóért, ez már az orosz modell, Putyin módszere, bár még csak a terror belépő fokozata. Fizetésemelést azonban nem a tanárok kaptak, hanem a rendvédelmi dolgozók, nem is keveset, 116 ezer forintot, ráadásul épp a tanévkezdettől, szeptember elsejétől. Jelek, jelek mindenütt, olvasni kéne őket.
Magyarország mind jobban hasonlít ahhoz az országhoz, ahol rossz dolgokon kívül évszázadok óta nem igen történik más. A példakép most épp területrablással és népirtással van elfoglalva, csupán azért, mert az ország elnöke szerint Ukrajna, az ukrán államiság s így maga az ukrán nép sem más, mint mítosz, ezért szabad, sőt hazafias kötelesség a gyáraikat, lakóházaikat rakétákkal lerombolni, az embereket legyilkolni, névtelen tömegsírokba belehányni. Nekünk viszont nincs erős hadseregünk, ezért a mi vezetőink kénytelenek melldöngetéssel és a társadalom folyamatos manipulálásával beérni: „Európa minket utánoz, mi vagyunk Európa jövője, mi itt nem fogunk megfagyni a télen, ők meg ott szülhetnek férfiként – kinek mit intézett a kormánya, rettegnek Brüsszelben a magyar konzultációtól”… eközben világosan látszik, hogy Orbán és csapata falnak vezeti az országot.
A diktatúrák legjobban a politikai alternatívák megsemmisítéséhez értenek, nem is igen értenek máshoz. Majd nézd meg december táján az árakat, a forint-euró árfolyamot, lakásodban a hőfokot, az utcákon a kényszerből lehúzott rolókat. Persze, mint minden kritikus helyzetben, most is megvan a propaganda főiránya: a szankciók tehetnek minden bajunkról, holott hat élelmiszerre már a háború kitörése előtt, januárban hatósági árat volt kénytelen bevezetni a kormány, az élelmiszerek inflációja pedig már akkor átlépte a tíz százalékot. Ahogy nálunk a covidjárványnak aránytalanul sok áldozata volt az orvosok és nővérek helyett katonákkal telerakott kórházakban, ez a mostani válság is nekünk fogja a legtöbb gazdasági kárt és emberi szenvedést okozni, már persze az oroszokon kívül. Minden egyes nappal világosabbá válik, hogy fogy a távolság a két világ, a ma még úgy-ahogy élhető és a majd már élhetetlenné váló között. Az óvoda már eddig is tisztítószert, az iskola bútort és a tanárok plusz munkájára pénzt, a gyermekmentő üzemanyagot kunyerált. Így néznek ki egy olyan ország hétköznapjai, amely egyetlen ember kénye-kedvétől függ.
Csupán két nappal azelőtt, hogy az orosz tankok elözönlötték a megsemmisítésre ítélt „testvérországot”, egy orosz politológus, a Moszkvában élő és dolgozó Grigorij Judin prófétikus írást tett közzé: „Mi sosem harcolhatunk az ukránokkal, még ha mindenért őket tesszük is felelőssé. De ha még velük sem találjuk meg a közös nyelvet, akkor senkivel nem fogjuk. Akkor egyedül leszünk az egész világgal szemben és a vereségünk súlyos lesz”. Ki kételkedhetne benne, hogy Judinnak lesz igaza és nem Putyinnak?
Na és, mi? Velünk mi lesz? A háborús bűnös Oroszország leghűségesebb vazallusával ki fog szóba állni, miután Európába visszatért a normalitás? Nekünk lesz-e még jövőnk Európában, az Európai Unióban? És legfőképp: milyen lesz a jövőnk itt Magyarországon, lévén az emberek többsége önnön élete minden felelősségét ellenállás nélkül átadta egy címeres gazembernek?
Következő cikk: A tét a Putyin-rezsim túlélése
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >