2020. április 10. péntek
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kevergetés

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kevergetés
Kártyajáték (JohnLobster illusztrációja)

Ismét kapkodnak az itteni politikusok. Kevergetnek ezt-azt. Számítgatnak. Értem én, hogy lassan már 100 éve nincs nyugalom, harmónia és prosperitás ezen a tájon, de az örökös sietség, ideges bizonytalanság nagyon lehangoló. Nyomasztó. Mert azok, akiknek biztos vagy kevésbé biztos kézzel vezetniük kellene az országot, akikre figyelve kellene haladni valamerre, ránk figyelnek, amikor nagyon elbizonytalanodnak. Tőlünk, egyszerű emberektől, fenét emberektől, szavazóktól tartanak, ahogy közelednek a választások. Ilyenkor szoktak szembefordulni egymással, ujjal mutogatni addigi bajtársaikra, akikkel, amíg ment a dolog, osztoztak a hatalomadta és a hatalom révén megteremtett előnyökön. A dicsőségen és a pénzen. A kabineteken, szolgálati gépkocsikon, tisztségeken, privatizációs prédán, oligarchák, titkárnők, tanácsnokok és más beosztottak kegyein, kitüntetéseken, tavaszi báránysültön – szóval, ahogy Szerbiában kijár. Aztán most, amikor rádöbbentek, hogy a nép már régen összevonta szemöldökét, elkezdődött a kapkodás.

Elsőként ezúttal is az a Mlađan Dinkić szólalt meg, akinek a nevéhez eddig két kormány bukása is fűződik. Aki a miloševići korszak vége óta mindig kicsiny ugyan, de megkerülhetetlen erőként van jelen a szerbiai politikai életben. Aki most is két vasat tart a tűzben, két bejegyzett politikai szervezetet irányítva. Egyik pártjával a mostani hatalmat élteti, és egyben fenyegeti természetellenes, idő előtti halállal; a másikkal meg már a következő kormányban csinálja a helyet és gyűjti a szavazatokat Szerbia szerte, vevőt keresve az európai mércék szerinti régiók kínálatára. Az ötlet jó, de nem eredeti. Felvetette már régebben az utóbbi időben ugyancsak csendes Vajdasági Szociáldemokrata Liga, és Boris Tadić elnök is előállt már vele, amikor éppen a vajdasági autonómia követelőit kellett csitítani, de igazi kínálatként csak most jelent meg a politikai piacon. Majd meglátjuk, mennyit ér, mennyit nyom a latban a többi, lényegében központosított elképzeléssel való megméretésen. De Dinkić ravaszabb játékos annál, hogysem csupán két pártjára hagyatkozzon. Jól megkeverte a lapokat legutóbbi nyilatkozatával, amely szerint a kormány nemcsak hogy nem egységes, hanem nyíltan veszekszenek a koalíciós partnerek, és hogy a miniszterelnök szinte semmiről sem dönt. Nem mondott egyebet annál, mint amit előtte már sokan megtettek a sajtóban, és amit a lakosság politizáló része is gondol egyre hangosabban. De amikor a kormányfő helyettese mondja ezt főnökéről és miniszter-társairól, akkor ez még Szerbiában is áskálódásként hangzik. Bár biztos van olyan, aki csak az igazságot hallja ki belőle. Ezekhez szól az alelnök abban a meggyőződésben, hogy azt mondja, amit a nép gondol, és amit a polgárok hallani szeretnének. Az ő pártjából (az egyikből) való a minap lemondott egészségügyi miniszter is, aki mélyen gyökerező személyes okokkal indokolta távozását. Évek óta folyamatos bírálat tárgya volt. Az új jelölt párton kívüli. A két pártot irányító Dinkić és legközelebbi politikai munkatársai – mindkét pártból – a kandidátus erkölcsi értékeit, makulátlan tisztességét dicsérik. Ahogy egyik támogatója fogalmazott: a néphez méretezett egészségügy-miniszter lesz belőle. Becsületes – mondják. Az egyszerű ember mércéi szerint tiszteletet, megbecsülést érdemlő tulajdonság. Politikusnál nem biztos, hogy a leghasznosabb. Nem csak az ő szempontja miatt. Nekünk is jobb, ha választott vezetőink hatékonyak, elérik a kitűzött célokat. Amelyek végett, egy bizonyos időre, megbíztuk őket érdekeink képviseletével. Hajlandó vagyok szemet hunyni, ha azt nem mindig a legegyenesebb úton érik el. Mert a becsület zavaró, egyenesen hátráltató tényező is lehet a politika gyakran becstelen, hazug kutyavilágában. Ha viszont a politikus eredményes, már rászolgált a jutalomra, a dicsőségre. Még ha nem teljesen makulátlan is a lelkiismerete. Azért is bíztuk rá sorsunkat, hogy derekasan verekedjen nevünkben a vele egyívásúakkal. Úgy, hogy abból nekünk is hasznunk származzon. Vagy legalábbis ne valljuk kárát. Ez az, ami mindig elmarad a rendszerváltásnak mondott kettőezres fordulat óta.

Az ezt megelőző 10 évről ne is beszéljünk. A kiállás hiánya miatt egyenlíti ki az itteni ember a politikust a csalóval és a tolvajjal. Ehhez elsősorban maguk a politikusok járultak hozzá az egymást lejárató botrány-sorozatokkal, amelyek rendre csak beindultak és félbemaradtak. Elmosódtak, eltűntek a következő szenzáció felhőjében, hullámában. Ezért van már elege mindenkinek az újabb és újabb kormányválságból, ígéretekből, becsületes és becstelen politikusokból, önjelölt, választott és választatott vezetőkből. Akikről a végén mindig kiderül, hogy a tízparancsolatot csak velünk akarják betartatni, önmagukra nézve nem tartják kötelezőnek. Mert tehetik. Mert zsenge még a szerbiai demokrácia. Erőtlen a polgári tudat. Még mindig a karizmatikus vezetők korát éljük. De még azok sincsenek. Ezért kapkodnak, kevergetnek ezt-azt oly gyorsan.

2011. február 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

M. Cecília esete Wass Alberttel

S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől >

Tovább

A koronavírus mindörökre megváltoztatja a világrendet

A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, >

Tovább

Az anyagi támogatások szűkítése

New York Times/Reuters szerint a francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a >

Tovább

„Minden működik”

Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >

Tovább

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább