Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egy korszak vége
Az Economist úgy búcsúzik II. Erzsébettől, hogy annak halála egy korszak végét jelzi – megfosztja Nagy-Britanniát a nemzetet egyben tartó szövettől, ami egyben összekötötte az országot és annak múltját. A királyi család a következő napokban azt csinálja, amihez a legjobban ért: rituáléval és pompával leplezi a bizonytalanságot, illetve az érzelmeit... Kevesen hiszik, hogy a monarchia fennmarad, viszont annál többen gondolják, hogy Károly képtelen lesz felnőni a feladathoz. De az utóbbi években ő is érettebb lett. Kedvenc témái közül a környezetvédelem már nem annyira egy különc hóbortjának látszik. Károly király nincs könnyű helyzetben. De egyáltalán nem szükséges, hogy az anyja nyomdokain haladjon. Alighanem balra fordul, így valósul meg a változás és folyamatosság, a folyamatosság és a változás egysége a brit állam élén. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Economist
A lap úgy búcsúzik II. Erzsébettől, hogy annak halála egy korszak végét jelzi – megfosztja Nagy-Britanniát a nemzetet egyben tartó szövettől, ami egyben összekötötte az országot és annak múltját. A királyi család a következő napokban azt csinálja, amihez a legjobban ért: rituáléval és pompával leplezi a bizonytalanságot, illetve az érzelmeit.
Nehéz elképzelni az Egyesült Királyságot az uralkodó nélkül. Biztos, hogy egész életútját szuperlatívuszokban méltatják a kommentárok. Arcképe több pénzjegyen látható, bárki másé a kortársak közül. Ő volt a mai médiakor első kiemelkedő alakja. Alattvalói többet tudtak róla, mint bármelyik elődjéről a nép.
Regnálásának 70 éve alatt nagyot változott az ország helyzete: ma már csupán regionális hatalom, szétszakadás fenyegeti minden oldalról. A Nemzetközösség immár nélküle omlik össze még jobban. Távoztával elszakadt az utolsó szál, ami még a nagyság időszakához fűzte a briteket.
Kevesen hiszik, hogy a monarchia fennmarad, viszont annál többen gondolják, hogy Károly képtelen lesz felnőni a feladathoz. De az utóbbi években ő is érettebb lett. Kedvenc témái közül a környezetvédelem már nem annyira egy különc hóbortjának látszik. Károly király nincs könnyű helyzetben. De egyáltalán nem szükséges, hogy az anyja nyomdokain haladjon. Alighanem balra fordul, így valósul meg a változás és folyamatosság, a folyamatosság és a változás egysége a brit állam élén.
Süddeutsche Zeitung
Az EU véget akar vetni a nagy nemzetközi konszerneket szolgáló adóparadicsomoknak, csak éppen a tekintélyuralmi magyar kormány júniusban beleköpött a levesbe és megtorpedózta a már kész átfogó nemzetközi megállapodást. Ezért most a Bizottság és Németország nyomást igyekszik gyakorolni a magyar vezetésre.
Szükség esetén persze a magyarok beleegyezése nélkül is be lehet vezetni a 15 %-os globális minimáladót az élenjáró multik ellen. Ha sikerül, az az évszázad adóreformja lesz, ám a jóváhagyáshoz az EU-ban egyhangú elhatározás szükséges. Magyarország azonban blokkol – Brüsszelben azonban sokan abból indulnak ki, hogy az autoriter Orbánnak nem az adott szabályozással van baja, hanem engedményeket igyekszik kizsarolni a jogállami vitában.
Sven Giegold, a berlini gazdasági tárca zöld államtitkára úgy nyilatkozott, hogy kormánya nem kívánja tétlenül nézni, amint az orbáni vétó sokmilliárdos adóbevételtől fosztja meg a német államot. A kiút a megerősített együttműködés lenne, mert ott kétharmad is elegendő volna, vagyis a magyar fél nem tudna keresztbe feküdni – egyszerűen kimarad az együttműködésből, ha nincs kedve hozzá.
Politico
Ukrajna további szankciókat sürget Oroszország ellen, csak éppen Brüsszel nem tud segíteni, mert sok kormány kedvét elvette, hogy Magyarország húzta-halasztotta a legutóbbi csomag elfogadását. Úgy hogy Budapest egyelőre szétzúzott minden reményt, hogy egyhamar ismét harapófogóba lehet szorítani Moszkvát. A héten a magyarok átmenetileg meghiúsították, hogy az EU rutinszerűen meghosszabbítsa az orosz oligarchák ellen elrendelt utazási tilalmat.
A végén beadták a derekukat, de a fenyegetés illusztrálja, hogy Orbán Viktor nem riad semmilyen eszköz mozgósításától, ami ez esetben automatikus technikai eljárást jelent – politikai megfontolásokból. A harcok hat hónapja tartanak ukrán földön, de az Unió a jelek szerint elvesztette a szankciók varázserejét.
Egy brüsszeli diplomata úgy fogalmazott, hogy az országok már nem harapnak annyira, immár egy új szankciós kört is nehéz kezdeményezni. De hát keserű szájízt hagyott maga után, hogy csak nagy nehezen tudták tető alá hozni az olajszállítási tilalmat, miközben pl. Magyarország kivételes elbánásban részesült. Az eheti incidens pedig ismét felidézte a korábbi, fájdalmas epizódot.
Uniós források szerint a legnagyobb visszatartó erő jelenleg az, hogy Orbán legközelebb nem csupán gátolja, hanem netán derékon is lövi a döntést. És akkor még ott van a lehetőség, hogy az olaszoknál bekerül a kormányba Matteo Salvini, aki a szankciós politikai felülvizsgálatára szólított fel. Ráadásul egyre nehezebb olyan intézkedéseket találni, amelyek Oroszországnak nagyobb kárt okoznak, mint Európának.
Arról nem beszélve, hogy a szavazópolgárok egyre nyugtalanabbak a száguldó árak miatt, emiatt azután idegesek a politikusok. Sok országban már a kormány túlélése a tét. Ezért a Bizottság most a már érvényben lévő szankciók lyukainak betömésére próbál összpontosítani, de ez sem lesz sétagalopp.
FT
Európa meg tudja nyerni az energiaháborút, sőt meg is kell nyernie – mutat rá kommentárjában a lap fő gazdasági elemzője. Martin Wolf emlékeztet arra, hogy az orosz elnök a háború utáni európai rend alapelveit támadja, ezt azonban nem szabad annyiban hagyni. Az energia az egyik fő frontvonal számít ebben a háborúskodásban. Sokba fog kerülni a győzelem, de ki kell szabadulni Moszkva fojtófogásából.
Elkerülhetetlen, hogy a meredeken emelkedő energiaárak ne eredményezzenek súlyos inflációt. De a 70-es évek tapasztalatai azt támasztják alá, hogy az a legcélravezetőbb módszer, ha nem kapkodunk össze-vissza a reálbérek csökkenésének megakadályozására, nehogy beinduljon az ár-bér spirál, hanem szigorúan ellenőrzés alatt tartjuk a drágulást.
Ám látszik reménysugár is. Az IMF legutóbbi tanulmánya mutatja, hogy rövid távon is lehet alkalmazkodni a folyamathoz, hosszú távon pedig Európa le tud válni az orosz gázról. Azaz Putyin veszít, ha a földrész képes kitartani. De mindenképpen a társadalom sebezhető rétegeinek hóna alá kell nyúlni.
Fontos szempont, hogy Norvégiát leszámítva minden kormány szívóágra került. Sőt, Németország azok között van, amelyek leginkább megérzik a megpróbáltatásokat. Viszont hogy milyen megoldásokat tudnak alkalmazni, abban már eltér az egyes államok helyzete. Az euróövezet nem várhatja, hogy majd most is kisegíti az Európai Központi Bank. Viszont súlyos politikai következményekkel járhat, ha magukra hagyják a gyengébb kormányokat.
Hogy a földrész miként reagál, az megszabja a jövőt. Ellent kell állni Putyin zsarolásának, ki kell tartani, alkalmazkodni kell, együtt kell működni. Ez a lényeg.
Washington Post
Garri Kaszparov a Stanfordi Egyetem egyik tanárával együtt sürgeti, hogy a Nyugat zárja be az oroszellenes szankciós rendszeren tátongó lyukakat. A közös cikk szerint egyértelmű, hogy a korlátozások megviselték az orosz gazdaságot, de azt aligha hitette bárki, hogy rábírják az agresszió beszüntetésére Putyint. De nem is ez a cél, hanem hogy egyre kevésbé tudja folytatni a háborút. Ám ennek érdekében további lépések szükségesek:
Újabb, stratégiai jelentőségű termékeket kell feltenni a tilalmi listára. Meg kell gátolni, hogy Oroszország be tudjon szerezni high-tech dolgokat, mert a legfejlettebb technológia általában kettős rendeltetésű. Támogatni kell az orosz szakemberek kivándorlását, mivel az szintén gyengíti a hadiipart. Ösztökélni kell az érintett cégeket, hogy kövessék a többiek példáját és távozzanak az orosz piacról. Szükség esetén szankciókat kell hozni ellenük.
Kényszeríteni kell a többi közt Törökországot, Grúziát és Kazahsztánt, hogy ne segítsenek kijátszani az embargót. Beutazási tilalmat kell elrendelni az olyanok ellen, mint a korábbi grúz oligarcha, Bidzina Ivanisvili, a grúzok erős embere, amiért támogatja Putyint. Az érintetteknek tudniuk kell, hogy megkeserülik, ha előmozdítják a barbár inváziót.
A Nyugat idáig sokat nem ért el az energiahordozók exportjának visszaszorításában, pedig itt az orosz hadiköltségvetés fő forrásáról van szó. A demokratikus kormányoknak egyértelműen értésre kell adniuk, hogy érvényt szereznek az ársapkának. Továbbá hogy mindaddig érvényben maradnak a megtorló lépések, amíg Ukrajna nem kapja vissza az összes elfoglalt területet, a Krímet is beleértve, azon felül Moszkvának teljes kártérítést kell fizetnie és bíróság elé kell állítani az orosz háborús bűnösöket.
A szankciók sokba kerülnek a szabad világnak, ám az ezt nem tudja elkerülni, miután évtizeden át nem tett semmit Putyin tekintélyuralmi és birodalmi törekvései ellen. A Nyugat pénzzel fizet, az ukrán társadalom viszont a vérével.
Frankfurter Rundschau
Terv szerint halad Putyin támadása az európai demokráciák ellen. Az orosz kormány évtizedek óta nyomja a pénzt a földrész jó pár szélsőséges mozgalmának és azok megerősödnek az energiaválság hatására. Vagyis lassan meghozza gyümölcsét Moszkva törekvése, hogy megossza a földrészt. Olaszországtól Svédországig populista és nacionalista erők a hatalom küszöbén állnak. Pedig olyan politikát visznek, ami jól jön a Kremlnek is.
Ebből a szempontból kulcskérdésnek számít Ukrajna, illetve a szankciók támogatása. Orbán Viktor megerősítette, hogy fenn kívánja tartani a jó viszonyt Oroszországgal és szükségtelennek vél minden további büntető intézkedést.
Főleg a hideg időszakban félő, hogy sok helyütt Ukrajna megsegítése ellen fordul a közhangulat. Elég csak a prágai tüntetésre gondolni, vagy arra, hogy az ausztriai közvélemény kutatásokban előretört az oroszbarát Szabadságpárt. Ezek a fejlemények az orosz elnök kezére játszanak. De hát az orosz fél évek óta kampányt folytat Európában a társadalmi összefogás aláásására. Nem mindig az a célja, hogy Moszkva hívei kerüljenek a kormányrúdhoz, sokszor az is a célja, hogy a szélsőjobbos irányzatok mind jobban megosszák az adott országot.
Washington Post
Putyin erőfeszítései nyomán új, erős, nyugatellenes autokrata tengely alakul ki, Kína, Észak-Korea és Irán bevonásával. A demokratikus közösség figyelmen kívül hagyhatja a jelenséget, de maga látja kárát. A diktatúrákat összekötik az amerikaiakkal szemben táplált sérelmek, a Nyugattal szemben forralt tervek, úgyhogy ezek az önkényuralmi rendszerek az összefogás új formáit találják ki, mind taktikai, mind stratégiai szinten. Ez pedig a washingtoni és uniós érdekeket veszélyezteti.
A februárban elhatározott orosz-kínai stratégiai partnerség mind inkább begyorsul, katonai, energetikai és pénzügyi területen. Moszkva és Phenjan évtizedek óta nem állt ennyire közel egymáshoz. Lehet persze, hogy az oroszok a végén egyetlen tüzérségi lövedéket sem vesznek az észak-koreaiaktól, de ha igen, az azt jelenti, hogy a BT egyik tagja már a látszatára sem ügyel, hogy betartja az ENSZ-szankciókat az ázsiai latorállam ellen.
A Biden-kormányzat úgy látja, hogy amikor Putyin kezet nyújt elszigetelődött zsarnokoknak, akkor igazából elárulja, mennyire kétségbe van esve, vagyis beválik az amerikai nyomásgyakorlás. Ugyanakkor mások úgy vélik: nem lehet sikeres az autokrata tömb összekovácsolása, mert az ilyen rendszerek nem bíznak egymásban. Azon kívül Észak-Korea és Irán csupán korlátozott támogatást tud adni Moszkvának. Utóbbi nagy baja ezzel szemben hosszú távon az, hogy egyre inkább függő helyzetbe kerül Kínától.
A nyugati vezetők azonban nem nézhetik karosszékből, hogy kudarcot valljanak az autokraták. Először is ki kell mondaniuk, hogy ellenséges szövetség formálódik és az veszélyezteti az érdekeiket. Majd megfelelő stratégiát kell kidolgozniuk a tekintélyuralmi összefogás megakadályozására.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >