Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az osztrák kancellár Orbán hasznos idiótája
Az Európai Parlament német alelnöke nehezményezi, hogy az osztrák kancellár a bécsi tárgyalások után teljesen úgy beszélt a migrációról, mint a nacionalista Orbán Viktor. Katarina Barley szerint Nehammer ily módon egyrészt azt igazolja, hogy az Osztrák Néppárt jobboldali-populista irányba húz, másrészt pedig Orbán hasznos idiótájának a szerepét tölti be. Daniel Freund, a német zöldek EP-képviselője úgy fogalmazott, hogy az illegális migráció témakörének forszírozásával a magyar vezető próbálja elterelni a figyelmet a tényleges gondokról, a háborúról, az éghajlatváltozásról és a magyarországi korrupcióról. És nem jó az, hogy ehhez az osztrák miniszterelnök fórumot nyújt. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Frankfurter Rundschau
Az újság kellemetlen vendégnek nevezi Orbánt, aki ráadásul az EU-ban rossz fiú, hiszen rendszeresen megkontrázza a közös döntéseket, a bírálók szemében korruptnak számít, hajlik az autokráciára, így teljesen elszigetelődött a földrészen. Ám ez nem vonatkozott a tegnapi látogatásra: Bécsben katonai tiszteletadással fogadták, de Karl Nehammer azért szóvá tette a tusványosi kirohanást. Az mondta: elfogadhatatlan, ha valaki összefüggésbe hozza a holokausztot és az energiaválságot.
Neue Zürcher Zeitung
„Náci szöveg” és a rasszizmus vádja: Orbán Viktor már megint a konzervatív álforradalmár szerepét alakítja. Így konferálja fel a svájci újság a tudósítást a miniszterelnök bécsi látogatásáról, megjegyezve, hogy tusványosi vendégjátéka ezúttal is gondoskodott a felháborodásról, hiszen rasszista megjegyzéseket tartalmazott. Közben azonban elsikkadt, hogy egészen új erőviszonyokat helyezett kilátásba az EU-n belül.
Az osztrák kancellárra kényes diplomáciai feladat hárult, hiszen el kellett döntenie, miként viszonyuljon a nehéz szomszédhoz. Egyrészt politikailag nem tehette meg, hogy hallgat, másrészt Ausztria kénytelen jó viszonyt fenntartani Magyarországgal, mert sok az osztrák befektető a magyar gazdaságban és Bécs a migráció kapcsán rá van utalva az együttműködésre Budapesttel.
De a politikus meglehetősen visszafogottnak bizonyult, frázisszerűen kiemelve, hogy országa elutasítja, ha bárki próbálja ártalmatlannak feltünteti a rasszizmust vagy az antiszemitizmust. Láthatólag nem szerette volna újból felizzítani a kedélyeket, ahhoz a magyar kormány túl fontos partner. A tehetséges szónok Orbán már beszédesebbnek bizonyult.
Lehet persze, hogy erdélyi megnyilvánulása nem kelt ekkora figyelmet, ha nem mond le Hegedűs Zsuzsa. A kormányfő a hét végén – nem először - mély bepillantást engedett gondolatvilágába, amivel igyekszik magához láncolni a szélsőjobbot. Ám mivel a magyar gazdaság küszködik, a kormányfő nyilvánvalóan szükségesnek tartotta, hogy élesebbre állítsa a retorikát és ízléstelenséggel fűszerezze.
De amit mondott, annak java részét úgy lehetne összefoglalni: Magyarország az EU és az USA ellen. Vegytiszta populistaként megint úgy csinált, mintha az egész nemzet nevében szólna. Csak éppen ezek a beszédek sajátosan történelmietlenek, pl. amikor azt fejtegeti, hogy ami magyar, az a történelmi és szociális fejlemények fölött áll.
Vitatott üzenetei hadüzenetet jelentenek a nyugati partnerek számára, ami azért meglepő, mert közben rá van utalva az EU jóindulatára. Viszont nem sok minden támasztja alá, hogy Magyarország 2030-ra fontos tényező lesz az unióban. Lásd, hogy zuhan a forint, ami mindig bizalmatlansági szavazással ér fel a befektetők részéről. Már nem bíznak a hatalom gazdaságpolitikájában.
FAZ
A magyar miniszterelnök azt tanácsolta Bécsben, hogy a Nyugat eddigi formájában állítsa le az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget. A házigazda ellentmondott neki, de kiderült, hogy sok már alapkérdésben sem értenek egyet, ám van, ahol szeretnének együttműködni. Amúgy a leglátványosabban éppen az ukrán háború kapcsán derültek ki az ellentétek.
Arról azonban Orbán nem beszélt, hogy a nyugati fegyverszállítások lényegesen megerősítették az ukrán véderőt, és így most már lehetővé vált a front mögötti lőszerraktárak, utánpótlási vonalak és parancsnoki pontok támadása is. Azt ugyanakkor nem árulta el, milyen lenne az általa szorgalmazott béke, hogyan lehetne elérni és milyen feltételekkel lehetne megkötni.
Ütköztek az álláspontok a szankciós stratégia ügyében is. Karl Nehammer cáfolta, hogy a büntető intézkedéseknek a világon semmi hatásuk nem volna. Viszont ő is elfogadhatatlannak tartja a gázembargót. Ellenben azt hangsúlyozta, hogy a hadfelszerelések szállítását folytatni kell, mert a Nyugat így jelezheti Kijevnek: változatlanul mögötte áll.
A bevándorlás ügyében Orbán a régi nótát fújta, mármint hogy Magyarország nem akar migránsokat. De hogy ez a politika mennyire sikeres, az kiderül abból, milyen kevés ukrán menekült kért menedékjogot. Az UNHCR szerint a lakosságszámhoz viszonyítva kevesebben élnek a lehetőséggel, mint Írországban vagy Izlandon. Pedig Ukrajna szomszéd állam.
Die Presse
Kifütyülték Orbán Viktort a bécsi Ballhausplatzon a tárgyalások előtt, azt kiabálták neki, hogy húzzon el, de volt, aki megéljenezte. Nagy tüntetésről persze nem lehetett szó, mert nem engedélyezték a hatóságok, ugyanakkor már odabent a vendég a sármőrt adta elő. Bírálta az ukrajnai háborút és politikai-filozófiai fejtegetésekbe bonyolódott. A tiltakozások egyébként sem billentik ki a lelki nyugalmából. Már jó ideje nem.
Gyakorlott provokatőr, akit éppen az ellenállás hoz lázba. Csak akkor tud a „keresztény Napnyugat” védelmezőjeként fellépni, mint az „egyetlen európai miniszterelnök, aki elutasítja a migrációt”. Így veregette magát vállon a sajtótájékoztatón. A „Soros-csapatok” elleni történelmi csatában dárdahegynek tekinti magát. A vezető értelmiségi szélsőjobbhoz hasonlóan ő is szívesen kirohan a „nagy európai lakosságcsere” ellen.
Tusványoson még egy ízléstelen, antiszemita beütésű viccet is megeresztett arról, hogy a németek tudják, miként kell csökkenteni a gázfogyasztást. Terjesztette rasszista elméleteit, ám a bírálatok lepattannak róla. Gyakorta két arcot mutat: egyrészt ravasz populista, aki nacionalista, jobboldali-konzervatív ideológiával eteti bázisát, másrészt pedig diplomata és államférfi, aki előre látja a dolgokat, egyfajta politikai filozófus. Ám a nemzetközi színpadon szívesen bocsátkozik előadásba – ebből Bécsben ízelítőt adott.
Terapeuta módjára értekezett a kétoldalú viszonyról. Ránézésre legalábbis kedvére való az összecsapás az újságírókkal, válaszai terjengősek. Orbán a jövő héten még nagyobb nemzetközi pódiumon lép fel: az amerikai Konzervatív Politikai Akció Konferencia tanácskozásán. Az ősjobboldali republikánusok szemében hősnek számít, akárcsak az osztrák szélsőjobb számára. De hogy is mondta a politikus tegnap: Brüsszel nem a főnökünk.
Der Standard
A magyar miniszterelnök a hét elején még a kereszténységgel próbálkozott, ám tegnap már a filozófiára és a kultúrára hárult a feladat, hogy tisztázza a politikus tusványosi rassistának és antiszemitának minősülő kijelentéseit. Derék, szélsőjobbos álláspontról van itt szó, ez tartja évek óta hatalmon Orbánt, és rengeteg derék, szélsőjobbos csodálót hoz neki az egész kontinensen.
Alighanem az illegális migráció vette rá, hogy elmenjen Bécsbe. A 45-perces sajtótájékoztatón szóba került az atomenergia is, de Nehammer hiába próbálkozott. Orbán úgy reagált, hogy majd amikor magyar vízi erőművek működnek Ausztriában, akkor majd beszélhetnek Paks leállításáról.
A magyar kormányfőnek igen sajátos véleménye van az európai egységről. Merthogy Magyarország nélkül nem lehetséges közös döntés, így amikor megtorpedózza a tervezett lépéseket, az szigorúan véve nem vétó, hanem megállapodás, miután Magyarország érvényesíti az érdekeit. Hogy miként vélekedik az EU-intézményekről, az kiderült abból, hogy szerinte az unió nem Brüsszelben, hanem a 27 fővárosban van.
Washington Post
Az osztrák kancellár mindjárt a sajtóértekezlet legelején igyekezett gyorsan elhatárolódni Orbán ellentmondások tusványosi kijelentésétől a fajok keveredése ügyében. Azt mondta: a megbeszélésen világossá tette magyar kollégája számára, hogy Ausztria a lehető leghatározottabban elítéli a rasszizmus vagy az antiszemitizmus bagatellizálását. A magyar vendég nem ismételte meg a nagy felháborodást kiváltó szavakat Bécsben, ellenben azt hangsúlyozta migrációellenes politikáját és ragaszkodott ahhoz, hogy meg kell védeni az országa kultúráját a külső befolyással szemben.
A lap megjegyzi, hogy Orbán szombati beszéde újabb felháborodást keltett egész Európában, bár már jó ideje negatív reakciók kísérik migrációellenes álláspontját és azt, hogy bírálja a nyugati liberális értékeket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >