2020. október 27. kedd
Ma Szabina, Antonietta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (83.)

Kezdeti nehézségek

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (83.)
A professzor (Nullermanden illusztrációja)

„Örökké hálás leszek Emma Goldbergnek, hogy megtanított olvasni, írni és számolni. Azt hiszem, csak ezeket a dolgokat kell a gyereknek megtanítani, és vannak olyan gyerekek, akiknek még erre sincs szükségük. Minden más csak a környezettől függ, de a tanuláshoz csak olvasás kell és gondolkodás.”

(Karl Popper)

Belépve az osztályba, immár, mint hivatalosan is „tanár”, rájöttem nagyon gyorsan, hogy felejtsem el mind azt, amit tudni vélek, főleg a szakmát illetőleg (gazdasági dolgok, fogalmak, folyamatok), mert az ott senkit sem érdekel, igazából még engem sem. Ezt az első órán tudtomra adták a diákok, akik még egy fél évet kötelezően elvoltak, érettségi előtt, az intézményben. Őket minden más érdekelheti, csak a tananyagként kiporciózott maszlag nem. Legyen a tantárgynak bármilyen neve.

Feladták a leckét azonnal. Huszonhat szúrós tekintet, szempár, ha az emberre szegeződik közvetlen közelről, némán, de keményen kérdezve: „Talán te is azért jöttél, hogy tovább kínozd eddig is kellően agyongyötört lelkivilágunkat?” – sugallták a láthatatlan, de annál jobban érzékelhető hullámok, melyek elértek tudatomig.

Nem. Ezt én így nem tehetem, mondtam magamnak, beírva a tananyagot a naplóba és felemeltem fejem a katedrán kiemelt szerepet kapott tanári asztal mögött. Körülnéztem, majd a szemükbe néztem, ahogyan bárkit zavarba hozok még ma is. Hogyan tovább? Itt megdöglesz, tanár, tanító, ha most nem szülöd meg önmagad. De azonnal. Mielőtt emberek elé, vagy mellé állsz, nem árt, ha letisztázol néhány nagyon fontos, alap dolgot önmagaddal és önmagadban.

Párbeszéd. Az egyetlen emberi módja, feltalálója (Szókratész) óta még ma is annak a viszonynak, melyet egyedül érdemes művelni ahhoz, hogy közösen fejlődhessünk, tanulhassunk, örülhessünk, amíg együtt vagyunk.

Belevágtunk a közepébe, elkezdtünk beszélgetni, együtt gondolkozni, kérdéseket feltenni és keresni közösen a válaszokat, közben jókat nevettünk. Én meghallgattam őket, ők engem.

Kezdetben természetesen nem egészen értették, mi történik, és miért történik? Sokan és sokáig kételkedtek, várták, hogy mi fog ebből kisülni, és hol buktató, a kelepce? Bizalmatlanságuk, mely az eddigi tapasztalatok alapján jogos volt, nehezen oldódott, mint a sarki gleccserek, de a nyílt és következetes hozzáállás meghozta gyümölcsét.

Tanításom első félévének tanulsága számomra az volt, hogy az iskolában lényeget illetőleg semmi sem változott, amióta én, mint diák, ottani szereplésem befejeztem. A változást magam hoztam, még ha rövid időre is, és megkedveltem. Egyenrangú partnerekként vettünk rész az órákon, a lehető legkülönfélébb témákba másztunk bele, amik elsősorban a „gyerekeket” érdekelték, akkori életük problémáit veséztük ki és körül, keresve a megoldásokat, lehetőségeket.

Azt tapasztalatból sejtem, hogy egyetlen diák sem szereti az adott tárgyat, legyen az, matematika, vagy a humán tárgyak bármelyike, ha valaki nem szeretteti meg vele. Ha nem viszi bele a tárgy varázsába, személyiségén keresztül.

Azt nem tudom, hogyan kell a természettudományokat tanítani, a művészeti, vagy idegen nyelvek módszertanát sem ismerem, soha sem okoskodtam e tanítók világába, de az, biztos, hogy kevés és ritka embere válogatja. Ismerek olyan matektanárt, akit imádott minden diákja, szigora ellenére, és személyesen olyan nyelvtanárt, aki örömömre engem is tanított, és csak azt tudom mondani, nagy ember, a szó legnemesebb értelmében.

Azt azonban meg merem kockáztatni, hogy a humán tárgyak bármelyikének tanítása párbeszéd nélkül annyit ér, mint halottnak a füstölés. Nulla a köbön. Tudom, az is csak nulla. És így már nem szabad, mert tengernyi idő és energia vész kárba. Ha előbújik belőlem a közgazdász, akkor már akár dollár milliárdokban is mérhetem a felesleges pazarlást. Generációk vesznek így el a mentálisan elharapózó kórban, szimplán, fogyasztóként levegetálva „egyetlen” életüket, távol a művészetek varázsától, a kultúra univerzális gyógyító hatásától, és a megismerés, bölcselet, élet értelmet adó lehetőségeitől.

Az első félév, amit az iskolában eltöltöttem, néha még az adott tárgyat is emlegetve, na nem komolyan, csak a látszat kedvéért és, hogy lássam az arcokra azonnal kiült igazi undort, amely egy életre megtanított, mit és hogyan nem szabad tenni, kihívásként ért, amikor iskolámban kiírtak egy állandó munkaviszonyra szóló pályázatot.

Megpályáztam, és közben „világgá” mentem, anélkül, hogy bárkit is, erről tájékoztattam volna.

***

„A gyerekek nemcsak kiválóak a tanulásban; sokkal jobbak benne, mint mi. Tanárként sok időmbe tellett, mire erre rájöttem. Találékony és leleményes tanár voltam, ügyesen gondoltam ki óravázlatokat, bemutatókat, motiváló eszközöket és mindenféle abrakadabrát. És csak nagyon lassan és fájdalmasan – higgyék el, valóban fájdalmasan – tanultam meg, hogy amikor elkezdtem kevesebbet tanítani, a gyerekek elkezdtek többet tanulni.”

(J. Holt)

2011. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. január 30. 13:04:48

Sok igazság van abban amit itt leírtál! A párbeszédet én is kimondottan fontosnak tartom, a szűz duma nem ér semmit sem. Nem tudom, hogy neked adott-e elő Hahn professzor, nekem szervezéstant adott elő az egyetem negyedik évfolyamán, nála nem lehetett nem odafigyelni. Csak feldobta a témát aztán kikérte a véleményed, aztán ezt a véleményt ütköztette úgy, hogy rögtön mástól is megkérdezte, hogy egyezik-e vele avagy más a véleménye és máris kész volt a párbeszéd. Aki nem olvasott az persze mindjárt látszott mert mellébeszélt, persze az is ha a következő ezt nem tudta kijavítani. Én ezt a módszert tartottam és tartom ma is a legzseniálisabb előadói módszernek, ha valaha is tanítottam volna csak ezt alkalmaztam volna én is.

üdv. Tibor



Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább