2024. április 27. szombat
Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Hullámlovasok

Hullámlovasok
Unoka: ?A Semmelweis fideszes-e? Mert a Merkely fideszes és a Semmelweisnél dolgozik?.

Még a hozzánk hasonló politikai vezetés alatt álló Szerbiában is közzétették az arra vonatkozó adatokat, hogy a beoltott elhunytak közül ki milyen oltást kapott. Nálunk azonban semmiféle ilyen információhoz nem lehet hozzájutni. Mert akkor kiderülne, hogy az elhunytak döntő többségét Sinopharmmal oltották. Ők azok, akik azt gondolják, hogy védettek a vírussal szemben, ehhez igazítják életmódjukat. Aztán kiderül, hogy semmiféle ellenanyag nem termelődött a szervezetükben a két oltás után. Ez nemcsak az ő számukra tragikus, hanem az oltásellenesek malmára hajtja a vizet, akik egyre hangosabban hirdetik az oltással kapcsolatos nézeteiket. A minap az egyik leghypoltabb „megmondóember" egyszerűen nácinak nevezte azokat a kis pártokat, amelyek bizonyos intézményekben az oltások kötelezővé tétele mellett érveltek. És ennek hatalmas sikere volt. Vásárhelyi Mária:

Vírusnapló, 2011.11.17.

Beszéljünk nyíltan: a magyar kormány hozott egy döntést, amely  inkább feláldoz még 5-6.000 életet a vírus oltárán, minthogy újabb, népszerűtlen, kötelező védekező intézkedéseket vezessen be. A mérleg egyik serpenyőjében tehát az emberi életek, a másikban pedig a kormány népszerűsége áll. A mérleg nyelve nyilvánvalóan a népszerűség felé billent.

Az összes mértékadó előrejelzés arra figyelmeztetett már egy hónappal ezelőtt, hogy amennyiben nem kerül sor szigorú óvintézkedések bevezetésére – kötelező maszkviselés, zárt terekben oltási igazolvány, tömegrendezvények korlátozása – az év végére újabb 5-6.000 fővel emelkedhet a járvány halálos áldozatainak száma. És hiába igazolják a trendek az előrejelzés igazságát, a kormány – a járműveken való kötelező maszkviselésen kívül - semmiféle hatékony járványellenes intézkedést nem hozott. Így azután nem is meglepő, hogy lassan ugyanott tartunk, mint tavasszal, a járvány tetőzésének idején.

Tegnap 165 ember halt meg a covid-fertőzésben és 525-en kerültek kórházba. 21.500 elvégzett teszt eredményeként 5.323 új fertőzöttet találtak (másnap: 33 325 új mintavétel után 10 265 új fertőzött, 178-an haltak meg).

Ugyanezek a számok a hozzánk hasonló népességű, a kormányfő által korábban laboratóriumnak tekintett Ausztriában: 40 haláleset, 452.000 (!) elvégzett teszt és 11.889 új fertőzött. Ami azt jelenti, hogy míg nálunk minden negyedik elvégzett teszt pozitív, addig Ausztriában csak a tesztek 3 százaléka. És tulajdonképpen még örülhetünk is, hogy csak négyszer annyian haltak meg tegnap covid fertőzésben Magyarországon, mint az osztrák laboratóriumban. Kiváltképp, ha ehhez hozzászámítjuk, hogy míg nálunk még mindig 15-20 ezer forintba kerül a tesztelés, addig Ausztriában minden állampolgárt bármikor ingyen tesztelnek.

A fiam családja Bécsben él, az unokáimat hetente háromszor tesztelik az iskolában. A család minden hónapban kap 10 ingyen tesztet a várostól. Ha a fiam zenekari próbára megy, akkor előtte a zenekar minden tagja ingyen tesztelteti magát a kijelölt helyeken.  

Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy nálunk akár négy-ötszöröse is lehetett a fertőzöttek száma. Csakhogy akiknek nincsenek súlyosabb tüneteik, azok nem költenek tízezreket a tesztre. És akik saját pénzen tesztelik vagy teszteltetik magukat, azok többsége nem jelenti be hivatalosan ennek eredményét.

Egy szó, mint száz, senkinek fogalma nincs, hogy mi a valódi járványhelyzet Magyarországon. Csak azt látjuk, hogy napról napra nő az elhunytak, a kórházba és lélegeztetőgépre kerülők száma. És érezzük, hogy a helyzet óráról-órára súlyosabbá válik.

Tele vagyunk aggodalommal és szorongással, a legrosszabbra készülünk. Szemben a magyar állammal, amely az előző járványhullámok idején teljes bizonyosságot szerzett afelől, hogy a szavazóit sokkal jobban zavarják a kötelezően előírt járványellenes intézkedések, mint az, hogy Magyarország az harmadik hullám idején világelső volt a covidhalálozások ranglistáján, lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben a járványban.

De ennek nem az az oka, hogy a magyar lakosság ennyire részvétlen. Hanem az, hogy az emberek jelentős részének fogalma sincs arról, hogy mi történik valójában itthon és mi a világban. Egy, tavasszal, a járvány tetőzése után elvégzett közvéleménykutatás eredménye szerint a magyar állampolgárok jelentős többsége meg volt győződve arról, hogy a magyar kormány jól vagy nagyon jól kezelte a járványt. És ez nem azért volt így mert a magyarok butábbak, mint más országok lakói, hanem mert fogalmuk sem volt a valós helyzetről. A kormány sikerpropagandája hatékonyabban működött, mint a pártállami diktatúra idején bármikor. Amikor nálunk halt meg lakosságarányosan a legtöbb ember, akkor minden kormánypárti médiafelületen arról szólt a tájékoztatás, hogy a beoltottak számában világelsők vagyunk, hogy nálunk áll rendelkezésre a legtöbb féle oltás. Aztán amikor elkezdtünk hátrafelé csúszni az oltottsági rangsorban, akkor arról már csak azok tudtak, akik a kormánypárti propaganda médián túl is keresnek információkat. Utóbbi azonban nem könnyű feladat, mivel a médiafelületek 90 százaléka a kormánypropagandát sulykolja. A Fidesz legstabilabb szavazóbázisát jelentő idősebb, alacsonyan iskolázott, kistelepüléseken élők tipikusan ebbe a médiafogyasztó rétegbe tartoznak.

Most a negyedik hullám kezdete óta pedig az egész ország ki van tapétázva egy ócska propagandafilm gusztustalan óriásplakátjaival. Minden huszadik-harmincadik ilyen mellett ott árválkodik egy-egy fekete-fehér plakát is, amelyen bús férfiak azt a rendkívül informatív és invenciózus kijelentést teszik, hogy „az oltás működik”. Janka unokám a minap az iskolából jövet megkérdezte, hogy a Semmelweis fideszes-e. Amikor megkérdeztem, hogy miért gondolja, akkor nagyon logikusan azt válaszolta, hogy azért „mert a Merkely fideszes és a Semmelweisnél dolgozik”.

Az oltottak száma hónapok óta stagnál. Jól látható, hogy azok, akik eddig nem oltatták be magukat a jelenlegi körülmények között a jövőben sem fogják. Vagyis az látszik, hogy csak azok oltakoztak, akik eredendően is úgy várták az oltás megjelenését, mint a Messiást. A kormánynak azonban jószerivel senkit nem sikerült meggyőznie az oltás hasznosságáról. Ami persze nem meglepő, hiszen nem is tett erőfeszítéseket ennek érdekében. Annak a kormánynak, amelynek egyetlen valódi sikere az agyak átmosása, amelynek kitartó propaganda-kampányával sikerült a korábbi miniszterelnökből valóságos közellenséget, a gonosz megtestesítőjét faragnia, amelynek propagandakampánya  akkor is elhitette az emberekkel, hogy csökken a rezsi, amikor növekedett, amely ugyanilyen eszközökkel országos járvánnyá dagasztotta az idegenellenséget, amelynek sikerült Angela Merkelből ellenséget Putyinból pedig barátot csinálni, nyilván megtalálhatta volna a hatékony propaganda eszközöket az oltakozás népszerűsítésére. 

Ha akarta volna. Csakhogy nem akarta, mert voltak ennél fontosabb dolgai: ellopni a Balatont, a Velencei- és a Fertő tavat, újabb és újabb közpénzeket átszivattyúzni az oligarcháknak, hazugságkampányokat építeni a főpolgármester és a többi ellenzéki politikus lejáratására, átjátszani a diákváros helyét a kínai kommunista pártnak, gyűlöletet szítani az Európai Unió ellen és a sor vég nélkül folytatható.

Azokban az országokban, ahol valóban a járvány ellen harcol a kormány, teljesen nyilvánvaló, hogy ennek leghatékonyabb eszköze a közvélemény folyamatos, tisztességes tájékoztatása a kialakult helyzetről.  Magyarországon is annak volt a legnagyobb meggyőző ereje, amikor a közönség az első hullám idején szembesült az olaszországi kórházakban kialakult helyzetről. Az intenzív osztályokon készült képek, az egészségügyi dolgozók kétségbeesett, könnyes beszámolói, a kórházak udvarán sorban álló hűtőkocsik látványa sokakat meggyőzött azok közül is, akik korábban bagatellizálni próbálták a veszélyt. Csakhogy nálunk a kormány egyik legelső intézkedése az volt, hogy a médiát kitiltották az egészségügyi intézményekből. Az ott dolgozóknak megtiltották, hogy nyilatkozzanak bármiről és ez mind a mai napig így van.

Nálunk nem az információk megosztásával, hanem azok minél sikeresebb elhallgatásával küzd a kormány - és nem a járvány, hanem a népszerűségvesztés ellen. Pedig, ha látnák az emberek, hogy mi történik a kórházak intenzív osztályain az odakerülőkkel, hogy hogyan állnak a kórházi kapacitások, ha tisztességesen tájékoztatnák őket arról, hogy melyik vakcina mennyire hatékony védelmet nyújt a különböző korosztályok számára, hogy az elhunytak közül az oltottak mikor, milyen oltást kaptak, hogy településenként hogyan alakul a fertőzöttek száma, akkor bizonyosan növekedne az oltási hajlandóság.

Még a hozzánk hasonló politikai vezetés alatt álló Szerbiában is közzétették az arra vonatkozó adatokat, hogy a beoltott elhunytak közül ki milyen oltást kapott. Nálunk azonban semmiféle ilyen információhoz nem lehet hozzájutni. Mert akkor kiderülne, hogy az elhunytak döntő többségét Sinopharmmal oltották. Ők azok, akik azt gondolják, hogy védettek a vírussal szemben, ehhez igazítják életmódjukat. Aztán kiderül, hogy semmiféle ellenanyag nem termelődött a szervezetükben a két oltás után. Ez nemcsak az ő számukra tragikus, hanem az oltásellenesek malmára hajtja a vizet, akik egyre hangosabban hirdetik az oltással kapcsolatos nézeteiket. A minap az egyik leghypoltabb „megmondóember" egyszerűen nácinak nevezte azokat a kis pártokat, amelyek bizonyos intézményekben az oltások kötelezővé tétele mellett érveltek. És ennek hatalmas sikere volt.

 

2021. november 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább