2020. augusztus 11. kedd
Ma Zsuzsanna, Tiborc, Klára névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kongresszusok

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kongresszusok
Egyedül a tömegben (Zendar illusztrációja)

Véletlenül-e, vagy szándékos időzítés folytán, az idei december a pártkongresszusok hónapja Szerbiában. A Szerb Megújhodási Mozgalom volt az első, amelyik újraválasztotta elnökét. Egykori politikai szövetségese, a Demokrata Párt szombaton tette meg ugyanezt. Közéjük ékelődtek a szocialisták, akik ellen hajdanán tiltakozó sétára vezette az akkori ellenzéket Zoran Đinđić és Vuk Drašković, a Demokrata Párt és a Megújhodási Mozgalom vezetője. Kemény, szép, férfias tiltakozásra teremtett tél volt akkor is, 1996. és 1997. fordulóján. Csak Drašković él még a szereplők közül, meg az elhunytak pártjai: a szocialista és a demokrata. És az az egészséges politikai meggyőződés, hogy fölösleges több jelölttel összezavarni az emberek gondolatát, hiszen a párt irányelvét kijelöltük, lendületét semmi sem akadályozza, tudjuk, mit akarunk, mi vagyunk a legjobbak, csak ezt még mindenkivel el kell hitetni. Főleg azokkal, akik most már nem is olyan sokára szavaznak, természetesen ránk.

A több jelölt már azért sem jó, mert esetleg komolyan vennék és még mások is győzni szeretnének, ami roppant kellemetlen helyzetet teremthetne. Volt már rá kísérlet Szerbiában is, a demokratáknál legutóbb 2004-ben. Akkor Boris Tadić győzött – első ízben. Ellenlábasa, aki alulmaradt, már régen csak szimbolikusan támogatja a pártot, melynek egyik legkövetkezetesebb és legszigorúbb, kimért bírálója. Tadić akkor azt ígérte, a másképpen gondolkodókat nem üldözik el a pártból. Még abban az évben kizárták soraiból Čedomir Jovanovićot, aki akkor alakította a Liberális Demokrata Pártot. Stabil parlamenti tényezőnek és ingadozó ellenzéknek számít. Az egyedüli azok közül, akik jelentenek valamit a szerb politikában azután is, hogy világosan kimondta: le kell zárni a Koszovó jelezte szakaszt, és tiszta lappal kell Európa felé indulni. Tehát a több jelölt csak zavarná a fejekben a sok vesződséggel megteremtett rendet, amelyik most arra kell, hogy jövőre európai uniós tagjelöltek legyünk. Ezt mondta a Demokrata Párt régi-új elnöke a tisztújító közgyűlésen, meg azt, hogy a következő választásokig meg kell kezdeni a tárgyalásokat az uniós tagságról. Ezt követően pedig 2012. tavaszán meg kell nyerni a választásokat. Világos, pontos, jól kijelölt célok. Nem sok: három, hogy könnyű legyen megjegyezni, és hát egyben motiváció is. A párttagok számára. Sok kicsi és nagy ígéretes kiváltságot, munkahelyet, haladási lehetőséget, kitüntetést és egyéb előnyt sejtet. Még akkor is, ha Brüsszel udvarias követelésére meg kell reformálni a jogrendszert (ismét), el kell fogadni a vagyon-visszaszármaztatási törvényt (ami ért valamit, már úgyis eladták, privatizálták), vissza kell adni az önkormányzatok és a tartomány vagyonát (ezt még sokáig lehet húzni különböző politikai furfangokkal), folytatni kell a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcot (néhány embert a sajátjaink közül is fel lehet áldozni, példát statuálva), meg kell kezdeni a Koszovóra vonatkozó párbeszédet (az ottani választások nyertese elleni uniós vádak után ez már jelentősen könnyebb lesz). A regionális együttműködés szorosabbra fűzését, a tudományba és az energiaiparba meg az infrastruktúrába való befektetéseket, a szociális védelem kiterjesztését és a munkahelyek megőrzését már a körülmények diktálják. És nyert ügyük van.

Ezeket a célokat tűzte ki Boris Tadić a közgyűlésen. Ami nem jelenti azt, hogy útközben nem lehet rajtuk módosítani. Nem kell mindenhez görcsösen ragaszkodni. Rugalmasan is lehet politizálni, hiszen – ahogy az elnök fogalmazott – ez a párt holnap nem csak a tagság támogatására, hanem mindenkire számít majd. Azon a bizonyos tavaszi napon, 2012-ben. Addig azonban jó lenne ha a párton belüli elégedettség legalább részben azokat is eltölthetné, akik most azt tapasztalják, hogy egyre szegényebbek, egyre nagyobb a munkanélküliség, egyre kevesebbet vehetnek béreiken, egyre nagyobbak a terhek, drágább az áram, az üzemanyag, de még a kenyér is, tej hol van hol nincs. Hogy a frissen végzett orvosok, mérnökök, ápolók, technikusok a külföldi pályázatokat böngészik. És hogy nem érdekli őket, melyik esett ki a hat alelnökjelölt közül a rostán a Demokrata Pártban.

2010. december 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Esik szét Európa utolsó igazi diktatúrája

Legalábbis a konzervatív brit Times szerint: A nagy tömegdemonstrációk jelzik, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség abban >

Tovább

Orbán életveszélyes revizionizmusa

A National Review nevű vezető amerikai konzervatív napilap életveszélyesnek tartja Orbán Viktor revizionizmusát, mert az egy >

Tovább

Az EU megrekedt félúton

Így pl. nem működik a menedékrendszer. Az euró ellenére sincs egységes gazdaság- és pénzügypolitika. Pedig a >

Tovább

A vírus nem végzett a populizmussal

Erre figyelmeztet az Orbán Viktor képével illusztrált cikkében az amerikai Columbia Egyetem egyik politológusa. Nadia Urbinati >

Tovább

Hétköznapi rasszizmus Magyarországon

Összesen mintegy 7200 afrikai diák kapott ösztöndíjat, ám a sokszínűség hiánya, illetve az Orbán-kormány által gerjesztett >

Tovább

Az EU halványabbnál is halványabb ígérete

Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem >

Tovább

A koronavírus lerombolhatja a demokráciát

A fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a >

Tovább

Az Indexnél nem hagyományos cenzúra érvényesült

Az autonómia sérül úgy is, ha meg akarják mondani, hogy kik dolgozhatnak ott és kik nem. >

Tovább

Szoptatási sarlatánok

Mindent elmond ennek az országnak a förtelmes helyzetéről, mentális állapotáról, világképéről, politikai vezetésének ócska, sunyi, barbár >

Tovább

Orbán militarizálja az országot

Ezzel persze azt is eléri, hogy Németország némileg szemet hunyjon az illiberális rendszer kiépítése fölött. Magyarország >

Tovább

Az EU fauszti alkuja

De nem most, hanem már évekkel ezelőtt, amikor folyamatosan elnézte, hogy Orbán és az egyre autoriterebb >

Tovább

Lengyel, magyar - két jómadár…

Nálunk nem az oligarchák ejtették foglyul az államot, hanem egy politikai vállalkozás ejtette foglyul a gazdaságot >

Tovább