2020. április 10. péntek
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kongresszusok

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kongresszusok
Egyedül a tömegben (Zendar illusztrációja)

Véletlenül-e, vagy szándékos időzítés folytán, az idei december a pártkongresszusok hónapja Szerbiában. A Szerb Megújhodási Mozgalom volt az első, amelyik újraválasztotta elnökét. Egykori politikai szövetségese, a Demokrata Párt szombaton tette meg ugyanezt. Közéjük ékelődtek a szocialisták, akik ellen hajdanán tiltakozó sétára vezette az akkori ellenzéket Zoran Đinđić és Vuk Drašković, a Demokrata Párt és a Megújhodási Mozgalom vezetője. Kemény, szép, férfias tiltakozásra teremtett tél volt akkor is, 1996. és 1997. fordulóján. Csak Drašković él még a szereplők közül, meg az elhunytak pártjai: a szocialista és a demokrata. És az az egészséges politikai meggyőződés, hogy fölösleges több jelölttel összezavarni az emberek gondolatát, hiszen a párt irányelvét kijelöltük, lendületét semmi sem akadályozza, tudjuk, mit akarunk, mi vagyunk a legjobbak, csak ezt még mindenkivel el kell hitetni. Főleg azokkal, akik most már nem is olyan sokára szavaznak, természetesen ránk.

A több jelölt már azért sem jó, mert esetleg komolyan vennék és még mások is győzni szeretnének, ami roppant kellemetlen helyzetet teremthetne. Volt már rá kísérlet Szerbiában is, a demokratáknál legutóbb 2004-ben. Akkor Boris Tadić győzött – első ízben. Ellenlábasa, aki alulmaradt, már régen csak szimbolikusan támogatja a pártot, melynek egyik legkövetkezetesebb és legszigorúbb, kimért bírálója. Tadić akkor azt ígérte, a másképpen gondolkodókat nem üldözik el a pártból. Még abban az évben kizárták soraiból Čedomir Jovanovićot, aki akkor alakította a Liberális Demokrata Pártot. Stabil parlamenti tényezőnek és ingadozó ellenzéknek számít. Az egyedüli azok közül, akik jelentenek valamit a szerb politikában azután is, hogy világosan kimondta: le kell zárni a Koszovó jelezte szakaszt, és tiszta lappal kell Európa felé indulni. Tehát a több jelölt csak zavarná a fejekben a sok vesződséggel megteremtett rendet, amelyik most arra kell, hogy jövőre európai uniós tagjelöltek legyünk. Ezt mondta a Demokrata Párt régi-új elnöke a tisztújító közgyűlésen, meg azt, hogy a következő választásokig meg kell kezdeni a tárgyalásokat az uniós tagságról. Ezt követően pedig 2012. tavaszán meg kell nyerni a választásokat. Világos, pontos, jól kijelölt célok. Nem sok: három, hogy könnyű legyen megjegyezni, és hát egyben motiváció is. A párttagok számára. Sok kicsi és nagy ígéretes kiváltságot, munkahelyet, haladási lehetőséget, kitüntetést és egyéb előnyt sejtet. Még akkor is, ha Brüsszel udvarias követelésére meg kell reformálni a jogrendszert (ismét), el kell fogadni a vagyon-visszaszármaztatási törvényt (ami ért valamit, már úgyis eladták, privatizálták), vissza kell adni az önkormányzatok és a tartomány vagyonát (ezt még sokáig lehet húzni különböző politikai furfangokkal), folytatni kell a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcot (néhány embert a sajátjaink közül is fel lehet áldozni, példát statuálva), meg kell kezdeni a Koszovóra vonatkozó párbeszédet (az ottani választások nyertese elleni uniós vádak után ez már jelentősen könnyebb lesz). A regionális együttműködés szorosabbra fűzését, a tudományba és az energiaiparba meg az infrastruktúrába való befektetéseket, a szociális védelem kiterjesztését és a munkahelyek megőrzését már a körülmények diktálják. És nyert ügyük van.

Ezeket a célokat tűzte ki Boris Tadić a közgyűlésen. Ami nem jelenti azt, hogy útközben nem lehet rajtuk módosítani. Nem kell mindenhez görcsösen ragaszkodni. Rugalmasan is lehet politizálni, hiszen – ahogy az elnök fogalmazott – ez a párt holnap nem csak a tagság támogatására, hanem mindenkire számít majd. Azon a bizonyos tavaszi napon, 2012-ben. Addig azonban jó lenne ha a párton belüli elégedettség legalább részben azokat is eltölthetné, akik most azt tapasztalják, hogy egyre szegényebbek, egyre nagyobb a munkanélküliség, egyre kevesebbet vehetnek béreiken, egyre nagyobbak a terhek, drágább az áram, az üzemanyag, de még a kenyér is, tej hol van hol nincs. Hogy a frissen végzett orvosok, mérnökök, ápolók, technikusok a külföldi pályázatokat böngészik. És hogy nem érdekli őket, melyik esett ki a hat alelnökjelölt közül a rostán a Demokrata Pártban.

2010. december 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

M. Cecília esete Wass Alberttel

S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől >

Tovább

A koronavírus mindörökre megváltoztatja a világrendet

A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, >

Tovább

Az anyagi támogatások szűkítése

New York Times/Reuters szerint a francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a >

Tovább

„Minden működik”

Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >

Tovább

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább