Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Európai demokraták, ébresztő!
Európa némi felsőbbrendűséggel figyeli az USÁ-t, azt hiszi, errefelé egy ilyen politikus nem kerülhet hatalomra. Nem-e? Elég csak Mussolinire, Hitlerre, a görög juntára, az 1981-es spanyol puccskísérletre, a korábbi Jugoszláviára, a Brexit-kampányra emlékeztetni. A közelmúlt egymást követői válságai folytán az emberek fogékonyak arra az ideológiára, amely visszatérést ígér a mitikus múlthoz, amikor minden jobb volt. Két részre szakítja a társadalmat, szembeállítja a népet és az ún. elitet. Putyin, Erdogan, Orbán, Bolsonaro és a többiek egytől egyik képesek arra, hogy ugyanarra vegyék rá a tömegeket, mint most Trump. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A vezércikk szerint immár elérhető közelségbe került, hogy Trumpot felelősségre vonják a Kongresszus ostromáért. Hiszen az elnök szította az ostromot, ami megrázó, ugyanakkor számítani lehetett rá. Mégpedig azóta, hogy a politikus megkérdőjelezte a választás eredményét. Még a szavazás előtt egy nappal is azt közölte, hogy csakis csalás következtében veszíthet. De már évek óta uszította a jobboldal legvadabb elemeit. Ám a dolgok még fordulhatnak rosszabbra is. A törvényhozáson, a kormányzat tagjain és mindenek előtt a Republikánus Párton múlik, hogy ne így legyen.
Az egyik lehetőség, hogy alkalmatlanság címén a hátralévő időre felmentik tisztsége alól. De ennél jobb az alkotmányos vádemelési eljárás, mert annak során eltilthatják, hogy még egyszer harcba szálljon a Fehér Házért. Egyik lehetőség sem szavatolja azonban a rendet. Sőt, megerősíti az érzést a szélsőjobbon, hogy megsértették jogait. Ugyanakkor a távozó elnök az idő múlásával csak még veszedelmesebb lesz. Ezért mielőbb meg kellene indítani ellene az impeachment-et.
Lehet, hogy az is eredménytelennek bizonyul, de legalább erkölcsi figyelmeztetést jelent. A Kapitólium megrohamozása azt mutatja, hogy a szélsőjobb nemzetbiztonsági gondot okoz, ráadásul a konzervatívok fő áramlata támogatja. Ennek ára azonban egyre inkább egyértelmű. Kínának az ölébe hullik, hogy a káosz láttán gúnyolódjon a demokrácián. Az amerikai demokrácia megerősítése évekbe fog telni. De kezdődhet azzal, hogy felelősségre vonják a gazember elnököt, nehogy még egy vérontást okozzon.
EUobserver
Eljött az idő, hogy felébredjenek az európai demokraták, mert őket is utolérheti az a sors, mint két napja az amerikai jogállamot. Hiszen Magyarországon és Lengyelországban ugyanazok a sötét erők működnek, mint a tengerentúlon. Mindkét országban hanyatlik a demokrácia, de figyelmeztető jel Le Pen legutóbbi elnökválasztási eredménye is.
Trumpra sokan azért voksoltak novemberben, mert tekintélyelvű. Tudván tudták, hogy nem lát különbséget a tények és hazugságok között. Nem sokon múlott, hogy nem kapott megbízást újabb 4 évre. Európa némi felsőbbrendűséggel figyeli az USÁ-t, azt hiszi, errefelé egy ilyen politikus nem kerülhet hatalomra. Nem-e? Elég csak Mussolinire, Hitlerre, a görög juntára, az 1981-es spanyol puccskísérletre, a korábbi Jugoszláviára, a Brexit-kampányra emlékeztetni.
A közelmúlt egymást követői válságai folytán az emberek fogékonyak arra az ideológiára, amely visszatérést ígér a mitikus múlthoz, amikor minden jobb volt. Két részre szakítja a társadalmat, szembeállítja a népet és az ún. elitet. Putyin, Erdogan, Orbán, Bolsonaro és a többiek egytől egyik képesek arra, hogy ugyanarra vegyék rá a tömegeket, mint most Trump.
Jobb erre felkészülni, de persze nem könnyű felvenni a kesztyűt a populizmus, az összeesküvés elméletek, a történelmi mítoszok ellen. Ezért azután sok demokrata úgy akar küzdeni a szélsőjobb ellen, hogy koppintja a módszereiket. Ám ez csak megerősíti a másik oldalt.
Ezért tanácsos szemtől-szembe nekik menni, ahogyan azt Merkel tette a menekültválság során. Nem állt rá a szélsőségesek farvizére, ragaszkodott a maga igazához, noha azt mondták, hogy rámehet ő is és a CDU is. De pont az ellenkezője történt. Az AfD visszaszorult. Mindebből az következik, hogy a demokrácia európai erőinek nem szabad elviselniük többé a magyar és a lengyel kormány antidemokratikus húzásait. Egyértelműen Budapest és Varsó értésére kell adni, hogy elárulják a jogállam értékeit, ám ez elfogadhatatlan. Ellenkező esetben menetet szerveznek Brüsszel ellen, mielőtt a demokratikus tábor észbe kapna.
Independent
A Trump által előidézett zűrzavar az egész világon kiverte a biztosítékot a populista jobboldal által jelentett veszélyek miatt. Európában egyre több szó esik arról, hogy nyomást kell gyakorolni Magyarországra és Lengyelországra, illetve meg kell büntetni őket, mert mind Budapesten, mind Varsóban az amerikai elnökhöz hasonló jobbos figurák ragadták magukhoz a hatalmat. Átírják a törvényeket és elhallgattatják az ellenzéket, hogy bebiztosítsák uralmukat.
Ahogy Trump nem volt hajlandó belenyugodni a választási vereségbe, ugyanúgy kevesen hiszik, hogy hasonló esetben Orbán, Erdogan vagy az indiai elnök harc nélkül átadná a székét. Az Európai Külkapcsolati Tanács német irodájának elnöke azt tartja az amerikai események legfőbb tanulságának, hogy a demokráciát törékeny szerkezetnek kell tekinteni, amely belső védelemre szorul. Viszont ha egy populista megszerzi a rendvédelmi szervek ellenőrzését és rá tudja venni azokat, hogy segítsenek aláásni a demokráciát, nos, az a vég kezdete.
A washingtoni események figyelmeztetést jelentenek más demokráciák számára, ahol a konzervatív mozgalmak és azok oligarcha támogatói hatalmuk megtartására próbálják meg kiaknázni a szélsőjobb tombolását. Biden már korábban jelezte, hogy nemzetközi konferenciát hív össze a demokrácia megerősítésére.
Az Európai Külkapcsolatok párizsi intézetének igazgatója arra figyelmeztet, hogy bárhol megtörténhet az, ami két napja Washingtonban. A Fülöp-szigetektől Brazíliáig, Indiától Közép-Európáig, jobboldai vezetők a nép emberének tüntetik fel magukat, így szilárdították meg uralmukat. Vagyis nem szabad alábecsülni a populista jobboldalról érkező fenyegetést.
Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztője ehhez azt teszi hozzá, hogy ha egy politikusban olyan vonásokat fedeznek fel, mint Trumpban, akkor semmiképpen sem szabad a hatalom közelébe engedni.
Libération
A populista közép-európai vezetők vagy kínban vannak az amerikai törvényhozás megtámadása miatt, vagy politikai üzenet továbbítására használják ki azt. Orbán Viktor, aki igen szívélyes viszonyt alakított ki Trumppal a struccpolitikát választotta: lapít. A hatalom részéről mindössze Novák Katalin írt annyit, hogy a képek megrázóak és fenn kell tartani a demokráciát, a választások előtt, alatt és után is.
Két nappal korábban az amerikai külügyminiszter hívta fel a figyelmet arra, hogy az Obama- kormányzat úgy kezelte Magyarországot, mint Észak-Koreát, de ezt teljes kudarcot hozott. A jelenlegi washingtoni vezetés viszont megújította a kapcsolatokat, miközben ragaszkodott a demokratikus normákhoz. Ez pont elég is volt, jegyzi meg a francia lap, hogy Amerika elnyerje az illiberális magyar rendszer feltétlen támogatását.
De Lengyelország is a homokba dugta a fejét: Duda elnök azt hangoztatta, hogy itt amerikai belügyről van szó. A szlovén államfő viszont saját sérelmeit hozta fel, mivel 8 éve, akkori kormánya a baloldal által pártol tüntetések hatására kényszerült lemondani. Ezzel szemben a cseh kormányfő egyértelműen elítélte a történteket, mint ahogy a szlovák elnök asszony is.
Ily módon felvetődik, hogy milyen lesz a régió viszonya a Biden-adminisztrációval. A csehek és a szlovákok számára kockázatos, hogy az USA ugyanabba a kosárba teszi őket, mint nyughatatlan magyar és lengyel szomszédjaikat, jóllehet Prága és Pozsony egészen másfajta politikát folytat.
Economist
Európában sűrűn megesik, hogy gyorsan felível egy-egy szélsőjobbos párt, de azután le is hanyatlik, ám Orbán Viktor példája mutatja, hogy hiba volna minden esetben ilyen kérészéletű népszerűségre számítani. Az ugyan igaz, hogy az efféle bohócok hamar beleütköznek a plafonba és onnantól kezdve sok vizet nem zavarnak, lásd az AfD-t, Salvinit vagy az önmagukat dicstelenül lejárató osztrák szabadságpártiakat. Gyorsan kiderült róluk, hogy vezetőik tehetségtelenek.
Hasonló bohóc áll Oroszország és Törökország élén is, ráadásul ők megpróbálják bedönteni az uniót. Nagy országokról van szó, amelyek közel vannak Európához, bár az nem lehet állítani, hogy jól vezetik őket.
Viszont az EU-nak nem szabad azt hinnie, hogy a szélsőjobbos ellenzék mindig a saját dugájába dől, mert ez veszedelmes önelégültséghez vezethet. Az akkori brit kormányfő pl. lebecsülte a kilépéspárti szélsőségeseket… Magyarország pedig arra bizonyíték, hogy mi van akkor, ha egy tehetséges politikus veszi kézbe egy lázadó párt irányítását. A kormányfő az utóbbi 10 évben sorra verte vissza Brüsszel próbálkozását a megrendszabályozására.
A legtöbb tagállamban kisebbségben van az euroszkepticizmus, a polgárok egyre toleránsabbak az olyan ügyekben, mint a migráció, pedig a szélsőségesek egykor annak hullámain jöttek fel. Úgy néz ki, hogy a bohócok rendre beleütköznek a szilárd mennyezetbe, de azért Orbán mutatja, hogy ha valaki át tudja törni a plafont, akkor utána igen nehéz megállítani.
Economist
A kommentár úgy ítéli meg, hogy szégyen, ám egyben lehetősége is kínál Trump politikai öröksége. Biden elnökségét ugyanakkor kedvezően befolyásolja mind a Kapitólium lerohanása, mind pedig a georgia-i szenátusi pótválasztáson aratott kettős győzelem. Afelől persze ne legyen senkinek se kétsége, hogy Trump állt az amerikai demokrácia szíve ellen intézett végzetes támadás mögött.
Moszkvában és Pekingben boldogan sugározzák a felvételt az épületet megrohamozó és odabent randalírozó csőcselékről, miközben Berlinben és Párizsban nem győznek sopánkodni. De ezek a képek döntő bizonyítékot jelentenek, hogy milyen is volt Trump elnöksége. Igazából az ostrom annak elleplezésére szolgált, hogy a republikánusok – egészen páratlan módon – négy év alatt elvesztették mind az elnöki tisztséget, mind pedig a törvényhozási többséget. Ilyesmire legutóbb 1892-ben volt példa.
Ebből persze a párt levonhatná a következtetéseket és legközelebb megerősödve térhetne vissza – ha Trump nem élvezne 90 %-os támogatottságot saját táborán belül. De lehet, hogy most sokaknál beindul a kijózanodás. Mindenesetre a jobboldal kevésbé lesz képes obstruálni az új kormányzat munkáját. Viszont látszik, hogy milyen ára van a Trumppal kötött elátkozott alkunak. Így az is, hogy a siker érdekében meg kell szabadulniuk az elnöktől. Hiszen ő, azon felül, hogy történelmi léptékű vereséget szenvedett, hajlandó volt vérontást előidézni az amerikai törvényhozásban.
Washington Post
Van jó minden rosszban – hívja fel a figyelmet Fareed Zakaria, a neves elemző, aki vagy félévszázada megalkotta az illiberális demokrácia fogalmát. Elismeri, hogy az amerikai történelem egyik leggyalázatosabb eseménye zajlott le tegnapelőtt, ekkora fenyegetés 150 éve nem érte az ország demokráciáját. Ám úgy érzi, hogy benne van a megújulás lehetősége. Először is azért, mert akik idáig mentegették Trumpot, most láthatták pőrén, kezében a füstölgő pisztollyal, ami kétségtelen bizonyítékot jelent.
Mert hiába hivatkoztak arra, hogy a járvány idején az elnök nem csikart ki különleges jogokat. A tekintélyelvű politikusok a maguk számára akarnak hatalmat, hogy még jobban berendezkedjenek tisztségükben és megsemmisítsék az ellenségeket. Putyin nem azért halmozott fel ekkora erőt a saját kezében, hogy megoldja az orosz szociális ellátását, hanem hogy senki se tudja kiütni a nyeregből.
A republikánus vezetők a novemberi választás után összeszorították a fogukat, miközben Trump életveszélyes hazugságokat és összeesküvés elméleteket terjesztett. Egyetértettek viszont azzal, hogy megtámadja az eredményt. Igaz, joga volt hozzá, csak az nem egyenlő azzal, hogy élnie is kellett ezekkel az eszközökkel. A szokásjog van olyan fontos, mint a törvény. A demokráciát Magyarországtól, Törökországon át, Indiáig – legnagyobb részt teljesen törvényes úton-módon építették le.
De az jó hír, hogy a lázadás kudarcot vallott. A káosz miatt a felkelők védekezésre kényszerültek, Trumppal az élen. Azon kívül a kormánypárt több prominense végre felhagyott azzal, hogy az elnök buksiját simogassa. Közben a georgia-iak elutasították a trumpizmust. Így lehet, hogy véget ér a politikus körüli lázas felhajtás, hiszen egy narcisztikus demagógról van szó, aki gerjeszti a rasszizmust és gyűlöletet, és szembemegy az ország demokratikus berendezkedésével.
A zűrzavar és a rombolás ugyanakkor bizonyíték arra, hogy a társadalom nyílt, kész szembenézni a saját bajaival, és ha átvészeli a vihart, akkor új energiára-erőre kap, nagyobb ellenállást tanúsít.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >