2024. október 6. vasárnap
Ma Brúnó, Renáta, Renátó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (70.)

Az új papucs igaz története

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc

Anno megváltottam a világot! Foglalhatnám így is össze tévedéseimet, de a világ maradt olyan, amilyen, sőt felgyorsult, egyesek szerint még sokkal rosszabb is lett, mások szerint, pedig oly mértékben javultak a dolgok, hogy már majdnem jó a helyzet. Csak még egy kis türelemre van szükség. Én azonban saját meglátásom szerint nem bízom az ügyet a véletlenre, ezért a legutóbbi osztálytalálkozón, amiről már említést tettem egy másik alkalommal, magammal vittem az ünneplő papucsom mintának, a hétköznapi meg a lábamon volt. Harmincöt-hat évet, akár hogyan nézzük is, csak nem lehet letagadni. Annak nyoma marad mindenen és mindenkin. Aki nem hiszi, gyorsan nézzen a tükörbe, csak meg ne rémüljön a visszaköszönő ismeretlentől.

Az egyik legendás tanítványom édesapja remek suszter mester, a kivesző fajtából, és amikor panaszkodtam, hogy komoly problémám van papucsokat illetőleg, kacagva vígasztalt. Majd az ő drága apukája megoldja a gondom, csak legyek nyugodt. Hozzam a mintát.

Szorongva bár, de engedtem a csábításnak, és egy, augusztus végi szombaton, kiadtam kezemből az ereklyéket, mondván: „Ha nem is sikerül az új, a régieket visszavárom.” Ágota csak nézett rám, hatalmas szemeivel, mint akit megbántottak. „Ne aggódj már annyit, főleg feleslegesen” – felelte kissé mérgesebben és eltette a zacskóba rejtett „kincset”.

Múltak a napok, majd a hetek, és én aggódtam. Nem láttam a helyén az ünneplőt, ezért mindig eszembe jutott, ugyan hogyan alakul a sorsa? Majd jött egy megnyugtató levél, október közepére kész az új pár papucs. Abban egyeztünk meg, hogy dettó ugyanolyan lesz, mint a régi. Egy fikarcnyi eltérés sem engedélyezett. Hiszem, ha látom, gondoltam magamban. Mi maradt a reménykedésen kívül? A türelmes várakozás. Még szerencse, hogy a kuka megjavította a régieket, különben óriási gondban lennék, így a hétköznapi is használható állapotban újra elnyűhetetlennek tűnik. Akár esik, akár fúj, akár hétágra süt, ez mindent kibír. Október közepe meg nem a világ vége. Az még odébb van. A maya kalendárium szerint is.

Jött egy újabb levél. Váratlanul. Még szeptembert írunk. Rövid volt. „Kész az új papucsod! Mikor jössz érte?” Na, mikor megyek? – tettem fel magamnak a kérdést, mert Palics azért nem esik útba, amikor hazafelé tartok, a falumba. Üsse kánya, szombaton egy görbe kanyart veszek, és délig ott vagyok a boltban, a víztoronnyal szemben. Írtam vissza, amilyen gyorsan tudtam, és az „örök” háló sebessége engedte.

Elérkezett a nagy nap. Izgalom már kora reggel. Túlteng. Bóklászok, szedelőzködöm, mert minden útra kelés kezd egyre körülményesebbé válni. Korral járó nyavalyák. Tudják ezt azok, akik már elkongatták a negyvenet. Akik meg még nem, majd megtanulják, ha megérik.

A határon, láss csodát, alig vannak. Arra felé. Hazafelé? Vissza annál többen. Megnyugszom. A határ még mindig görcs a gyomromban. Igaza van svájci barátomnak, aki egyfolytában szidta a nyári kánikulában. Éjszaka volt már, és órákat vártunk, amíg átjutottunk. „Még mindig itt tartunk? Emberek! Határok? Minek, kinek?” – Csak morgolódott félálomban, amikor felriadt.

Megérkeztem a boltba, a megbeszélt időre, és Nyers bácsi mosolyogva fogadott. Mint az olyan emberek, akik biztosak a dolgukban. Dicsérte a papucsost. Az eredetit. Remek munkát végzett.

Az én apám is suszter volt. Még korai gyerekkoromból emlékszem, egy vasárnap délelőtt, hogyan szaggatta szét a cipő felső részét, mely a kaptafán nem úgy állt, ahogyan azt ő elvárta volna. Olyan cifra káromkodást azóta sem hallottam. Több nyelven. Egyfolytában, majd repült a kaptafa is, ki az udvarra. A jó mesterek, már csak ilyenek. Ritkák is, mint a… na milyen holló?

A ceremónia elkezdődött. Előkerült a pult alól az annyira várt „csoda”. Most már itt van előttem, az íróasztalomra is feltettem, simogatom, nézegetem. Tapogatom. Akkor csak néztem, és szó nélkül hallgattam a mester magyarázatát. Valóban a régi élethű mása, és mégis nem az, amit én elképzeltem. Hiányzik belőle a harminc év használat, a patina. „Garantáltan kibír negyven évet” – mondta boldogan, magyarázta szakmailag. Majd mutatta a nem könnyű megoldásokat, amelyeket ma már szinte senki nem alkalmaz, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem éri meg, vagy nem is tudják a megoldást. Így vesznek ki a jó mesteremberek, és az általuk készült remekművek is. „Ha nem a kedvenc lányom kér, én sem fogok hozzá. Három napot dolgoztam vele. Külön minta, kaptafa, szakasztott mása a réginek. De a lányom a szívem csücske” – kacsintott felém.

A végén előkerült az ünneplő is. Az orrán tátongó lyuk szintén megjavítva. Pedig ezt még a kuka sem vállalta, amikor visszavittem neki, hogy foltozza be valahogy. Mondta a maga módján, hogy lehetetlent kérek tőle, és csak rázta a fejét, mint egy mura ló, aki unja a felesleges igát.

Most következik az összefoglaló. Papucs ügyben. Ígérem, hosszú ideig hallgatok ez után a témáról.

Jelenleg van három pár papucsom. Egy hétköznapi, egy ünneplő, és egy vadonatúj. Ez testvérek között is ki kell, hogy bírjon még negyven évet. Felváltva használva. Mindig a megfelelőt az adott alkalomhoz illően. Majd látjuk.

Tavaszra ígértek még egy párat meglepetésként, vagy ráadásként? Kár lenne kihagyni, ha már a minta elkészült. Nem bánom. Az még nem tudom, hogy temetnek, de hallottam, mezítláb. Kérni fogom a kivételt. Csak papucsban…

2010. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 19:41:39

Ha azért hordtál világéletedben papucsot, mert édesapád csinálta őket, akkor leveszem a nemlétező kalapom előtted... Ebből a meséből az derül ki. (Szerintem ezért egy JÓ mese ez).
Üdv, Ernő
Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 19:40:21

Nagyon szépen köszönöm a linket és örülök, hogy Ágota apukája kiváló munkát végzett amely munka minőségét illetőleg nem is kételkedtünk (csak te egy picit :-) ). Mert hát a  papucs az mégiscsak Papucs, a Te Papucsod! :-)

Böngészgetek a többi Rikkancs-ban, amelyekről lemaradtam. Szinte hallom a hangod, mintha itt mesélnéd a storykat mellettem :-)
Párat  megosztok a Facbookon :-)

Üdv,
Bea

Név: Francisco, írta: 2010. október 29. 9:53:37

A Te új papucsod olyan lesz, mint  a mostani celeb nők mellében a szilikon.

Hanyatt fekve is keményen állnak a mellbimbók.

A test elporlad, de a szilikon marad; avagy: ?Túlélsz pöcök!?



Mi meg kimegyünk a divatból, itt maradt öreg legények, akiknek már gyors a kor ritmusa.



Jani

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezrek tüntettek Budapesten a sajtószabadságért

Az ok:  Magyarországon a közmédia az jobboldali-nacionalista Orbán-kormány szócsövének számít. Az MTVA-székház előtt tartott demonstráción Magyar Péter >

Tovább

Orbán harca a „szuverenitásért” nem egyéb üres máznál

Erre mutat rá Gerald Schubert a Der Standard külpolitikai szerkesztője, miután ezúttal a szuverenitásvédelmi törvény kerül >

Tovább

Ruszkik, ide

Miniszterelnökünk világszerte párját ritkító politikai karrierjét illetően persze mutogathatnánk erre is, arra is, de jobb, ha >

Tovább

Putyin könnyű célpontnak tartja Trumpot

Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója azt gondolja, hogy Putyin könnyű célpontnak tartja a volt elnököt. John Bolton, >

Tovább

Ritkán volt ennyire kedvező a pillanat, hogy bevigyék a döntő ütést Iránnak

Erre mutat rá Jacques Schuster, a konzervatív Die Welt szerkesztő bizottsági tagja, főkommentátor. Úgy értékeli: Izraelnek >

Tovább

Hszi álmatlan éjszakái

Megriadt Hszi Csin-ping, mert pártja hiába van immár hosszabb ideje, 75 éve hatalmon, mint egykor a >

Tovább

Az osztrák választás eredménye újabb ébresztő Európának

Ezt hangsúlyozza a Guardian szerkesztőségi véleménye. A szélsőjobb újabb diadalt aratott Európában. Vezetője kinyilvánította, hogy új >

Tovább

Hogy Irán kilőtte a rakétákat, az újabb stratégiai hiba volt a részéről

Ahelyett, hogy elrettentené Izraelt, elképzelhető, hogy lehetőséghez juttatja. De Teherán már a tavasszal alaposan melléfogott a >

Tovább

A jobbkéz esete a múltátírással

Orbán politikai igazgatója még világosabban azt mondta ki, hogy a putyini orosz despotizmus a mai magyar >

Tovább

SS-hűségdal: Az FPÖ kitárulkozása

Paul Lendvai meg van rendülve, mert a részvevők egy hírhedt SS-dalt énekeltek Ausztriában egy helyi, szabadságpárti >

Tovább

Naszrallah halála módosítja az erőviszonyokat mind Libanonban, mint a térségben

A lefejezett Hezbollah még nem volt ennyire ingatag helyzetben. Egyelőre kár mérlegelni, miként állhat bosszút, mert >

Tovább

Ausztriában Kickl, a jövendő Orbán nyerte a választást

Európának viszont a szeme nem rebben. Pedig a politikus ellenzi a bevándorlást és nem titkolja, hogy >

Tovább