2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (70.)

Az új papucs igaz története

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc

Anno megváltottam a világot! Foglalhatnám így is össze tévedéseimet, de a világ maradt olyan, amilyen, sőt felgyorsult, egyesek szerint még sokkal rosszabb is lett, mások szerint, pedig oly mértékben javultak a dolgok, hogy már majdnem jó a helyzet. Csak még egy kis türelemre van szükség. Én azonban saját meglátásom szerint nem bízom az ügyet a véletlenre, ezért a legutóbbi osztálytalálkozón, amiről már említést tettem egy másik alkalommal, magammal vittem az ünneplő papucsom mintának, a hétköznapi meg a lábamon volt. Harmincöt-hat évet, akár hogyan nézzük is, csak nem lehet letagadni. Annak nyoma marad mindenen és mindenkin. Aki nem hiszi, gyorsan nézzen a tükörbe, csak meg ne rémüljön a visszaköszönő ismeretlentől.

Az egyik legendás tanítványom édesapja remek suszter mester, a kivesző fajtából, és amikor panaszkodtam, hogy komoly problémám van papucsokat illetőleg, kacagva vígasztalt. Majd az ő drága apukája megoldja a gondom, csak legyek nyugodt. Hozzam a mintát.

Szorongva bár, de engedtem a csábításnak, és egy, augusztus végi szombaton, kiadtam kezemből az ereklyéket, mondván: „Ha nem is sikerül az új, a régieket visszavárom.” Ágota csak nézett rám, hatalmas szemeivel, mint akit megbántottak. „Ne aggódj már annyit, főleg feleslegesen” – felelte kissé mérgesebben és eltette a zacskóba rejtett „kincset”.

Múltak a napok, majd a hetek, és én aggódtam. Nem láttam a helyén az ünneplőt, ezért mindig eszembe jutott, ugyan hogyan alakul a sorsa? Majd jött egy megnyugtató levél, október közepére kész az új pár papucs. Abban egyeztünk meg, hogy dettó ugyanolyan lesz, mint a régi. Egy fikarcnyi eltérés sem engedélyezett. Hiszem, ha látom, gondoltam magamban. Mi maradt a reménykedésen kívül? A türelmes várakozás. Még szerencse, hogy a kuka megjavította a régieket, különben óriási gondban lennék, így a hétköznapi is használható állapotban újra elnyűhetetlennek tűnik. Akár esik, akár fúj, akár hétágra süt, ez mindent kibír. Október közepe meg nem a világ vége. Az még odébb van. A maya kalendárium szerint is.

Jött egy újabb levél. Váratlanul. Még szeptembert írunk. Rövid volt. „Kész az új papucsod! Mikor jössz érte?” Na, mikor megyek? – tettem fel magamnak a kérdést, mert Palics azért nem esik útba, amikor hazafelé tartok, a falumba. Üsse kánya, szombaton egy görbe kanyart veszek, és délig ott vagyok a boltban, a víztoronnyal szemben. Írtam vissza, amilyen gyorsan tudtam, és az „örök” háló sebessége engedte.

Elérkezett a nagy nap. Izgalom már kora reggel. Túlteng. Bóklászok, szedelőzködöm, mert minden útra kelés kezd egyre körülményesebbé válni. Korral járó nyavalyák. Tudják ezt azok, akik már elkongatták a negyvenet. Akik meg még nem, majd megtanulják, ha megérik.

A határon, láss csodát, alig vannak. Arra felé. Hazafelé? Vissza annál többen. Megnyugszom. A határ még mindig görcs a gyomromban. Igaza van svájci barátomnak, aki egyfolytában szidta a nyári kánikulában. Éjszaka volt már, és órákat vártunk, amíg átjutottunk. „Még mindig itt tartunk? Emberek! Határok? Minek, kinek?” – Csak morgolódott félálomban, amikor felriadt.

Megérkeztem a boltba, a megbeszélt időre, és Nyers bácsi mosolyogva fogadott. Mint az olyan emberek, akik biztosak a dolgukban. Dicsérte a papucsost. Az eredetit. Remek munkát végzett.

Az én apám is suszter volt. Még korai gyerekkoromból emlékszem, egy vasárnap délelőtt, hogyan szaggatta szét a cipő felső részét, mely a kaptafán nem úgy állt, ahogyan azt ő elvárta volna. Olyan cifra káromkodást azóta sem hallottam. Több nyelven. Egyfolytában, majd repült a kaptafa is, ki az udvarra. A jó mesterek, már csak ilyenek. Ritkák is, mint a… na milyen holló?

A ceremónia elkezdődött. Előkerült a pult alól az annyira várt „csoda”. Most már itt van előttem, az íróasztalomra is feltettem, simogatom, nézegetem. Tapogatom. Akkor csak néztem, és szó nélkül hallgattam a mester magyarázatát. Valóban a régi élethű mása, és mégis nem az, amit én elképzeltem. Hiányzik belőle a harminc év használat, a patina. „Garantáltan kibír negyven évet” – mondta boldogan, magyarázta szakmailag. Majd mutatta a nem könnyű megoldásokat, amelyeket ma már szinte senki nem alkalmaz, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem éri meg, vagy nem is tudják a megoldást. Így vesznek ki a jó mesteremberek, és az általuk készült remekművek is. „Ha nem a kedvenc lányom kér, én sem fogok hozzá. Három napot dolgoztam vele. Külön minta, kaptafa, szakasztott mása a réginek. De a lányom a szívem csücske” – kacsintott felém.

A végén előkerült az ünneplő is. Az orrán tátongó lyuk szintén megjavítva. Pedig ezt még a kuka sem vállalta, amikor visszavittem neki, hogy foltozza be valahogy. Mondta a maga módján, hogy lehetetlent kérek tőle, és csak rázta a fejét, mint egy mura ló, aki unja a felesleges igát.

Most következik az összefoglaló. Papucs ügyben. Ígérem, hosszú ideig hallgatok ez után a témáról.

Jelenleg van három pár papucsom. Egy hétköznapi, egy ünneplő, és egy vadonatúj. Ez testvérek között is ki kell, hogy bírjon még negyven évet. Felváltva használva. Mindig a megfelelőt az adott alkalomhoz illően. Majd látjuk.

Tavaszra ígértek még egy párat meglepetésként, vagy ráadásként? Kár lenne kihagyni, ha már a minta elkészült. Nem bánom. Az még nem tudom, hogy temetnek, de hallottam, mezítláb. Kérni fogom a kivételt. Csak papucsban…

2010. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 19:41:39

Ha azért hordtál világéletedben papucsot, mert édesapád csinálta őket, akkor leveszem a nemlétező kalapom előtted... Ebből a meséből az derül ki. (Szerintem ezért egy JÓ mese ez).
Üdv, Ernő
Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 19:40:21

Nagyon szépen köszönöm a linket és örülök, hogy Ágota apukája kiváló munkát végzett amely munka minőségét illetőleg nem is kételkedtünk (csak te egy picit :-) ). Mert hát a  papucs az mégiscsak Papucs, a Te Papucsod! :-)

Böngészgetek a többi Rikkancs-ban, amelyekről lemaradtam. Szinte hallom a hangod, mintha itt mesélnéd a storykat mellettem :-)
Párat  megosztok a Facbookon :-)

Üdv,
Bea

Név: Francisco, írta: 2010. október 29. 9:53:37

A Te új papucsod olyan lesz, mint  a mostani celeb nők mellében a szilikon.

Hanyatt fekve is keményen állnak a mellbimbók.

A test elporlad, de a szilikon marad; avagy: ?Túlélsz pöcök!?



Mi meg kimegyünk a divatból, itt maradt öreg legények, akiknek már gyors a kor ritmusa.



Jani

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább