Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hosszú távon életveszélyes, amit Orbán művel
Nem egyértelmű ugyanis, hogy elutasítja a határok módosítását és a Trianoni Szerződés felülvizsgálatát. Azaz tág teret hagy az értelmezésnek. A határon túliak felkarolása pedig ahhoz vezet, hogy ezek a közösségük politikai, kulturális és szociális értelemben saját országukban leválnak a többségről, amely a maga részéről különben kirekesztő kisebbségi vonalat visz. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Jüdische Allgemeine/New York Times/Yahoo/Reuters
A magyar zsidóság nem érzékel fenyegetést, ám vannak antiszemita jelenségek és ez félelmet kelt soraiban. Erről a budapesti főrabbi beszélt a Német Központi Zsidó Tanács lapjának. Fröhlich Róbert az aggasztó fejlemények között említette a Soros elleni kampányt, nyilas írók sztárolását, valamint azt, hogy az Országgyűlés 2. embere, Lezsák Sándor dicsérte a zsidógyilkos Héjjas Ivánt. Ám mint mondta, éppen az ilyen esetek miatt egyre több zsidó keres védelmet a saját közösségénél, vagyis a hadjáratnak van kedvező hatása is. Emellett tény, hogy élénk az érdeklődés a zsidóság iránt, aktív a kulturális élet.
A főrabbi kitért arra, hogy sajnálatosan rossz a viszony a MAZSIHISZ és a Köves Slomó-féle Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség között, de ezért mindkét felet felelősség terheli. Pedig az kellene, hogy békében éljenek, mert az győzné meg a külvilágot a magyar zsidóság erejéről. Hogy azután az EMIH mindent, pénzt, paripát, fegyvert megkap a magyar államtól, míg a sokkal nagyobb szervezet nem, annak okát a politikában látja az interjúalany.
Ma egyébként a magyar Külügyminisztériumba hivatalos a budapesti német nagykövet, miután berendelték. Az előzmény az volt, hogy az Európai ügyekért felelős német külügyi államminiszter két napja kijelentette: az unió a többi közt azért kezdett jogállami eljárást az Orbán-kormány ellen, mert Magyarországon erős az antiszemitizmus. Válaszul Szíjjártó Péter közölte: magyarázatot várnak német részről. Egyben úgy foglalt állást, hogy jobb volna, ha Roth először a saját országában jelentkező zsidóellenességgel foglalkozna, noha a politikus jelezte, hogy náluk igen sajnálatos módon egyre több az antiszemita atrocitás.
Spiegel
A lap annak bizonyítékát látja a budapesti Trianon-emlékmű felavatásában, hogy Orbán Viktor egy új Nagy-Magyarországra vágyik, de ily módon a tűzzel játszik a sokat megélt térségben. Ám tisztában van azzal, hogy mozgósítja a magyarokat, és nagy politikai hasznot hajt, ha a nemzeti összetartozásra hivatkozik. Ezt tükrözte a kettős beszéd is, amelyet a hétvégi ünnepségen tartott, és amely tökéletesen jellemző rá. Hiszen azt lehet úgy értelmezni, mint példátlan támadást a szomszéd államok ellen, a nagy magyar revizionizmus újabb megnyilvánulásaként. Mindenesetre az emlékmű átadása csúcspontot jelent az utóbbi 10 év politikájában, amely ideológiai kulcselemnek tekinti a trianoni gyászkultuszt.
Persze már 2010 előtt is létezett a békediktátum popkultúrája, a vonatkozó szobroknál tartott megemlékezésekkel, nagy magyar jelképeket ábrázoló trikókkal és emléktárgyakkal, hazafias rockzenével, nosztalgiaturizmussal. A jelenlegi magyar vezetés egyúttal jelentős összegekkel támogatja a határon túli magyarokat. Ez persze felháborodást kelt a régió más nacionalistái részéről, ám az érintett kormányok hallgatnak, illetve igyekeznek elbagatellizálni a dolgot.
Ennek magyarázata, hogy a szlovákoknál, szlovéneknél, horvátoknál és szerbeknél jó ideje olyanok vannak hatalmon, akik csodálják Orbánt, vagy a barátai, vagy a szövetségesei, akikkel szoros viszonyt ápol, és akik részben hasonló politikai célokat követnek, mint ő. Az osztrák, a román és az ukrán vezetés ugyanakkor gyakorlati okokból nem szeretne vele tengelyt akasztani. Ezzel együtt hosszú távon életveszélyes, amit a magyar politikus művel. Nem egyértelmű ugyanis, hogy elutasítja a határok módosítását és a Trianoni Szerződés felülvizsgálatát. Azaz tág teret hagy az értelmezésnek. A határon túliak felkarolása pedig ahhoz vezet, hogy ezek a közösségük politikai, kulturális és szociális értelemben saját országukban leválnak a többségről, amely a maga részéről különben kirekesztő kisebbségi vonalat visz.
Guardian
A tegnapi tüntetésen elárasztották Minszk utcáit a Lukasenko távozását követelő tömegek. Vagyis még az sem bizonyult elegendőnek a lázadás elfojtására, hogy a védelmi miniszter kilátásba helyezte a hadsereg bevetését. Közben az elnök sajtója olyan felvételt tett közzé, amelyen a politikus fekete gyakorló öltözékben, golyóálló mellényben látható, géppisztollyal felszerelkezve. (Igaz, később kiderült, hogy tár nem volt hozzá, viszont a közösségi hálóra felkerült egy olyan film, amely azt mutatta, hogy 15 éves fia is gépfegyverrel kísérte el apját az államfői hivatalba – a szerk. megj.) A tiltakozókat a politikus patkányoknak minősítette, majd megköszönte a palotáját őrző karhatalom munkáját. A rohamrendőrök azt ígérték, hogy a végsőkig kitartanak mellette.
Nem hivatalos becslések szerint 150 ezren vonultak fel, a megmozdulások immár két hete tartanak. A hatalom tegnap megpróbálta hangosbeszélőkön elriasztani a részvevőket, mondván, hogy a nagygyűlés illegális, ezért tessék feloszlani. Előtte ellenőrző pontokat állítottak fel a városba vezető utakon, hogy lehetőleg minél kevesebb tiltakozó jusson be. Ennek ellenére a tömeg teljesen megtöltötte a helyszínt, a hatalmas központi teret. Ennyi ember ellen nemigen lehet erőszakot alkalmazni, viszont minden egyes tüntetés tovább rombolja az autoriter vezető legitimitását.
Az Oroszországból küldött tévés, illetve propaganda szakemberek azt nyomatják, hogy a tüntetők náci eszményeket követnek, és romba akarják dönteni az országot, ám a felvonulók békésen politikai változásokat követelnek. Ugyanakkor a hivatalos moszkvai tévé hangjából arra lehet következtetni, hogy Putyin egyelőre támogatni kívánja a diktátort.
Die Zeit
Az orosz külügyminiszter kijelentette: nincs bizonyíték rá, hogy a fehérorosz elnök elvesztette a választást. Lavrov szerint az ellenzék nem állíthatja, hogy megszerezte a győzelmet. Az EBESZ-ről pedig azt mondta, hogy az a felkérés ellenére sem küldött megfigyelőket a szavazás ellenőrzésére. Az összeurópai szervezet szerint a meghívó túl későn érkezett. A miniszter ugyanakkor kifejtette, hogy Tyihanovszkajának nem volt konstruktív programja, ehelyett ki akarta léptetni országát az Eurázsiai Gazdasági Szövetségből, megcélozta az EU- és a NATO-tagságot, továbbá elképzelései között szerepelt az orosz nyelv visszaszorítása. Azt közölte, hogy bár a program már nincs fent a neten, de archivált oldalakon még megtalálható. Azon kívül az ellenzék által életre hívott Koordinációs Tanácsban oroszellenes tagok vannak. Továbbá szerinte a testület hazaárulást követett el, mert pénzt kínált fel, hogy a hadsereg és a biztonsági szolgálat álljon át a másik oldalra.
Litvániában 30 kilométeres élő lánc volt a fővárostól a belorusz határon lévő településig, hogy ily módon nyilvánítsák ki szolidaritásukat a fehérorosz néppel. Az akcióban 50 ezren vettek részt. Sokan fehér ruhába öltöztek és a történelmi belorusz zászlót lengették, mert az a rendszerváltás után a függetlenség szimbóluma lett, most pedig a Lukasenko elleni tiltakozást jelképezi. Az eseményen a litván államelnök azt hangsúlyozta, hogy a szabadság jogot jelent, mármint hogy egy nép szabad választásokon maga határozza meg a jövőjét. És ezt a szabadságot főleg azok a nemzetek tartják sokra, amelyek jó időre elvesztették azt.
Süddeutsche Zeitung
Tyihanovszkaja tanácsadója, aki követte Vilniuszba az ellenzék elnökjelöltjét, úgy nyilatkozott, hogy az államfő számára nincs más lehetőség, csak a távozás. A legjobb az volna, ha nyugdíjba vonulna. Dobrovolszkij szerint a politikusnak többé nincs helye az országban, ha ismét erőszakhoz folyamodik.
Országszerte folytatódnak a munkabeszüntetések. Hosszú távú küzdelemre kell felkészülni Fehér-Oroszországban, mert ugyan az államfő a kifárasztással, a fenyegetőzéssel és az erőszakkal próbálkozik, ám a kétség és remény között hányódó lakosság nem tágít: szabadulni akar tőle. Bár azért már tapasztalni bizonyos csalódottságot is, mert sokan úgy gondolták, nem tart majd ilyen sokáig. Viszont úgy tűnik, hogy Lukasenko is felfogta: nem segít a nyers erőszak. Így elriasztásképpen közölte, hogy üzemeket zárnak be, dolgozókat bocsátanak el. Továbbá büntetőjogi következményeket helyezett kilátásba. A védelmi miniszter szerint küszöbön áll a polgárháború. Mindez semmi jót nem ígér. A tömegek azonban kitartanak.
Die Welt
Lukasenko továbbra sem tanúsít semmiféle kompromisszumkészséget, csakis az erőre alapoz. Az elnöki palotát azonban páncélozott járművek és a biztonsági erők emberei védték, az egész erődítményre emlékeztetett. Azt akarták meggátolni, hogy az emberek megrohamozzák az épületet. De a közelben lezajlott demonstráció akkora volt, hogy a rendőrség csupán tehetetlenül nézte. Más városokban is mindennaposak a demonstrációk, illetve sztrájkok az állami üzemekben. Ekkora válság még nem volt az utóbbi 26 évben. De az sem fordult még elő, hogy teljes harckészültségbe helyezték volna a hadsereget.
A védelmi miniszter azt állította, hogy Oroszország katonai erőket küld, ha a NATO beavatkozik Tyihanovszkaja oldalán.
Wall Street Journal
Fehér-Oroszországnak végleg elege van „Európa utolsó diktátorából, az emberek egyszerűen szabad és tisztességes választást akarnak, nem az uniós közeledésért tüntetnek. Így látja a helyzetet az angliai Bournemouth egyik professzora, aki Lengyelországban is tanít, sőt az egyik ottani elemző intézetnek is dolgozik. Hartwell rámutat, hogy az ország – Ukrajnához hasonlóan – ébredőben van, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül elűznie Lukasenkót. Ez csak akkor lehetséges, ha a Nyugat elismeri: itt másról van szó, mint annak idején a Majdanon és ennek megfelelően kalibrálja a nyomást.
Az ellenállás fontos jellemzője, hogy a társadalom jelentős részére kiterjed, mert az emberek belefáradtak az elnökbe, önrendelkezést akarnak. Vagyis nem az EU-tagságot szorgalmazzák, és nem is kifejezetten oroszellenesek. A beloruszok sokkal inkább a Vasfüggöny mögött rekedt Svájcnak tekintik országukat, amely Moszkva szövetségese. De talán a legfontosabb az, hogy Minszk továbbra is az államfő erőközpontjának számít, noha ott vannak a legnagyobb tüntetések. Viszont a politikus számára éppen az jelenti a fő fenyegetést, hogy a megmozdulások az egész országot érintik.
Az azonban nagy hasonlóságot jelent az ukrán forradalommal, hogy Oroszország ezúttal is nyakig benne van a dologban. Putyin el van szánva, hogy nem veszti el befolyását egy újabb környező államban, és támogatást ígér. E pillanatban nem úgy néz ki, hogy beavatkozik katonai erővel, de lehet, hogy érdekeit hosszabb távon jobban szolgálná egy pluralista Fehér-Oroszország, amely szövetségesi viszont ápol a Kremllel.
Ebben a helyzetben a Nyugat szerepet játszhat, de nem szabad riadalmat keltenie Moszkvában, mármint hogy egy új Majdan van kialakulóban. Úgy hogy segítheti a szabad és tisztességes választások megrendezésében, és határozottan fel kell lépnie az emberi jogok megsértése ellen, beleértve a gyilkosságokat és a tiltakozók elhurcolását. Azaz közreműködhet a demokrácia megszilárdításában, de anélkül, hogy megismétlődnének az 1956-os Magyarország, valamint 68 Csehszlovákiájának rémségei.
Die Presse
Amit a belorusz államfő csinál az istenkísértés – Moszkva gyámolításával. Hiszen viszályt provokál mind a szomszédos kormányokkal, mind odahaza, ezért Oroszországnak fel kellene mondania vele az együttműködést, mert attól semmi előnyt nem várhat. A minszki autokrata egyértelműen a helyzet eszkalálására játszik. Ebbe még az is belefér, hogy viszály alakul ki a NATO-val, odahaza pedig a polgárháborút sem lehet kizárni.
Csak remélni lehet, hogy az emberek nem dőlnek be a demagógiának és a dezinformációnak. Mindkettő egyébként azt idézi, ahogyan az oroszbarát propaganda eljárt az ukrán válság során. Csak éppen a közelmúlt eseményei mutatják, hogy elég egy-két provokátor és máris előáll a káosz. Hiszen a mostani válságot Lukasenko idézte elő, pillanatok alatt. Az elégedetlenség a választás meghamisítása miatt robbant ki, most meg már ott tartunk, hogy háború fenyeget a térségben.
De hiába hivatkozik arra ő is és a mögötte álló Oroszország is, hogy az ellenzék kapcsolatba lépett a Nyugattal, hiszen annak nem volt más választása, miután odahaza senkitől nem várhat segítséget a törvényszegések ellen. Brüsszel nem volt túl lelkes a feladat láttán, de ha hiteles akart maradni, akkor reagálnia kellett a jogtalanságokra. Ehhez a párbeszédkészségét hangoztatta Minszkkel és Moszkvával szemben. Az persze Lukasenko szemében csak olajat önt a tűzre, hogy az amerikai külügyminiszter-helyettes ma Vilniuszban találkozik Tyihanovszkajával. De a lényeg az, hogy tegnap is tízezrek demonstráltak a belorusz fővárosban.
Putyin idáig méltatlan szerepkört tölt be a történetben. Elsőként ismerte el a botrányos választási eredményt és a zsarnok mellé állt. Ezért is annyira cinikus részéről a felhívás, hogy a Nyugat ne avatkozzon be. Ám tragikus, hogy Moszkva elárulja a fehéroroszokat. Csakhogy ezzel elveszti az ottani társadalmat. Így könnyen megismétlődhet az ukrán példa. Vagyis a Kreml már csak önérdekből is fontolóra vehetné: nem játszhatna-e kivételesen konstruktív szerepet, hogy elkerülje a hasonló viszályok során elkövetett hibákat?
Következő cikk: Az Európai Unió vezetői olyanok, mint a gyámoltalan mandarinok…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >