Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
30 év
Öreg Dezső
Szerbia polgárainak 80 százaléka állítja, hogy a szocializmusban jobban éltünk, mint most. Tito nimbusza – úgy látszik – máig ható karizma. Ami magában varázslat, hiszen az azóta eltelt 30 esztendő alatt már jócskán korosodni kezdtek az akkori fiatalok és felnőtt az a nemzedék, amely halála után született. Veteránok már a Miloševićet hatalomra juttató antibürokratikus forradalmárok is. Ma már ők is csak emlékeznek, és az emlékekből merítenek. Mert másból nemigen meríthetnek. Koszovó, amely ürügyül szolgált a szerb nacionalizmus állami politikai szintre emelésére, már veszett fejsze. A jövő héten az amerikai külügyminiszter és az olasz kormányfő instruálja a belgrádi vezetést arról, hogyan kellene visszahelyezni a nyelét, és hogy kinek a kezébe szánják. Meg hogyan kell úgy használni, hogy ne fegyver, hanem szerszám legyen. Nehéz lesz hozzászokni.
Szóval az emberek 80 százaléka szépnek látja az átkost. Csupán 10 százalék tartja jónak a mát, és alig 6 százalék gondol vissza szívesen, jó emlékekkel és elégedetten a miloševići időkre. Azt mondják, a közvélemény-kutatások esetében nem árt megnézni, kinek a megbízásából készültek és ki végezte őket. E tekintetben nyugodtak lehetünk, hiszen a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából a többi között a Szabad Választásokért és Demokráciáért, a CESID kérdezett. Az eredményeket tudományos tanácskozásokon elemzik majd. A tranzíció hozadékát és hordalékát akarják kutatni. A megkérdezettek osztályoztak is. A szocializmusban elért életszínvonalukat az ötös listán 4-sel minősítették. Majdnem egyforma osztályzatot kapott viszont a miloševići korszakbeli és a mai. Mindkettő a kettes körül mozog, az előbbi kicsit alatta, az utóbbi fölötte. Az is kiderül az ankétból, hogy miért. A polgárok majdnem egynegyede ugyanis úgy gondolja, hogy Szerbiában bűnözők vannak hatalmon. Szépítsünk: a bűnözők uralkodnak. Csupán 18 százalékuk hiszi, hogy az államfő, a kormány, a parlament és a miniszterelnök irányítja az országot. A többi véleménye megoszlik a vállalkozók, a politikai pártok és a nemzetközi közösség között. 15 százalékuk tanácstalan. Nem tud eligazodni a hatalom útvesztőiben. Arra nem kaptunk választ, gondolja e valaki az új demokráciában azt, hogy a nép irányítja saját sorsát. Ide kívánkozik a közhely, hogy minden nép olyan demokráciában, olyan tranzícióban él, amilyenre rászolgált. Ezért tart Szerbia még mindig ott, hogy rendezni kellene a koszovói válságot. Ezért kell szemlesütve hallgatnia a nagyok rápirítását. Ezért kell pótvizsgáznia az emberi jogokból. Pedig az Emberi és Kisebbségi Jogok Minisztériumában a jövő hétre tervezett meleg felvonulás mellett más elintézni való is akadna. Az október 5-ei évforduló, a koszovói párbeszéd és az új pátriárka beiktatási ünnepsége teljesen háttérbe szorította azt a hírt, hogy lemondott a miniszter helyettese, aki eddigi szakmai pályáját egészében az emberi jogoknak szentelte. Mert szerinte a tárca vezetője nem igazán az emberi jogok elkötelezettje. Ebből ered a kettejük közötti nézetkülönbség. Talán nem egy politikuson kellene számon kérnie a szakmai tudást és az erkölcsi kiállást, de tény, hogy rosszkor távozott, ha a figyelemfelkeltés volt a szándéka. Ami – a személyes következményeket leszámítva – azért nem jó, mert a közvélemény csak érintőlegesen tájékozódhatott arról, hogy bizony úgy látszik komoly gondok vannak az emberi jogi és kisebbségi minisztérium háza táján, sőt egyre valószínűbb, magával a miniszterrel is. A problematikus kisebbségek, a bosnyákok és a cigányok gondjai – úgy látszik – nem olyan súlyúak, mint a nagyobb kooperációs szándékot tanúsítóké.
Nem jó ez a megosztás/megoszlás a kisebbségek között. Mert előbb-utóbb fordítva is történhetnek a dolgok és rajtunk is csattanhat az ostor. Ezért kellett volna jobban odafigyelni az államtitkár lemondására. Mert ez is politikai véleménynyilvánítás. És magatartásforma. A becsületes politizálás Szerbiában jobbára ismeretlen kategóriájából való. Ha többen élnének vele, lehet, hogy kevesebben sírnák vissza a 80-as évek szocializmusát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Kasztner-vonat egy túlélő szemével
Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >
A hányinger hajtóereje
Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >
Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?
Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >
Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban
Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >
A hálaadás napján
Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >
Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus
Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >
Jézuska és a jógadémon
Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >
Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég
A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >
A szavakból épített szögesdrót
Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >
Soros György: A berlini faltól az új falakig
Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >
Pár méterre az ígéret földjétől
Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >
„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”
Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >