2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

30 év

Öreg Dezső
Öreg Dezső
30 év
Ujjlenyomat (dirkwilliams illusztrációja)

Szerbia polgárainak 80 százaléka állítja, hogy a szocializmusban jobban éltünk, mint most. Tito nimbusza – úgy látszik – máig ható karizma. Ami magában varázslat, hiszen az azóta eltelt 30 esztendő alatt már jócskán korosodni kezdtek az akkori fiatalok és felnőtt az a nemzedék, amely halála után született. Veteránok már a Miloševićet hatalomra juttató antibürokratikus forradalmárok is. Ma már ők is csak emlékeznek, és az emlékekből merítenek. Mert másból nemigen meríthetnek. Koszovó, amely ürügyül szolgált a szerb nacionalizmus állami politikai szintre emelésére, már veszett fejsze. A jövő héten az amerikai külügyminiszter és az olasz kormányfő instruálja a belgrádi vezetést arról, hogyan kellene visszahelyezni a nyelét, és hogy kinek a kezébe szánják. Meg hogyan kell úgy használni, hogy ne fegyver, hanem szerszám legyen. Nehéz lesz hozzászokni.

Szóval az emberek 80 százaléka szépnek látja az átkost. Csupán 10 százalék tartja jónak a mát, és alig 6 százalék gondol vissza szívesen, jó emlékekkel és elégedetten a miloševići időkre. Azt mondják, a közvélemény-kutatások esetében nem árt megnézni, kinek a megbízásából készültek és ki végezte őket. E tekintetben nyugodtak lehetünk, hiszen a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából a többi között a Szabad Választásokért és Demokráciáért, a CESID kérdezett. Az eredményeket tudományos tanácskozásokon elemzik majd. A tranzíció hozadékát és hordalékát akarják kutatni. A megkérdezettek osztályoztak is. A szocializmusban elért életszínvonalukat az ötös listán 4-sel minősítették. Majdnem egyforma osztályzatot kapott viszont a miloševići korszakbeli és a mai. Mindkettő a kettes körül mozog, az előbbi kicsit alatta, az utóbbi fölötte. Az is kiderül az ankétból, hogy miért. A polgárok majdnem egynegyede ugyanis úgy gondolja, hogy Szerbiában bűnözők vannak hatalmon. Szépítsünk: a bűnözők uralkodnak. Csupán 18 százalékuk hiszi, hogy az államfő, a kormány, a parlament és a miniszterelnök irányítja az országot. A többi véleménye megoszlik a vállalkozók, a politikai pártok és a nemzetközi közösség között. 15 százalékuk tanácstalan. Nem tud eligazodni a hatalom útvesztőiben. Arra nem kaptunk választ, gondolja e valaki az új demokráciában azt, hogy a nép irányítja saját sorsát. Ide kívánkozik a közhely, hogy minden nép olyan demokráciában, olyan tranzícióban él, amilyenre rászolgált. Ezért tart Szerbia még mindig ott, hogy rendezni kellene a koszovói válságot. Ezért kell szemlesütve hallgatnia a nagyok rápirítását. Ezért kell pótvizsgáznia az emberi jogokból. Pedig az Emberi és Kisebbségi Jogok Minisztériumában a jövő hétre tervezett meleg felvonulás mellett más elintézni való is akadna. Az október 5-ei évforduló, a koszovói párbeszéd és az új pátriárka beiktatási ünnepsége teljesen háttérbe szorította azt a hírt, hogy lemondott a miniszter helyettese, aki eddigi szakmai pályáját egészében az emberi jogoknak szentelte. Mert szerinte a tárca vezetője nem igazán az emberi jogok elkötelezettje. Ebből ered a kettejük közötti nézetkülönbség. Talán nem egy politikuson kellene számon kérnie a szakmai tudást és az erkölcsi kiállást, de tény, hogy rosszkor távozott, ha a figyelemfelkeltés volt a szándéka. Ami – a személyes következményeket leszámítva – azért nem jó, mert a közvélemény csak érintőlegesen tájékozódhatott arról, hogy bizony úgy látszik komoly gondok vannak az emberi jogi és kisebbségi minisztérium háza táján, sőt egyre valószínűbb, magával a miniszterrel is. A problematikus kisebbségek, a bosnyákok és a cigányok gondjai – úgy látszik – nem olyan súlyúak, mint a nagyobb kooperációs szándékot tanúsítóké.

Nem jó ez a megosztás/megoszlás a kisebbségek között. Mert előbb-utóbb fordítva is történhetnek a dolgok és rajtunk is csattanhat az ostor. Ezért kellett volna jobban odafigyelni az államtitkár lemondására. Mert ez is politikai véleménynyilvánítás. És magatartásforma. A becsületes politizálás Szerbiában jobbára ismeretlen kategóriájából való. Ha többen élnének vele, lehet, hogy kevesebben sírnák vissza a 80-as évek szocializmusát.

2010. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább