2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Egérúton surranva

Egérúton surranva

Nem kell félnünk Hitlertől, attól azonban Hitler nélkül sem árt óvakodni, ha valaki – akár valóságos vészhelyzetre hivatkozva, a rendeleti kormányzás egérútján surranva, a hátunk mögött – gyökeresen át akarja szabni a közösség életét. Friss Róbert:

Ne féljünk Hitlertől! – tanácsolta még a múlt század végén Guido Knopp német történész. Tanácsát már csak azért is érdemes megfogadni, mert a félelem  a nácizmus feléledésétől és a riogatás vele csak a gondolkodás bénultságához, hamis analógiákhoz vezet. Ahhoz, hogy a politikai és médiatechnikák átfedéseit összekeverjük a mai valósággal. Hogy elfeledkezzünk arról: mind az olasz fasizmus, mind a német nemzeti szocializmus, mind pedig a szovjet – bolsevik – kommunizmus erős vonzerővel bírt a múlt század húszas-harmincas éveiben mint a társadalomszervezés olyan módszere, amely reális alternatívája lehet az akkor épp legnagyobb válságával küzdő demokráciának.

A három próbálkozásból kettő – a nemzeti szocializmus és a kommunizmus – végleg kihullott a történelem rostáján. Ami ma erősödni látszik, az leginkább az olasz etatista, korporatív, fasiszta államra emlékeztet, amely tagadja a dehumanizációt – bár felvilágosodás-ellenes -, nacionalista és etatista megfontolások alapján akarja megszervezni a gazdasági és társadalmi életet. A korporatív államot. Ennek tavaly ősszel megroppant próbálkozása volt a ”centralizált politikai erőtér” . A korporatív államszervezés akarata maradt. Nemcsak a politikai kisebbség kitagadása a nemzetből, a szakszervezetek és más érdekegyeztető fórumok mellőzése mutatja ezt, hanem az is, hogy az államosítás vezérlő elve nem a közösség, hanem egy szűk kör érdeke. Látszik ez abban, hogy a magyar kormány nem piaci eszközökkel, hanem állami hitelből történő felvásárlással akar segítő kezet nyújtani a járvány miatt csődbe jutott cégeknek, így hizlalva tovább a „nemzeti tőkéseket”, a politikai érdekek alapján kiválasztottakat.

Sokat vitatott, erős állami beavatkozás persze volt már korábban is a kapitalizmus történetében. Nemcsak a New Deal a harmincas évek Amerikájában, hanem tíz éve, a pénzügyi válság idején is: a viszonyok csendesedése után az amerikai állam szabadult is gyorsan az állami kézbe vett bankoktól. Ott a demokrácia finnyás az állam vélt vagy valós túlterjeszkedésére.

Az etatista Magyarország másképp tesz: a kiválasztottak kezébe teszi át a gazdaságot. A Válasz Online vendégeként a Fidesz–KDNP volt EP-képviselője, Schöpflin György a napokban azt mondta: „Ami Magyarországon kialakult, az egy államközpontú gazdaság, ami frontálisan szembemegy a brüsszeli szabadpiaci gondolkodással. És akkor látunk ilyen közbülső szereplőket, mint Mészáros Lőrinc, aki úgy szerepel Brüsszel felé, mint egy magánvállalkozó, de aki valójában az állam gazdaságpolitikáját bonyolítja le, még ha nem is közvetlen »alkalmazottja« az államnak.” A korporatív társadalomszervezés akaratát igazolja a kormányfő is, aki a közmunkások megduplázásával akarja megoldani a járvány miatt feléledő munkanélküliséget. A részletekről nem tudni. 

Nem kell félnünk Hitlertől, attól azonban Hitler nélkül sem árt óvakodni, ha valaki – akár valóságos vészhelyzetre hivatkozva, a rendeleti kormányzás egérútján surranva, a hátunk mögött  – gyökeresen át akarja szabni a közösség életét.

(Népszava)

 

2020. május 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább