2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ahol a sínek összeérnek

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ahol a sínek összeérnek
yagokhan illusztrációja

Csak változott valami Szerbiában az elmúlt tíz évben. Azokon a napokon, amelyeken a belgrádi Koszovó-politika eddig nem tapasztalt módosulásának lehettünk tanúi, a tej- és étolajhiány, az energiahordozók kilátásba helyezett drágulása sem szorult háttérbe a sajtóban. Meg a köztudatban sem. Üdvözölni kell ezt a változást, mint ahogy a Koszovó-politika módosulását is. A fordulat a találó kifejezés.

Gyökeres fordulat történt a mögöttünk levő héten ebben a kérdésben. A „soha semmilyen körülmények között” közhellyé kopott politikai klisé hirdetői most a kompromisszum és a pragmatizmus hívei. Majdhogynem alig várjuk a tárgyalások megkezdését a koszovói albánok képviselőivel. Március derekán Szerbia elnöke azért mondta le a kranji Balkán-értekezleten való részvételét, mert nem akart egy asztalhoz ülni a koszovói küldöttséggel. Nem is ült. Várta a Hágai Bíróság tanácsadó véleményét. Nem tudjuk pontosan, hol és milyen hangulatban értesült róla, arról viszont tudomásunk van, hogy mosolygott a héten Brüsszelben, amikor kezet szorított az Európai Unió diplomáciai vezetőjével holott, állítólag abban a pillanatban sem ő, sem a brit bárónő nem tudta, mi lesz a szerda esti vacsora politikai zárófogása. Mint kiderült, módosítás nélkül az, amit az unió külügyminisztere kínált. A terítéken, ugyebár, a hágai törvényszék tanácsadó véleményéhez kötődő szerbiai ENSZ-határozat-tervezet szerepelt. Aztán megtudtuk, hogy az Unió receptje győzött. Abból a tervezetből ugyanis, amelyet Belgrád terjesztett be július végén, szinte semmi sem maradt. Abból a határozatból ugyanis, amelyet világutazó külügyminiszterünk az ENSZ-közgyűlés előtt ismertetett, kimaradt az egyoldalú elszakadás elítélése, a nyílt kérdésekről való párbeszéd sürgetése, akárcsak az a kezdeményezés, hogy erről a témáról folytatni kell a vitát a világszervezetben. Bekerült viszont az, hogy az Európai Unió a térség békéjének és biztonságának érdekében kész elősegíteni a felek közötti párbeszédet. Aki olvasta a rövid szöveget, tudja, hogy annak az égvilágosan semmi köze sincs mindahhoz, amire a szerbiai diplomácia esküdött az utóbbi másfél hónapban. A hágai törvényszék ülésének élő televíziós közvetítése és az ENSZ-közgyűlés ülésének helyszíni közvetítése között időben megtett több százezer diplomáciai kilométer, amelyeket az államfő különkövetei, és maga a külügyminiszter rótt le azzal a céllal, hogy megnyerje az ENSZ-tagállamok támogatását, hiábavalónak bizonyult. Mindezt lesöpörte Boris Tadić és Catherine Ashton brüsszeli vacsorája. Azt megelőzően pedig a külügyminiszter jelentése, mely szerint a tagországok többségének megnyerése lehetetlen misszió.

Kiderült, hogy az európai út és a koszovói kérdés rendezése, amelyről nemcsak Belgrádban mondták, hogy párhuzamos vágányon haladnak, metszette egymást. Keresztezte egymást a két pálya és egy útra került. Nyilván Belgrádban sem hitték, hogy Szerbia uniós tagjelölt lehet ennyire rendezetlen koszovói problémával. Erre a kereszteződésre nyilván előbb is sor került volna, ha az Unióban nem kellett volna egyeztetni a kisebbségi problémák miatt Romániával, Spanyolországgal, Szlovákiával, Görögországgal és Ciprussal. Miután azonban ez megtörtént, és miután a Huszonhetekben is tisztázódott, hogy csakis egységes álláspont kialakításával járulhatnak hozzá a Nyugat-Balkán integrációs törekvéseihez, Szerbiának nem maradt más választása, el kellett fogadnia az új realitást. Mert az alternatíva a teljes elszigetelődés, illetve az Oroszországról, Kínáról és Isten tudja, milyen politikai mecénásról való álmodozás lett volna. Így viszont a jelek szerint – több uniós miniszter nyilatkozata is erre utal – rövid időn belül számíthatunk az uniós tagjelölt státusra. Az államfő pragmatikus döntését bizonyára megkönnyítette az is, hogy legerősebb ellenfele, a Haladás Párt vezetője is uniós párti politikát hirdet. Így a hónapok óta ismételgetett rendkívüli választások újabb követelése – úgy látszik – nem rejt magában nagy veszélyt. Egyelőre.

2010. szeptember 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább