2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ahol a sínek összeérnek

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ahol a sínek összeérnek
yagokhan illusztrációja

Csak változott valami Szerbiában az elmúlt tíz évben. Azokon a napokon, amelyeken a belgrádi Koszovó-politika eddig nem tapasztalt módosulásának lehettünk tanúi, a tej- és étolajhiány, az energiahordozók kilátásba helyezett drágulása sem szorult háttérbe a sajtóban. Meg a köztudatban sem. Üdvözölni kell ezt a változást, mint ahogy a Koszovó-politika módosulását is. A fordulat a találó kifejezés.

Gyökeres fordulat történt a mögöttünk levő héten ebben a kérdésben. A „soha semmilyen körülmények között” közhellyé kopott politikai klisé hirdetői most a kompromisszum és a pragmatizmus hívei. Majdhogynem alig várjuk a tárgyalások megkezdését a koszovói albánok képviselőivel. Március derekán Szerbia elnöke azért mondta le a kranji Balkán-értekezleten való részvételét, mert nem akart egy asztalhoz ülni a koszovói küldöttséggel. Nem is ült. Várta a Hágai Bíróság tanácsadó véleményét. Nem tudjuk pontosan, hol és milyen hangulatban értesült róla, arról viszont tudomásunk van, hogy mosolygott a héten Brüsszelben, amikor kezet szorított az Európai Unió diplomáciai vezetőjével holott, állítólag abban a pillanatban sem ő, sem a brit bárónő nem tudta, mi lesz a szerda esti vacsora politikai zárófogása. Mint kiderült, módosítás nélkül az, amit az unió külügyminisztere kínált. A terítéken, ugyebár, a hágai törvényszék tanácsadó véleményéhez kötődő szerbiai ENSZ-határozat-tervezet szerepelt. Aztán megtudtuk, hogy az Unió receptje győzött. Abból a tervezetből ugyanis, amelyet Belgrád terjesztett be július végén, szinte semmi sem maradt. Abból a határozatból ugyanis, amelyet világutazó külügyminiszterünk az ENSZ-közgyűlés előtt ismertetett, kimaradt az egyoldalú elszakadás elítélése, a nyílt kérdésekről való párbeszéd sürgetése, akárcsak az a kezdeményezés, hogy erről a témáról folytatni kell a vitát a világszervezetben. Bekerült viszont az, hogy az Európai Unió a térség békéjének és biztonságának érdekében kész elősegíteni a felek közötti párbeszédet. Aki olvasta a rövid szöveget, tudja, hogy annak az égvilágosan semmi köze sincs mindahhoz, amire a szerbiai diplomácia esküdött az utóbbi másfél hónapban. A hágai törvényszék ülésének élő televíziós közvetítése és az ENSZ-közgyűlés ülésének helyszíni közvetítése között időben megtett több százezer diplomáciai kilométer, amelyeket az államfő különkövetei, és maga a külügyminiszter rótt le azzal a céllal, hogy megnyerje az ENSZ-tagállamok támogatását, hiábavalónak bizonyult. Mindezt lesöpörte Boris Tadić és Catherine Ashton brüsszeli vacsorája. Azt megelőzően pedig a külügyminiszter jelentése, mely szerint a tagországok többségének megnyerése lehetetlen misszió.

Kiderült, hogy az európai út és a koszovói kérdés rendezése, amelyről nemcsak Belgrádban mondták, hogy párhuzamos vágányon haladnak, metszette egymást. Keresztezte egymást a két pálya és egy útra került. Nyilván Belgrádban sem hitték, hogy Szerbia uniós tagjelölt lehet ennyire rendezetlen koszovói problémával. Erre a kereszteződésre nyilván előbb is sor került volna, ha az Unióban nem kellett volna egyeztetni a kisebbségi problémák miatt Romániával, Spanyolországgal, Szlovákiával, Görögországgal és Ciprussal. Miután azonban ez megtörtént, és miután a Huszonhetekben is tisztázódott, hogy csakis egységes álláspont kialakításával járulhatnak hozzá a Nyugat-Balkán integrációs törekvéseihez, Szerbiának nem maradt más választása, el kellett fogadnia az új realitást. Mert az alternatíva a teljes elszigetelődés, illetve az Oroszországról, Kínáról és Isten tudja, milyen politikai mecénásról való álmodozás lett volna. Így viszont a jelek szerint – több uniós miniszter nyilatkozata is erre utal – rövid időn belül számíthatunk az uniós tagjelölt státusra. Az államfő pragmatikus döntését bizonyára megkönnyítette az is, hogy legerősebb ellenfele, a Haladás Párt vezetője is uniós párti politikát hirdet. Így a hónapok óta ismételgetett rendkívüli választások újabb követelése – úgy látszik – nem rejt magában nagy veszélyt. Egyelőre.

2010. szeptember 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább