2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A V, mint Vírus-generáció születése?

A V, mint Vírus-generáció születése?

A koronavírus járvány társadalmi hatásai ma még teljes mértékben kiszámíthatatlanok. Jelen írás arra tesz kísérletet, hogy generációs alapon vizsgálja a témát. A szöveg fő kérdése, hogy formálódhat-e egy új, V, mint Vírus-generáció az éppen zajló folyamatok hatására. Szabó Andrea:

Karl Mannheim magyar származású tudásszociológus 1928-ban jelentette meg „A nemzedékek problémája” című, a korabeli tudományos körökben nem túl jelentős visszhangot kiváltó munkáját. Állítása szerint egy-egy esemény másként érint egy gyermeket, felnőttet és öreget, ezek az élmények másként rögződnek életkoronként, mivel fiatal korban a külső tapasztalatok mélyebb nyomot hagynak. Kicsit leegyszerűsítve más lesz az orientációs pontjuk (poláris élményeltolódás). Generáció – Mannheim alapján – olyan kortárscsoportok összessége, amelyet közös szocializáció, azonos, ráadásul közvetlen történelmi tapasztalatok formálnak „élményközösséggé”. A közös élményeket a „generációs tudat” révén nagyjából hasonlóan dolgozzák fel, amely az egyének számára lehetővé teszi a „generációs identitás” kialakulását. Közkeletű mondás, miszerint a generáció nem születik, a generáció lesz/formálódik (Stumpf 1996). A szocializáció alaptézise, hogy minden későbbi élmény az egyén korai életéveiben kialakult személyiségére rakódik rá, tehát az akkori megalapozás fogja elrendezni a későbbi élményeket is, merthogy „az első élményekben benne rejlik az a tendencia, hogy természetes világképként rögzüljenek.” (Kiss–Szabó 2013, 106).

Elsősorban William Strauss és Neil Howe művei alapján szokás manapság 20 évenként egymást követő X-, Y-, Z- és egyesek szerint Alfa-generációról beszélni (Nagy Ádám következetesen tagadja az Alfák létezését, Nagy–Kölcsey 2017). Abban azonban tudományos konszenzus van, hogy az X-ek, Y-nok és Z-k elkülönült generációk. Úgy gondolom, hogy a szemünk előtt formálódhat egy új, történelmi generáció (Arber–Attias-Donfut 2000), amit V-generációnak, azaz a Vírus-generációnak nevezek. Az X, Y és Z-generációhoz képest V-generációnak nem kulturális, és/vagy egyes technikai eszközökhöz, így az internethez, a közösség médiához vagy más fogyasztási javakhoz való hozzáállás a generációvá válásának alapja, hanem egy globális történés, a COVID-19 vírus járvány kitörése.

Több olyan esemény is volt a Második világháború utáni történelemben, ami mannheim-i értelemben vett generáció kialakulásával kecsegtetett. Ilyen például a hidegháború vége, 2001. szeptember 11., a 2008/2009-es gazdasági világválság, a 2015-ös menekültválság, vagy a klímaválság. Kétségtelenül, hogy az USA-ban a 2001. szeptember 11-i terrortámadást szokás generációképző jelentőségű, azaz történelmi léptékű eseménynek tekinteni, hiszen még Magyarországon is mindenki emlékszik arra, hogy éppen mi történt vele azon a napon. Mégis úgy vélem, hogy ez a járvány valahogy más, mert nemcsak lokálisan vagy nemzeti szinten hoz létre egy-egy algenerációt, hanem globális, nemzetek feletti jelentősége lehet.

Mielőtt ennek bizonyítására kísérletet tennék még egy fontos szempontra érdemes felhívni a figyelmet. Egy generáció profilját saját közvetlen, leginkább ifjúkori élményei alakítják, és ebben a tekintetben a legfontosabb életkor, a 14–25 év közötti életszakasz. Akkor alakulhat ki mannheim-i értelemben vett generáció, ha egy esemény olyan relevatikus erejű, vagy olyan mélységű, hogy az adott időszakban a 14–25 éves korosztály szinte minden tagját közvetlenül érinti, és érdemi, detektálható reakciókat vált ki a társadalom minden tagjából. Nem azt vélelmezem, hogy megszűnik a Z-generáció (ők születésüknél fogva azok), hanem hogy születhet egy merőben új, ami keresztbe metszheti a korábbi generációs felosztásokat. Nem születéssel összefüggő, hanem történelmi alapú generáció fejlődhet a szemünk láttára.

Strauss és Howe, valamint Mannheim alapján 3 szempontot kell vizsgálnunk ahhoz, hogy megállapítsuk generációformálódás időszakát éljük-e vagy sem. 1. A közvetlen élményközösséget (együttesen megélnek-e egy fontos eseményt), 2. a generációs tudatot (valamiféle közös tulajdonságuk, amit megosztanak egymással) és 3. generációs identitást (észlelik-e saját közösségüket).

Élményközösség:

A világ a 21. században globalizált. Ez ténykérdés, ezen kár hosszasan rágódni. Az Y és legfőképpen a Z-generáció legfontosabb tulajdonsága éppen ez a globalizáltság, például az internethez és a közösségi médiához való generális, lényegében születéssel összefüggő viszony. Gyanítom, hogy hidegháború lezárulta óta 2020. lesz az első olyan év, amikor a globalizáció egyik legfontosabb sajátossága, a fizikai tér beszűkülése, a közel és a távol fogalmának szinte értelmezhetetlenné válása, egyszerűen megdől. Jelenleg minden nyugati ország bezárkózik, lezár, megtilt, kitilt, korlátoz. „#StayHome!” talán ez a legfontosabb üzenet, ami mindenki számára ugyanazt az élményt jelenti a fejlett világban. Tehát pontosan az ellenkezője, amiről a világ az elmúlt évtizedekben szólt. Maradj otthon, szeparálódj (social distancing), izoláld magad, miközben persze tájékozódj, informálódj és legújabban tanulj a globális kultúra alapjából, az internetről és az internet által. Individualizálódj, de közben legyél része egy nagy – és minden ezzel ellentétes szándék ellenére – nehezen kontrollálható közösségnek. Félre értés ne essék! Ez nem csak magyar sajátosság. Erről szól minden, mindenhol. Ezért feltételezem, hogy itt nem lokális, illetve nemzeti szintű folyamatról, hanem globális jelentőségű átalakulásról beszélhetünk. Ennek a hatása jelenleg még csak fel sem becsülhető. Itt csak egy szempontra hívom fel a figyelmet.

A 20. század második felében a központosított, intézményi szocializáció vált a szocializációs folyamatok motorjává. A fiatalok, szerte a nyugati világban, hosszú és egyre hosszabb időt töltenek az iskolapadokban. Ez pedig óhatatlanul járt együtt azzal, hogy az intézmények, bölcsőde, óvoda, iskola elkezdtek szocializációs funkciókat átvenni a többi szocializációs ágenstől, de leginkább a családoktól. 2020. február, márciustól kezdőden a lenézett családi szocializáció új értelmet és új szerepet kaphat. A családok visszavesznek/visszavehetnek olyan funkciókat, amiket egyrészt önként átadtak az államnak, másrészt egyszerűen megfosztották őket tőlük. Ezzel párhuzamosan nemcsak az intézményi szocializáció értékelődik le, hanem a kortárs szocializáció jelentősége is átalakul. És itt újra érdemes a „#StayHome!” üzenetre gondolni. Úgy vélem, hogy a kortársszocializáció jelentősége még erőteljesebb lesz, mert a fiataloknak egyrészt nem kell megtanulniuk mindazokat a képességet és készséget, amikre most az idősebb nemzedéket a kényszer rávisz, másrészt viszont a sajátos, életkori alapú izolálódás jegyei ebben a korcsoportban eddig is teljesen nyilvánvalóak voltak. Most pedig totális legitimitást kaptak. Az lett a helyes életmód, amit eddig borzasztóként, deviánsként, kerülendőként fogalmazott meg a társadalom. A fiatalok körében megvalósuló szociális szeparáció szubkultúrából mainstream, bevett, általánosan elfogadottá vált az egész társadalomra. Mi lesz majd, ha vége lesz? Lehet-e ugyan ott folytatnunk, ahol eddig? Megannyi kérdés, amire jelenleg nincs válasz, ugyanakkor mindannyian érzékeljük, hogy valami olyasmi történik velünk, ami a „normális”, bevett fogalmát gyökeresen változtatja meg. Azaz – velünk párhuzamosan –, a fiatalok megélnek egy sajátos, visszavonhatatlanul egyedi történést. Élményközösségé szerveződhetnek.

Nagyon érdekes, és továbbgondolást érdemel, hogy a fiatalok a kényszer izoláció révén megtanulhatnak valamit, ami eddig talán nem teljesen tudatosult bennük. Jelesül, hogy mekkora jelentősége, fontossága és hozadéka van a valódi, interperszonális kontaktusokon alapuló közösségeknek. Annak, hogy nap mint nap érintkeznek, beszélgetnek egymással, hogy jól vagy éppen rosszul érzik magukat a „suliban”, de ott vannak, együtt vannak és nem – a szó egy egész furcsa értelmében – magányosak. Lehet, hogy a kényszer izoláció elhozhatja a személyes jelenléten alapuló közösségek új reneszánszát, a közösségek (ismételt) értékké válását.

Generációs tudat. Kialakulhat-e önálló V-generációs tudat? Erre a kérdésre nyilvánvalóan ebben a pillanatban nincs egzakt válasz, ugyanakkor látom, érzékelem, hogy a fiatalok hétköznapi kommunikációjában is vírus a legfontosabb téma. Persze nem közvetlenül a koronavírus járvány-, vagy annak egészségügyi hatása, hanem az, ami az ő életükre követlenül hat. Pl. az, hogy itthon ülnek, és állítólag távoktatásban részesülnek. (Nos, ez azért Budapest egyik elitgimnáziumában ma még meglehetősen döcögősen, egészen pontosan sehogy sem működik). Lehet, hogy még nem fogalmazták meg önmaguk számára, hogy a V-generáció tagjai, de, mi a társadalom többi része, lényegében már most is úgy tekintünk rájuk. Másokként. És ez a generációs tudat alapja. Még, ha ők nem is tudják, de minden más generáció elkezdi őket különlegesként, egyediként kezelni, és innentől a generációs tudat kialakulása már csak egy mémen, egy TikTok videón, vagy egy youtuber epés bemondásán fog múlni. A globalizált kulturális térben, másképpen az újkultúrában (Bauer Béla nyomán) egy ilyen poén néhány óra alatt több millió fiatalhoz érhet el.

A második ponttal szoros összefüggésben áll a generációs identitás. Ez tényleg nem rajtunk, idősebb generáción fog múlni. Azon, hogy lesz-e közös gondolkodásuk és cselekvésük, amely egyrészt különböző platformokon valósulhat meg, másrészt érintheti az élet bármely területét. A generációs identitás fogja megmutatni a folyamat valódi tartalmát. Azt, hogy a V-generáció tagjai másként fognak-e állni a környezetvédelemhez – gyanítom, hogy igen, hiszen ennek az alapjait az elmúlt egy évben már lerakták –, a globalizáció fizikai tereket áthidaló kényelmi szolgáltatásaihoz, vagy a világ egészéhez. Egészen nyilvánvaló, hogy szeptembertől a fiatalok nem úgy fognak visszamenni az iskolába, mint a múlt héten tették volna. Nemcsak Magyarországon, hanem sehol a világon. Egyszerűen nem lehet kitörölni a jelen és a következő néhány hét emlékét. Könnyen el tudom képzelni, hogy lesznek, vannak olyan fiatalok, akik többet fognak tanulni a következő napokban, hetekben más országok fiataljaitól – akik szintén távoktatásban vannak éppen – mint a drága, kedves, nagytudású, de a modern platformokhoz kevésbé értő saját tanárjaiktól. Egymás támaszai lesznek, és így még gyorsabban ébredhetnek önnön másságukra. Kérdéseket fognak feltenni, amikre nehezen fog az idősebb generáció válaszolni. Leginkább azt, hogy miért alakul így, ahogy alakult a világ? És miért várjátok el, hogy ezek után ugyanúgy viszonyuljunk a dolgokhoz, ahogy eddig? Mi mások vagyunk, egészen pontosan mások lettünk az elmúlt időszak alatt. Az identitásukat maguk fogják formálni, vagy így, vagy úgy, de az azonosságtudat kialakulásának valószínűsége nehezen kérdőjelezhető meg.

Azt feltételezem, hogy egy folyamat kezdeténél vagyunk, ami olyan jelentőségű, hogy az cezúraként szolgálhat a generációk formálódásában. Előfordulhat persze, hogy az általam leírtak egyszerűen felerősítik a Z-generáció már most is meglévő elkülönülését, de fentebb amellett érveltem, hogy a jelenlegi események túl szélesek és túl mélyen érintik a „normális” világot, hogy annak ne lehetne valami új – általam V-generációnak nevezett – következménye.

 

2020. március 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább

WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...

... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >

Tovább

Szép új világ

Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >

Tovább